Kurír - reggeli kiadás, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-02 / 118. szám

4 VONULT VILÁG Világszerte megünnepelték május elsejét, bár nem volt mindenütt munkaszüneti nap, és a megemlékezések egy része nem hivatalos formában zajlott. Míg a Szovjetunióban az idén is igyekeztek látványosan megemlékezni a munka ünnepéről, addig az Egyesült Államokban a tegnapi csak egy esős, szürke hétköznap volt. Egységben az erőnk! - hirdette a felirat a Vörös téren, miközben a mauzóleum mellvédjén Mihail Gorbacsov új-régi szövetségese, Borisz Jelcin nélkül hallgatta végig az első, valóban szakszervezeti rendezésű moszkvai május 1-jei gyűlés felszólalóit. A GUM áruház falán ezúttal nem tűnt fel Lenin portréja, helyette mindössze a színes köntösbe öltöztetett jelszavak utaltak az ünnepi alkalomra, s mintha a vörös színből is kevesebb lett volna a téren. Az idén nem volt alternatív megmozdulás sem, így Gorbacsovnak sem kellett a befejezés előtt távoznia. A Vörös téri gyűlés minden korábbinál kisebb tömeget vonultatott fel az idén. Némi izgalmat mindössze azok az ünnep előtti találgatások jelentettek, amelyek azt firtatták, hogy a „nagyok” közül ki mindenki áll ki a mellvédre. A szakszervezetek által ugyancsak meghívott Borisz Jelcin és Gavriil Popov távol maradt. Jelcin ügyes taktikával azt a látszatot keltette, hogy ő az ünneplés helyett a bányászok megdolgozásával van elfoglalva Novokuznyeckben, így valójában ki sem kellett mentenie magát. Arról ersze senki nem ejtett szót, egy a múlt héten az őt elnökjelöltnek állító DemRosszija tömörülés enyhén szólva sem vette jó néven Gorbacsoval kialakított újsütetű együttműködését, s már csak ezért sem lett volna célszerű együtt mutatkoznia az elnökkel. A moszkvai főpolgármester ezzel szemben nyíltan is vállalta, hogy ő tartja magát a Demokratikus Oroszország „ajánlásaihoz”, s ezért maradt távol az eseménytől. Az Egyesült Államokban május elseje nem ünnep, ugyanolyan hétköznap, mint bármelyik más. A mi május elsejénkhez hasonló és a felvonulásokkal egybekötött „majális” minden év szeptemberének első hétfőjén zajlik. Ez piros betűs ünnep, és az úgynevezett „Labor Day” néven ismert, ami szó szerinti fordításban a munka napja, a munka ünnepe. Az egységes Németország első közös május elsejei ünnepére a keleti tartományok gazdasági gondjai nyomták rá bélyegüket. Több mint fél évszázada - a szakszervezetek 1933-as feloszlatása óta - most először ünnepelhettek együtt a németek, a hangulatot azonban elrontotta, hogy a gyűléseken a központi téma mindenütt a volt NDK lesújtó gazdasági állapota és a rekordokat döntő munkanélküliség volt. Lengyelországban a különböző szakszervezetek és politikai pártok külön vonultak fel. Wojciech Jaruzelski volt államfő ezúttal nem a dísztribünről integetett, hanem a szociáldemokraták felvonulásán vett részt. Olaszországban viszont a három nagy szakszervezeti szövetség együtt ünnepelt. Milánóban azonban szélsőségesek csoportja megzavarta az ünnepséget, köveket és vasdarabokat navigáltak a szónoki emelvényre, verekedést robbantva ki. Franciaországban csak a baloldali CGT szakszervezeti szövetség rendezett nagyszabású felvonulásokat, a többiek legfeljebb kisebb megemlékezéseket tartottak. Bulgáriában a kormányzó szocialisták és az ellenzék kibékíthetetlennek tűnő ellentétét tükrözte, hogy két május elsejei nagygyűlést és két majálist rendeztek Szófiában. Újvidéken mintha semmi sem változott volna: a munkások éppúgy elmentek majálisozni, mint évekkel ezelőtt. Japánban a szakszervezetek felhívására milliók követelték