Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)
1991-05-31 / 105. szám
OSZTRÁK NEVEK SZIBÉRIAI LISTÁKON Szeretnénk - ki tudja, haányadszort?) - most ismét a végére jutni Petőfi ügyének. Legutóbbi cikkeink zárásául - részleteiben - közöljük a Petőfi Népe május 11-i számában megjelent cikket, amelyben két, Szibériában járt szakember számol be legutóbbi kutatási eredményerői (is). A Magyar Tudományos Akadémia és a Petőfi-Megamorv Bizottság a közeljövőben állítólag asztalhoz ül, megtárgyalni a nézeteltéréseket. Maga Morvai Ferenc mondta el, hogy a jövő héten - az Akadémia kérésére - lényeges dokumentumokat adnak át az MTA munkatársainak. Egyúttal beszámolt arról is, hogy megérkezett két amerikai tudományos intézet szakvéleménye. Leglényegesebb megállapításuk - amint Morvai ezt kiemelte -, hogy a vizsgált csontdarabok férfitól származnak. Hogy az éppen Petőfi Sándor lenne? Ezt nem bizonyította még senki. Eddig is ismert volt, hogy az 1848-49-es szabadságharcban az orosz csapatok ejtettek hadifoglyokat, akiket a történészek szerint átadtak az osztrákoknak. De ha mégis hurcoltak el közülük Szibériába? Ezt a lehetőséget mesének vélik a szakemberek. Ám a napokban olyan adalékokat hoztak haza a Petőfi-expedíció kutatói a távoli Szibériából, amelyekre talán érdemes odafigyelni. A Petőfi Népe egy héttel ezelőtti számában írt arról, hogy a közelmúltban figyelemre méltó levéltári anyagokra találtak Szibériában. Az nem kétséges, hogy az oroszok ejtettek hadifoglyokat, de a történészek sietnek hozzátenni, azokat át is adták az osztrákoknak. Azt az eshetőséget, hogy a hadifoglyok elkerülhettek a távoli Szibériába, a Bajkálon túlra, mindig vitatták a történészek, sőt egyenesen a fantázia szüleményének, jobb esetben mesének tartották és tartják ma is. Az emlékezetes szibériai, barguzini ásatások óta pedig még inkább kizárják a távolban való raboskodás gondolatát, cáfolva, hogy az a bizonyos csontváz esetleg Petőfié lehetett. Csank Csaba és Nehéz Zsíros Mihály olyan adalékra lelt kéthetes szibériai kutatóútja során, amelyekre oda kell figyelni. - Mire jutottak? - A nyomtatásban is megjelent anyagok tanulmányozása során kiderült, hogy az 1851-es évben 187 ezer száműzöttet összpontosítottak Szibériába. 1852-62 között további 70 és fél ezer száműzöttet szállítottak Szibéria különböző területeire. Egy forrás szerint 1855-re vonatkozóan nemcsak dekabristák, petrasevisták és a jobbágyrendszer ellenzői kerültek oda, hanem a „nemzeti szabadságmozgalmak résztvevői” is. Egy másik, 1901-ben megjelent kiadványban ez olvasható: „Sok katona érkezett azokkal, akik különböző felkelésekben vettek részt.” Említést tesz a szerző azokról az orosz sereghez tartozó katonákról is, akiket a „lázadókhoz” való csatlakozási kísérletért ítéltek szibériai kényszermunkára, majd száműzetésre. További részletek helyett azt még elmondom, hogy az említett forrásban magyarokról is lehet olvasni: „A Bajkálon túli területen (az 1848. év körüli időszakban) magyarok és más külföldiek kiskereskedelemmel foglalkoztak és nagy csapatokban külföldi árukat szállítottak vámpecsét nélkül vagy pedig hamis plombákkal...” Az említettekből kiderül, igenis voltak magyarok a múlt század ötvenes éveiben a Bajkál vidékén. - Kérdés, hadifoglyok voltak-e? - A kelet-szibériai főkormányzó 1850-es titkos levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy a megyei kormányzóktól jelentéseket kér a nagy számban érkező foglyok elhelyezésének lehetőségeiről és egyben írásban közli velük, hogy a Bajkál jegén viszik át őket a keleti partvidékre. - Ez a tény egyébként igazolja a Morokov testvérek elbeszélését - veszi át a szót Nehéz Zsíros Mihály. Az idős barguzini testvérpár arra emlékezett, hogy a „titkos” embert télen vitték Barguzinba. Kutatásaink során számos olyan közvetett bizonyítékot találtunk, amelyek igazolják a néprajzi gyűjtésben fellelhető leírásokat. Tehát az már biztos: a Bajkálon túli szájhagyományok fennmaradt leírásai megtörtént tényeken alapulnak. Az 1937-es gyűjtés egy része megjelent már Szibériában, de most vettem észre - az eredeti szöveget olvasva -, hogy Morokorva elbeszéléséből egy mondat kimaradt a helyi közlésben, mert lehet, hogy nem vetett volna jó fényt az ottaniakra, így szól a