Kurír - reggeli kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 53-77. szám)

1990-09-13 / 63. szám

1990. szeptember 13. Kissif VÉTKESEK KÖZT CINKOS, AKI NÉMA Az Arany János Gimnázium igaz­gató nélkül maradt. Erről közöltünk egy cikket múlt hét szerdán. A cikkben csak ez egyik felet, az is­kolai tantestület prominensét szó­laltattuk meg. Most a XII. Kerületi Tanács művelődési osztályának ve­zetőjét kérdezzük, miért is nyug­díjazták iskolakezdetkor az igazga­tónőt. Egyúttal megkövetem Te­restyéni Zsoltnét. Egyrészt azért, mert csak ily későn tudott vála­szolni, másrészt azért, mert a szer­dai cikkben ugyan kérdés formá­jában, de azt sugalltam, hogy az osztályvezetőnő politikai érdekből nyugdíjazta Lux Alfrédnét, a gim­názium igazgatóját. Beszéltem az osztályvezetőnővel és meggyőzött, hogy igaza volt. Paragrafusokban rögzített jogával erköcsi megfon­tolásból élt. - Szerettem volna megkímélni egy embert, egy igazgatót a bot­ránytól, ízléstelennek tartottam vol­na most rúgni, amikor már lehet, de éppoly megengedhetetlen megtar­tani vezetőnek azt, aki nem ren­delkezik elég emberi, morális tar­tással. Én azt hittem, hogy a munka törvénykönyvben foglalt jog szerint eleget tehetek annak az erkölcsi követelménynek, hogy nem hagyom posztján, akit nem kell, de nem köpködöm, sározom be ország-világ előtt. Egyébként abban a vitában, hogy az iskolából katolikus vagy világi tanoda legyen, én az utóbbi mellett foglaltam állást. Az említett MDF- es képviselő úrral ellenérdekű vitapartnerként én vitáztam a rádió­ban, a tanácstestületi ülésen, a tv nyilvánossága előtt. És pont az igazgatónő volt az, aki a tantestületi értekezleten mindenki színe előtt vallotta meg a képviselő úrnak, hogy a maga és egész családja az MDF-re és az említett képviselőre szavazott. Tegyük hozzá: a testület és a jelenlevők megdöbbenését, nemtetszését váltotta ki ez a poli­tikai kaméleonság, hisz mindenki előtt ismeretesek voltak volt párt­funkciói. És hogy helyezkedésből tettem, amit tettem? A Pesti Hírlapban is úgy nyilatkoztam, hogy ellene va­gyok a politikai kampányoknak, az igazgatók hivatalból történő le­váltásának. Expressz döntés-e? Nem hiszem. 1990 júniusa óta, amikorra végképp bebizonyosodott előttem, hogy az igazgatónő erkölcsileg alkalmatlan egy ekkora iskola­­vezetésére,többi ízben kértem az igazgatónőt - tanúk előtt­­, kérje a nyugdí­jaztatását. Menjen méltósággal, ne kényszerítsen „terített betűre”.­­Hogy mik a morális kifogásaim, azokat továbbra sem szeretném ecsetelni. Nem kívánok nyomozni, nem az én feladatom. Azonban, aki körül ilyen hangulat kialakulhat, akit annyian annyi mindennel vádolnak, akitől annyian félnek, az nem vezethet jól iskolát.) Már akkor, júniusban közöltem vele, hogy ha nem megy, én küldöm el szeptember elsejétől. Augusztus 27- éig kapott gondolkodási időt, ő azzal mondott végül is nemet, hogy kellenek a rendszerváltásnak már­tírok. A mártíromságról csak annyit, hogy a 18 heti - szeptember 1.