Kurír - esti kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 87-108. szám)
1990-11-16 / 98. szám
12 MARY ZSUZSA A dramaturg láthatatlan mellékszereplője a filmkészítésnek. Akkor is, ha harminc év alatt negyvenöt film elkészítésében vett részt. Láthatatlan, de nem érzéketlen. Már Vitray Tamás Teleferéjének nézése közben felszakadtak bennem Mary Zsuzsával kapcsolatos emlékeim. Aztán most, hogy férjével, Klapka Györggyel ingyenkonyhát alapított Kőbányán a nemes tett szinte kikényszeríti belőlem az emlékezést. A bölcsészkar elvégzése után, 1964-ben tudományos gyakornokként a Filmtudományi Intézetben dolgoztam, de dramaturgként Bacsó Péter második nagyjátékfilmjének, a Szerelmes biciklisták forgatókönyvének megírásánál csetlettem-botlottam a Mafilm legendás hírű I. stúdiójában. Év végére elkészült a forgatókönyv, megkezdődhettek az előkészületek. A Szerelmes biciklisták egy kétségtelenül érzelmes történet ürügyén az akkori fiatalok valós problémáiról, hely- és feladatkereséséről beszélt. „Volt egy fiú, s volt egy mániája, megmozgatni az állóvizeket...” - gitározta, a főhős, a végzős, helyét kereső tanárjelölt. A később tragikusan, fiatalon elhunyt Orbán Tibor játszotta ezt a szerepet, a másik két szerelmes biciklistát Tahi Tóth László és Úri István. De játszott a filmben Szilágyi Tibor és Dóry (akkor még Darab) Virág is egy-egy mellékszerepben. Valamenynyien alig húsz feletti, főiskolás, pályakezdő színészek voltak. Huszonnégy évemmel én voltam köztük a legöregebb. A legnagyobb gond a női főszereplő - Eszter - megtalálása volt. Bacsó amatőrre kívánta bízni a feladatot, egy igazi tizenéves lányra. A jelöltek felkutatása az asszisztencia feladata volt. Diploma ide, dramaturgság oda, beosztottak Oláh Gábor II. asszisztens melléügyelőnek. (A I. asszisztens Luttor Mara volt.) 1965 első hónapjaiban Oláh Gáborral végigfésültük a főváros középiskoláit, majd vidékre mentünk és így jutottunk el Szegedre, ahol megnéztük a Ki mit tud? városi elődöntőjét. Két fiatal, bájos lányt „fedeztünk fel”. Az egyik prózát mondott Jobba Gabi, a másik énekelt Mary Zsuzsa. A fényképezések után, már Pesten, a próbafelvételek következtek. Jobba Gabi tartotta magát tovább (ő is tragikusan fiatalon ment el), végül is Eszter szerepét az akkor végzős Krejnikkel, ma Káldy Nóra kapta meg. Mary Zsuzsa is játszott - illetve énekelt a filmben. És nem is akármilyen dalt, Fényes Szabolcs-Bacsó Péter azóta örökzölddé vált slágerét: „Aki megért, senki sincs talán, te szeress legalább”... A szám, az akkoriban induló slágerlista élére került, és jó ideig tartotta magát. Balatonalmádiban került sor a szám, illetve a filmjelenet felvételére, mégpedig play back nélkül, élőben! Milyen volt Zsuzsa? Kedves, elfogódott, nagyon szép hangú és megjelenésében is csinos, szép, tizenéves lány. A sors iróniája: a későbbi rádiós és lemezfelvételeken nem az ő interpretációja, hanem az akkori idők divatos sztárjáé, Mikes Éváé és a pályakezdő Koncz Zsuzsáé futott be. De 1968-ban elénekelte a Mamát, élete legnagyobb sikerét! Aztán, ahogy most a sajtó írja, kimerte az első tányér gulyáslevest a kőbányai népkonyhán. ÚJHELYI JÁNOS Ének a Szerelmes biciklistákban (Mary Zsuzsa) HIRDESSEN A CSALÁDI LAPBAN! NAGY PÉLDÁNYSZÁM, KEDVEZŐ ÁRAK! W/Miikro 5MLHMAP8 Szófonogató Mundércserére készültek sorra-rendre ifjúságom szereplői, elöltönyösödtek az öltönyt sose látottak, egykori diák- és írótársak. Kivéve... no, nem a gyevi bírót, de Hankiss Elemért. Aki tv-nagyfőnökként is rendületlenül kitart kockás