Külgazdaság, 2011 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9-10. szám - Antalóczy Katalin-Sass Magdolna: Kis- és közepes méretű vállalatok nemzetköziesedése - elmélet és empíria

rendelkeznek, s ennek eredménye alacsonyabb mértékű nemzetköziesedésük lehet (Hollenstein, 2005, Knight, 2000, Knight-Cavusgil, 1996). Természetesen a nagyválla­latok nemzetköziesedésének elemzéseiből adódó tanulságokat is hasznosíthatjuk a kis-és közepes vállalatok nemzetköziesedésének vizsgálatakor­­ a megfelelő megszorítá­sokkal. Elméletek Magának a nemzetköziesedésnek több értelmezése van a szakirodalomban, és a vállalatok nemzetköziesedésének vizsgálatában is számos megközelítés létezik. Ki­indulásként kutatásunkban Welch és Luostarinen [1988] meghatározása a leghasznál­hatóbb gyakorlati szempontból, akik szerint a nemzetköziesedés a vállalat nemzetközi műveletekben való növekvő részvételének a folyamata. Ennek megfelelően a vállalat nemzetköziesedésének többféle útja-módja létezik. Ez a definíció elég általános és tág ahhoz, hogy a lehető legtöbb olyan tevékenységet vonjuk be vizsgálatunkba, amely a he­lyi­ hazai gazdaságon kívüli gazdasági szereplőkkel folytatott kapcsolatot jelent. Ide so­roljuk a külföldi részvételű vállalatnak történő beszállítást a fogadó gazdaságban; az ad hoc importot, az ad hoc exportot, a tartós exportot, a külföldi terjeszkedés különféle formáit (képviseleti iroda nyitása, külföldi leányvállalat létrehozása), illetve a külföldi, nem feltétlenül vállalati partnerrel történő együttműködést valamilyen területen. (Ez utóbbi tekintetben, mivel innovatív kis- és közepes vállalatokat vizsgálunk, ezért első­sorban a kutatás-fejlesztés-innováció területén történő kooperációt elemezzük.) A nemzetköziesedés elméletei az ötvenes évekig jórészt a nemzetgazdaságokra koncentrálva, makroszempontból közelítették meg a kérdést. (Ide sorolhatjuk például a komparatív előnyök elméletét vagy a Heckscher-Ohlin-modellt.) A vállalati tényezők, mikroökonómiai elemek csak később kaptak jelentős szerepet a nemzetköziesedés ma­gyarázataiban, így a nemzetközi kereskedelem, a közvetlen külföldi tőkebefektetések és a vállalatok nemzetköziesedésének elméletei azok, amelyek témánk szempontjából relevánsak. A vállalatok nemzetköziesedésének elméleti megközelítései nagyjából három cso­portba sorolhatók: egyik részük az ún. szakaszos (stages) - és ezekhez kapcsolódóan a hálózatos - megközelítések csoportjába tartozik, másik részüket a közgazdaságtani megközelítéshez sorolhatjuk. (Vannak szerzők, akik a szakaszos és a hálózatos megkö­zelítést külön kezelik, például: Coviello és McAuley, 1999) Ezek kritikájaként jelentke­zett harmadikként a kilencvenes években a „született globálisok" vagy az „új nemzet­közi vállalatok" elmélete. Szakaszos megközelítés A szakaszos megközelítés szerint - amelynek legrészletesebb leírása az ún. Uppsala­modell - a vállalatok különféle szakaszait járják végig a nemzetköziesedésnek, amelyek lépcsőkként épülnek egymásra. Az elmélet egyfajta előzményének tekinthető Vernon [1966] termékéletciklus modellje, amely a nemzetközi kereskedelemben különböztet meg szakaszokat, és ezzel párhuzamosan magyarázza meg a nemzetközi vállalatok ter­jeszkedését is. Itt az exportálás, a termelés külföldre helyezése, és onnan a késztermék

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék