Kurír - esti kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 45-64. szám)
1990-09-03 / 45. szám
Legyen a sportfotótársunk, tízezer forintért! Négy héten át tartó játékunk harmadik fordulójának fotóját a 15. oldalon találhatják. Ha felismeri magát, nyerhet tízezer forintot. 21 11X2XX 11 XX 11 35. HÉT Részletes nyereményjegyzék a 16. oldalon. // NYUGODT ERŐ, GYORS TAKARÍTÁS! Úgy látszik, egyes szorgalmasok - az MDF vagy a kormány? - nem várják meg az őszt, már a közelmúltban megkezdték a nagytakarítást. Ismerek egy közgazdászt, akinek nem is olyan régen államtitkári rangot adtak, és megcsináltattak vele egy piszkos munkát. E munka húsba vágó volt a közgazdásznak, mert szembekerült eddigi övéivel. A munka elvégeztetett, tőle pedig egy nap alatt búcsút vett a kormány illetékes ura. Az illető közgazdász naivan azt képzelte, hogy szakmai gyakorlata, diplomája lehetővé teszi, hogy valahol majd elhelyezkedik. Szorgalmasan járt állást keresni. Több helyen is megállapodott előzetesen (hiszen szakmája hiánycikk), de meglepetésére másnap mindenütt közölték, hogy vele szemben szakmai kifogás nincs, túlságosan „híres” ahhoz, hogy felvegyék. Vajon ki nyúl utána? Találkoztam egy régi kollégával, akinek kb. fél éve megszűnt az intézménye, utcára került. Sikerült elhelyezkednie az MTI-hez. Gratuláltam neki a szerencséhez. Szomorú mosollyal fogadta ezt, és azt mondta: várd ki a végét, az MTI-nél most kezdődik a tisztogatás. Ki tudja, rajta vagyok-e a listán. Folytathatnám e példák sorozatát általános iskolai igazgatókkal, a volt MSZMP-székház gépírónőivel, telexeseivel, takarítónőivel, akiknek bűnük az, hogy az „átkos” rendszert kiszolgálták. Mi ez, ha nem a Nyugodt Erő? Hogy is volt mindez a múltban, amikor még nem volt demokrácia? És vajon ki mer felszólalni, hiszen a fogadatlan prókátor is kenyér nélkül maradhat. Az önkormányzati választások küszöbén csak úgy árad országszerte a Nyugodt Erő. Még az a szerencse, hogy Isten velünk van, és nemsokára a magyar ugar is a miénk lesz. Más se. I. E. Több mint udvariatlanság Az utoljára megrendezett lipcsei vásáron a kiállítók felpanaszolták, hogy az NDK vállalatai sorra mondják fel érvényben lévő szerződéseiket a volt szocialista országok vállalataival. Magyarországnak is lett volna „panaszkodnivalója”, ám Horvát István nagykövetnek nem volt alkalma beszélni Lothar de Maiziére-rel, mert az NDK miniszterelnöke egyedül a magyar kiállítópavilonban nem állt meg érdeklődni. Megfigyelők szerint Maiziére így kívánta kifejezni nemtetszését amiatt, hogy Magyarország már májusban bonni nagykövetét bízta meg hazánk berlini képviseletével. Nehezen érthető ez a durva sértés. Vajon miért bűn az, hogy mi már májusban tudtuk: az NDK napjai meg vannak számlálva? Hiszen éppen mi tettük lehetővé az egyesülési folyamat elindulását azzal, hogy megnyitottuk a határokat a menekülő keletnémetek ezrei előtt. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a magyar lépés nyomán dőlt le a berlini fal. S ezt szerte a világon elismerik. Egyedül Lothar de Maiziére felejtette volna el? b. zs. 1990. szeptember 3. hétfő 0 111-1237 Szombati ügető- és vasárnapi galopperedmények a 14. oldalon. írnijv. Reszkess, Amerika! Az irakiak harci kedve töretlen, önkéntesek milliói állnak készen arra, hogy „széttapossák” Amerikát. Az angyalbőrbe bújtatott mámoros hódítókról azonban már nem sokáig érkeznek helyszíni felvételek, mivel a külföldi filmesek nemcsak az elszánt irakiakról, hanem a teljes kilátástalanságba került menekültekről is készítettek felvételeket Irakban, a bagdadi hatóságok távozásra szólították fel a külföldi újságírókat. Feljött a dágvány Minden tönkrement, mert lefolyt a szennyvíz a pincébe. A felújítás során ugyanis rosszul illesztették össze a csöveket. (10. oldal) Magyarország jelenleg egy átmeneti időszakot él meg, s tudjuk, az ilyen helyzet rendkívül alkalmas az indulatok felkorbácsolására, a téveszmék terjesztésére. (7. oldal) Százezer literes hordó A lomboci születését ugyan nem ünnepelhette az OMÉK, mert hamarabb jött napvilágra, de a gyerekek legalább megsimogathatták. (11. oldal) RÉSZVÉNYTÁRSASÁG COMPANY AKTIENGESELLSCHAFT