Kurír - esti kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 45-64. szám)
1990-09-19 / 57. szám
« Hungarian-American joint venture in the field of animal husbandry is looking for a FINANCIAL MANAGER with good English knowledge. We will welcome a person with initiative, flexibility and willingness for further development fo our team please call: 138-2303, 138-2307 Állattenyésztés területén működő magyar-amerikai vegyes vállalat tárgyalóképes, angol nyelvtudással GAZDASÁGI VEZETŐT KERES olyan munkatárs jelentkezését várjuk, aki kezdeményező, rugalmas és kész a vállalati csapatmunkán belül továbbfejleszteni tudását. Jelentkezés telefonon: 138-2303, 138-2307 12 nyvír Rendezett káosz Négyszázezer kötet a világ legnagyobb könyvvásárán ben nagyon elveszettnek érzi magát. - Emlékszem, amikor először tévedtem be egy napra, két-három óra elteltével forgott velem a világ; már egy könyvet se láttam, annyira összefolyt előttem minden. - Az eligazodást segíti, hogy készítettünk egy kis „útikönyvet”. A vásárterület olyan, mint egy önálló városrész, csarnokokkal, utcákkal, éttermekkel, folyosókkal. Csak sokéves tapasztalattal lehet igazán átlátni, hogyan folyik az üzletkötés. Ezért próbáltunk a rendezvény előtt segíteni az először kiállító magyaroknak. - Tiszteletre méltó a segíteni akarás. Ilyen önzetlenek? - Valóban szeretnénk segíteni, de nagyon is önző okból: ez a nemzetközi találkozó nemcsak kiállítás, hanem üzletkötések helyszíne is. Egyébként az egyesüléssel megbeszéltük, hogy szervezünk Budapesten magyar kiadóknak egy szemináriumfélét, például a piackutatásról, a sajtómunkáról. Szívesen átadjuk a tapasztalatainkat. A mi kiadói egyesülésünk, a Német Könyvkereskedelem Börzeegyesülése az egyik legrégebbi ilyen szervezet, 1825-ben jött létre. Tudja, ki alapította? - Nem tudom, de ha így kérdezi, csak magyar lehetett. - Karl Christian Horváthnak hívták egyesülésünk „ükapját”. - Az újságok minden októberben megírják, hogy a vásár területe ismét nőtt, megint több a kiállító és a kötet. Frankfurt jó nagy város, mégis, hol az a határ, ameddig a vásár terjeszkedhet? - Ezt a kérdést én is minden évben fölteszem magamnak. De nem a mi feladatunk csökkenteni a kiállítók és a könyvek számát. Nekünk az a célunk, hogy minél több üzlet köttessék. - Mekkora az összterület? - Százharmincegyezer négyzetméter. Tizennyolcezerrel több, mint tavaly. - Min lehet lemérni, hogy egy ilyen gigantikus rendezvény még működik-e? Aki nem járt még a Majna-parti Frankfurtban október elején, el sem tudja képzelni, mennyire bele lehet szédülni több százezer könyvbe. A vásárterület mintha önálló város volna a világvárosban, hatalmas pavilonjaival, közöttük hosszú, mozgólépcsőhöz hasonlító, de vízszintesen közlekedő „mozgófolyosókkal", a csarnokokon belül is utcákba rendezett kiállítókkal. Ezúttal 8492 kiadó teszi közszemlére portékáit, csaknem négyszázezer könyvet! Minden évben úgy kezdődnek a tudósítások, hogy ismét nagyobb a kiállítási terület, több a résztvevő. Az idén például 9100 újságíró tudósít majd az október 2-től 8-ig tartó gigantikus rendezvényről, 60 tévétársaság lesz jelen, nem beszélve a rádiósokról, akik ki-be járnak, mikrofonnal a kezükben. Peter Weidhaas, a frankfurti könyvvásár ötvenkét éves igazgatója, két napig Budapesten