Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)
1990-11-24 / 125. szám
12 Szerény tanulókörünk a kortárs magyar irodalom néhány újdonságának elemzését kapta feladatul vagy húsz évvel ezelőtt. A régi jegyzeteimet böngészve be kell vallanom, hogy inkább a kor igényeinek való megfelelés, semmint az eredetiség jellemezte vitáinkat. Pedig a jeles színházi dramaturg, aki eszmecseréinket kormányozta, becsült bármiféle önálló véleményt. Konrád György A látogató című regénye került sorra. Már nem emlékszem, milyen hülyeségeket próbáltunk bizonygatni, csak a vitát lezáró mondat muzsikál ma is a fülemben, minden hangját le tudnám kottázni. „Hölgyeim és uraim, ez egy pesszimista mű” - mondta a dramaturg. Hogy a hatvanas és hetvenes évek fordulóján egy tisztességes alkotó csakis pesszimista lehet, erről meg volt győződve. Néhány hónap múlva levetette magát egy szálloda tetejéről. Születtek más regények és színművek, és a világért sem hiszem, hogy értéküket bizakodásuk vagy reménytelenségük határozná meg. De tán a keserűbbek tartottak hitelesebb tükröt elénk. Nádas Péter Takarítás című játéka odavonszolja nézőjét egy légypiszkos, homályos tükör elé, és arra kényszeríti: rétegenként takarítsa le a koszt az üvegről, hogy amíg az előadás folyik, tudatosan vagy öntudatlanul nézzen szembe önmagával. Nem túl kellemes érzés, de Nádas nem is törekszik rá, hogy zsongító estét szerezzen nekünk. A szöveg nemritkán alpári, közönséges, de amikor végre jót röhögnénk, zutty, mintha a színen locsogó fölmosólé ömlene a nyakunkba, súlyos gondolatokat, indázó, ravaszul megtekert mondatokat suhint oda. A Takarítást zeneileg szerkesztette írója, olyan, mint egy korai Vivaldi-concerto, a hangszerek bravúrosan felelgetnek egymásnak. Minden állandó mozgásban van, hol az öregedő nő, hol a fiú, hol a takarítónő szólózik, viszonyuk, egymás iránti szeretetük és gyűlöletük is szakadatlanul változik. A József Attila Színház stúdiójában Pécsi Ildikó, Fehér Anna és Rékasi Károly pompás hangszerként muzsikál, a karmester - Balikó Tamás rendező - bár természetesen a színfalak mögött marad, érezni, jól átgondolta ezt az interpretációt. A Takarítás egyetlen felvonás, az a bizonyos pisztoly az előadás végén dörren. Az éles hangra összerázkódik a nézőtér. Megannyi belső tükrünk ezer darabra törik. Mehetünk haza. ALBERT MÁRIA PREMIER Kiborult a felmosóvödör KARDOS G. GYÖRGY EMBER A VILÁG VÉGÉN Voltam kukta, mértem házról házra vérnyomást, koldultam a Vezúv festői táján, s Macchiavelli szőlőhegye tövében, mint az amerikai hadsereg antropológusa, csontvázakat raktam össze apró darabkákból... Voltak pácienseim is, egy börtönőr elküldött egy isiászban szenvedő zsebtolvajhoz, aki továbbajánlott betörőkörökben. Kezeltem egy püspök visszereit, egy rendfőnöknőnek lúdtalpbetétet rendeltem, mert a rend alapítója nem volt hajlandó megtenni a boldoggá avatáshoz szükséges csodát. És kezeltem egy, a Szentszékhez akkreditált követ disznóját is. Brazíliában mint egy ólombánya mindenes orvosa kezdtem... Lénárd Sándor - akinek szellemét újabban Gálffi László idézi fel a Korona Pódium műsorsorozatában - keserűen derűs önvallomásából azt hagyta ki csuán, hogy író is volt, nagyszerű, umánus író, magyar író sajnos fájdalmasan rövid ideig, élete hatvankét évének utolsó öt esztendejében. Későn ismerkedtünk meg vele, bár a neve korábban is szerepelt a lapok hírrovatában: „Egy Brazíliában élő magyar orvos latinra fordította