inges, időnyúzta, egérszürke kardfarmerje mellett. Az a sanda gyanúm, hogy már ismeretségünk kezdetén, az 1979-es tokaji írótáborban is ezt koptatta. Vagy egy ugyanilyet. Legutóbb annak a gyönyörűséges jelenetnek lehettünk tanúi, midőn a fent említett Hankiss-rüsztingben (menetfelszerelésben) írta alá az együttműködési szerződést a szecsuáni tv illetékes uraival. Emberszabású jelenség volt a nyakkendősök között... Emlékszem, pár éve Hankiss arról beszélt - tán épp a tévében, hogy a magyar távolbalátás kényszeredett-ünnepélyes-savanyú. Meg kell hagyni, ő most mindent megtesz azért, hogy ne így legyen. Ahányszor kockás inges kobold - ez találóbb, mint az „emberszabású” - figurája feltűnik a képernyőn, illan a tévés „fesz és pöf”. Startnak ez sem kevés. PETRÓCZI ÉVA Kyrir A napokban mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház az idei évad első felkavaró hatásfokú drámáját, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését. A darab színre vitele több szempontból is rendkívüli eseménynek számít. Az új főrendezőnek, Kapás Dezsőnek első rendezése ez Veszprémben; a tavalyi évad végi kinevezését követő színházi botrány következtében nagy elvárásokat támasztanak vele szemben. Másodszor ritka s talán egyedülálló eseménynek tekinthető az a tény immár, hogy a főrendező magával hozott főiskolai végzős osztálya a színházhoz szerződött, s valamennyien szerepet kaptak az előadásban, így az akár vizsgaelőadásuknak is tekinthető. Rendkívüliségét igazolja továbbá az is, hogy a rendező ezúttal a korábbi Ljubimov- és Karjakin-féle színpadi változat magyar fordítását csupán alapanyagnak tekintve saját maga írt szövegkönyvet. Végül a korántsem tradíciókhoz közelítő színpadtechnikával hangszerelt mű kuriózum értékűnek ígérkezik. A veszprémi premier kétségkívül mégis Alföldi Róbert ih. Raszkolnyikov-figurájának erőpróbája volt elsősorban. A szinte robajló erejű, hellyel-közzel sokkoló hatású dramaturgiai kohóban egy érett, kiforrott egyéniségű, tapasztalt művész-személyiség bizonyára sokkal könnyedebben mozoghatott volna. Alföldi azonban nem mindig tudta elhitetni a figurát a közönséggel, a szerep súlya alatt néha csaknem összeroppan. Kiemelkedő alakítás viszont Marmeladové (Borbiczki Ferenc), Szonyáé (Murányi Tünde fh.), Porfirijé (Dórner György) és Razumuhiné (Szakács Tibor fl.) . A három szinten (álmok-képzelődések, valóság és raszkolnyikovi belső világ) játszódó események egészen rendhagyó, kitűnő színpadtechnikai közegben zajlanak Márta István remek funkcionális zenéjének kíséretében. A díszlettervező, Vayer Tamás és a jelmeztervező, Hruby Mária teljesítménye tehát mindenképpen elismerést érdemlő. A darabot erős aktualizáló törekvés jellemzi, ebben azonban a külső hatások túlhangsúlyozása a dosztojevszkiji világ önmarcangoló, epileptikus tükörképe gyanánt sem tudja a kívánt célt elérni. A néző szakaszosan kívülreked a darabon, a folyamatos színpadi „zaj”, a főszereplő végig egyenletesen neurotikussá merevített játéka egyfajta monotóniát is okoz a harsány lendületben, melyet fokozottan erősít a türelempróbáló, csaknem kétórás terjedelmű első felvonás is. TE DOSZTOJEVSZKIJ VESZPRÉMBEN Raszkolnyikov a bűntett elkövetése után (Alföldi Róbert fh.) A főhős Szonyával, az egyedüli társsal (Alföldi Róbert fh. és Murányi Tünde fh.) Fotó: BORBÁS JÁNOS 1990. november 16. KERESD A FRANCIÁT! A legtávolabbról sem vagyok franciaellenes. Elismerem, hogy a francia szellem, a francia történelem meghatározó volt Európa fejlődése szempontjából. Hogy Párizs talán Európa legszebb városa. Mégis megkockáztatok három állítást. (Ezek lényege - bár régebben derengett bennem - igazából csak istenben megboldogult De Gaulle tábornok országlása idején vált világossá előttem.) 