-ja­nuár 6. - felmondási idő alatt havi 50 650 Ft átlagbért, ehhez a peda­gógus szolgálati emlékéremmel járó 50 650 Ft nettó és 50 650 Ft net­tó jubileumi­ jutalmat kap az igazga­tónő. Miért nem vártam meg a hely­­hatósági választásokat? Miért nem hagytam a következő tanácsi veze­tésre, tantestületi újabb választásra a döntést? Mert erkölcsi igazság­érzetem nem engedi meg, hogy egy újabb iskolaévet ő kezdhessen el. Mert úgy érzem, vétkesek közt cin­kos, aki néma. A felelősséget vál­lalom. Lejegyezte: BERNÁTH BEA A NEW YORKI QU AUTON IMPORTS LTD. BUDAPESTI LEÁNYVÁLLALATA HANGLEMEZ­NAGYKERESKEDÉS VISZONTELADÓK­NAK KOMOLYZENE, ARCHÍV FELVÉTELEK VILÁGSZTÁROK TOLMÁCSOLÁSÁVAL, JAZZ COMPACT DISC, LEMEZ, ZENÉS KAZETTA KIZÁRÓLAGOS IMPORT KEDVEZŐ ÁRON - NAGY VÁLASZTÉK 1039 BUDAPEST BÉKÁSMEGYER MADZSAR JÓZSEF u. 9. Telefonszám/Fax: 1-673-981 7 A szombati taxis merénylet nyomában Mindenki másként látta? Egy kollégát meglőttek, az el­követő Ráckeve felé tart! Az 1500-as Lada rendszáma: KS 47-99! Több mint hétszáz taxis egy emberként mozdult a hírre. Gábrielesek, főtaxisok, mezít­lábasak és CB-sek száguldottak végig a Soroksári úton. Köz­ben többen megálltak, és 15- 20 kilométeres körzetben le­zárták az útkereszteződéseket, egészen Kiskunlacházáig. Még a dunántúli oldalon is voltak megfigyelőik. Kiskunlacházán egy - a csat­­tanást halló, majd a helyszínre igyekvő - szemtanú látta a ko­csi szélvédőjén kimászó, majd visszafelé, az orosz laktanya fe­lé sietve bicegő magas, vállas, sötét pulóvert vagy zakót vise­lő, rövid, göndör hajú férfit. Mire segélyautójával a hely­színre ért, az illető eltűnt. Visszamozdította a felborult Ladát és átnézte az ott talált iratokat. A személyi igazolvány­kép láttán egyből rájött, hogy nem az eltűnt személy iratait fogja, a kezében. Ekkor, vagyis kb. 20-30 másodperccel az ese­mény után érkezett meg az el­ső rendőrautó, majd a taxisok. Nagy volt a kavarodás, a taxi­sok izgatottan kóvályogtak, többen behajtottak a szántó­földre. Maksay Árpád ráckevei zászlós irányítgatta a taxisokat a megfelelő irányba. Fél óra múlva a Bugyi-Apaji elágazás­tól jött a hír, hogy elfogtak egy embert. A személyleírás ráil­­lett. Borbély István taxisofőr hiányos orosz nyelvtudásával szóra akarta bírni, de a gyanú­sított semmire sem válaszolt. Az elfogott személyt szállító kocsival együtt hömpölyögtek vissza a taxik a bomlás helyszí­nére. A gyanúsított, miután meglátta a felborult autót és a rengeteg embert, idegsokkot kapott. Eltakarta az arcát és remegett. Mikor egy másik szemtanú, Dull Lajos, a helyi önvédelmi csoport egyik tagja meg akarta nézni a szovjet ál­lampolgár arcát, az rácsapott a kezére és magyarul rákiabált: „Takarodj!” A helyszínre érke­ző rendőr is kérte, mutassa meg a kezét. A gyanúsított csak a jobb tenyerét volt hajlandó felmutatni. Dull Lajos a rend­őrautóba behajolva oroszul próbált vele beszélgetni, de csak annyit tudott meg, hogy az illető repülőszerelő-mérnök és hogy összeverekedett az egyik barátjával. Arra a kérdés­re, hová lett az egyik cipője, azt válaszolta: „Pesten keres­sétek!” Ezenkívül folyamatosan ügyvédre és más környezetre volt szüksége. A taxisok közben döbbenten hallották a rádió­kon, hogy egy oszlató csopor­tot küldtek ellenük Budapest­ről. Az utolsó gyűrűn valóban nem engedték át a rendőröket. Miért volt erre szükség? Nem értette senki, még a kivezé­nyelt csoport főnöke sem, hi­szen nem volt lincshangulat, és senki nem bántott senkit. A feszültség és az ingerültség persze óhatatlan