Kurír - reggeli kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 53-77. szám)
1990-09-13 / 63. szám
1990. szeptember 13. Kissif VÉTKESEK KÖZT CINKOS, AKI NÉMA Az Arany János Gimnázium igazgató nélkül maradt. Erről közöltünk egy cikket múlt hét szerdán. A cikkben csak ez egyik felet, az iskolai tantestület prominensét szólaltattuk meg. Most a XII. Kerületi Tanács művelődési osztályának vezetőjét kérdezzük, miért is nyugdíjazták iskolakezdetkor az igazgatónőt. Egyúttal megkövetem Terestyéni Zsoltnét. Egyrészt azért, mert csak ily későn tudott válaszolni, másrészt azért, mert a szerdai cikkben ugyan kérdés formájában, de azt sugalltam, hogy az osztályvezetőnő politikai érdekből nyugdíjazta Lux Alfrédnét, a gimnázium igazgatóját. Beszéltem az osztályvezetőnővel és meggyőzött, hogy igaza volt. Paragrafusokban rögzített jogával erköcsi megfontolásból élt. - Szerettem volna megkímélni egy embert, egy igazgatót a botránytól, ízléstelennek tartottam volna most rúgni, amikor már lehet, de éppoly megengedhetetlen megtartani vezetőnek azt, aki nem rendelkezik elég emberi, morális tartással. Én azt hittem, hogy a munka törvénykönyvben foglalt jog szerint eleget tehetek annak az erkölcsi követelménynek, hogy nem hagyom posztján, akit nem kell, de nem köpködöm, sározom be ország-világ előtt. Egyébként abban a vitában, hogy az iskolából katolikus vagy világi tanoda legyen, én az utóbbi mellett foglaltam állást. Az említett MDF- es képviselő úrral ellenérdekű vitapartnerként én vitáztam a rádióban, a tanácstestületi ülésen, a tv nyilvánossága előtt. És pont az igazgatónő volt az, aki a tantestületi értekezleten mindenki színe előtt vallotta meg a képviselő úrnak, hogy a maga és egész családja az MDF-re és az említett képviselőre szavazott. Tegyük hozzá: a testület és a jelenlevők megdöbbenését, nemtetszését váltotta ki ez a politikai kaméleonság, hisz mindenki előtt ismeretesek voltak volt pártfunkciói. És hogy helyezkedésből tettem, amit tettem? A Pesti Hírlapban is úgy nyilatkoztam, hogy ellene vagyok a politikai kampányoknak, az igazgatók hivatalból történő leváltásának. Expressz döntés-e? Nem hiszem. 1990 júniusa óta, amikorra végképp bebizonyosodott előttem, hogy az igazgatónő erkölcsileg alkalmatlan egy ekkora iskolavezetésére,többi ízben kértem az igazgatónőt - tanúk előtt, kérje a nyugdíjaztatását. Menjen méltósággal, ne kényszerítsen „terített betűre”.Hogy mik a morális kifogásaim, azokat továbbra sem szeretném ecsetelni. Nem kívánok nyomozni, nem az én feladatom. Azonban, aki körül ilyen hangulat kialakulhat, akit annyian annyi mindennel vádolnak, akitől annyian félnek, az nem vezethet jól iskolát.) Már akkor, júniusban közöltem vele, hogy ha nem megy, én küldöm el szeptember elsejétől. Augusztus 27- éig kapott gondolkodási időt, ő azzal mondott végül is nemet, hogy kellenek a rendszerváltásnak mártírok. A mártíromságról csak annyit, hogy a 18 heti - szeptember 1.-január 6. - felmondási idő alatt havi 50 650 Ft átlagbért, ehhez a pedagógus szolgálati emlékéremmel járó 50 650 Ft nettó és 50 650 Ft nettó jubileumi jutalmat kap az igazgatónő. Miért nem vártam meg a helyhatósági választásokat? Miért nem hagytam a következő tanácsi vezetésre, tantestületi újabb választásra a döntést? Mert erkölcsi igazságérzetem nem engedi meg, hogy egy újabb iskolaévet ő kezdhessen el. Mert úgy érzem, vétkesek közt cinkos, aki néma. A felelősséget vállalom. Lejegyezte: BERNÁTH BEA A NEW YORKI QU AUTON IMPORTS LTD. BUDAPESTI LEÁNYVÁLLALATA HANGLEMEZNAGYKERESKEDÉS VISZONTELADÓKNAK KOMOLYZENE, ARCHÍV FELVÉTELEK VILÁGSZTÁROK TOLMÁCSOLÁSÁVAL, JAZZ COMPACT DISC, LEMEZ, ZENÉS KAZETTA KIZÁRÓLAGOS IMPORT KEDVEZŐ ÁRON - NAGY VÁLASZTÉK 1039 BUDAPEST BÉKÁSMEGYER MADZSAR JÓZSEF u. 9. Telefonszám/Fax: 1-673-981 7 A szombati taxis merénylet nyomában Mindenki másként látta? Egy kollégát meglőttek, az elkövető Ráckeve felé tart! Az 1500-as Lada rendszáma: KS 47-99! Több mint hétszáz taxis egy emberként mozdult a hírre. Gábrielesek, főtaxisok, mezítlábasak és CB-sek száguldottak végig a Soroksári úton. Közben többen megálltak, és 15- 20 kilométeres körzetben lezárták az útkereszteződéseket, egészen Kiskunlacházáig. Még a dunántúli oldalon is voltak megfigyelőik. Kiskunlacházán egy - a csattanást halló, majd a helyszínre igyekvő - szemtanú látta a kocsi szélvédőjén kimászó, majd visszafelé, az orosz laktanya felé sietve bicegő magas, vállas, sötét pulóvert vagy zakót viselő, rövid, göndör hajú férfit. Mire segélyautójával a helyszínre ért, az illető eltűnt. Visszamozdította a felborult Ladát és átnézte az ott talált iratokat. A személyi igazolványkép láttán egyből rájött, hogy nem az eltűnt személy iratait fogja, a kezében. Ekkor, vagyis kb. 20-30 másodperccel az esemény után érkezett meg az első rendőrautó, majd a taxisok. Nagy volt a kavarodás, a taxisok izgatottan kóvályogtak, többen behajtottak a szántóföldre. Maksay Árpád ráckevei zászlós irányítgatta a taxisokat a megfelelő irányba. Fél óra múlva a Bugyi-Apaji elágazástól jött a hír, hogy elfogtak egy embert. A személyleírás ráillett. Borbély István taxisofőr hiányos orosz nyelvtudásával szóra akarta bírni, de a gyanúsított semmire sem válaszolt. Az elfogott személyt szállító kocsival együtt hömpölyögtek vissza a taxik a bomlás helyszínére. A gyanúsított, miután meglátta a felborult autót és a rengeteg embert, idegsokkot kapott. Eltakarta az arcát és remegett. Mikor egy másik szemtanú, Dull Lajos, a helyi önvédelmi csoport egyik tagja meg akarta nézni a szovjet állampolgár arcát, az rácsapott a kezére és magyarul rákiabált: „Takarodj!” A helyszínre érkező rendőr is kérte, mutassa meg a kezét. A gyanúsított csak a jobb tenyerét volt hajlandó felmutatni. Dull Lajos a rendőrautóba behajolva oroszul próbált vele beszélgetni, de csak annyit tudott meg, hogy az illető repülőszerelő-mérnök és hogy összeverekedett az egyik barátjával. Arra a kérdésre, hová lett az egyik cipője, azt válaszolta: „Pesten keressétek!” Ezenkívül folyamatosan ügyvédre és más környezetre volt szüksége. A taxisok közben döbbenten hallották a rádiókon, hogy egy oszlató csoportot küldtek ellenük Budapestről. Az utolsó gyűrűn valóban nem engedték át a rendőröket. Miért volt erre szükség? Nem értette senki, még a kivezényelt csoport főnöke sem, hiszen nem volt lincshangulat, és senki nem bántott senkit. A feszültség és az ingerültség persze