Külkereskedelem, 1971 (15.évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 8-9. szám - Pákh György-Nyerges László: A lengyel külkereskedelemben bevezetett reformok
A lengyel külkereskedelemben bevezetett reformok VI PAKH GYÖRGY-NYERGES LÁSZLÓ külkereskedelem a lengyel népgazdaságban fokozatosan azoknak a fontos tényezőknek egyikévé vált, amelyek döntően befolyásolják a népgazdaság fejlődési ütemét és irányait, meghatározzák a fejlődés hatékonyságát. A gazdaságfejlesztés új stratégiája a külkereskedelemmel szemben is új, fokozott követelményeket támaszt. A reform megalkotói az új feladatot tömören úgy fogalmazták meg, hogy a külkereskedelemnek biztosítania kell a nemzetközi szakosítás szempontjából legkedvezőbb feltételekkel és leggazdaságosabban termelő népgazdasági ágazatok termékexportjának gyors növekedését. E feladat megvalósításához alapvető változásokat kellett végrehajtani a külkereskedelem eddigi tervezési és irányítási rendszerében, szervezeti felépítésében. Új alapokra kellett fektetni a külkereskedelem és az ipar, illetve szélesebb értelemben a külkereskedelem és a népgazdaság többi ágazatai közötti kapcsolatokat. Ezeket a jelentős változásokat 1971. január 1-ével vezették be a lengyel külkereskedelemben . Változások a külkereskedelem tervezési rendszerében A külkereskedelem tervezési rendszerében bevezetett változásokra elsősorban az jellemző, hogy fokozódik a közgazdasági tényezők jelentősége a terv kidolgozásában és teljesítésében. Ez a tendencia egyértelműen két változásban nyilvánul meg. Egyrészt abban, hogy a kizárólag mennyiségi tervezésről áttértek az eddigieknél közgazdaságilag jobban megalapozott mennyiségi és pénzügyi (értékben való) tervezésre, másrészt megváltoztatták a külkereskedelmi forgalomban résztvevő árucikkek árképzési elveit. A külkereskedelem tervében korlátozták a menynyiségi mutatókban tervezett tételeket. Az új rendszerben csupán a nyersanyagokat, anyagokat és energiahordozókat, mennyiségileg tehát az olyan tételeket tervezik, amelyeknek alapvető jelentősége van az ipar anyagellátásában. Az árucsere többi tételeit értékben, pontosabban deviza-zlotyban állítják be a külkereskedelem tervébe. Ez az árucsereforgalom mintegy 70 százalékát érinti. A Lengyelországgal külkereskedelmi kapcsolatban álló országokat nem társadalmi-politikai berendezkedésük szerint, hanem a velük folytatott forgalomban alkalmazott fizetési módozatok alapján osztották a következő három csoportra: — szocialista kiiring, — egyéb kiiring és — szabad—devizás viszonylat. Az „egyéb viszonylat"-ba zömében a fejlődő országokat sorolták, amely csoport mindössze 1,5 százalékkal részesedik a teljes lengyel forgalomban és Lengyelország tőkés forgalmából is csupán 4,5 százalékkal. Az átlagos devizakitermelési költségekhez közelálló szinten a három országcsoportra külön-külön megállapított egységes devizaszorzók nagysága hasonló a magyar devizaszorzókéhoz. A reform bevezetéséig a külkereskedelmi tervet gazdasági tárcákra bontották, amelyek közvetlenül felelősek voltak a terv teljesítéséért. Az új rendszerben a népgazdaságfejlesztési terv külkereskedelmi fejezetét továbbra is tárcákra bontva hagyják jóvá, azonban a külkereskedelmi terv tényleges címzettjei nem az ágazati minisztériumok, hanem a trösztök, ipari kombinátok és az exporttermelésben szakosodó iparvállalatok, bizonyos esetek pedig egyes külkereskedelmi vállalatok. Ez a változás összefüggésben áll a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági egységek új pénzügyi rendszerével és azzal, hogy a vállalati gazdálkodásban megnövekedett a gazdasági eredmények, elsősorban a nyereség jelentősége. A külkereskedelmi terv új módon történő bontásának bevezetésével, a külkereskedelmi jognak az ipari gazdálkodó egységekre való széles körű kiterjesztésével, továbbá az iparvállalatok és külkereskedelmi vállalatok közötti új elszámolási formák, így például a bizományosi viszony bevezetésével a reform alkotóinak az volt az egyik alapvető céljuk, hogy erősítsék a tervteljesítési fegyelmet és ebben a termelő egységek felelősségét. Ezért azok a közvetlenül minisztériumi irányítás alá tartozó trösztök és kombinátok, amelyek külkereskedelmi forgalmukat, saját számlára közvetlenül vagy külkereskedelmi vállalatok közbeiktatásával bonyolítják, továbbá az ezután is saját számlás rendszerben működő külkereskedelmi vállalatok, maguk dolgozzák ki áruforgalmi és fizetési tervüket a kötelező jellegű áruforgalmi egyenleg vagy fizetési egyenleg alapján. Ezt a tervezési rendszert a külkereskedelmi áruforgalom nagyságától függően fokozatosan valamennyi tröszt területén bevezetik. A kötelező tervmutatónak számító egyenlegek nagyságát a soron következő gazdasági évre a trösztök, kombinátok és külkereskedelmi vállalatok részére a tervelőirányzatokkal együtt a Tervbizottság határozza meg. Ennek alapján dolgozzák ki saját 245