tömeggyűléseken a bérek emelését és a munkaidő rövidítését. Kínában bizonyára nem véletlenül épp tegnap engedték szabadon az első független szakszervezeti szövetség vezetőjét, akit huszonkét hónapig törvényes ítélet nélkül tartottak fogva. Han Tung-fang a tavalyelőtti diáktüntetések csúcspontján, a Tienanman téren alapította meg társaival a Pekingi Munkások Autonóm Föderációját. Gorbaty a dísztribünön NOVOSZTYI-KURÍR EXKLUZÍV Nincs pénz, nincs barátság A Szovjetunióban a pénzhiány még a nemrég oly népszerű és erősen támogatott testvérváros-mozgalmat is fenyegeti. A közelmúltban több város jelentkezett kapcsolatfelvétel céljából a volgográdiaknál, de sajnos elutasításban volt részük, így járt többek között a brazíliai Sao Bernardo, a franciaországi Verdun, az angliai Brighton, az amerikai Indianapolis. - Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudjuk elfogadni az ajánlatokat - mondta Vjacseszlav Susztov, a volgográdi városi tanács vb nemzetközi osztályának helyettes vezetője. - Tartózkodásunk oka elsősorban anyagi vonatkozású. Volgográdnak már tizennégy testvérvárosa van, de a kör további bővítésének határt szab a városi költségvetés, a barátság ugyanis pénzbe kerül. Az oroszországi kormány döntése értelmében ettől az évtől kezdve a testvérvárosok mozgalma nem kap központi támogatást, a városoknak maguknak kell kitermelniük a kapcsolat működéséhez szükséges pénzt. A volgográdiak például turistautakat szerveznek, helyiségeket adnak bérbe külföldi cégeknek, kereskedelmi ügyletek lebonyolításában vesznek részt, hogy valutához jussanak. A szerteágazó tevékenység azonban vajmi keveset hoz a város konyhájára, mert a különféle elvonások után mindössze a bevétel tíz százaléka folyik be a városi költségvetésbe. Grúzia reng Elszomorító, ha egy ország olyan káoszba süllyed, hogy még a legsúlyosabb természeti csapások idején sem sietnek egymás segítségére az emberek, ha a gyűlölködés és a politikai indulatok hatására a mentést is akadályozzák. Ez a helyzet most Grúziában, ahol a több mint száz halottat és több száz sebesültet követelő hétfői földrengés után a közlekedési dolgozók sztrájkja hátráltatja a mentést és a katasztrófa sújtotta területek ellátását A független grúz szakszervezetek felhívására ugyanis állnak a vonatok, nem működnek a kikötők és szünetel a közúti teherszállítás is. Igaz, a TASZSZ szovjet hírügynökség értesülése szerint a sztrájkbizottság rövidesen kész lesz fontolóra venni a munkabeszüntetés esetleges felfüggesztését... A földlökések Grúzia északi, viszonylag gyéren lakott hegyvidéki körzeteit érintették, ami nagy szerencse, hiszen a mojdani grúziai földrengés erősebb volt, mint az a földmozgás, amely három éve 26 ezer ember halálét okozta Örményországban. Gamszahurdia grúz elnök természeti katasztrófa sújtotta területté nyilvánította a köztársaság északi részét, a grúz kormány pedig hivatalosan segítséget kért Franciaországtól. A Párizsban működő grúz képviselet ugyanakkor hangoztatta, hogy Grúzia „elutasítja a központi szovjet hatalom által felajánlott segítséget”. Fellángoló harcok Irak- Irak déli részén ismét heves összecsapások voltak a lázadó síita fegyveresek és a kormányerők között - jelentette be a síita ellenzék egyik vezetője. Taki al-Mudarresi ajatollah szerint a felkelők akciót hajtottak végre Bagdadban is. Nem messze a Köztársasági Gárda kiképző központjától megtámadták a biztonsági erők egyik épületét, megöltek egy tisztet, kilenc másikat pedig megsebesítettek. A főpap szerint az összecsapások azért törtek ki, mert az iraki népi hadsereg sok