Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)
1991-05-30 / 104. szám
1991. május 30. Ebek harmincadján áll Kaposváron egy jobb sorsra érdemes épület a vasútállomás szomszédságában. Jó néhány évvel ezelőtt az akkori városnagyok arról határoztak: épüljön egy Centrum áruház a somogyi megyeszékhelyen is. Ki is jelölték a pályaudvarral szembeni területet, a ma már romosnak nevezhető egykori Szarvas fogadó mellett. S e határozattal furcsa játék vette kezdetét. Időről időre kósza hírek röppentek fel: hamarosan megkezdődik az építkezés, aztán az, hogy mégsem lesz áruház, nincs pénz, és a világ e tájékán oly jól ismert kifogások garmadája. S miközben újabb és újabb variációk kerültek szóba, szép lassan alighanem mindenki elfeledkezett a valamikori fogadóról. Közelében az áruház számára kiszemelt területre előbb a guberálók, aztán a lengyelnek nevezett piac költözött, s évről évre szegényebb lett valamivel az épület. Eltűntek a belső díszítések, mállani kezdett a fal, s ahogy azt már ugyancsak megszokhattuk, akkor vetettek szemet az épületre, amikor a hasznosításhoz már igencsak súlyos összegeket kellett volna kifizetni. Ezen aztán egy darabig elvitatkozott a megyeszékhely egyik vállalata és a városi tanács műszaki osztálya, s ismét hónapok rohantak el, és hiába várta bárki is, hogy a bűvös szervezet, az IKV az ismét ráruházott kezelői jogot komolyan véve bármihez is hozzákezd. Tervekből persze nem volt hiány: fürdőszobákkal felszerelt, korszerű szálloda, korszerű, de inkább turistaszálló jellegű létesítmény, söröző, esetleg étterem lesz itt. A tervek azonban nem váltak valóra, s az egykori postai állomás, majd szálloda, amelynek kertjében az akkor még kőszínházzal nem rendelkező kaposvári színészek álmodták meg hétről hétre az igazi színpadi estéket, a második nagy háború utáni hölgykacajos, sikongatós, kétes hírűvé vált épület az ebek harmincadjára jutott. Bár ha hinni lehet a legújabb verziónak, nem kizárt, hogy a hölgykacaj ismét visszaköltözik a házba... Az is lehet, nem kellene semmit sem tenni a százéves - egyébiránt a város egyik legforgalmasabb helyén álló - fogadóval, inkább így kellene hagyni, romosan, kivert ablakokkal, világ csúfjára. S miközben reszketeg gebénkén - hisszük - Európa felé vágtatunk, oldalvástra rápillantanánk, csak úgy, a miheztartás végett, hogy tudjuk, hol is tartunk igazán. BALOGH P. FERENC Fotó: CSOBOD PÉTER A GÖCS FUT(NA) A PÉNZE UTÁN A tavalyi májusi választásokat követően sorra dobják be a törülközőt honi vállalataink. Ez persze nem azt jelenti, hogy a rendszerváltás idézett elő ekkora traumát, de az biztos, hogy a megváltozott körülményekre a legtöbb cég nem készült fel időben, így aztán nem csoda, hogy a nagyvállalatok egymás után válnak fizetésképtelenné, és egyre nő a munkanélküliek száma. Az inkább szenzációnak számít, ha akad olyan gyár, amely már a rendszerváltás előtt tíz-tizenöt évvel megérezte, hogy az egyoldalú keleti orientáltság nem sok jóra vezet, és lépett a nyugati piacok felé. A kevés ilyen között az egyik Debrecenben található. A Magyar Görgőcsapágyművek - merthogy róla van szó - helyzete még elfogadhatónak mondható, hiszen még az átkos esztendőnek kikiáltott 1990-et is nyereséggel zárta. Mennyivel is? - kérdeztük meg Jánosi Andrást, a GÖCS (ez a beceneve a gyárnak) vezérigazgató-helyettesét. - Valamivel több mint 37 millió forintot mondhatunk tisztán a magunkénak. Ha a többi gazdálkodóhoz