Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)

1990-11-24 / 125. szám

16 A „Csillag ” Mikor Illovszky ide került parancsnoknak, megkeveredtek a dolgok. Hozott magával egy Bátori nevű századost. Ez a Bátori kiépítette a „smúz”-hálózatot, nagy előnyöket adott a be­súgóknak, törölte a fegyelmijüket és az utolsó két évre kihelyezte őket az átmeneti intézetbe. El kell ismerni: jól dolgozott, minden máso­dik kisegítőt be tudott szervezni. Addig, ha az embernek volt pénze, tatárbifszteket is rendel­hetett a konyhán, megcsinálták neki rendesen nyers tojással-fűszerekkel, most már azt is be­fújták, ha valaki egy szem pörkölttel többet ka­pott. Az őr ilyenkor szólt nekem, hogy mi új­ság, készüljön fel a vizsgálatra, de az eseményt továbbítania kellett, mert ha nem jelenti, őt vonják kérdőre. De ez a világ nem tartott soká, szerencsére a börtön teli van gyűlölködéssel, ellentétes érde­kekkel. Ha az ember átlátja ezeket, le tudja da­­ráltatni a vamzerokat. Minden tiszt kiépíti a maga besúgóhálózatát és igyekszik leszámolni az ellenfele kádereivel. Én is megtaláltam a magam bizalmi emberét, bárkit elfűrészelhet­­tem. Mondtam a „füleknek”:­­ Mikor ti elindultok az ajtón befelé, én akkor már jövök kifelé! Akit a tisztekkel nem sikerült elintéztetni, azzal elbánt az őr, a vamzer az ő köreit is zavar­ta. Az őr maga nem intézkedhetett, mert gya­nússá válik, hogy elfogult, de szólt egy másik őrnek, és az kinyírta az illetőt. A lebukott vam­­zerért pedig soha nem állt ki senki, mert a csontja velejéig blamálná magát. Bátori százados úr is hiába kapaszkodott, a börtön egy idő után visszasavanyodott, én is nyugodtan dolgozhattam tovább. Brigádvezető lettem a Csajkovszkij brigádban. - Mi ez a Csajkovszkij brigád? - kérdezem. - Több műveltséget néztem ki magából, Gyuri bácsi, hát a „diótörő”! A bolondokat és az analfabétákat vettem magam mellé, őket két jó szóval meg:egy doboz kávéval úgy fel tudtam dobni, hogy dolgoztak, mint a megszállottak. Akadt köztük olyan is, aki egy műszak alatt hu­szonöt kiló diót megpucolt. Nagy szemű, papírhéjú diót szállítottak ne­künk, a próbatörésnél több mint harminc szá­zalék tiszta belet ki tudtunk hozni, de jöttek az őrök egymás után. Nándikám, adjál egy kicsit, az asszony diós tésztát akar főzni, aztán elvittek négy-öt kilót. A piacon akkoriban háromszáz­hatvan forintba került, ha lebuknak, még bűn­vádi eljárás is indulhatott volna ellenük. Ezt a veszteséget is be kellett számítani, a kihozatalt levittük huszonnyolc százalékra, így is jól ke­restünk. Elgondolkodtam, nálunk aztán éppen eleget lopnak, mégis milyen szépen teljesítünk, mennyit kell lopni a külső üzemekben, hogy így tönkremennek?! Mint brigádvezető abszolút „menő” lettem, mondtam az embereimnek.