kísérője volt az eseményeknek. Reggel fél hét körül megér­kezett a ráckevei rendőrkapi­tány, dr. Bíró László, aki azon­nal Pestre akarta szállítani az elfogott személyt. A taxisok kerek-perec kijelentették, hogy amíg nincs tisztázva a helyzet, addig nem engedik el az „oroszt”. A taxisok közben hermetikusan lezárták a kör­nyéket, jelezvén, hogy nem viccelnek, hisz emberölési kí­sérlet történt. A kapitány több­szöri heves szóváltás után kompromisszumot kötött a taxisokkal, így egyeztek meg abban, hogy a gyanúsítottat szállító rendőrautó előtt és után taxik haladnak egészen Budapestig. A taxisokkal szim­patizáló ráckevei zászlós, Mak­say Árpád is elindult a konvoj­jal, de egyszer csak hallotta a központon keresztül érkező üzenetet, miszerint forduljon vissza. Nem értette a dolgot, ezért lavírozva a több száz taxi között előrehajtott, a rendőr­­kapitány kocsija előtt kereszt­ben lefékezett és megállt. Dr. Bíró László megköszönte Maksay Árpád kitartó, 24 órás szolgálatát, és azt mondta neki, hogy most már nyugodtan ha­zamehet pihenni. A zászlós „vette” a parancsot, és mert valóban nagyon fáradt volt, visszafordult. Ekkor kezdődött a galiba. Majd 200 taxis a tanú rá, hogy a rendőrkapitány és a gyanúsítottat szállító rendőr­autó többször meg akart szök­ni. Háromszor-négyszer le kel­lett állítani a konvojt, és persze nem a legudvariasabban figyel­meztették a „visszaeső” kapi­tányt. A rendőrautó sofőrje, Szabó Gábor el is mondta, hogy parancsra tette, amit tett. Bár körülményesen, de a gyanúsítottat sikerült a BRFK elé szállítani. Balatoni ezredes megköszönte a taxisok munká­ját és készségesen beleegyezett, hogy négy képviselő bekísér­hesse a gyanúsítottat az épület­be, valamint megfigyelőként részt vehessenek a kihallgatá­sokon. A segélyautót vezető so­főr, aki végignézte a borulást és a menekülést, így nyilatkozott: - Az autóban is láttam egy sötét nadrágot, konyakig fel­húzott sötét pulóvert vagy za­kót, szemüveget viselő magas, göndör hajú, bajuszos férfit. Azt is láttam, amikor felborult az autó. Bal oldalán volt a ko­csi, és az az ember a szélvédőn mászott ki, majd visszafelé sie­tett. Szerintem a laktanya felé vezető útra akart kanyarodni, de mivel nagyon gyorsan haj­tott, nem sikerült a manőver, így történt a borulás. Az autó­hoz rohantunk a társammal, lekapcsoltuk a gyújtást, mert már füstölt a kocsi.­­ Mikor bevitték kihallgatni, felismerte a tettest? - Nem szembesítettek vele, csak képeket mutogattak, de egyből kiszúrtam a beszállítot­tat. Ekkor nagyon érdekesen befolyásoltak. Elmondták, hogy milyen következmények­kel járhat az én kiválasztásom, majd utána nyomatékosan megjegyezték, hogy túl sokáig láttam életben az elfogott sze­mélyt, ezért semmit sem állí­tottam 100 százalékosan. Dull Lajos (a nivás szemta­nú):­­ CB-rádión hallottuk az esetet, és társammal, Kovács Józsival az 51-es úttal párhuza­mosan haladtunk, ekkor hallot­tuk a nagy csattanást. Mikor odaértünk, már fel volt állítva a kocsi, de messziről láttunk egy siető embert, akire ráillett a személyleírás. Fehér pólóban volt, de nem volt rajta szemüveg. Dr. Mikó István alezredes szobája. Jelen van két taxis és az újságíró. - Valóban elengedték a szovjet állampolgárt? Mikó István: - Igen, sza­badlábon