Kurír - reggeli kiadás, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-02 / 89. szám

4 Albániában a helyzet ismeretlen AZ EXKIRÁLY SZERINT CSALTAK A vasárnapi albán választások hivatalos eredménye egyelőre ismeretlen, ezért az ország to­vábbi sorsáról is csupán találga­tások vannak. Azok viszont jócs­kán. Nem hivatalos értesülése mindegyik pártnak van Tiraná­ban, és ezek egymásnak helyen­ként ellentmondanak. A külön­féle jelentésekbő­l valószínűnek tűnik, hogy a 250 parlamenti hely kétharmadát az országot je­lenleg is irányító Albán Munka­párt szerezte meg, a maradékot pedig legfőbb ellenfele, a De­mokrata Párt. Egyéb szerveze­tek nem valószínű, hogy mandá­tumhoz jutottak volna. Addig is, míg a tudósítók a hivatalos eredményre várnak, egyesek már a választások tiszta­ságát is kétségbe vonták, így például az albán exkirály, aki szerint az eredményt előre el­tervezték, bármelyik pártot hoz­zák is ki győztesnek. A 62 éves I. Leka úgy fogalmazott, hogy bi­zonyítékai is vannak a csalások­ra. Mások óvatosabbak, és in­kább a választási kampányban tapasztalt visszásságokra hívják fel a figyelmet. Például olyanok­ra, hogy a falvakban kifejezetten az ellenzék rágalmazásával érte el a munkapárt, hogy a parasz­tok - akik az albán lakosság többségét alkotják - Ramiz Alia pártvezető-államfő embere­ire szavazzanak. Érdekes egyéb­ként, hogy - állítólag - maga Alia be sem került a törvényho­zásba, mivel körzetében csak a voksok 36 százalékát szerezte meg. Egyelőre tehát csak a fő irányvonal ismert Albániában, a pontos eredmények még nem. Talán majd délutáni számunk­ban. L. I. Tankok a tvistaparaicsomban Egyes jugoszláv lapok szerint megkezdődött a tényleges háború Horvátország és Szerbia között. A viszony békés rendezését már szinte senki nem tudja elképzelni. Pedig a múlt héten tartott szerb-horvát csúcstalálkozó után bizakodó volt a hangulat. Vasár­­napra virradóan azonban ismét fegyveres összecsapásokra került sor horvátországi szerb fegyveresek és a horvát különleges alaku­latok között. A helyszín ezúttal az eddig idegenforgalmáról, külön­leges tavairól nevezetes Plitvicei Nemzeti Park volt. Az önállóságot követelő szerb fegyveresek elfoglalták a park néhány épületét, majd amikor a horvát belügyi csapatok megérkeztek, tűzharc bon­takozott ki. Mindkét oldalon életét vesztette egy-egy ember, a se­besültek száma tizenkettő. Plitvicénél azóta viszonylagos nyugalom van - bevonultak oda a jugoszláv hadsereg páncélos alakulatai is viszont Horvátország­ban továbbra is rendkívül feszült a helyzet. A vonatok szinte az egész köztársaságban rendszertelenül járnak, a nagyszámú bom­bariadó miatt A köztársaság szerb kisebbsége folytatja a nagygyű­léseket, két újabb horvátországi szerb város jelentette be elszaka­dását a köztársaságtól, csatlakozva az alkotmányellenesen létre­jött Szerb Autonóm Területhez. A „frontvonalak” most megmere­vedni látszanak, ami egyik félnek sem jó, hiszen mind a horvát, mind a szerb vezetés egymással szöges ellentétben álló célokat tűzött ki maga elé - rövid és hosszú távon egyaránt. LANTOS ISTVÁN bhh I «mi üh m üsí i i s ü mm Kjjfif 1991. április 2. BERLIN LENGYEL ROHAMRA SZÁMÍT Nincs könnyű helyzetben a falaitól megszabadított Berlin első főpolgármestere, a met­ropolisz nyugati felét a ’80-as években egyszer már irányító Eberhard Diepgen. A CDU- politikus vállára nem csupán az NDK hajdani fővárosának és Nyugat-Berlinnek az eltérő infrastruktúrájából adódó problémák nehezednek, ha­nem annak annak a súlya is, hogy milyen hatással lesz a három és fél milliós világvá­ros hétköznapjaira, ha ideköl­tözik Bonnból a német kor­mány s annak hivatalai. Az ezredfordulóra beharangozott olimpiai játékok témája egye­lőre csak távoli viharfelhőnek tűnik a berlini szenátus egén. A kétezerre tervezett ötkari­kás sportversenyeknél sokkal égetőbb gondot jelent, hogy április 8-ától megint nem kell vízum a lengyel turisták ré­szére. A metropolisz adófizetőit és a kereszténydemokrata fő­polgármestert okkal aggasztja a német fővárostól alig 80 ki­lométernyire fekvő lengyel határ irányából várható ro­ham. A nemzetközi turisztikai szezon küszöbén a közlekedé­si káosszal, parkolóhelyek, hotelek és nyilvános illemhe­lyek hiányával küszködő, Bu­dapestnél jó másfélszer na­gyobb területű Berlin már megismerte a közelmúltban a hifire, videomagnóra, banánra és dobozos kólára vadászó ke­leti szomszédok áradatát. Várhatóan bűnözők és prosti­tuáltak hada is beözönlik Ber­linbe, s egy-egy kiutasítási ügy nem feltétlenül használ a