­­ Csak akkor nem tehetek semmit érted, ha hallgatsz. Ha szólsz, olyan bajban nem lehetsz, hogy ne tudnék segíteni rajtad. A művezetők írták nekik a fegyelmi lapokat, én összetéptem és a vécébe dobtam. Ha érdek­lődtek, hová kerültek a lapok, azt feleltem, hogy már átküldtem a „Csillag”-ba. Talán túl népszerű is voltam már, sokan tartottak tőlem, de én nem állítottam le magamat. Valamelyik brigádtagom azt kérte, hogy mi­nősíttessem őt vissza fegyházfokozatosból bör­tönösre, mert egy évvel korábban szabadulna. A saját nevelője nem hitt benne, hogy sikerül­het, és mégis ki tudtam járni neki. - Magadnak mit tudtál elintézni? - 1984-ben meghalt az anyám, büntetésfel­függesztést kértem, hogy elmehessek a temeté­sére. Mióta ez a börtön áll, nagy idős fegyházast tizenhárom évvel a feje fölött még sohasem en­gedtek el. Az egész vonalon megvétózták a ké­relmi lapomat, de végül a parancsnok a saját felelősségére aláírta. Az igaz, hogy nem éltem vissza a jóindulatával, két órával a határidő előtt már csöngettem a börtön kapuján. Aztán csináltam tovább a magam kis üzlete­it, kijött belőlem a családi negyedrész zsidó vér. Kisalakú fényképeket bevontunk poliészterrel és bizsukat gyártottunk, gyűrűt, medálokat. A haszonból behozattam egy Superstar tévét, a nevelőnk úgy kezelte, mintha az intézeté lenne, és csak állandó használatra adta volna ki az én zárkámnak. A hírműhelyünkben tévéjátékokat készítettünk hozzá, és egész este nyomogattuk a gombokat. Aztán az egyik „beszállítóm”, egy őrmester hozott be valami jelentéktelen tételt: egy két­százötven forintos teát, mikor átvettem, „hazer tréfli” lettem, a helyszínen megbuktam vele. Bevittek az irodába, hogy mondjak el mindent, de én nem szarok oda, ahol eszem. Bűnvádit kavartak az ügyből, kaptam egy évet és elvették a három év három hónapos kedvezményemet. A jövő februárban szabadultam volna, így csak 1993. január 10-én fogok. Leváltottak a brigádvezetésről, ott állnak bosszút, ahol csak bírnak, nem felejtik el, hogy valaha a markomban tartottam őket. De engem nem tudnak tönkretenni. A börtönben az ve­szít, aki elfogadja, hogy ő most rab és semmi más, feladja az érdeklődését az új dolgok iránt - én pedig mindig keresek-kutatok. Aszódon a javítóban maga sokszor olvasott nekünk Pető­fit, egy sorra jól emlékszem: „lobogómmal még találkoztok!” - Dezsőhöz fordul. - Milyen cigarettád van, kisnyúl? Nándi rágyújt és elgondolkodva fújja a füstöt: - Biztos meséltek már magának Keresztesről, a postarablóról. Én ismerem, ő azért halt meg, mert nem volt veszélyérzete és az ilyen a börtönben eláshatja magát, beleveri a fejét a falba. Ha én vertem bele a fejemet a fal­ba, most nem képletesen szólva, annak megvolt a miértje - fent Balassagyarmaton csak úgy tudtam megúszni a bűnvádit. Nem szabad ma­gunkat tönkretenni, hanem meg kell őrizni tá­ ■ volabbi célok érdekében. - Milyen távolabbi célod van? Le akarsz lépni? - Az nem volna gond, és egy magamfajta Nulla Károlyt biztos nem keresne az Interpol. De nem hagyom itt a fiamat, tizenkét éves, az anyja állami gondozásba adta, kiveszem majd és elindítom, na hajlik rá, jó felé. Mikor megtudtam, hogy az egyik gyógyító-ne­velő harmadéves hallgató a katolikus teológián, csodálkozva kérdeztem az indítékait. - Mikor a jogi doktorátusomra készültem, itt bent nem tudtam annyit dolgozni, mint ré­gebben. Attól féltem, hogy visszaesés követke­zik be a körletemben, főleg az öngyilkosságok megszaporodásától tartottam. A legnagyobb csodálkozásomra semmilyen tekintetben nem következett be látványos romlás. A már kiala­kult közösség működött