a Micimackót..." „Egy magyar származású orvos hatalmas összeget nyert a Sao Pauló-i televízió Bach-versenyén.” Irodalmi tevékenységének súlyát alig volt időnk lemérni, távol élt, egy brazíliai őserdő szélén elterülő település orvosaként, a távolságot is alig tudtuk képzeletünkkel befogni. A Völgy a világ végén című, első magyarul írt regényét 1967-ben jelentette meg a Magvető, ezt követte a Római történetek és az Egy nap a láthatatlan házban. A Völgy a világ végén-t eredetileg németül írta - kirobbanó sikert aratott vele -, majd megírta harmadszor is, angolul. Lénard Sándor életének és hányattatásainak krónikájára egy irodalmon kívüli szenzáció hívta fel a figyelmet. 1968-ban szárnyra kelt a világsajtóban egy hír, hogy megtalálták Mengelét, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosát, aki a brazíliai Santa Catarina állam őserdők között megbújó völgyében él, Alexander Lénard néven. Egy Erdstein nevű német újságíró azonnal a helyszínre sietett, de mivel Lénard abban az időben latin irodalmat adott elő Charlestonban, a házvezetőnőjét faggatta ki. A jámbor Kleinné gyanútlanul elmondta, hogy a háború alatt Hamburgban dolgozott a Hermann Göring Műveknél, mit sem sejtve, hogy fecsegéséről másnap így számol be Curitiba városka napilapja: „A háborús bűnös szeretője konstruálta a V-1-eket és a V-2-ket.” A brazil rendőrség sem maradt tétlen. „December 6-án éjszaka tizenhárom ember autókkal és gépfegyverekkel körülfogta a házamat - számolt be az akcióról később Lénard -, hajnalban akartak elfogni. Meg is tették volna, ha nem vagyok Charlestonban, így hát újból csak szegény Kreinnét kérdezték ki, hogyan gyártott atombombát (kitűnő zsemlegombócot főz), azután átkutatták a házat, találtak egy Bach-portrét (Hitler álruhában!) és egy képes levelezőlapot ezzel a szöveggel: »A virág és veteménymagokról gondoskodom« (sifrírozott, titkos üzenet). Aranyat és gyémántokat hiába kerestek...” A szélhámosság nem tartotta magát sokáig. Ostoba história volt, de arra mégis jó, hogy a lapok cáfolataiból, helyesbítéseiből kiszűrődő valóságos adatok fényt vessenek egy mozgalmas élet állomásaira. Lénárd Sándor 1910-ben született Budapesten, 1918-ban költözött szüleivel Ausztriába, orvosi diplomáját a bécsi egyetemen szerezte. Az Anschluss után Rómába menekült, itt érte meg a háború végét. 1951-ben vándorolt ki Brazíliába, 1956-ban a Sao Pauló-i televízió Bach-versenyén nyert összegből vette meg a csöppnyi gazdaságot a Donna Emma völgyében, ahol később felépítette a fák lombjai közé rejtett láthatatlan házat. Kuriózumok. Lénárd Sándor - a magyaron kívül - tizenkét nyelvet beszélt, néhányat anyanyelvi fokon. Hét kötet verset írt németül, két orvosi szakkönyvet olaszul, könyveit maga fordította angolra. Első verseskötetét Amerigo Tot illusztrálta tíz linóleummetszettel. Tanulmánysorozatot írt a berlini rádiónak a csupán kevesek által beszélt nyelvekről, a botokudtól az újlatinig, ezeket az írásokat azután 7 nap bábeliül címen adták ki Németországban. Amikor latinra fordította a Micmiackó-t, a kiadók azzal a kifogással utasították vissza, hogy a gyerekek nem beszélnek latinul, a felnőttek pedig nem olvasnak gyermekkönyveket. Végül mégis akadt egy vállalkozó szellemű kiadó; két év alatt negyedmillió példány fogyott el, s a The Times Literary Supplement latin nyelven méltatta a könyvet. Sagan Jó reggelt, búbánat című regényének latin fordítását - Tristilla Salve - már négy