tartózkodott. - Nincs elég munka otthon nyitás előtt? Miért szánt most Budapestre két napot? - Éppen azért, mert nemsokára nyitunk. Régebben a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat képviselte a vásáron részt vevő néhány magyar kiadót, ma viszont már csaknem ötszáz kisebb-nagyobb könyvműhely létezik Magyarországon. Ezért idén a Kultúra meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése megosztja ezt a munkát. Vagy százhúsz magyar kiadó először vesz részt Frankfurtban, ezért elhatároztuk, hogy olyasmit csinálunk, amit még soha: a vásár előtt tartunk Budapesten egy kis „bevezetőt”. Tudjuk, hogy aki első ízben jön el hozzánk, az a könyvrengeteg-- Vannak bizonyos mutatók, amelyek alapján kimutatható az eredményesség. Utólag mindig megkérdezzük a résztvevőket, milyen volt az üzleti siker. Az eddigi eredmények olyanok voltak, mint a korábbi, szocialista országbeli választásokon. Kilencven százalék fölöttiek. A frankfurti könyvvásár rendezett káoszában az idén igyekszünk még inkább elválasztani a kiállítást a szakmai találkozóktól: a földszint a közönségé, a többi emelet az üzleté. - Nem nyomasztó néha, hogy olyan valamit igazgat, ami a világon a legnagyobb? - Huszonkét éve dolgozom a vásáron, tizenhét esztendeje igazgatóként. Ennyi idő alatt az ember csak felnő a feladathoz. Egész évben annyi a munka a negyvenfős stáb számára, hogy nincs időm reggelente arra gondolni: ma már megint a világ legnagyobb könyvvásárának teendőit kell végeznem. Teszem a dolgom. Nem kell ettől meghatódni. - Az idén október 2-án lesz az ünnepélyes megnyitó, s a vásár első napja éppen hamadikára esik, a német egyesítés napjára. Még az egyesítést is a legnagyobb könyvvásárhoz igazították? - Nehezemre esik nemet mondani. - Akkor talán önök igazították az első napot a két Németország egyesítéséhez? - Fájdalom, de ez se így történt. Négy éve tudjuk az idei időpontokat, amelyeket jó három hónapja véglegesítettünk. Egyébként semmiféle örömünnepet nem kívánunk rendezni október 3-án. - Évek óta jelen vannak NDK-beli kiadók is a vásáron, bár nem százával, mint a nyugatnémet könyvvírhelyek. Minden bizonnyal az idén is jönnek. Kilencvenhárom kiadó lesz az NDK-ból, akkor már a volt NDK-ból. Velük, persze, koccintunk egyet. Csendesen. A mi könyvvásárunk soha nem volt és az idén se lesz német rendezvény. Mivel Frankfurtban tartjuk, természetes, hogy a hazai több száz kiadó külön pavilonban helyezkedik el. De ez nemzetközi találkozó, a kiállítók hetvenöt százaléka külföldi. - Tehát nincs jelentősége az önök szempontjából az egyesítésnek? - Az évről évre növekvő számok között legalább akad végre egy, amelyet nem olvashatnak az idén a fejünkre az újságírók: egy országgal kevesebb lesz a statisztikákban. ESZÉKI ERZSÉBET Ez még a tavalyi könyvvásár nyolcezer kiállítával Peter Weidhaas, a könyvvásár igazgatója VANNAK BOLDOG SZÍNIGAZGATÓK IS... Jobbra a Kelenföldi Tejüzem, balra az Egészen Kis Vendéglő. Villamos csörömpöl és busz fújtat a csúnya és kevésbé csúnya bérházakkal szegélyezett külső Bartók Béla úton. Hajításnyira a Kelenföldi pályaudvar, hátunk mögött a sarkos, elegáns Kosztolányi első tér. Színház két létforma peremvidékén. Kicsi, egyszerű és más, mint a többi. Más, mert magánvállalkozás. A Hököm Színpad utóda, a Karinthy