tovább, felvállalták, meghallgatták és támogatták a rászorulókat - ezt nem lehetett másként felfogni, mint a sze­retet gyakorlati megnyilvánulásaként, mely ön­magától is létezik. Hoppá! - mondtam ma­gamban -, erről már beszélt valaki vagy két­ezer évvel ezelőtt. Családi kapcsolataim révén megismerked­tem egy teológiaprofesszorral és elbeszélget­tem vele, amit hallottam tőle, megpróbáltam a börtönbeli nevelés szempontjából értelmezni. Úgy találtam: az egyház szerepe főleg a nagy­idősök között lehet fontos, és ezek száma a halálbüntetés feltételezhető eltörlésével csak fokozódni fog. Túl azon, hogy a szentmisék feloldják a mindennapok elviselhetetlen szür­keségét, a vallás mással nem pótolható értékeket teremt. Mi legfeljebb az élet végéig adhatunk célokat, a hit túl tud mutatni a halá­lon, és ezzel magát az életét is elviselhetőbbé, tartalmasabbá teszi. Itt, Szegeden november negyedikén tartot­ták az első misét, az előzetes felmérésnél 264 ember jelentkezett, 74-en jöttek el, de meg kell jegyeznem, hogy ezen a szombaton a Bútor­gyár rendkívüli műszakot tartott, és ez sokakat elvont. Ezen a hétvégén már negyedik alka­lommal szolgáltatnak szentmisét, a résztvevők száma, úgy gondolom, száz körül lesz. MOLDOVA GYÖRGY S­zabadíts meg a gonosztól RIPORT A BÖRTÖNÖKRŐL (77.) ■vyrir Détárit senki sem kereste... ... különben is csak nyáron mehetne Détári Lajos, a Bologna középpályása a jelek szerint megtalálta helyét Olaszországban. Hétről hétre a me­zőny legjobbja és a sportlapok osztályzatai alapján ő ve­zeti a középpályások rangsorát. Két nappal ezelőtt fel­röppent a hír, hogy a szőke karmester nem sokáig rúgja már a labdát a tabella végén tanyázó Bolognában. Ná­polyba költözik, a pályán pedig átveszi Maradona helyét. Legnagyobb meglepetésre azonban minderről a magyar játékos is csak az újságokból értesült. - Tulajdonképpen nem foglal­koztat az átigazolás, több okból sem - kezdi beszélgetésünket Détári Döme. - Egyrészt azért, mert Olaszországban már vége az átigazolásnak, tehát amennyi­ben megalapozottak is a híresz­telések, a csapatváltásra csak nyá­ron kerülhet sor. A dolog másik oldala, hogy minderről én is csak az újságokból értesültem. Engem senki meg nem keresett, sen­kivel nem tárgyaltam. Har­madszor pedig, nem hiszem, hogy egy olyan játékos kell a Nápoly­­nak, akinek a magyar váloga­tottban is csak kispadon jut hely. - Mitől zuhant ekkorát Mara­dona ázsiója? - Az újságok sokat írnak kö­rülötte zajló botrányokról. Súly­­feleslege van, és a pályán sem nyújtja tudása legjavát. Egyéb­ként a Nápolynál nemcsak Ma­radomtól, hanem Carrecától is meg akarnak válni.­­ Ha ez így van, akkor pláne szükségük van egy igazi karmester­re, és az is nyilvánosságot látott már, hogy az előszerződést is aláír­ták. - Szó sincs ilyenről. Ezt ma­ga a klub elnöke, Corini úr cá­folta a mai újságokban. Ez nem azt jelenti, hogy ha a Nápoly je­lentkezik értem, akkor a Bolog­na elzárkózik a tárgyalások elől. De csak komoly összegért haj­landóak eladni, mivel még két és fél éves szerződés köt a klubhoz. Ha a megállapodás létrejön, szí­vesen megyek a Nápolyba, mert élcsapat és úgy érzem, még job­ban tudnám hasznosítani