Kurír - esti kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-07-10 / 7. szám
ti Táncóra amerikai módra Színes dresszekbe öltözött fiúk és lányok várakoznak a tornateremben. Egyszer csak feltűnik egy alak fekete, testhezálló felsőrészben és fekete nadrágban. A terem elcsendesül, mindenki feláll a helyére. Zene. One, two, three and four, és a karok, lábak egyszerre mozognak. A mester háttal áll a tanítványoknak, akik lesik minden mozdulatát. A zene felgyorsul, a Janet Jackson-számra már hatalmas lendülettel és gyorsan, egyszerre mozog, pörög, forog mindenki. Aztán vége a kimerítő másfél órának. Thank you - mondja a fekete ruhás mester. Ekkor a terem csendjét a tanítványok tapsa váltja fel. Amerikai filmekből ismerős a jelenet. A Kreatív Mozgás Stúdió vendége nem egy a sok amerikai koreográfus és táncpedagógus közül, ő Rhett Dennis, akinél világsztárok tanultak táncolni: John Travolta, Barbara Streisand, Lisa Minnelli, Shirley McLaine és még sokan mások. Jelenleg a híres New York-i Luigi Jazz Center, az Alwin Aily Center és a Catherine Kingsley Balett Center állandó tanára. Rhett Dennis kurzusaira bárki jelentkezhetett, korra és nemre való tekintet nélkül Az öthetes tánckurzus három részből állt: Dennis először a Norton-technikát tanította, azután a Luigi-tréninget lehetett kipróbálni. (Dennis 1962 óta Luigi tanártársa.) Saját mozdulatkészletében a Jack Cole-tól tanult technikát és gyorsaságot egyesíti Luigi lágyabb vezetésű gesztusaival - ezzel július 9-20-ig ismerkedhetnek a táncért rajongók. Természetesen nem volt kötelező minden kurzuson részt venni, kétszázhúsz forintért órajegyet lehetett váltani. Dennis Amerikában egy-egy óráért 200-250 dollárt kap. S hogy miért csinálja Pesten szinte ingyen? Talán azért, mert magyar származású. A szülők az 1900-as évek elején vándoroltak ki Amerikába. Dienes Kálmán már kint született, s Rhett Dennis néven vált világhírűvé. Óra végén büszkén mutatja mindenkinek a fényképeket, amelyeket most készített édesanyja szülőházáról, a Kisvárda melletti Dombrádon. Kérdésemre, hogy milyennek találja a magyar tanítványokat, határozottan rávágja: Very good! (CSERHÁTI) Fotó: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI 12 „Linknek itt vagyok én” - mondja Verebes István a Kurír kérdésére - A napokban véletlenül kapcsoltam át a Tv2-re, épp arról mesélt, hogy magánkávéházat készül nyitni. Sajnos már csak a csevegés végét csíptem el, s igazából egyetlen fél mondata maradt meg bennem: amikor a közeg fontosságáról beszélt. Kifejtené ezt bővebben ? - Tulajdonképpen a legfontosabbat jegyezte meg: ma Budapesten ugyanis nincs egyetlen olyan hely sem, ahová este tíz után le lehetne ugrani vacsorázni, dumálni, jó zenét hallgatni. - Jól emlékszem arra is, hogy ezt a klubkávéházat kft.-ként akarja megcsinálni? - Igen, pontosan. Ez a Popul-Art Kft., amelyben három magánszemély van: Burger András ügyvezető igazgatómenedzser, Tóth Sándor, az ORI hangtechnikusa, aki egyben a vállalkozás lelke és motorja, s harmadikként én magam is tag és részvényes vagyok. Az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat adta a helyiséget és egy jelentős összeget az építkezéshez. - Ez a hely a Tüköry utca 5., egy volt ifjúsági pinceklub. Nem nagyon értem, miért kell egy meglévő helyiséget átépíteni? - Ne vicceljen mindent, éppen azért, hogy bármifajta színházi és egyéb előadásra alkalmas legyen. Ez most egy tizenhatszor hatméteres, aljzatában érdekesen kiképzett... - Milyen? Hogy szól ez a mondat magyand? - Várjon, lerajzolom magának, csak azt meg nem fogja