kérdéses rész: 1,Ez az ember (mármint a »titkos« - B.T.) lángész volt, olyan csodálatos feje volt, hogy a mi, sötét barguzini fejünkbe tölcsérrel önthetnék a tudományt, akkor sem mennénk vele semmire.” Ezeknek az emlékezéseknek van még egy titkuk. Az, hogy olyanok adták tovább, akik analfabéták voltak, tehát semmiképp sem olvashattak azokról a történésekről, amelyekről az „idegentől” hallottak. A magyar irodalomtudósok soha nem vették komolyan ezt a legendát. A postamester lányával kapcsolatban nem is egy szatíra született. Pedig Anna Kuznyecova létező személy volt, megtaláltuk a rá vonatkozó dokumentumokat. A levéltári kutatásaink során arról is meggyőződhettünk, hogy a barguzini postaállomást 1851-ben építették, tehát Petrovics dolgozhatott az építkezésnél, ahogyan a legenda tartja. A barguzini pravoszláv templom gyónási könyvéből kiderül, hogy 1850-55 között kikerült a családi kötelékből Anna Kuznyecova, feltehetően férjhez ment. Morokovék Petrovicsot „titkos” embernek nevezik, feltehetően azért, mert a különösen veszélyesnek ítélt száműzötteknek csak számuk volt, titkosították őket. A kutatások során sok számozott fogoly nyilvántartására találtunk, akiknek csak halálukkor írták be a jelentésbe a nevüket. A sokat emlegettt Küchelbecker-levelekről pedig annyit, 1845-ig követhetők, tehát Petrovics nevét, a vele való esetleges kapcsolatát meg sem említhette volna... - A „ titkos” személyekről van-e még érdekes adat? - Figyelemre méltó az a tény, hogy a nemzetközi helyzetre való hivatkozással 1851-et követően szinte hermetikusan lezárták Szibériát - folytatja Csank Csaba -, már 1850 júniusától csak a cári kancellária HI. ügyosztálya adhatott ki beutazási engedélyt. Találtunk utalásokat arra is, hogy a beutazást kapott külföldieket figyelték. Több olyan eset, „tárgyalás” leírását láttuk, amelyben az áll, hogy az idegen állampolgár, a „lázadásban való részvételért” kényszermunkára ítélt osztrák alattvaló hazatérhetett Ausztriába, vagy átirányították más kényszerlakhelyre. Egy 1856-os keltezésű, megsárgult ellátmányjegyzéken a téli ruházatra kiutalt pénzek összegének feltüntetésével sok olyan név szerepel, amely biztosan nem orosz. A Kelet-Szibériai Főfelügyelet (1826-1887) névsoros mutatójában több ezer név között olyanokra bukkantunk, amelyek magyar, cseh, német, olasz, svéd eredetre utalnak. Ivan König, Franc Knol, Felix Jordan, Baran Anton, Berg Botnar, German Adam, Huszarov, Karl Haasz. (A nevek valóban „gyanúsak”. Bona Gábor szabadságharcos tábornokokat, törzstiszteket felsoroló könyvében Hász [Haas] Károly honvéd őrnagyról lehet olvasni, aki az életrajz szerint beteget jelentett és nyugalmaztatta magát. - B. T.) Az adatok feldolgozása még tart, azonban máris egyértelmű, hogy sok-sok meglepetés várható majd a közeljövőben. - Mégpedig? - A szabadságharc résztvevőinek életrajza sok esetben bizonytalan, befejezetlen, több évtizedes kihagyások fedezhetők fel. Erre mi a magyarázat? A képbe úgymond beleillik a száműzetés. Annál is inkább, mert vannak adatok arra vonatkozóan, hogy 1873 májusában, majd 1882 szeptemberében - és esetleg máskor is - döntöttek a Szibériában száműzetésben élő osztrák alattvalók hazájukba való visszatéréséről. - Az Eliaszov-hagyatékban több érdekesnek tűnő vers is előkerült - fejezi be a beszámolót Zsíros Mihály. - Ezek feldolgozása folyamatban van. Elöljáróban csak annyit árulnék el, hogy minden bizonnnyal előbb németül hangozhattak el a sorok, amelyeket segítséggel oroszul írtak le, s a szájhagyomány útján maradhattak fenn. Nem szibériai embertől származnak a versek, a dalok, erre a bizonyíték, hogy az egyikben rózsáról és fülemüléről emlékezik meg a szerző. Se rózsa, se fülemüle nincs a Bajkál környékén. BORZÁK TIBOR Nehéz Zsíros Mihály és Csank Csaba Morvai úr társaságában Fotó: KALLUS A Foltányi-ügy alsómm napja Egyik laptársunk a minap nem kevés malíciával az „évszázad leglobogozhatatlanabb rendőrségi ügyének” nevezte azt a közel kétszáz napja tartó büntetőeljárást, amit a közúti segítségnyújtás elmulasztásával vádolt MDF-aktivista, Foltányi Árpád neve fémjelez. Az egyik legilletékesebbet, a vádat június 12-én képviselő főügyészségi ügyészt, Kenediné dr. Veres Juditot kérdeztük: miért húzódott el ennyire az