Kurír - esti kiadás, 1990. augusztus (1. évfolyam, 23-44. szám)
1990-08-01 / 23. szám
1990. augusztus 1. Forintos Interjú Kánikula van. Eszünk, iszunk és verejtékezünk. De vajon elég „szakszerűen” tesszük-e mindezt? Dr. Novotny Tibort, az Országos Élelmezés- és Táplálozástudományi Intézet helyettes főigazgató főorvosát kérdezem erről. - Olyan sokszor lehet hallani, hogy az ilyen melegben ügyeljünk a szervezet víz- és sóháztartására, hogy én, aki esküdt ellensége vagok a sós ételeknek, már ez nem azon kapni magam, hogy jóval sósabban eszem mostanában. Ezt azért hallja sokszor, mert a verejtékezéssel sókat ad le a szervezet, és ezt pótolni kell. A sima víz ehhez nem elegendő, ezért ajánljuk az ásványvizet, a gyümölcsleveket, a sós ételeket. Persze, ezt is csak módjával, mint mindent. Hiszen az egész étrendünk attól függ, hogy, milyen munkát végzünk, így a nehéz fizikai munkát végzőknek kell erre jobban figyelniük. Aki például nyaral vagy könnyű munkát végez, annak nincs szüksége olyan kalóriadús ételekre, mint a mezőgazdaságban vagy az iparban dolgozóknak. - Eddig én mindig azt hallottam a szakemberektől, hogy kalóriaszegényen együnk, mert a magyarok amúgy is túlsúlyosak. Lehet, az a régi paraszti szokás, hogy aratáskor szalonnát, kenyeret és hagymát vittek magukkal, nem is volt olyan ostobaság? - A szalonnának természetesen nem vagyok a híve, de egyik szakember sem. Kalóriának ugyan kalória, de a szervezet fehérjeszükségletét nem elégíti ki. Lehet tejet, sajtot, túrót enni, noha tudom, hogy ezek nem éppen favorizált ételek a mezőgazdaságban dolgozók között. Ezért szoktuk ajánlani a húsokat. - Nem gondolja, hogy a mai árak mellett minden szavuk szinte falra hányt borsó? - Két különböző dolog a biológiai szükséglet és az árak alakulása. Az előbbi független az utóbbitól. De ha valaki vegyesen táplálkozik, azaz mindenből eszik egy keveset, akkor nagy baj nem lehet. Az egyoldalú táplálkozás okozza mindig a gondot. // az Életmentő kisfiú Már csak kevesen tartózkodtak szombaton nyolc órakor az ausztriai Rohrbach strandján, amikor a baleset történt. A tizenegy éves Markus Weidinger Rudolf Höflerrel, a szomszédjukkal a vízben labdázott. Egyszer csak a 25 éves gépkocsivezető alábukott a mélybe, és gyanúsan hosszú ideig nem jött föl. Amikor Markus nem látta a barátját, utána ő is lebukott a víz alá, és ott kereste Rudolfot. A medence alján találta meg. „Először azt hittem, hogy szórakozik, de mikor megbökdöstem és nem mozgott, tudtam, hogy gond van.” A kisfiú azonnal riasztotta az úszómestert, és az eszméletlen Höflert közösen a partra emelték. Az újjáélesztés sikerrel járt, amikor az orvos a helyszínre érkezett, a beteg már lélegzett. A kórházi jelentés szerint az életveszélyen túl van. A megmentő A megmentett Arzén - levendula nélkül Százötvenezer ember mérgezi magát még mindig - kényszerűségből - Békésben. A tervezettnél eddig egymilliárd forinttal kevesebbet fordíthattak a megyében az ivóvíz arzéntalanítására. Kilenc esztendeje ismerték fel ezt a gondot, és 1984-ben kezdték a víztisztítási programot, amely legalább négymilliárd forintba kerül. A megye négyszáztízezer lakosából kétszázhetvenezret érintett eredetileg a baj, akik közül ma százhúszezren jutnak elfogadható ivóvízhez már - vagy inkább: még csak. Az elmúlt években egy sor békési vízműtelep létesült és távvezeték épült Békéscsabán, Ecsegfalván