van. - Elmondaná, hogy mik a bi­zonyítékok arra, hogy az elfogott gyanúsított ártatlan? Mikó István: - Nem mon­dom el, kérem. Csak azt mon­dom el, hogy a megfelelő esz­közökkel kizártuk az elkövetők köréből. Ezt egyébként figye­lemmel kísérhették a taxisok képviselői is. Király Attila, taxis: - Mi saj­nos azt a jelzést kaptuk a kollé­gámtól, hogy­ sem a fényképről történő szembesítésnél, sem a kihallgatásoknál nem lehettek ott képviselőink, pedig erre Balatoni ezredestől az Esti Hírlap munkatársa előtt szó­beli ígéretet kaptunk. A másik. Egy olyan embernek, aki több­szöri műtét után kábán, élet­­veszélyes állapotban fekszik, hogy lehet fényképeket muto­gatni? Papp János először még engem sem ismert meg, pedig igazán jó barátok vagyunk. Ezt az intézkedést a­ taxistársada­lom nevében nem fogadom el. Mikó István: - A továbbiak­ban minden eljárási cselek­mény ebben az ügyben ránk tartozik, és nem önökre. En­nek a törvényességéért mi fele­lünk, és nem önök. Világos? A másik taxis: - Feleljenek a védelmünkért is, hisz ez is önökre tartozik, nem?! Vagy ennyire korlátozottan tudnak gondolkodni? Mikó: - Szó sincs arról, hogy korlátozottan gondolko­dik a rendőrség. Mi a ránk ru­házott büntetőeljárási jogokat gyakoroljuk. És ez nem az önök feladata. Taxis: - Mi sem ezt kíván­juk, hanem... Mikó: - De ezt kívánják. Mostantól kezdve viszont kije­lentem, hogy a taxisok képvise­lői nem vehetnek részt az eljá­rási cselekményekben.. Taxis: - Én viszont kijelen­tem a taxisok nevében, hogy megfogjuk azt az oroszt, mert bizonyítékaink vannak. Mikó: - Szabad lenne az úr nevét megtudnom? - Természetesen. Mikó: - Nem fogják meg a szovjet állampolgárt, mert amennyiben... Taxis: - Elnézést... Mikó: - Tessék végighallgat­ni, mert egyelőre az én szo­bámban vannak, ezt az orosz állampolgárt senki más nem foghatja meg, csak a rendőr­ség. Amennyiben ezt valaki megteszi, az vállalja a követ­kezményeit is. Ha önnek bizo­nyítékai vannak, tájékoztathat­ja a rendőrséget, ezért meg is kérem, hogy tanúként álljon rendelkezésünkre. És mostan­tól kezdve távozzon a szobá­ból! Világos? Király Attila: - Kérem, hall­gasson meg! Mikó: - Nem hallgatom meg, tessék kimenni a szobá­ból. Király Attila: - Milyen eljá­rás ez? Mikó: - Még egyszer meg­kérem, fáradjon ki a szobából! Király Attila: - Miért titko­lóznak előttünk? Azért, mert szovjet állampolgárról van szó? Mikó: - Újfent megkértem önt, hogy fáradjon ki a szobá­ból!, Újságíró: - Térjünk vissza az ügyre! Szóval nem mondja el, mi bizonyította a gyanúsított ártat­lanságát? Mikó: - Nem. Újságíró: - Kérdéseket sem tehetek fel? Mikó: - Tessék csak, nyu­godtan! Újságíró: - Hogyan tudták megállapítani, hogy az orosz ál­lampolgár nem tud magyarul? Mikó: - Visszakérdezek. Honnan tudhatom meg, hogy ön tud-e franciául vagy sem? Újságíró: - Hát ez az, ha akarok, tudok, ha akarok, nem tudok. Miért engedték el? Mikó: - Most is csak azt tu­dom válaszolni, hogy szá­munkra megnyugtatóan, a megfelelő törvényes eszközök­kel kizártuk a gyanúsítottak köréből. Újságíró: - Jó volt az alibije? Mikó: - Igen. Újságíró: - És a pontszerű sérülések a karján? Mikó: - Erre ő megadta a megfelelő válaszokat, leellenő­riztük, és ez is megnyugtatott minket. GÁBOSSY ÉVA

Next