Színház és (mozi) évadkezdésre készül, Karinthy Márton igazgató és Harsányi Gábor társigazgató éppen az „állami” kollégák nyilatkozatait böngészi. - Vajon mikor tetszett nehezebbnek a színházigazgatás, a rendszerváltás előtt vagy most? - Színházat csinálni mindig "-öli rizikó volt és lesz, mert a közönség alig kiszámítható. De épp ez benne a csoda, az örök remény, hogy a következő besmutató lesz az az igazi, a na, amire harminc vagy száz év múlva is emlékeznek. A fordulatnál minden párt programjában ott szerepelt a bűvös szó, vállalkozás, de nem nagyon látom, hogy ezt bárki túlságosan komolyan venné - mondja Karinthy Márton. - Szerencsére mi igen harcedzettek vagyunk, hiszen még akkor kezdtünk dolgozni, amikor az említett kifejezés csak mint riasztó fantom létezett. Most egyre többen próbálkoznak színházalapítással, hát majd megtanulják, mi a magyarok úristene. Nagyon üdvös lenne, ha minél több, a miénkhez hasonló, mozgékony kis műhely jönne létre, szerintem ugyanis ezeké a jövő. - A tiltott, támogatott és tűrt kategóriák közül, mi a tűrt zónába tartoztunk, olykor persze belecsúszunk a tiltottba - veszi át a szót Harsányi. - Voltak dorgálások, behívások, letiltások. Ma egészen más a helyzet. Az új önkormányzattól azt várom, hogy támogatni fogják a kultúrát, és olyan körülményeket teremtenek, amelyekben csökken a vállalkozókra nehezedő indokolatlanul súlyos terhelés - a 43 százalékos társadalombiztosítási járulék, s a többi. Számunkra sosem volt kétséges, hogy a kultúrát a gazdaságossághoz kell közelíteni, hogy az igényességet és a közönség kiszolgálását össze lehet kapcsolni. Bennünket anyagilag senki sem támogat, erkölcsi bátorítást érzünk, ennyi elég is nekünk. Persze jólesne másfajta megbecsülés is... ! - A színháznak tehát el kell tartania önmagát. Hogyan? ! - Ügyes műsortervezéssel, jó szereplőválasztással. Én mindig nagyon őszintén föltártam azoknak a művészeknek, akikkel szerződni kívántam, hogy véleményem szerint ők hány nézőt hoznak be egy este. Ennek alapján mit tudok fizetni. Nálunk nincsenek fix szerződési kategóriák, mindenkivel külön állapodunk meg. - A héten megkezdik az új évadot. - A sikeres előadásaink az idén is műsoron lesznek. A Meseautó például, amelynek nosztalgikus hangulata és Antal Imre profikkal versenyző alakítása tetszik a közönségnek. Szomorú: Botrány az Ingeborg koncerten és Wedekind A hőstenor című egyfelvonásosát szintén tovább játsszuk - a rendezés szerintünk értékálló, Gianfranco de Bosio olasz mester munkája. Agatha Christie Egérfogója elhagyta az ötvenedik előadást. Ebben a szezonban az intellektuális izgalmat Méray Tibor regényének, a Búcsúleveleknek az adaptációja ígéri, ez orwelli látomás az ötvenes évekről. Az első premierünk Ginger Rogers és Fred Astaire Vidám válás című filmrevüjének színpadi változata, ebben a Lorán Lenke, Kozák László házaspár először játszik együtt színpadon. A színház bejáratánál életnagyságú bohócfigura áll, ha az ember kétforintosokat potyogtat a kezében lévő perselybe, megszólal a zene, a bábu dolgozik, amíg még tart a nyári szünet. Mellette Karinthy merengve szemléli a néptelen délelőtti utcát. - Nem rossz környék ez, főleg, ha itt lesz a világkiállítás... Voltak eredényeink, és számtalan tervet szövünk. Sok állástalan színésznek azilum ez a