óhatatlan kísérője volt az eseményeknek. Reggel fél hét körül megérkezett a ráckevei rendőrkapitány, dr. Bíró László, aki azonnal Pestre akarta szállítani az elfogott személyt. A taxisok kerek-perec kijelentették, hogy amíg nincs tisztázva a helyzet, addig nem engedik el az „oroszt”. A taxisok közben hermetikusan lezárták a környéket, jelezvén, hogy nem viccelnek, hisz emberölési kísérlet történt. A kapitány többszöri heves szóváltás után kompromisszumot kötött a taxisokkal, így egyeztek meg abban, hogy a gyanúsítottat szállító rendőrautó előtt és után taxik haladnak egészen Budapestig. A taxisokkal szimpatizáló ráckevei zászlós, Maksay Árpád is elindult a konvojjal, de egyszer csak hallotta a központon keresztül érkező üzenetet, miszerint forduljon vissza. Nem értette a dolgot, ezért lavírozva a több száz taxi között előrehajtott, a rendőrkapitány kocsija előtt keresztben lefékezett és megállt. Dr. Bíró László megköszönte Maksay Árpád kitartó, 24 órás szolgálatát, és azt mondta neki, hogy most már nyugodtan hazamehet pihenni. A zászlós „vette” a parancsot, és mert valóban nagyon fáradt volt, visszafordult. Ekkor kezdődött a galiba. Majd 200 taxis a tanú rá, hogy a rendőrkapitány és a gyanúsítottat szállító rendőrautó többször meg akart szökni. Háromszor-négyszer le kellett állítani a konvojt, és persze nem a legudvariasabban figyelmeztették a „visszaeső” kapitányt. A rendőrautó sofőrje, Szabó Gábor el is mondta, hogy parancsra tette, amit tett. Bár körülményesen, de a gyanúsítottat sikerült a BRFK elé szállítani. Balatoni ezredes megköszönte a taxisok munkáját és készségesen beleegyezett, hogy négy képviselő bekísérhesse a gyanúsítottat az épületbe, valamint megfigyelőként részt vehessenek a kihallgatásokon. A segélyautót vezető sofőr, aki végignézte a borulást és a menekülést, így nyilatkozott: - Az autóban is láttam egy sötét nadrágot, konyakig felhúzott sötét pulóvert vagy zakót, szemüveget viselő magas, göndör hajú, bajuszos férfit. Azt is láttam, amikor felborult az autó. Bal oldalán volt a kocsi, és az az ember a szélvédőn mászott ki, majd visszafelé sietett. Szerintem a laktanya felé vezető útra akart kanyarodni, de mivel nagyon gyorsan hajtott, nem sikerült a manőver, így történt a borulás. Az autóhoz rohantunk a társammal, lekapcsoltuk a gyújtást, mert már füstölt a kocsi. Mikor bevitték kihallgatni, felismerte a tettest? - Nem szembesítettek vele, csak képeket mutogattak, de egyből kiszúrtam a beszállítottat. Ekkor nagyon érdekesen befolyásoltak. Elmondták, hogy milyen következményekkel járhat az én kiválasztásom, majd utána nyomatékosan megjegyezték, hogy túl sokáig láttam életben az elfogott személyt, ezért semmit sem állítottam 100 százalékosan. Dull Lajos (a nivás szemtanú): CB-rádión hallottuk az esetet, és társammal, Kovács Józsival az 51-es úttal párhuzamosan haladtunk, ekkor hallottuk a nagy csattanást. Mikor odaértünk, már fel volt állítva a kocsi, de messziről láttunk egy siető embert, akire ráillett a személyleírás. Fehér pólóban volt, de nem volt rajta szemüveg. Dr. Mikó István alezredes szobája. Jelen van két taxis és az újságíró. - Valóban elengedték a szovjet állampolgárt? Mikó István: - Igen, szabadlábon van. - Elmondaná, hogy mik a bizonyítékok arra, hogy az elfogott gyanúsított ártatlan? Mikó István: - Nem mondom el, kérem. Csak azt mondom el, hogy a megfelelő eszközökkel kizártuk az elkövetők köréből. Ezt egyébként figyelemmel kísérhették a taxisok képviselői is. Király Attila, taxis: - Mi sajnos azt a jelzést kaptuk a kollégámtól, hogy sem a fényképről történő szembesítésnél, sem a kihallgatásoknál nem lehettek ott képviselőink, pedig erre Balatoni ezredestől az Esti Hírlap munkatársa előtt szóbeli ígéretet kaptunk. A másik. Egy olyan embernek, aki többszöri műtét után kábán, életveszélyes állapotban fekszik, hogy lehet fényképeket mutogatni? Papp János először még engem sem ismert meg, pedig igazán jó barátok vagyunk. Ezt az intézkedést a taxistársadalom nevében nem fogadom el. Mikó István: - A továbbiakban minden eljárási cselekmény ebben az ügyben ránk tartozik, és nem önökre. Ennek a törvényességéért mi felelünk, és nem önök. Világos? A másik taxis: - Feleljenek a védelmünkért is, hisz ez is önökre tartozik, nem?! Vagy ennyire korlátozottan tudnak gondolkodni? Mikó: - Szó sincs arról, hogy korlátozottan gondolkodik a rendőrség. Mi a ránk ruházott büntetőeljárási jogokat gyakoroljuk. És ez nem az önök feladata. Taxis: - Mi sem ezt kívánjuk, hanem... Mikó: - De ezt kívánják. Mostantól kezdve viszont kijelentem, hogy a taxisok képviselői nem vehetnek részt az eljárási cselekményekben.. Taxis: - Én viszont kijelentem a taxisok nevében, hogy megfogjuk azt az oroszt, mert bizonyítékaink vannak. Mikó: - Szabad lenne az úr nevét megtudnom? - Természetesen. Mikó: - Nem fogják meg a szovjet állampolgárt, mert amennyiben... Taxis: - Elnézést... Mikó: - Tessék végighallgatni, mert egyelőre az én szobámban vannak, ezt az orosz állampolgárt senki más nem foghatja meg, csak a rendőrség. Amennyiben ezt valaki megteszi, az vállalja a következményeit is. Ha önnek bizonyítékai vannak, tájékoztathatja a rendőrséget, ezért meg is kérem, hogy tanúként álljon rendelkezésünkre. És mostantól kezdve távozzon a szobából! Világos? Király Attila: - Kérem, hallgasson meg! Mikó: - Nem hallgatom meg, tessék kimenni a szobából. Király Attila: - Milyen eljárás ez? Mikó: - Még egyszer megkérem, fáradjon ki a szobából! Király Attila: - Miért titkolóznak előttünk? Azért, mert szovjet állampolgárról van szó? Mikó: - Újfent megkértem önt, hogy fáradjon ki a szobából!, Újságíró: - Térjünk vissza az ügyre! Szóval nem mondja el, mi bizonyította a gyanúsított ártatlanságát? Mikó: - Nem. Újságíró: - Kérdéseket sem tehetek fel? Mikó: - Tessék csak, nyugodtan! Újságíró: - Hogyan tudták megállapítani, hogy az orosz állampolgár nem tud magyarul? Mikó: - Visszakérdezek. Honnan tudhatom meg, hogy ön tud-e franciául vagy sem? Újságíró: - Hát ez az, ha akarok, tudok, ha akarok, nem tudok. Miért engedték el? Mikó: - Most is csak azt tudom válaszolni, hogy számunkra megnyugtatóan, a megfelelő törvényes eszközökkel kizártuk a gyanúsítottak köréből. Újságíró: - Jó volt az alibije? Mikó: - Igen. Újságíró: - És a pontszerű sérülések a karján? Mikó: - Erre ő megadta a megfelelő válaszokat, leellenőriztük, és ez is megnyugtatott minket. GÁBOSSY ÉVA