és Bucsán arzénmentesítő eljárással is kísérleteznek, de nem túl eredményesen. Biztató jel csupán Bucsán mutatkozik, ahol ugyan bő évvel a kitűzött határidő után, de elkészült a víztisztító mű (egy ideig alig volt érzékelhető jótékony hatása), s mostanra az ottani hálózati ivóvíz arzéntartalma a határérték alá került. Ecsegfalván műszaki problémák miatt még áll a kész víztisztító, emiatt az ott élők - csakúgy, mint tizennégy más Békés megyei településen - tasakos vizet kapnak. Az arzéntalanítás során keletkező arzénos iszapot ideiglenesen a Békéscsaba melletti Makkoshát „tűri”, de ez még nem a végleges megoldás. A Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Békéscsabán megtartott keddi ülésén megállapították, hogy az elkövetkező másfél évben csak a veszélyeztetettség csökkentésére vállalkozhatnak. Ha minden a remények szerint alakul, akkor Békésben a közüzemi vízművek által szolgáltatott víz arzéntartalma a kétszeres határérték alatt lesz, ehhez is hiányzik azonban jelenleg negyedmilliárd forint. Nem túl biztató perspektíva, még ha külföldi segítségre is számítanak. Az arzénos vízzel megvertek pedig talán csak a csodára. Hőhullám Berlinben A rekordok napjait éli ezen a nyáron a falaitól lassan végleg megszabaduló Berlin. Az egységes Németország áhított fővárosában, 1990 első felében a tőzsdések harmincnégy százalékkal több bevételre tettek szert, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A 41,9 milliárd márkás börzeforgalom arra utal, hogy mind több adófizető lát fantáziát a berlini értékpapírokban. Pénz helyett inkább a száguldást kedvelte az a huszonhét esztendős fiatalember, aki az immáron 3,5 milliós lakosú metropolis egyik sztrádáján alaposan túllépte a megengedett százas tempót. A BMW-s berlini legény az Autobahn egyes szakaszain kétszáz km/órás sebességgel vágtázott, feladva a leckét a Mercedes 230 E volánjánál ülő sztrádafelügyelőnek, akinek szabályzatok tiltják, hogy a balesetmentesség szempontjait szem előtt tartva száznyolcvannál többel autózzon. A hajszának végül is a nyugat-berlini rendőrök vetettek véget, lezárva a szeszes hangulatban száguldó Horst P. útját. A bírósági tárgyalásig - de valószínűleg legalább egy esztendőre - a hatóságok bevonták az ámokfutó BMW-s jogosítványát. Berlinben nemcsak gyorshajtókkal akad dolga a rendőröknek, hanem tini rablóbandákkal is. A frissen közzétett statisztikák szerint március és május között a hajdani szigetvárosban 698 esetben fosztottak ki, vertek meg járókelőket az erős legények, akiknek betörések is terhelik a számlájukat. A kétszázkét testi sértéses ügy kapcsán ötszáznyolcvanöt fiatalkorú bűnözőt köröznek a hatóságok, akik több tucat bandában „dolgoznak”. W. BERNUSS (BERLIN) KAKASLÖVÉS Apáca, ahol Csere János született, a török idők óta őriz egy hagyományt, a húsvéti kakaslövést. Bújkáltak az apácaiak a portyázó törökök elől az erdőben. Egyszer csak megszólalt egy kakas az egyik kisbap- Nosza lett riadalom. A török megtalálta a falu népét. És lett rémület, mert a török vitte a fél falut rabságra. A szomorúságban összeültek a megmaradtak. A tárgyaláson mentő körülmény nem merült föl. Halálra ítélték a kakast. Ki is végezték. Meg is sütötték. Meg is ették. Azóta Apácán minden húsvétkor kakasfigurára lőnek a székelyek, hogy az árulót évről, évre elítélhessék. Az ítélet és a tér a tanulsággal együtt hagyománnyá