tudá­somat egy ilyen társaságban. Akármilyen összeget ígér is a Bologna, csak akkor megyek, ha klubom elenged, mert kivárni nem akarok semmiképpen. - Mit szólt ahhoz,­ hogy 18,5 millió dollárt kínálnak önért? - Természetesen jó érzés, hogy ilyen nagyra értékelnek, de nem én vagyok az egyetlen ilyen drá­ga labdarúgó, hiszen Baggióért is ennyit fizettek. De ahogy hal­lottam, elnökünk még ennél is többet szeretne kapni értem, ha valóban arra kerül a sor, hogy valamelyik klub meg akar vásá­rolni. - Amikor a görög bajnokságban játszott, sokan leírták, mondván: önből úgysem lesz már világ­­klasszis labdarúgó. Gondolt akkor arra, hogy egyszer olasz csapatok versengenek majd önért? - Akik aggódtak értem, azo­kat megértettem, de amikor er­ről kérdeztek az újságírók, mindig azt mondtam: rúgom én még magasabb szintű bajnokságban is a labdát. Örülök, hogy a té­nyek engem igazoltak. - Mi a programja az elkövet­kezendő­ hetekben? - Csütörtökön sikeresen túl­jutottunk az olasz kupa vissza­vágó mérkőzésén, így most már a­ legjobb nyolc között vagyunk. Érdekesség, hogy tavasszal a négy közé jutásért pont a Ná­poly lesz az ellenfelünk. A hét végén a Rómával játszunk baj­nokit, jövő hét szerdán pedig az osztrák Admira Wacker ellen lé­ünk pályára UEFA-kupamér­­őzésen, így most ezekre kon­centrálok. Remélem, karácsony­kor lesz annyi időm, hogy né­hány napra hazautazzak. Január 6-án folytatódik a bajnokság, előtte pedig edzőtáborban ké­szülünk az új idényre. T. F. A tiszteknek kódex, a sok­knak szerződés Egy árva csapatzászló jelképezi jelenleg az új magyar honvédsé­get. Egyelőre nem is lesz több, de a jövő évre szeretnék kicse­rélni a maradék 170 alakulat szimbólumát is. A folyamatot a zászlók kézi hímzése lassítja, ami 50 000 Ft/darabot jelent. A Honvédelmi Minisztérium saj­tótájékoztatóján Keleti Győri ezredes elmondta, hogy a fel­ségjel is megváltozik. A Varsói Szerződésre utaló vörös csilla­g­os szimbólum helyett a már 938-ban egyszer rendszeresí­tett nemzetiszínű háromszög lesz ezentúl a repülőgépek és harci eszközök oldalára festve. Ismét használni fogják a minisz­teri és parancsnoki lengőket a flotilla naszádjain is. Emellett újból kiadják a tiszti kódexet, amiben rögzítik az „etalon” ma­gyar katonatiszttel szemben tá­masztott általános követelmé­nyeket. Fontos bejelentés volt, hogy 1991. március 1-jétől szerződé­ses katonai szolgálatot is lehet vállalni a Magyar Honvédség­nél. Ez azt jelenti, hogy mini­mum 2 évre, maximum 10 évi hosszabbítással sorkatonai szer­ződés köthető a honi légvéde­lem és a szárazföldi csapatok különböző alakulataival. A nettó bér egyelőre 8300 forint lesz, amihez különböző juttatások járulhatnak a munkakörtől füg­gően. A jelentkezés feltételei nem túl bonyolultak: betöltött 18. életév, illetve felső határként 28 éves kor, magyar állampol­gárság, büntetlen előélet és egészségügyi alkalmasság. A szállásról az alakulatnak kell gondoskodni, ezért nőttenek előnyben! A jelentkezők egyből tisztesi rendfokozatot kapnak, de őrmesternél magasabbra nem juthatnak a ranglétrán. A HM reméli, hogy a felmérések alap­ján meghirdetendő körülbelül 2000 helyre lesz jelentkező. Az új