Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)
1990-11-24 / 125. szám
16 A „Csillag ” Mikor Illovszky ide került parancsnoknak, megkeveredtek a dolgok. Hozott magával egy Bátori nevű századost. Ez a Bátori kiépítette a „smúz”-hálózatot, nagy előnyöket adott a besúgóknak, törölte a fegyelmijüket és az utolsó két évre kihelyezte őket az átmeneti intézetbe. El kell ismerni: jól dolgozott, minden második kisegítőt be tudott szervezni. Addig, ha az embernek volt pénze, tatárbifszteket is rendelhetett a konyhán, megcsinálták neki rendesen nyers tojással-fűszerekkel, most már azt is befújták, ha valaki egy szem pörkölttel többet kapott. Az őr ilyenkor szólt nekem, hogy mi újság, készüljön fel a vizsgálatra, de az eseményt továbbítania kellett, mert ha nem jelenti, őt vonják kérdőre. De ez a világ nem tartott soká, szerencsére a börtön teli van gyűlölködéssel, ellentétes érdekekkel. Ha az ember átlátja ezeket, le tudja daráltatni a vamzerokat. Minden tiszt kiépíti a maga besúgóhálózatát és igyekszik leszámolni az ellenfele kádereivel. Én is megtaláltam a magam bizalmi emberét, bárkit elfűrészelhettem. Mondtam a „füleknek”: Mikor ti elindultok az ajtón befelé, én akkor már jövök kifelé! Akit a tisztekkel nem sikerült elintéztetni, azzal elbánt az őr, a vamzer az ő köreit is zavarta. Az őr maga nem intézkedhetett, mert gyanússá válik, hogy elfogult, de szólt egy másik őrnek, és az kinyírta az illetőt. A lebukott vamzerért pedig soha nem állt ki senki, mert a csontja velejéig blamálná magát. Bátori százados úr is hiába kapaszkodott, a börtön egy idő után visszasavanyodott, én is nyugodtan dolgozhattam tovább. Brigádvezető lettem a Csajkovszkij brigádban. - Mi ez a Csajkovszkij brigád? - kérdezem. - Több műveltséget néztem ki magából, Gyuri bácsi, hát a „diótörő”! A bolondokat és az analfabétákat vettem magam mellé, őket két jó szóval meg:egy doboz kávéval úgy fel tudtam dobni, hogy dolgoztak, mint a megszállottak. Akadt köztük olyan is, aki egy műszak alatt huszonöt kiló diót megpucolt. Nagy szemű, papírhéjú diót szállítottak nekünk, a próbatörésnél több mint harminc százalék tiszta belet ki tudtunk hozni, de jöttek az őrök egymás után. Nándikám, adjál egy kicsit, az asszony diós tésztát akar főzni, aztán elvittek négy-öt kilót. A piacon akkoriban háromszázhatvan forintba került, ha lebuknak, még bűnvádi eljárás is indulhatott volna ellenük. Ezt a veszteséget is be kellett számítani, a kihozatalt levittük huszonnyolc százalékra, így is jól kerestünk. Elgondolkodtam, nálunk aztán éppen eleget lopnak, mégis milyen szépen teljesítünk, mennyit kell lopni a külső üzemekben, hogy így tönkremennek?! Mint brigádvezető abszolút „menő” lettem, mondtam az embereimnek. Csak akkor nem tehetek semmit érted, ha hallgatsz. Ha szólsz, olyan bajban nem lehetsz, hogy ne tudnék segíteni rajtad. A művezetők írták nekik a fegyelmi lapokat, én összetéptem és a vécébe dobtam. Ha érdeklődtek, hová kerültek a lapok, azt feleltem, hogy már átküldtem a „Csillag”-ba. Talán túl népszerű is voltam már, sokan tartottak tőlem, de én nem állítottam le magamat. Valamelyik brigádtagom azt kérte, hogy minősíttessem őt vissza fegyházfokozatosból börtönösre, mert egy évvel korábban szabadulna. A saját nevelője nem hitt benne, hogy sikerülhet, és mégis ki tudtam járni neki. - Magadnak mit tudtál elintézni? - 1984-ben meghalt az anyám, büntetésfelfüggesztést kértem, hogy elmehessek a temetésére. Mióta ez a börtön áll, nagy idős fegyházast tizenhárom évvel a feje fölött még sohasem engedtek el. Az egész vonalon megvétózták a kérelmi lapomat, de végül a parancsnok a saját felelősségére aláírta. Az igaz, hogy nem éltem vissza a jóindulatával, két órával a határidő előtt már csöngettem a börtön kapuján. Aztán csináltam tovább a magam kis üzleteit, kijött belőlem a családi negyedrész zsidó vér. Kisalakú fényképeket bevontunk poliészterrel és bizsukat