tagja nem akarja leadni fegyverét. Szaddám Huszein néhány napja elrendelte a milliós fegyveres szervezet leszerelését, mert a katonák közül sokan átálltak a felkelők oldalára. Az amerikaiak újabb iraki győzelmet könyvelhetnek el az öbölháború befejeződése után: az iraki pénzügyekben átvette az uralmat az amerikai dollár. A zöldhasú bankók szerepének ugrásszerű megnövekedését mindenekelőtt az iraki dinár árfolyamának folyamatos esése váltotta ki. A többi öböl menti állam bankjai viszont kilábaltak a válság okozta nehézségekből és begyűjtötték mindazt a pénzt, amelyet Kuvait lerohanása után az Egyesült Államokba és Európába menekítettek. Becslések szerint legalább tízmilliárd dollárról van szó. Kuvaitban valószínűleg magáncég kap megbízást az emberiség történelmének eddigi talán legnagyobb és legveszélyesebb „takarítására”. A feladat megtisztítani a sejkséget az irakiak által telepített aknáktól. A kuvaiti kormány napokon belül dönt arról, hogy amerikai, francia vagy brit cégeket bíznak-e meg a robbanószerkezetek hatástalanításával. A szövetséges haderő ugyanis csak a hadműveletek útjában, illetve a kikötők és a főbb útvonalak körzetében számolta fel az aknazárakat. 1991. május 2. Trabi-vég Vége a Trabinak és oda az Interflug is, s a keletnémet szocializmus a két rekvizitumának kimúlásával alighanem végképp a történelemkönyvekből tudhatja meg a most felnövekvő nemzedék, hogy milyen is volt a szocialista utópia keletnémet változata. Mint az várható volt, nem sokáig tudott a berlini fal leomlása után a nyugatnémet tőke nyomásának ellenállni az NDK-sok álmainak egykori netovábbja, a köhögtető füstöt köpködő Trabi és a magyarországi vagy bulgáriai nyaralást filléres áraival lehetővé tevő Interflug. A tízéves várakozás után megvásárolható Trabiról legfeljebb a viccek maradnak fenn, amelyek híven tükrözik az NDK egykori állapotait. Az egyik szerint a Trabant-előjegyzést felvevő hivataloktól megkérdezi a boldog vevő, hogy mikor veheti át a száguldó szappanosdobozt, mire az a szokásos választ adja: tíz év múlva ezen a napon, mire a kérdés: délelőtt vagy délután, ugyanis délután jön a villanyszerelő. A valutaunió bevezetése után aztán a keletnémetek egyik napról a másikra hűtlenek lettek az egykor családtagnak tekintett Trabihoz és rögvest valami használt nyugati kocsi után néztek. Előre látható volt, hogy legfeljebb ideig-óráig húzhatja az 1957 óta lényegében változatlan formában gyártott mementóautószörny az új szívvel, a négyütemű motorral, így sem bírta, bírhatta a versenyt a Trabi, s most gördült le az utolsó kocsi a szalagról, s átadja helyét a keleti piacra gyártott olcsó Volkswageneknek. Na persze nem annyian, ahányan a Trabantot csinálták. Első menetben az 50 ezres Trabi-gyártó csapatból 20 ezer embernek mondanak búcsút. Az Interflug szintén nem élte túl a nagy egyesülést. A Lufthansa már korábban szemet vetett az Interflug vonalaira, de nem óhajtotta alkalmazni az egykor bagóért fuvarozó keleti légitársaság munkatársait. Az öbölháború, a magas biztosítási díjak, a forgalom visszaesése, a Treuhand privatizáló cég és Lufthansa mind összeesküdött az Interflug ellen, amely most kénytelen volt bedobni a törülközőt. A légitársaság a Trabant-korú szovjet gépeivel senkinek sem kell igazán, az utolsó kérő, a British Airways is visszariadt a frigytől, így az utcára kerül az Interflug 2900 embere is, akik akárcsak a keletnémetek többsége, legfeljebb nosztalgiával gondolhat a múltra, amikor minden szép és olcsó, de legalábbis biztos volt, mint az Interflug és a tízéves Trabi-kiutalás. K. L.