hasonlítjuk a tavalyi eredményünket, akkor ez még jónak mondható. Ellenben ha a mi tavalyelőtti nyereségünk a mérce, akkor már korántsem beszélhetünk sikerről: 1989 végén 450 millió forintot „kasszírozhattunk be”. - Hogyan lehet a 450 milliót meghaladó nyereségből a következő évben 37 millió forint? - Ez három azonos fajsúlyú tényezőre vezethető vissza, de mindegyiknek eltérő szerepe van a vállalat eredményességét illetően. Az egyik: tavaly megvásároltuk az Elzett berettyóújfalui gyárát. Ennek 100 millió forintos veszteségét le kellett nyelnünk. De megtettük, mert újabb piacok meghódítására készülünk, és ehhez beruháznunk kell. A másik tényező: a bankköltségek növekedése. Az országban a fizetőképesség megromlott. A hitel és kamatterhei növekedtek. Végül a harmadik tényező a múlt év második felében történt tízszázalékos bérfejlesztés és annak hatása volt. Bár ez hozzájárult a veszteséghez, de javítani tudtunk vele az emberek fizetési helyzetén, megélhetésén. Ám az árat természetesen meg kell fizetni ezért. - A gazdasági előrejelzések szerint 1992 még nehezebb évnek ígérkezik, mint a mostani. A rossz nyelvek szerint pedig jövőre a GCCS sorsa is megpecsételődik. - Bizonyára azok jósolják ezt, akik irigykednek ránk. Talán van is mire. Nálunk még most is többékevésbé minden dolgozó megtalálja számításait. Nem fenyeget - legalábbis egyelőre - a munkanélküliség réme, és ha az idei terveket nézzük - 100 millió forint nyereséget tűztünk ki magunk elé akkor nem is ok nélkül irigykedhetnek a vállalatra. Bár azt azonnal hozzáteszem, az első öt hónap eredményeit ismerve már szinte biztos, hogy annyi nyereséget nem érünk el, mint amennyit elképzeltünk. Ennek ellenére mindent megteszünk, hogy 1992-ben is elmondhassuk: tavaly is jó évet zártunk, így például radikálisan csökkentjük készleteinket és költségeinket. - A fizetésképtelen peresztrojka mennyire érezteti a hatását? - Azt nem mondom, hogy a keleti piac összeomlásának nem isszuk meg a levét, de nem annyira, mint azok, akik direkt a KGST-piacra termeltek. A tavalyi nyolcmillió dolláros export idén várhatóan 1,5 millió dollárra esik vissza. Ellenben a tavalyi 40 millió dolláros nyugati kivitelt 50 millióra emeltük fel. Most májusig ebből már 35 millió dollárt teljesítettünk. Igaz, jelenleg úgy fest a dolog, hogy negyvennél többre nem futja. De ha figyelembe vesszük az idei inflációt, a tavalyi eredmény megismétlése igazán jónak mondható. Ami viszont érzékenyen érint bennünket, az a belföldi piac összeomlása. Nincs fizetőképes kereslet itthon. Ráadásul egy sor hazai vállalat tartozik nekünk. A Rába adóssága például meghaladja a 300 milliót. - Futnak a pénzük után? - Maga nem ezt tenné?! Egyelőre csak tárgyalunk adósainkkal. Bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb, de valami csurran-cseppen tőlük. - Ha információim helytállóak, a GÖCS az egyetlen magyar cég, amely már évek óta biztosan tartja helyét az amerikai piacon. Gondolom, jóval olcsóbban adják a csapágyaikat, mint bármely más nyugati cég. Lehet, hogy olcsóbban. Az viszont biztos, hogy ugyanolyan minőségben, mint a nyugati cégek. Másképpen nem vennének tőlünk. Nekünk mindenesetre megéri. A lehetőségek szerint mindent megteszünk, hogy megtartsuk pozíciónkat a tengerentúlon. Jelenleg 6-7 millió dollár értékben szállítunk az amerikaiaknak. Persze az USA mellett Nyugat- Európa is kulcsterületnek számít. Hála Istennek, a gyárnak jó a hírneve. Ausztráliát és Új-Zélandot kivéve mindenütt megtalálhatóak a GÖCS csapágyai. - Talán ennek köszönhető, hogy a világ legnagyobb csapágygyártói, az SKF és a FÁG is érdeklődik a cég iránt? - Hát jó lenne, ha érdeklődne. Nyár végén szeretnénk részvénytársasággá alakulni. Bizony, jól jönne a külföldi tőke. A vállalati tanács ennek érdekében az ötven százalék fölötti többségű idegen tulajdont is megengedte a leendő rt.