eljárás, ha a fenti időtartam egyáltalán valaminő „elhúzódásra” utal? Mindehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy Foltányi és társai ellen az eljárás tavaly november 2-án indult meg, és a nyomozás március 4-én fejeződött be. A vádrat április 15-én készült el. Ezt követően az iratokat megküldtük a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak. Szeretnénk utalni arra is, hogy az ügy nem volt „soron kívüli” soronkívüliséget olyan ügyek élveznek, amelyekben a gyanúsított előzetes letartóztatásban van. Foltányi és dr. Ferencz Zsolt ebben az ügyben szabadlábon védekezett. A rendőrségen egy-egy vizsgáló „kezén” hatvan-hetven ügy van, és a Foltányi-ügy csak egy volt közülük. Az ügyben több gyanúsított szerepelt, illetve Foltányit két bűncselekmény elkövetésével gyanúsították. Ezért a vizsgálat időigényesebbnek bizonyult. A rendőrség határozatot hozott arról, hogy az ittas járművezetéssel is gyanúsított Foltányi jogosítványát bevonják. A baleset napján Foltányi Árpád jogosítvány nélkül vezette az Információs Hivatal veztőrétől kölcsönkapott hivatali autót. A rendőrség igazgatásrendészeti hatáskörében a büntetőeljárás jogerős befejezéséig elrendelte a jogosítvány bevonását, amit Foltányi a későbbiekben leadott. - A baleset bekövetkezte után Foltányiékat a Margit híd budai hídfőjénél állították meg. A gépkocsi átvizsgálása során a rendőrök egy gázpisztolyt taltak. Ennek a pisztolynak mi lesz a sorsa? - A gépkocsi egyik utasától, dr. Ferencz Zsolttól (ő a bűnügy másodrendű vádlottja) a lőszerrel együtt egy gázpisztolyt foglaltak le. A BRFK közlekedésrendészete „gáz- és riasztópisztoly országba történő behozatalával és vásárlásával kapcsolatos” 2/1968(IV.15.)BM számú rendelet szabályainak megsértése miatt az V. kerület rendőrkapitányságon szabálysértési eljárást kezdeményezett. - Az ügyészség rendszeresen figyelemmel kísérhette a rendőrségi nyomozást. Észleltek-e olyan körülményt, ami esetleges politikai indíttatású külső beavatkozásra utal? - Az ügyészség nyomozásfelügyeleti tevékenységi kapcsán többek között elbírálta az eljárás során benyújtott panaszokat, illetve ellenőrizte a határidők betartását. A fokozott ügyészi felügyelet keretében többször elolvastam a nyomozati anyagot. Mindezek alapján elmondhatom, hogy az ügyben politikai célzatú kérdései nem merültek fel; a büntetőeljárás szempontjából közömbös, hogy ki melyik párt tagja. MartifetSimiáLi'« Nincs sorállás, nincs hiánycikk A napokban megnyílt Garai Elektronik elektro- és irodatechnikai kisáruház „egy család, egy munkacsoport igényességének, hajlíthatatlanságának, szakértelmének” gyümölcse - ahogy a kereskedelmi igazgató, Thurzó György mondja. Az igényesebb kivitelű boltocskák szaporodásához csak-csak hozzászokunk lassanként - a dacosan vállalt tisztességes, hosszú távú bizalmat keltő vállalkozásokhoz talán még kevésbé. Az elektronikai üzletek negyedében nemcsak elegáns küllemével kelt feltűnést ez az üzlet. A tágas belső térben a pultok mögött temérdek apró kis fiókot látok - négyezernél is több cikket rejtenek. Az üzlet elsősorban a hobbielektronikára szakosodott; a barkácsoláshoz szükséges szerszámok és alkatrészek itt beszerezhetők. Nem lehet olyan kézi vagy elektromos műszert keresni, ami ne volna meg, mert ha történetesen nincs is éppen, oka áruhiány nem lehet, csalás mert nem árusítják. Hanem akkor is beszerzik, megrendelik saját import útján. Számítástechnikában is minden létező tartozék, kiegészítő kapható, irodatechnikában pedig a modern gépi irodafelszerelés tartozékai. A roppant méretű árukészletről az információkat nem fejben tárolják, hanem számítógépláncon. Ez a magyarázata, hogy a készlet semmiből sem merülhet ki. A számítógép minden számlás vásárlónak egy kódot ad - és más-más árat! Attól függően, hogy mekkora tételben, milyen értékű árut, és visszatérő vevőként vásárol-e. A hűségesek, nagy tételben vásárlók kedvezményt kapnak. Bármilyen szellemes fantázianevet lehetett volna adni az új és újszerű üzletnek. Hogy éppen a tulajdonos nevét viseli, az ígéret és megfelelés egy színvonalra, megbízhatóságra. Az utcán mindenki lassít és ámulva les befelé. Nem hisznek a szemüknek az alacsony árak láttán. A vevők köszönik, a konkurencia pukkad: hogyan csinálják?