tudni használni ugye? Tulajdonképpen furcsán lépcsőzetes helyiség ez, melyhez kértünk még egy szomszédos pincerészt. A T 5 - mert már mindenki csak így nevezi - egyik fele napközben kávéház lesz, a másik pedig este tíz után egészen hajnalig művészklub. Valami olyasféle, csak lazább és kevésbé zsúfolt, mint annak idején a Balettcipő volt. - Hol tart most az építkezés? - Már egybenyitották a tereket, most építik az öltözőket, zuhanyozókat, új szellőzetberendezéseket szerelnek fel, és kicserélik a falakban az összes villanyvezetéket. - Az ötlet a magáé volt? A Tüköry u. 6-ot is maga találta? - Igen, a hely tetszett meg nagyon. A tér egyszerűsége valósággal sugallja, hogy érdekes és emlékezetes produkciók szülessenek meg benne. Egy jó értelmű művésztenyészetet tervezek itt, ahol gomba módra szaporodhatnak majd az értékes gondolatok, ötletek, produkciók. Azt szeretném, ha a T 5 lenne az a hely, ahová valamiért mindig érdemes lejönni, s mindig lesz két olyan asztal, ahova érdemes odaülni dumálni, anélkül, hogy az ember ölébe hánynának. Biztosan hallott már a londoni Round House-ról: eredetileg mozdonyszerviz, s mikor átalakították, két körből állt: a belsőben volt a színház, a kör külső rádiuszában pedig vitatkoztak, gitároztak, performance-ok zajlottak. Vagy vegyük az angol nemzeti színházat: ott is mindig kifoghat a látogató napközben is egy-egy jó koncertet, kiállítást. A mi klubunk is mindennap, sőt szinte minden órában változna: egyszer kiállítóterem lenne, máskor felolvasóestet, aztán pedig dzsesszkoncertet tartanánk. -A T 5-ben mint színházban milyen bemutatókat tervez? - A nyitó félévben hármat szeretnék. Az első egy horror, amely arról szól, hogy a közönség mibe képes belekényszeríteni a művészt. Ez a darab Stephen King Tortúrájának átdolgozása, Tudod-e folytatni? címmel; a főszerepeket Lehoczky Zsuzsa és Hirtling István játssza. A második a Fehéregyháza: ez a Casablanca című fimnek ötvenhatban, egy nem létező magyar határvárosban játszódó fiktív változata. A harmadik pedig Visnyevszkij. Optimista tragédiájának átírása pesszimista komédiává: ezt a darabot a bolsevizmus orrára mért fricskának szánjuk. A T 5-ben állandó kabaréja lesz Sándor György humoralistának, meghívtam a Laár pour’t Laár és a Pa Dö Dö együtteseket, szerepelni fog a Deutsche Bühne, valamint itt tartjuk majd a Hócipő című újság nyilvános üléseit, a továbbiakban ugyanis a közönséggel együtt szerkesztjük a lapot. Talk-show is lesz, természetesen eredeti kitalálójával, Friderikusz Sándorral. Szeretném, ha a T 5 arról is híres lenne, hogy ez a kivételes tehetségű riporter ifjú rendszeresen itt szerepel. Szegvári Katalin pedig egy olyan műsort indít, amelyhez a közönség minden este úgy váltja meg a jegyét, hogy cserében elmondhatja az életét. Egyébként ez lesz a műsor címe is: Mondja el az életét. Zenei főnökünk Babos Gyula, a híres dzsesszmuzsikus. Vasárnaponként, ebéd után igazi nagy „dzsesszbe áztatott órákat” tartunk, melyek természetesen mászkálósak, kötetlenek lesznek, s míg az emberek a remek zenét hallgatják, nyugodtan elcsattanhat akár egyegy jó mondat is. A színház igazgatója a színházi és filmszakma nagymogulja, Rózsási György lesz. - Hogyhogy nem maga? - Nézze, ha én a kommunizmusban képes voltam megállni, hogy ne vállaljak semmiféle funkciót, akkor a polgári demokráciában igazán végképp nincs semmi szükségem rá. - Akkor Verebes István mi lesz a TV-ben? - Semmi. Közreműködő. Egyébként ezennel meghívom a Kurírt a december harmincegyedikei, délután ötórai megnyitóra. Mellesleg az is jelkép erejű lesz, ha