-ben. . SZILÁGYI BÉLA A debreceni csapágyak Nyugat felé gurulnak Jánosi András Fotó: RÉVÉSZ GABRIELLA 11 Svájci nyaralás osztrák árakon A kantonok születésnapi utat építettek Tetszettek már hallani a Svájci Kapcsolatról? No nem, ez nem olyasmi, mint a francia kapcsolat, ez tulajdonképpen a helvétek egy speciális idegenforgalmi szervezete. S azokat várja tagjaiul, akik kedvező árak mellett legkevesebb 12 fős csoportokban kívánják eltölteni szabadságukat Svájcban. Az idők során a Bázel közelében székelő szervezethez további 350 csatlakozott egész Svájcból, amelyek között egyszerű menedék- és cserkészházak, apartmanszállók, egy-három csillagos hotelek találhatók, egészen az 500 ágyas sportcentrumokig. Gondolnák-e olvasóink, hogy Tell Vilmos hazájában legalább olyan olcsón nyaralhatnak, mint osztrák sógorainknál? Nem hiszik? Nos, kedvcsinálóul egy rövid példa a színes kínálatból: Wallis kantonban mintegy 2500 méterrel a tenger szintje felett - egy rusztikus, 25 ágyas menedékházban egy éjszakát már 15 svájci frankért, azaz mintegy 120 schillingért kínálnak! S ez az ár még magában foglalja azt a szolgáltatást is, hogy a poggyászokat teherhordó állatok szállítják fel a meredek hegyi ösvényen. Esetleg kedvük lenne üdüléshez egy jellegzetes svájci parasztgazdaságnál? Erre is van lehetőség, mégpedig olyan svájci tanyákon, ahol a turista kedvéért nem áll meg a mindennapi élet, így a vendégnek módja nyílik közvetlen testközelből szemügyre venni a gazdacsalád munkálkodását, sőt részese lehet életmódjuknak. Akár „be is szállhat” munkálkodni vagy csak egész egyszerűen kikapcsolódhat, élvezve a vidéki környezetet és a nyugalmat. S ez sem megfizethetetlen. Akit a fenti programok részletesebben érdekelnek, azok érdeklődhetnek a Svájci Idegenforgalmi Irodánál. Egyébként a fennállásának hétszázadik születésnapját ünneplő Svájc gazdag jubileumi programmal várja az országba látogató turistákat. Erre az alkalomra a kantonok összefogásával készült egy igazán jelentős alkotás, amely bízvást kiállja az ünnep múlandóságának próbáját. Egy vándorutat készítettek a svájciak, amelynek hossza 35 kilométer. Ez Svájc Útja, amely a Rüdh mezőn kezdődik, vége pedig Schwyz kantonban, Brunnenben található. Az út maga találkozások csendes színhelye, a sétáló találkozása a természettel, s talán kissé távolabbról az ország történelmével is. A tájak elbeszélése - ahogy az utat másként is szokták nevezni mint említettük, Svájc 26 kantonjának közös alkotása. S érdekessége, hogy az út egyegy része pontosan olyan hosszú, mint az egyes kantonok lakosainak száma, ha minden egyes állampolgárra öt milliméternyi út esik. S az sem mindegy, hogy melyik kanton útja következik a másiké után. Ugyanis sorrendjük megfelel belépésük sorrendjének a Svájci Államszövetségbe. Ez az ötletes koncepció az út mentén található számos régi helységgel karöltve történelmi csatlakozópontokat kínál. Egészében véve szerény, ám mégis rendkívül attraktív, maradandó alkotás készült a hétszáz éves jubileumra. DÉVAI TIg«»»