szolgálati forma beve­zetése mellett azonban a jövő­ben is a sorkatonáké lesz a fősze­rep. A honvédség létszámának felét a jövőben is az alkotmány értelmében bevonulók fogják al­kotni. A tisztek lesznek a ter­vezők és az ellenőrzők, a tiszt­­helyettesek pedig a végrehajtók. A honvédségi költségvetés azonban olyan alacsony lesz jö­vőre, hogy a fejlesztések helyett még a szinten tartásra sem lesz elég a költségvetési összeg. Fel­ötlött bennem a gondolat, hogy ha a tiszteknek már lesz kóde­xük, akkor hamarosan már szol­gák is fognak tartozni hozzájuk, mint a régi szép időkben? S. N. 1990. november 24. X vm ii ft' 3! WMWW Pályája kezdetén szigorú dogmák és kánonok ural­ták a szellem világát, a tu­dományokat és a művésze­teket. Ő megbotránkoz­tató szabadossággal viszo­nyult ezekhez - amiből persze számos kellemet­lensége támadt. A valósá­got olyannak akarta látni és láttatni, amilyen. Apró­lékosan elemzett tehát mindent, amit ábrázolt: embert, állatot, növényt, tárgyat, tájat, levegőt, táv­latot, eszmét. És mert a megismerést fontosabbnak tekintette, mint az ábrázo­lást, nemcsak a képzőmű­vészetekben lett mester, halhatatlan, hanem a mes­terségekben is művész. Fel­találóként, mechanikus­ként, fizikusként Galilei elődje, de számos orvosi, lélektani tudományág is sokat köszönhet makacs megfigyelő- és összefüg­gést kereső szenvedélyé­nek. Állítólag ő volt, aki saját tervezésű, madárszár­nyalást utánzó repülőgé­pére azt mondta: „Nem lehet jó, mert nem szép.” Tanítványai, követői, után­zói és ezek tanítványai, kö­vetői, utánzói el- és ki­sajátították eredményeit. Lázadásait, kételyeit is dogmatizálták, kanonizál­ták. Leküzdendő örökség maradt belőle is. A leg­nagyobbaknál alighanem több-kevesebb változtatás­sal elmondható ahhoz ha­sonló „tanmese”, mint ami­lyen a péntek délelőtti té­véműsorban a Leonardo da Vinciről és köréről szóló olasz dokumentum­film volt. Csak remény­kedni lehet - azt sem na­gyon -, hogy egyszer majd akad valaki, aki okul az efféle okos ismeretterjesz­tésből. -SE­ Reggel és délután megjelenő országos napilap I. évfolyam 125. szám Főszerkesztő: Szűcs Gábor Főszerkesztő-helyettes: Müller Tibor és Nógrádi Gábor Művészeti igazgató: Máté Tóth Imre Kiadja a KURÍR Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság Felelős kiadó az rt. elnök-igazgatója Igazgató: Pethes Sándor és Sárosi István Technikai igazgató: Hajdú András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1065 Budapest VI., Hajós u. 30-32. Postacím: 1398 Budapest 62 Pf. 590 Telefon (PBX-központok): 111-2659; 131-0745; 131-8949 Telefax: 153-4077; 153-4818 Hirdetésfelvétel: 111 -2254 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a hírlapüzletekben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) közvetlenül, utalványon vagy átutalással. Előfizetési díj: Reggeli KURÍR: egy évre 2700 Ft, fél évre 1350 Ft, negyedévre 675 Ft, egy hónapra 225 Ft. Délutáni KURÍR: egy évre 2280 Ft, fél évre 1140 Ft, negyedévre 570 Ft, egy hónapra 190 Ft. Szedés: KURÍR RT. Technikai vezetők: Csutor György és Borbély Tibor Nyomtatás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató HU ISSN 0865-9001 1 2 4 8 16 *

Next