vált. Az ilyen „babonákat” a nagy román baloldali erők üldözték, mígnem egy decemberi napon árulóvá nem kiáltották ki a Kárpátok Géniuszát. A Géniuszt és kedves feleségét elítélték. Az apácaiak ez év húsvétkor újra megtarthatták a hagyományos kakaslövést. Volt tárgyalás, ítélet, kivégzés és tér. Most üres az udvar. „Vatrocitás”-ok már vannak itt-ott, de bujkálni még nem kell. A hagyományt tisztelni kell, mert a nép akarata szent. Székelyföldön kakas kerestetik. Dübörgő mítoszunk Bécsben TEGNAP ESTE ÚJRA GYŐZÖTT A STONES! Útban a Práter felé húsz évet fiatalodtam ! Köszönöm Micknek, ennek a pokolfajzatnak, hogy még mindig vállalja, és teljes csodálatom azé a hallatlan energiáé, amivel felvillanyoz, elvarázsol, csápoló csitrit csinál belőlem harminchat évesen. Izzik a stadion. Úristen, mióta vártam erre, hogy egyszer élőben láthassam a számtalan torzra másolt, kézről kézre járó videokazetta után! Most itt vagyok, várom őket. Hobo, a nagy rocker írta a Rolling-könyvében, hogy annak idején felfirkálta a falra: Rolling Stones,no, Beatles eyes. Mindenki félreértette. Pedig olyan világos, hogy mit akart mondani: a Beatles az igenlés, a Rolling Stones maga a tagadás. És mi akkoriban több-kevesebb sikerrel próbálkoztunk a mindent tagadással. Nem lehettünk győztes fajta. Ki megszokott, ki megszökött. De most lép az orrom elé Jumping Jack Flash, a maga hús-vér valójában: 46 éves higanyszál. Az előzenekar csak a kedélyeket borzolja, hatvanezer ember türelmetlensége már igen feszítő, de Mickék nem zavartatják magukat. A végsőkig fokozzák a várakozást. Az esti fél hetes kezdéssel meghirdetett Rollingkoncert háromnegyed kilenckor indul, de akkor frenetikusan. Az első szám, mint általában, a Start Me Up (Dobódj fel, vagy Indíts be - ahogy akarjuk). Mindenki áll, üvöltés és tapsorkán. A kezdő szám, úgy érezzük, mindenkit feldobott és ezután öt dal következik az új albumról, melynek címe Steel Weels (Acélkerekek). A siker óriási. Keith is énekel. Az új nóták után jönnek sorban a régiek. Robby Thuesday, mint mindig, fergeteges siker. Jagger vezényel. Következik az Angie. Égnek az öngyújtók, gyufák, csillagszórók. Bömböl a stadion. Mick érzékibb, mint ilyenkor szokott. (Talán ez az a dal, amit sosem szerettem tőle, valahogy nem illik a képbe. Biztosan oka van annak, hogy minden koncerten elénekli.) Tovább folytatódik a régi slágerek sora: Tumbling Tie (Dobókocka), Vissza az időben, Miss You. Azt hittük, mát nem lehet fokozni tovább. És akkor jött a Honky Tank Woman a fények tengerében. Elképesztő látomás jelenik meg a színpad két oldalán, két rongycsomó nő, dagad és szexis hölgyekké válnak. Mick arányaiban, mint egy hangya, a hatalmas asszonyok alatt rohangászik, rángatja tartóköteleiket. Ujja köré csavarja a nőket. Ezt nem lehet fokozni. Őrjöngünk. (Ilyenkor szokták mondani: „a lányok petróleumot pisilnek”.) Mégis lehet, jön az Éjféli csavargó és a Föld feketére. Fluoreszkál a színpad, zöld, lila, arany, kék fények villóznak a „klaszszikus” művek alatt. Mindössze nyolc dalt játszottak a legutóbbi évtized terméséből. Aratott a nosztalgia. A tömeg tombolt a Szimpátia az ördöggel című szám alatt. A hatalmas színpad bal oldalán még egy tornyot is építettek. Jagger onnan üvöltött le a stadionba vérpiros zakóban. A hangulat a tetőponton volt. Senki nem képzelte, hogy jöhet még valami újdonság, de Rollingék