Külgazdaság, 2002 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Hárs Ágnes: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás

népesség az unió országaiban mindössze 100 ezer fővel növekedett, míg a teljes külföldi népesség 1,3 millió fővel (lásd 1. táblázat). Ha a külföldiek arányát vizsgáljuk az EU né­pességében (stock), azt tapasztaljuk, hogy az arányok nem nagyon változnak. Valójában nem Közép-Kelet-Európából származik az Unió országaiban élő külföldiek meghatározó többsége. A teljes külföldi népesség nem éri el az Unió össznépességének az 5 százalékát, a közép-kelet-európaiak aránya pedig ennek töredéke, kevesebb, mint fél (0,3) százalék, ami az összes külföldieknek is mindössze 6-6,5 százaléka (1. táblázat). Származási és befogadó országok szerint a kilencvenes évek tartós kelet-nyugati migrációja elég egyértelmű képet mutat (vö. 2. táblázat). A 2. táblázat alapján a következő főbb megállapításokat tehetjük: - Messze a legnagyobb kelet-európai népességet - az összes kelet-európaiak 2/3-át - Németországban találjuk. Itt a legnagyobb a külföldiek aránya összességében is.­­ A tartósan külföldön tartózkodó (migráns) magyarok közel háromnegyede is Né­metországban él, további mindössze 15 százalék pedig Ausztriában (utóbbi alacsony arány természetesen magyarázható azzal is, hogy a szomszédos országban rövid ideig tartózkodnak, oda ingáznak a magyarok). - A legjelentősebb kelet-európai migráns csoport az Európai Unióban a lengyel (50 százalék), ezt követi a román (20 százalék).­­A magyarok migrációja a számok alapján nem túl jelentős, bár nem elhanyagol­ható: a kelet-európai migránsok kevesebb mint 10 százaléka. Korábbi évekkel összeha­sonlítva az arány csökkenő. Összegezve tehát: Németország a fő célország, 1990-1997 között ide irányult a tel­jes nettó kelet-európai migráció (bevándorlás mínusz el- és visszavándorlás) 90 százalé­ka. A migrációban kitüntetett fontossága van az etnikai természetű vándorlásnak.­ A kelet-nyugati nettó bevándorlás fő forrása folyamatosan a volt Szovjetunió volt, ezt a kilencvenes évek elején Románia és Lengyelország követte. A lengyel és a román mig­rációt később jelentős visszavándorlás követte, jórészt az unióbeli bevándorlási és tar­tózkodási szigorítások hatására, így a nettó Nyugat-Európába vándorlás jelentősen le­csökkent, eltekintve a volt Szovjetunió utódállamaitól. Végül azt is megvizsgáltuk, hogyan változott az Európai Unió egyes országaiban az idegen munkaerő aránya a kilencvenes években, amikor a keleti munkaerővel szemben folyamatosan nőtt az ellenállás. Miközben az Európai Unió országainak többségében a kilencvenes években nem volt érzékelhető a külföldi munkaerő részarányának növeke­dése, a két érintett, a rendszerváltó országokkal határos államban - Németországban s még nagyobb mértékben Ausztriában - számottevően emelkedett az arány. Németországban az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek közepére 2 százalék­ponttal nőtt a külföldi munkaerő aránya, Ausztriában néhány év alatt közel megduplázó­dott, s ezzel Ausztria átlépett a külföldieket nagy arányban foglalkoztató országok cso­portjába. Ezt mutatja a 3. ábra. Ez a növekedés akkor is figyelemre méltó, ha nem a kelet-nyugati migráció magyarázza, de időben egybeesik azzal.6 5 Az etnikai természetű migráció természetéről, gazdasági és egyéb motivációiról Közép- és Kelet-Európában lásd Brubaker [1998]. 6 Ausztriában a török és a volt Jugoszlávia területéről származó munkaerő aránya együttesen az összes külföldi munkaerő háromnegyedét folyamatosan meghaladja, a közép- és kelet-európai államokból származó munkaerő aránya pedig 16 százalék körül állandósult. Németországban hasonlóképpen néhány országból érkezik a külföldi munkaerő zöme, ezen belül is a mediterrán országokból érkező létszám stabil (20 százalék körüli), a volt jugoszláv területekről a kilencvenes évek közepére jelentősen megnőtt, azóta a korábbi szintre szorult vissza a létszám (ezzel arányuk 17-18-ról 14 százalék alá csökkent). A török munkaerő aránya 30 százalék körül állandósult. A kelet-európai munkaerő létszámát a statisztika a kevésbé fontosnak tekintett egyéb országok között közli. Forrás: OECD [2001]

Next