Külkereskedelem, 1971 (15.évfolyam, 1-12. szám)

1971 / 8-9. szám - Pákh György-Nyerges László: A lengyel külkereskedelemben bevezetett reformok

A lengyel külkereskedelemben bevezetett reformok V­I PAKH GYÖRGY-NYERGES LÁSZLÓ külkereskedelem a lengyel népgazdaságban fokozatosan azoknak a fontos tényezőknek egyikévé vált, amelyek döntően befolyásol­ják a népgazdaság fejlődési ütemét és irányait, meghatározzák a fejlődés hatékonyságát. A gazda­ságfejlesztés új stratégiája a külkereskedelemmel szemben is új, fokozott követelményeket támaszt. A reform megalkotói az új feladatot tömören úgy fogalmazták meg, hogy a külkereskedelemnek biz­tosítania kell a nemzetközi szakosítás szempontjá­ból legkedvezőbb feltételekkel és leggazdaságosab­ban termelő népgazdasági ágazatok termékexport­jának gyors növekedését. E feladat megvalósításához alapvető változáso­kat kellett végrehajtani a külkereskedelem eddigi tervezési és irányítási rendszerében, szervezeti fel­építésében. Új alapokra kellett fektetni a külke­reskedelem és az ipar, illetve szélesebb értelemben a külkereskedelem és a népgazdaság többi ágazatai közötti kapcsolatokat. Ezeket a jelentős változáso­kat 1971. január 1-ével vezették be a lengyel kül­kereskedelemben . Változások a külkereskedelem terve­zési rendszerében A külkereskedelem tervezési rendszerében beve­zetett változásokra elsősorban az jellemző, hogy fokozódik a közgazdasági tényezők jelentősége a terv kidolgozásában és teljesítésében. Ez a tenden­cia egyértelműen két változásban nyilvánul meg. Egyrészt abban, hogy a kizárólag mennyiségi ter­vezésről áttértek az eddigieknél közgazdaságilag jobban megalapozott mennyiségi és pénzügyi (ér­tékben való) tervezésre, másrészt megváltoztatták a külkereskedelmi forgalomban résztvevő árucik­kek árképzési elveit. A kü­lkereskedelem tervében korlátozták a meny­nyiségi mutatókban tervezett tételeket. Az új rend­szerben csupán a nyersanyagokat, anyagokat és energiahordozókat, mennyiségileg tehát az olyan tételeket tervezik, amelyeknek alapvető jelentősége van az ipar anyagellátásában. Az árucsere többi té­teleit értékben, pontosabban deviza-zlotyban állít­ják be a külkereskedelem tervébe. Ez az áru­csere­forgalom mintegy 70 százalékát érinti. A Lengyelországgal külkereskedelmi kapcsolat­ban álló országokat nem társadalmi-politikai be­rendezkedésük szerint, hanem a velük folytatott forgalomban alkalmazott fizetési módozatok alap­ján osztották a következő három csoportra: — szocialista kiiring, — egyéb kiiring és — szabad—devizás viszonylat. Az „egyéb viszonylat"-ba zömében a fejlődő or­szágokat sorolták, amely csoport mindössze 1,5 százalékkal részesedik a teljes lengyel forgalomban és Lengyelország tőkés forgalmából is csupán 4,5 százalékkal. Az átlagos devizakitermelési költségekhez közel­álló szinten a három országcsoportra külön-külön megállapított egységes devizaszorzók nagysága ha­sonló a magyar devizaszorzókéhoz. A reform bevezetéséig a külkereskedelmi tervet gazdasági tárcákra bontották, amelyek közvetlenül felelősek voltak a terv teljesítéséért. Az új rend­szerben a népgazdaságfejlesztési terv külkereske­delmi fejezetét továbbra is tárcákra bontva hagy­ják jóvá, azonban a külkereskedelmi terv tényle­ges címzettjei nem az ágazati minisztériumok, ha­nem a trösztök, ipari kombinátok és az exportter­melésben szakosodó iparvállalatok, bizonyos ese­tek pedig egyes külkereskedelmi vállalatok. Ez a változás összefüggésben áll a külkereskedelmi te­vékenységet folytató gazdasági egységek új pénz­ügyi rendszerével és azzal, hogy a vállalati gazdál­kodásban megnövekedett a gazdasági eredmények, elsősorban a nyereség jelentősége. A külkereskedelmi terv új módon történő bon­tásának bevezetésével, a külkereskedelmi jognak az ipari gazdálkodó egységekre való széles körű ki­terjesztésével, továbbá az iparvállalatok és külke­reskedelmi vállalatok közötti új elszámolási for­mák, így például a bizományosi viszony bevezeté­sével a reform alkotóinak az volt az egyik alapvető céljuk, hogy erősítsék a tervteljesítési fegyelmet és ebben a termelő egységek felelősségét. Ezért azok a közvetlenül minisztériumi irányítás alá tartozó trösztök és kombinátok, amelyek külkereskedelmi forgalmukat, saját számlára közvetlenül vagy kül­kereskedelmi vállalatok közbeiktatásával bonyolít­ják, továbbá az ezután is saját számlás rendszerben működő külkereskedelmi vállalatok, maguk dolgoz­zák ki áruforgalmi és fizetési tervüket a kötelező jellegű áruforgalmi egyenleg vagy fizetési egyen­leg alapján. Ezt a tervezési rendszert a külkereske­delmi áruforgalom nagyságától függően fokozato­san valamennyi tröszt területén bevezetik. A kötelező tervmutatónak számító egyenlegek nagyságát a soron következő gazdasági évre a trösz­tök, kombinátok és külkereskedelmi vállalatok ré­szére a tervelőirányzatokkal együtt a Tervbizottság határozza meg. Ennek alapján dolgozzák ki saját 245

Next