mindenre képesek.Az Utcán harcoló ember éneklése közben mint előbb a nők, most hatalmas, vérszomjas ebek fúvódnak óriásira, s hajolnak karmaikkal, tépőfogaikkal a közönség fölé. Mick harcol velük, dárdát ragad s ügyes pantomimmel játssza el, hogy az egyik hatalmas állat bekapta a botja végét, fokozatosan vonja magához őt is. Végül tényleg eltűnik a fogai között... „Ez csak rock and roll”, de nekem tetszik - így voltunk ezzel mindannyian, amikor Stonesék ezzel a számukkal jöttek elő. Ha lehetséges még fokozni a hangulatot, a Brown Sugar következik. S ezután mindannyiunk álma, Jumping Jack Flash megteszi, kipattan a bohóc a dobozból. Jagger pontosan úgy ugrál, mint huszonegy évvel ezelőtt. Mintha lila csillagos lenne az égbolt és halványkéken derengene a Tejút, hunynak ki a színpad fényei. Ez volt az utolsó szám. Hatvanezer ember nem mozdul. Együtt kántálják, viszsza-vissza. Persze Mickék váratnak magukra. A követelés nem szűnik, rakéták robbannak, s az ördögi kölykök ismét megjelennek a színpadon, őrjöngve énekel a tömeg, Lcan't get no satisfaction üvöltjük mindnyájan. Aztán az utolsó hangok is elhalnak a Práter fölött, csodálatos tűzijáték zárja az estét két és fél óra után, Bizet Carmenjével... Éjszaka van, kábultan indulok a telefonhoz, hogy lediktáljam a tudósítást. Tudom, hogy nem leszek, nem lehetek objektív. Bocsánat. TÁRKÁNYI ADRIEN 3 KÉTSÉG Kételkedni sokféleképpen lehet. Magától értetődő természetességgel éppúgy, mint sértő bizalmatlansággal. Pedig a hit igazán nem kötelező, bárha minálunk hosszú évtizedeken át szinte istenkísértésnek számított a hitetlenség. Kételkedni sem igen volt tanácsos. Mintha bizony a marxista ideológia névadója nem lett volna kételkedő: Marx nem egy kötetében szerepelt kedvenc mondása a mindenben való kételkedésről. De úgy látszik, amit ő megengedhetett magának, az a 20. század közép magyarjának több volt, mint képtelenség. A hogy állunk most, immár rendszerváltás után, a kételkedéssel? Megszűnt-e nemkívánatossá lenni? Visszanyerte-e régi jogait? Pontosabban fogalmazva: még mindig túl széles-e azoknak az igazságoknak a köre, amelyek megkérdőjelezésétől nem árt tartózkodni? Alighanem felemás állapotban vagyunk. Bár a régi rendszer ellenlábasai váltak a hatalom birtokosaivá, s ebből nagyon sokan arra következtettek, hogy akkor tehát vége a régi tilalmaknak nem így történt. A hatalom ugyan nem kér a marxizmusból, hiszen egészen más eszmei alapon állónak vallja magát, azt azonban nem díjazza, ha a közember nem hajlandó neki vakon hinni. Sőt nemritkán odáig merészkedik, hogy nyíltan hangoztatja kételyeit. Feltétlen bizalmat követel, mint elődei, megfeledkezve róla, ezt ki kell érdemelni. A bizalmatlanság tudniillik nem bűn, a bizalom viszont nem kötelező. Nem számít arcátlanságnak, ha valaki kételkedik abban, vajon a kormány gazdasági programja bizonyosan megállítja-e az ország gazdasági süllyedését; vajon a határozottság, amely például a tisztségek elosztásában megmutatkozik, nem diktatórikus-e; vajon a sajtót ésszerűen kezelik-e, s arra használják-e, amire való: okos vélekedések nyilvánosságra hozására, nem pedig a hatalom kiszolgálására; s abban sem árt kételkedni, vajon a kormányzati jó szándék mennyiben nyugszik realitásokon, vagyis átültethető-e a valóságba. Természetesen a kételkedésben is lehet kételkedni. Csak a vakhitben nem, azt ugyanis el kell verni.