országban adták ki egyidejűleg, 1972-ben halt meg. Sírjánál, a láthatatlan ház kertjében a Donna Emma völgyének parasztjai és a szomszédos rezervátum botokád indiói álltak megrendülten. Az ő veszteségük gyakorlati és kézzelfogható volt, a völgy orvosát vesztették el, akit egyetlen conto nélkül is felkereshettek, ha a ráolvasás, óriáskígyó-olaj, ecetben áztatott puskapor és a forrásról egy szűz lány által éjfélkor hozott víz nem használt a tüdőgyulladás, ekcéma vagy májbetegség ellen. Annak aligha tulajdonítottak fontosságot, hogy egy jelentős humanista író piszkálta ki gyerekeik füléből a beszorult babszemeket. Egy igaz embert gyászoltak. Utolsó napján is - mint előtte mindennap - magyarul olvasott. „A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer - írta korábban. - Aki játszani akar rajta, annak minden nap gyakorolnia kell. Lehetetlen indogermán módon gondolkodni és magyarul beszélni. A magyar nyelv mártana úgy üt el a többi nyelvétől, mint Bolyaié Eukleidészétől. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart - ez félelmes - el is lehet felejteni.” Hatvankét esztendejéből mindössze nyolc évet élt Magyarországon. Egy napon egy fiatal lány kézművestanfolyamokat indított a kezdőkön kívül a haladóknak is. Paulits Judit, a Kulturvinov munkatársa egy nagy bőrművesmesterség-albumban lapozgatva mutatja: - Ezt már a legelső órán megcsináltuk - áll meg egy kis díszített dohányzacskónál. - Megtanultuk kivágni, tűzni, rávarrni... Hoztam megmutatni egy-két tűzzománcmunkát is. Ezek a kis ékszerek is első dalanem kedvteléshez segít, hanem új szakmát ad. - Igen. Segítjük a jelöltek felkészülését a mestervizsgára. A tízhetes tanfolyam foglalkozásait vasárnap délelőtt és egy másik este tartjuk. Arra is gondoltam, hogy délelőttönként gyorsabb képzést is adhatnánk azoknak, akiknek nincs munkájuk. A korábbi hasonló körök hiányossága az volt, hogy a képzés végén műterem, eszköz és további irányítás nélkül maradt a tanít Kézműves reneszánsz Van tíz éve is, hogy a kismesterségek maradék tudói játszóházakban bűvölték az apróságokat agyaggal, gyöngyfűzéssel, madzagszövéssel - a fantáziájuk szerint formálható anyaggal. A foglalkozások kezdeti sikere az évek múltán valamit lanyhult. Nem azért, mert a kétkezi teremtés megunható, vagy volna izgalmasabb játék helyette. Hanem mert minden évben ugyanazt és ugyanazt kellett csinálni, nem lehetett „felsőbb osztályba lépni”. bolt, iszapzománc, ékszerzománc azsúrtechnikával, rekeszzománc. Röltexben lehet kapni kitűzőalapot, fülbevaló alapot, ezekre is dolgozunk. Te tanuoltál szőni, belekóstoltál a bőrművességbe, a tűzzománcmesterségbe. Hogyan jutott eszedbe, hogy másoknak is lehetőséget adj erre, és kézművestanfolyamokat szervezz? - Láttam, ez mindannyiunknak mekkora örömet szerez. Tudom, hogy sokan maradnak ma munka nélkül, kényszerülnek felnőtt fejjel váltani, tanulni. - A most meghirdetett bőzműves- és szövőtanfolyam eszerint vány. Nem volt hol, mivel és kinek tovább alkotnia. Mi kezdő és haladó tanfolyamokat indítunk, és később is vissza lehet jönni ide dolgozni, használni a kemencét, a szövőkezetet bármit, amink van. Épp tegnap beszéltem egy gmk meg egy kézműves betéti társaság munkatársával, akik segítenek abban, hogy a szebb munkákat el is lehessen adni. Karácsony előtt, azt mondják, ennek nagy piaca van. - A hétköznapokon is? - Igen, mindenképp szeretnénk segíteni a munkák eladásában. RÉVI JUDIT 1990. november 24.