gyártottunk, gyűrűt, medálokat. A haszonból behozattam egy Superstar tévét, a nevelőnk úgy kezelte, mintha az intézeté lenne, és csak állandó használatra adta volna ki az én zárkámnak. A hírműhelyünkben tévéjátékokat készítettünk hozzá, és egész este nyomogattuk a gombokat. Aztán az egyik „beszállítóm”, egy őrmester hozott be valami jelentéktelen tételt: egy kétszázötven forintos teát, mikor átvettem, „hazer tréfli” lettem, a helyszínen megbuktam vele. Bevittek az irodába, hogy mondjak el mindent, de én nem szarok oda, ahol eszem. Bűnvádit kavartak az ügyből, kaptam egy évet és elvették a három év három hónapos kedvezményemet. A jövő februárban szabadultam volna, így csak 1993. január 10-én fogok. Leváltottak a brigádvezetésről, ott állnak bosszút, ahol csak bírnak, nem felejtik el, hogy valaha a markomban tartottam őket. De engem nem tudnak tönkretenni. A börtönben az veszít, aki elfogadja, hogy ő most rab és semmi más, feladja az érdeklődését az új dolgok iránt - én pedig mindig keresek-kutatok. Aszódon a javítóban maga sokszor olvasott nekünk Petőfit, egy sorra jól emlékszem: „lobogómmal még találkoztok!” - Dezsőhöz fordul. - Milyen cigarettád van, kisnyúl? Nándi rágyújt és elgondolkodva fújja a füstöt: - Biztos meséltek már magának Keresztesről, a postarablóról. Én ismerem, ő azért halt meg, mert nem volt veszélyérzete és az ilyen a börtönben eláshatja magát, beleveri a fejét a falba. Ha én vertem bele a fejemet a falba, most nem képletesen szólva, annak megvolt a miértje - fent Balassagyarmaton csak úgy tudtam megúszni a bűnvádit. Nem szabad magunkat tönkretenni, hanem meg kell őrizni tá ■ volabbi célok érdekében. - Milyen távolabbi célod van? Le akarsz lépni? - Az nem volna gond, és egy magamfajta Nulla Károlyt biztos nem keresne az Interpol. De nem hagyom itt a fiamat, tizenkét éves, az anyja állami gondozásba adta, kiveszem majd és elindítom, na hajlik rá, jó felé. Mikor megtudtam, hogy az egyik gyógyító-nevelő harmadéves hallgató a katolikus teológián, csodálkozva kérdeztem az indítékait. - Mikor a jogi doktorátusomra készültem, itt bent nem tudtam annyit dolgozni, mint régebben. Attól féltem, hogy visszaesés következik be a körletemben, főleg az öngyilkosságok megszaporodásától tartottam. A legnagyobb csodálkozásomra semmilyen tekintetben nem következett be látványos romlás. A már kialakult közösség működött tovább, felvállalták, meghallgatták és támogatták a rászorulókat - ezt nem lehetett másként felfogni, mint a szeretet gyakorlati megnyilvánulásaként, mely önmagától is létezik. Hoppá! - mondtam magamban -, erről már beszélt valaki vagy kétezer évvel ezelőtt. Családi kapcsolataim révén megismerkedtem egy teológiaprofesszorral és elbeszélgettem vele, amit hallottam tőle, megpróbáltam a börtönbeli nevelés szempontjából értelmezni. Úgy találtam: az egyház szerepe főleg a nagyidősök között lehet fontos, és ezek száma a halálbüntetés feltételezhető eltörlésével csak fokozódni fog. Túl azon, hogy a szentmisék feloldják a mindennapok elviselhetetlen szürkeségét, a vallás mással nem pótolható értékeket teremt. Mi legfeljebb az élet végéig adhatunk célokat, a hit túl tud mutatni a halálon, és ezzel magát az életét is elviselhetőbbé, tartalmasabbá teszi. Itt, Szegeden november negyedikén tartották az első misét, az előzetes felmérésnél 264 ember jelentkezett, 74-en jöttek el, de meg kell jegyeznem, hogy ezen a szombaton a Bútorgyár rendkívüli műszakot tartott, és ez sokakat elvont. Ezen a hétvégén már negyedik alkalommal szolgáltatnak szentmisét, a résztvevők száma, úgy gondolom, száz körül lesz. MOLDOVA GYÖRGY Szabadíts meg a gonosztól RIPORT A BÖRTÖNÖKRŐL (77.) ■vyrir Détárit senki sem kereste... ... különben is csak nyáron mehetne Détári Lajos, a Bologna középpályása a jelek szerint megtalálta helyét Olaszországban. Hétről hétre a mezőny legjobbja és a sportlapok osztályzatai alapján ő vezeti a középpályások