nem nyílik meg. - De hát miért ne nyílna meg? Miért ennyire pesszimista, hiszen két éve csak erre készül? - Hadd válaszoljak egy anekdotával. Nemrég itthon volt egy amerikai barátom. Húsz év után először jött haza, de hat nap után visszautazott. - Itt nálatok még azt sem lehet tudni, hogy mi lesz holnap, mondta. Hát így vagyok én ezzel a színházzal. Mindig azt érzem, hogy egyszer csak beüt a villám. Szörnyűséges adminisztrációs tortúrákat kell végigszenvedni. Hogy csak egyetlen példát mondjak: felvettünk egy alkalmasnak látszó hölgyet, igazán szép pénzért, húszezer forintért, és az a levél, aminek, sokat mondok, ha negyven perc alatt készen kellene lennie, öt napig készülget. Az emberek várnak, ő meg nem érti: van egy cég, amelynek a hitele azon múlik hogy korrekt, pontos, rapid. Róna Tibor irodájában az volt kiírva: linknek itt vagyok én. Magyarán itt csak egyvalaki lehet link: a művész. Csakhogy ez a link művész semmiképpen nem lehet maga, hiszen ezt az egész vállalkozást városszerte már csakis Verebes István nevéhez kapcsolják. És ha Babos Gyula széke nem jó helyen áll majd, ha Szakcsi Lakatos Béla zongorája nem lesz tökéletesen felhangolva, mindenki azt fogja mondani: a Verebesnél kupleráj van. Ugye, tisztában van ezzel? - A legteljesebb mértékben. Egyébként, ha el is készül a T 5, „csak“ annyi hasznom származik belőle, hogy az elkövetkezendő másfél évben minden estém éjszakába nyúlóan ezé a klubszínházé lesz, tehát a felét sem keresem majd annak, amit eddig, hiszen a T 5-ben én nem veszek fel pénzt, csak ha színpadra lépek vagy rendezek. Magyarán: én vagyok ugyan a kapitalista, csak éppen nem enyém a tőke, és nem én kapom a profitot, miközben a legapróbb dolgokig mindenért én vállalom a felelősséget. De ez nem baj. A személyes hitelemnek kell nőnie, számomra ez a leglényegesebb ebben a vállalkozásban. Ezt fontosabb örökségnek tartom, mint, ha mondjuk, egy házat hagynék a fiamra. TANCSIK MÁRIA Fotó: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI * Norma Arthurja Arthur király legendás sírját megtalálták. Ez ideig annyit sikerült kideríteni róla, hogy a neve köré fonódó gazdag mondái hagyomány gyökere egy brit hős, egy korábbi Arthur volt, alá 500 körül élt. ő lett később a lovagkor romantikájának sokáig dicsőített főalakja, a lovagi szellem legideálisabb megtestesítője. A korszak történelmének számos részlete mind a mai napig tisztázatatlan. Annyi azonban bizonyos: Az Elbától északra lakó germán törzsek az V. század derekától kezdve mind nagyobb tömegben törtek rá Britanniára. A küzdelem hamarosan tetőpontjára hágott a germán-angolszászok és az Arthur vezette kelta-britek között. A döntő csatát Cambogianában vívták, amely az angolszászok győzelmével végződött. Noha itt maga Arthur is elesett, első történetírója, Nennius a IX. század közepe táján megemlíti, hogy nyolcszáznegyven vitézt ölt meg. Egyes feltevések szerint az Arthurmonda a Bretagne-ba menekült kelták körében keletkezett. A későbbi krónikások csak 1150 körül szólnak arról a „kerekasztalról”, amelyhez a király 12 legkiválóbb lovagja tartozott. Arthur udvarából a lovagok az összes országban tiszteletüket tették, amelyekben feladatuk volt a szebbik nemet oltalmazni, az „elbűvölteket” megszabadítani a gonosz fogságától, az óriásokat és a vad törpéket megfékezni. A másfél száz évvel korábban élt, és szintén mitikus vonásokkal felruházott hun fejedelem - „az Isten ostora” - Attiláét még nem. De úgy hírlik, Szeged környékén egész kotróhajóflottákat láttak felbukkani a Tiszán... (téhámori) 1990. július 10.