nagyon érzékeny német-len­gyel kapcsolatoknak. Diepgen főpolgármester feje már most, néhány nappal a lengyel roham előtt főhet, ugyanis a Pax Christi béke­mozgalom illetékesei egy fel­hívást juttattak el a városházá­ra. Ebben azt kérik, követelik a városatyától, hogy adjon tartózkodási engedélyt Ber­linben annak a 300 szovjet zsidónak, akik az öböl menti háború idején hagyták el Izra­elt, s érkeztek Németország­ba. A humanizmusra és a hús­véti ünnepekre egyaránt apel­láló Pax Christi-kiáltvány megítélése nem egységes a berliniek körében. W. B. Libafosztás Major módra Vasladyután Robin Hood Az adóztatás művészete abban áll, hogy úgy kell fosztani a liba tollát, hogy minél kevesebbet sziszegjen - mondta a minap az új költségvetést bejelentő parlamenti beszédében Norman Lamont brit pénzügyminiszter. A londoni sajtó szerint a tavaly novemberben miniszterelnökké választott John Major kormánya gyengédebben kopaszt, mint Marga­ret Thatcheré a megelőző tizenegy évben. Az évtizeden át Thatcher-párti The Sun bulvárlap például így kommentálta az új költségvetést: Lamont olyan, mint Robin Hood: elve­szi a gazdagoktól, amilyük van, és odaadja a szegényeknek. Keserű pirula ez a Margaret Thatchernek. A Robin Hood-hasonlat persze túlzás. A kormány nem sokat vesz el a gazdagoktól, és nem sokat ad a szegények­nek. Literenként egy pennyvel növeli a 45 pennybe kerülő benzin fogyasztási adóját, hasonló arányú a többi fogyasztá­si adó emelése is. A szegények örülhetnek, hogy a kormány a felére akarja csökkenteni a községfejlesztési fejadót. Ez mindenkinek azonos összegű, tehát jobban sújtja a szegé­nyeket. Cserébe viszont az új költségvetés 15-ről 17,5 százalékra növeli az áfát, ez természetesen rosszabb a szegényeknek, mint a gazdagoknak. A családi pótlékot ugyan tíz százalék­kal emelik, de mivel tavaly az infláció mértéke is körülbelül ennyi volt, s az emelés összege is csekély - heti egy font -, így ez sem sokat ér. Nem érdemes ezt a hivatalos árfolya­mon átszámítgatni forintra - egy metrószakaszjegy oda­­vissza 1,60 fontba kerül Londonban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Thatcher asszony idején növelték az állami közszolgáltatások költségeit, s tá­mogatták a kisipart is - ma egyharmaddal több vállalat működik Nagy-Britanniában, mint tíz éve. Csak éppen Thatcher asszonynak mintha a fogát húzták volna minden ilyen ügyben, Major és kormánya viszont filozófiája lénye­gének tekinti e gyakorlatban igen szerény intézkedéseket. Valószínűleg ez a lényege­­ kevés cselekvés, sole szóval - a Major-kormány többi, forradalminak tűnő lépésének is. Nagy-Britannia helye Európa szívében van - mondta John Major három hete, Bonnban. Szó sincs róla, hogy a brit kormány most már támogatná mindazt, amit Thatcher asszony elutasított: a Közös Piac pénzügyi unióját, közös központi bankját, közös katonai-védelmi politikáját, a brit szuverenitás leépítését. Csak éppen gyengédebb az EK-hoz, hogy kevesebbet sziszegjenek Brüsszelben. Londonból jel­zik, hogy hosszú távon hajlanak a kompromisszumra, és át­hidaló javaslatokkal állnak elő. Ezek a javaslatok egyelőre azt szolgálják, hogy a brit kormány aktív maradhasson az európai tárgyalási folyamatban, mégse változzék egyhamar semmi. (MTI-Panoráma) NOVOSZTYI—KURÍR EXKLUZÍV­ ÁGYÚBÓL GYEREKJÁTÉK A Szovjetunióban - bár gazdaságára évtizede­ken keresztül a fokozódó militarizálódás, a fegy­verkezési hajsza volt jellemző - ma már több mint ötszáz hadiüzem állt át csaknem teljes egé­szében a lakosság ellátását szolgáló közszükség­leti cikkek gyártására. A hadiüzemek termelésé­nek negyven százaléka polgári célokat szolgál. A volt hadiipari komplexum adja ma az ország sze­mélygépkocsi-termelésének 12, a könnyűipari gépek 77, a motorkerékpárok és robogók 53, a hűtőgépek 40 százalékát. A volt hadiüzemek „polgári” termékeiből a szovjet hadiipari minisztérium kutatóintézete ki­állítást rendezett. A több ezer termék között a számítógépektől a gyermekjátékokon keresztül az olajsajtoló berendezésig szinte minden meg­található. Valamennyi kiállított tárgy sorozatban készül, s minősége jobb, mint a polgári vállala­tok termékeié. A hadiüzemek békés célú termelésre történő átállításának 1995-ig szóló programja különösen nagy gondot fordít a környezetvédelmi felada­tok megoldására. A szakemberek szerint napja­inkban a hadiipari komplexum részvétele nélkül megoldhatatlan a környezetvédelmi figyelő szol­gálat megszervezése. Tank helyett traktorok A szamovárok háromnegyed részét is hadi­üzemek készítik

Next