kis színház, hisz szerepekhez és jövedelemhez jutottak. A baráti kör tagjai évi 1500 forintért nemcsak a színházba, hanem a klubba is helyet váltottak, egyegy költői esttel, jóízű beszélgetéssel gazdagabb lehet a programjuk. Idővel szeretnénk ide kis könyvtárat is. És néhány kísérleti előadást: Ionescut, Mrozeket, Viant és más kortárs abszurdokat, akik nem idegenek Karinthy szellemétől. ALBERT MÁRIA p?D 1990. szeptember 19. Egy makacs ember az emigrációból - Mi késztette arra, hogy huszonévesen elhagyja Magyarországot? - 1969 őszén indultam el Ausztriába. Huszonöt éves voltam, a változtatni akarás vágya vitt, talán családi okok is (anyám meghurcoltatása az ötvenes években), és legfőképpen az, hogy úgy gondoltam, Nyugaton jobban tudok azzal foglalkozni, ami érdekel és amivel foglalkozom azóta is, amióta Svédországban élek. - Mi ez?. - Az emigrációval, a hazájukból kitaszított, a világba szétszórt magyarság történetével, az emigrációs lét dokumentumainak gyűjtésével. - Ön most nem szegény ember, ipari vállalkozó Stockholmban - ez az anyagi alapja az Északi magyar archívumnak és az ön által kiadott újságoknak. Hogyan lesz egy volt mezőberényi úszóedző , fiatalemberből lapkiadó, archívumtulajdonos és történész? - Nem tudom. Amikor Svédországba, Stockholmba költöztem, elég hamar megtaláltam az itteni magyar egyesületeket, majd később az akkor létező magyar újságokat is. Elindítottam én is egy lapot - a Bujdosót amelyet egy évvel később a Stockholmban járt Tollas Tibor javaslatára többes számba tettünk és Bujdosók néven folytattunk. Ez az újság a magyar fiatalok lapja alcímmel jelent meg, leginkább talán a Münchenben megjelenő, másodgenerációs Motollához lehetne hasonlítani. Ennek csináltam egy svéd nyelvű változatát is, az Ungrave i Norr-t, amelyet később egy svéd orvos barátom javaslatára - a kezdő ugye elköveti a kezdeti hibákat - Ungrave i Norden-re (az előző Magyarok északi tájánt, az utóbbi Magyarok Északont jelentenek svédül) változtattunk. Amikor a Bujdosók megszűnt, ez a másik lap kétnyelvű lett, és mint svédországi magyar kisebbségi folyóirat jelenik meg. Később, négy-öt évvel ezelőtt indítottam a Magyar Archívum című lapot, amely a nyugati magyarság dokumentumaival foglalkozik. - Azt hiszem, az ön tevékenysége a maga nemében egyedülálló alkotásnak tekinthető... - Majd az utókor dönti el, hogy mennyire hasznos az, amit itt összegyűjtöttem. Majd húsz-harmincötven év távlatából tudjuk megítélni, hogy az archívumban összegyűjtött anyag milyen érték. CSISZTAY GIZELLA A csobánkai „Szivárvány"-ünnep egyik vendége és előadója volt Szöllősi Antal Svédországból. Borbándi Gyula a magyar emigráció történetét leíró könyvében elsők között említi nevét, a svédországi magyarság történetét feldolgozó fejezetben. Szöllősi a határokon túli magyarok legnagyobb és legteljesebb archívumának tulajdonosa. Stockholmi hatszobás lakása egyetlen óriási könyvtár. Az Északi magyar archívumban kb. 15-20 ezer kötetet, 40 ezer magyar nyelvű újságot, plakátokat, leveleket és a nyugati magyar emigrációhoz fűződő számos dokumentumot gyűjt. 1973 óta saját lapot is adott ki Bujdosók címmel. Húsz évig „politikai okok miatt" nem tehette be a lábát Magyarországra, azon kevesek közé tartozik, akiket még Nagy Imréék temetésére sem engedtek be...