rangsorát. Két nappal ezelőtt felröppent a hír, hogy a szőke karmester nem sokáig rúgja már a labdát a tabella végén tanyázó Bolognában. Nápolyba költözik, a pályán pedig átveszi Maradona helyét. Legnagyobb meglepetésre azonban minderről a magyar játékos is csak az újságokból értesült. - Tulajdonképpen nem foglalkoztat az átigazolás, több okból sem - kezdi beszélgetésünket Détári Döme. - Egyrészt azért, mert Olaszországban már vége az átigazolásnak, tehát amennyiben megalapozottak is a híresztelések, a csapatváltásra csak nyáron kerülhet sor. A dolog másik oldala, hogy minderről én is csak az újságokból értesültem. Engem senki meg nem keresett, senkivel nem tárgyaltam. Harmadszor pedig, nem hiszem, hogy egy olyan játékos kell a Nápolynak, akinek a magyar válogatottban is csak kispadon jut hely. - Mitől zuhant ekkorát Maradona ázsiója? - Az újságok sokat írnak körülötte zajló botrányokról. Súlyfeleslege van, és a pályán sem nyújtja tudása legjavát. Egyébként a Nápolynál nemcsak Maradomtól, hanem Carrecától is meg akarnak válni. Ha ez így van, akkor pláne szükségük van egy igazi karmesterre, és az is nyilvánosságot látott már, hogy az előszerződést is aláírták. - Szó sincs ilyenről. Ezt maga a klub elnöke, Corini úr cáfolta a mai újságokban. Ez nem azt jelenti, hogy ha a Nápoly jelentkezik értem, akkor a Bologna elzárkózik a tárgyalások elől. De csak komoly összegért hajlandóak eladni, mivel még két és fél éves szerződés köt a klubhoz. Ha a megállapodás létrejön, szívesen megyek a Nápolyba, mert élcsapat és úgy érzem, még jobban tudnám hasznosítani tudásomat egy ilyen társaságban. Akármilyen összeget ígér is a Bologna, csak akkor megyek, ha klubom elenged, mert kivárni nem akarok semmiképpen. - Mit szólt ahhoz, hogy 18,5 millió dollárt kínálnak önért? - Természetesen jó érzés, hogy ilyen nagyra értékelnek, de nem én vagyok az egyetlen ilyen drága labdarúgó, hiszen Baggióért is ennyit fizettek. De ahogy hallottam, elnökünk még ennél is többet szeretne kapni értem, ha valóban arra kerül a sor, hogy valamelyik klub meg akar vásárolni. - Amikor a görög bajnokságban játszott, sokan leírták, mondván: önből úgysem lesz már világklasszis labdarúgó. Gondolt akkor arra, hogy egyszer olasz csapatok versengenek majd önért? - Akik aggódtak értem, azokat megértettem, de amikor erről kérdeztek az újságírók, mindig azt mondtam: rúgom én még magasabb szintű bajnokságban is a labdát. Örülök, hogy a tények engem igazoltak. - Mi a programja az elkövetkezendő hetekben? - Csütörtökön sikeresen túljutottunk az olasz kupa visszavágó mérkőzésén, így most már a legjobb nyolc között vagyunk. Érdekesség, hogy tavasszal a négy közé jutásért pont a Nápoly lesz az ellenfelünk. A hét végén a Rómával játszunk bajnokit, jövő hét szerdán pedig az osztrák Admira Wacker ellen léünk pályára UEFA-kupamérőzésen, így most ezekre koncentrálok. Remélem, karácsonykor lesz annyi időm, hogy néhány napra hazautazzak. Január 6-án folytatódik a bajnokság, előtte pedig edzőtáborban készülünk az új idényre. T. F. A tiszteknek kódex, a sokknak szerződés Egy árva csapatzászló jelképezi jelenleg az új magyar honvédséget. Egyelőre nem is lesz több, de a jövő évre szeretnék kicserélni a maradék 170 alakulat szimbólumát is. A folyamatot a zászlók kézi hímzése lassítja, ami 50 000 Ft/darabot jelent. A Honvédelmi Minisztérium sajtótájékoztatóján Keleti Győri ezredes elmondta, hogy a felségjel is megváltozik. A Varsói Szerződésre utaló vörös csillagos szimbólum helyett a már 938-ban egyszer rendszeresített nemzetiszínű háromszög lesz ezentúl a repülőgépek és harci eszközök oldalára festve. Ismét használni fogják a miniszteri és parancsnoki lengőket a flotilla naszádjain is. Emellett újból kiadják a tiszti kódexet, amiben rögzítik az „etalon” magyar katonatiszttel szemben támasztott általános követelményeket. Fontos bejelentés volt, hogy 1991. március 1-jétől szerződéses