1. Sem az egyetemes európai, sem az európai nemzeti kultúrákat nem fenyegeti amerikai „kultúrinvázió”... Jó, árnyaljuk ezt úgy, hogy az Amerikából jövő kulturális behatás - Európában és a világ minden részén - nem olyan mértékű, hogy azért vészharangot kéne megkongatni, és ellene harcra szólítani a jóhiszemű polgárokat. 2. Az „antiamerikanizmus” - Nyugat-Európában - mindig is főképpen francia indíttatású volt. A politikában ez a nagy Amerika-ellenesség, amelyre annak idején a szovjet birodalmi érdekeket támogató ideológia volt nagy vevő, De Gaulle után, különösen Mitterrand uralomra jutását követően veszített erejéből. 3. Amiről a harangkongatók szeretnek tudomást nem venni: magában Amerikában is érvényesülnek európai és más kontinensbeli kulturális és egyéb behatások. (A háború alatt és azóta külföldön állomásoztatott amerikai katonák milliói és a hasonlóan nagyszámú amerikai turista vitte-viszi haza mindezt.) Tehát legalábbis két- (vagy több-) irányú a kölcsönhatás. A De Gaulle-korszakban (akkor, amikor alig volt francia játékfilm, tévéfilm, amelynek nem valamilyen „angolszász” figura volt az intrikusa) kongatták meg a vészharangot „a francia nyelv elangolosodása” fölött, értelmiségiek és politikusok, akik nem tudtak beletörődni abba, hogy mintegy két évszázad óta a francia hatalom (és nyelv) elveszítette hegemóniáját világszerte: rohamosan szorította la Britannia, majd az USA, s ezzel az angol nyelv. Még új szót is kreáltak a franciák elrettentésére az „elrontott” nyelvükre: „franglais” (azaz „frangol”). Az angolok „visszalőttek”, udvariasan emlékeztetve szomszédaikat, hogy ezen az alapon a ma beszélt angol nyelvet „Englendh”-nek - „angolának” - lehetne nevezni, hiszen az ősi angol nyelv „elfranciásodása” már 800 éve, a normann hódítás - 1066 - után bekövetkezett. Párizsban pályázatokat írtak ki, hogy a modern technika, a csúcstechnológia angol szavai helyett megfelelő francia szavak alkottassanak. A kormányhivatalokban pénzbírságokat szabtak ki angol szavak használata miatt. Ma már világszerte mintegy másfél milliárd ember beszél vagy legalábbis ért angolul: Hollandiában, Belgiumban, a skandináv országokban, és ma már Németországban és Ausztriában is gyakorlatilag az utcaseprő is ért angolul. És nem láttam jelét, hogy ezt megsínylette volna a nemzeti kultúra. Népviseletbe öltözött tarka ünnepségeket tartanak Bajorországban, Svábföldön csakúgy, mint Karintiában vagy Tirolban. És mindemellett, a megfelelő helyen szól a rock, a pop, angolul is, nemzeti nyelveken is. Aki meg akarja magát értetni japánnal, kínaival, arabbal, a legtöbb afrikaival, európaival, franciául aligha sikerül, de angolul biztosan. Érthető, hogy nem könnyű ebbe beletörődni annak, aki hajdani dicsőségről ábrándozik. Napóleon lassan 170 éve halott. Ezért aztán egyesek mindent elkövetnek, hogy a francia nyelv és kultúra térvesztéséből valamit visszahódítsanak. És azt mondják (tán magukkal is elhitetik), hogy mindezt Európa érdekében teszik. Ezért az én fülemnek hamisan cseng az ilyen vészharang. „Cherchez la femme” - „keresd a nőt”, azaz „nő van a dologban”, tartja a francia mondás, valahányszor bűntényről esik szó. Okkal. Ha Európát „féltik” az „elamerikaiasodástól” - „Cherchez le francais”, „keresd a franciát”, mondom én. Meggyőződéssel. FARKAS ISTVÁN