katonai szolgálatot is lehet vállalni a Magyar Honvédségnél. Ez azt jelenti, hogy minimum 2 évre, maximum 10 évi hosszabbítással sorkatonai szerződés köthető a honi légvédelem és a szárazföldi csapatok különböző alakulataival. A nettó bér egyelőre 8300 forint lesz, amihez különböző juttatások járulhatnak a munkakörtől függően. A jelentkezés feltételei nem túl bonyolultak: betöltött 18. életév, illetve felső határként 28 éves kor, magyar állampolgárság, büntetlen előélet és egészségügyi alkalmasság. A szállásról az alakulatnak kell gondoskodni, ezért nőttenek előnyben! A jelentkezők egyből tisztesi rendfokozatot kapnak, de őrmesternél magasabbra nem juthatnak a ranglétrán. A HM reméli, hogy a felmérések alapján meghirdetendő körülbelül 2000 helyre lesz jelentkező. Az új szolgálati forma bevezetése mellett azonban a jövőben is a sorkatonáké lesz a főszerep. A honvédség létszámának felét a jövőben is az alkotmány értelmében bevonulók fogják alkotni. A tisztek lesznek a tervezők és az ellenőrzők, a tiszthelyettesek pedig a végrehajtók. A honvédségi költségvetés azonban olyan alacsony lesz jövőre, hogy a fejlesztések helyett még a szinten tartásra sem lesz elég a költségvetési összeg. Felötlött bennem a gondolat, hogy ha a tiszteknek már lesz kódexük, akkor hamarosan már szolgák is fognak tartozni hozzájuk, mint a régi szép időkben? S. N. 1990. november 24. X vm ii ft' 3! WMWW Pályája kezdetén szigorú dogmák és kánonok uralták a szellem világát, a tudományokat és a művészeteket. Ő megbotránkoztató szabadossággal viszonyult ezekhez - amiből persze számos kellemetlensége támadt. A valóságot olyannak akarta látni és láttatni, amilyen. Aprólékosan elemzett tehát mindent, amit ábrázolt: embert, állatot, növényt, tárgyat, tájat, levegőt, távlatot, eszmét. És mert a megismerést fontosabbnak tekintette, mint az ábrázolást, nemcsak a képzőművészetekben lett mester, halhatatlan, hanem a mesterségekben is művész. Feltalálóként, mechanikusként, fizikusként Galilei elődje, de számos orvosi, lélektani tudományág is sokat köszönhet makacs megfigyelő- és összefüggést kereső szenvedélyének. Állítólag ő volt, aki saját tervezésű, madárszárnyalást utánzó repülőgépére azt mondta: „Nem lehet jó, mert nem szép.” Tanítványai, követői, utánzói és ezek tanítványai, követői, utánzói el- és kisajátították eredményeit. Lázadásait, kételyeit is dogmatizálták, kanonizálták. Leküzdendő örökség maradt belőle is. A legnagyobbaknál alighanem több-kevesebb változtatással elmondható ahhoz hasonló „tanmese”, mint amilyen a péntek délelőtti tévéműsorban a Leonardo da Vinciről és köréről szóló olasz dokumentumfilm volt. Csak reménykedni lehet - azt sem nagyon -, hogy egyszer majd akad valaki, aki okul az efféle okos ismeretterjesztésből. -SE Reggel és délután megjelenő országos napilap I. évfolyam 125. szám Főszerkesztő: Szűcs Gábor Főszerkesztő-helyettes: Müller Tibor és Nógrádi Gábor Művészeti igazgató: Máté Tóth Imre Kiadja a KURÍR Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság Felelős kiadó az rt. elnök-igazgatója Igazgató: Pethes Sándor és Sárosi István Technikai igazgató: Hajdú András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1065 Budapest VI., Hajós u. 30-32. Postacím: 1398 Budapest 62 Pf. 590 Telefon (PBX-központok): 111-2659; 131-0745; 131-8949 Telefax: 153-4077; 153-4818 Hirdetésfelvétel: 111 -2254 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a hírlapüzletekben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) közvetlenül, utalványon vagy átutalással. Előfizetési díj: Reggeli KURÍR: egy évre 2700 Ft, fél évre 1350 Ft, negyedévre 675 Ft, egy hónapra 225 Ft. Délutáni KURÍR: egy évre 2280 Ft, fél évre 1140 Ft, negyedévre 570 Ft, egy hónapra 190 Ft. Szedés: KURÍR RT. Technikai vezetők: Csutor György és Borbély Tibor Nyomtatás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató HU ISSN 0865-9001 1 2 4 8 16 *