Kurír - esti kiadás, 1991. június (2. évfolyam, 106-125. szám)

1991-06-03 / 106. szám

1991. június 3. KONCERT AZ UDVARON Egy újabb oázis lehetősége egy­re sivatagosabb kulturális éle­tünkben az ELTE Szerb utcai épületének udvarán. A régi pia­rista rendház hűvös, ám mégis barátságos falai rejtik az udvart, ahol vasárnap délben megtar­totta évadzáró hangversenyét az ELTE egyetemi koncertzeneka­ra és Bartók Béla énekkara. Ke­gyesen bánt az időfelelős velük. Mintha a Nap is finom hallású zenekedvelő lenne, másfél órára elidőzött az ódon épület hangu­latos udvara felett. Hála a vala­mikori építőknek, egy hang nem sok, annyi sem szűrődött be a Veres Pálné utcai légkala­pácsok dübörgéséből. Vasárnap is dolgoztak a kábel­fektetők. Ezért is egyre nehezebb a kon­certszervezők dolga. Ha van ki­nek, akkor nincs miből, ha van miből, akkor nincs kinek. Vagy mégis? - Miből és kinek, hogyan lehet egy koncertet összehozni? - kér­dezem dr. Vékás Lajostól, az egyetem rektorától. - Sok aprómunka, de három feltételnek együtt kell lennie. Egy olyan jó együttes, mint a miénk, egy olyan művész, mint dr. Baross Gábor karnagy, az együttes művészeti vezetője és azok a szponzorok, akik a művé­szet támogatásáért szívesen nyúlnak a zsebükbe, mert igé­nyes, hiteles reklámhordozót látnak bennünk. Éppen őket ke­reste meg több hónapos kitartó munkával Baross karnagy úr, aki, mint kiderült, menedzser­nek sem akármilyen.­­ Nagyon szépen szólt ezen az udvaron Händel, Bach, Mozart muzsikája, csakúgy, mint Palestri­na, Szokolay, Britten, a spirituá­lékról és a Lennon-McCartney-féle Michelle-ról nem is beszélve, de lesz-e még itt hangverseny? - Célunk az egész épület le­hetséges kihasználása minden­féle zenei, színházi, irodalmi eseményekre. Már úgy is építet­ték, hogy az ilyen igényeknek megfeleljen. Itt az udvaron akár kétszázan is elférnek, a kamara­teremben százan is szeretnénk a régi pinceklubot is beindítani dzsessz- és táncházi bemutatók számára. Nagyon sok múlik tá­mogatóinkon, amíg ilyen jó a kapcsolatunk a Magyar Hitel Bankkal, a Pharmavit Rt.-vel, Skála Trade-del, a Tankönyvkia­dóval és a Szerzői Jogvédő Hi­vatallal, addig van remény. Vidám arcok körülöttünk. Zenészek, énekesek, gyermekeik beszélgetnek a tanári klub bolt­ívei alatt. Macskássy Izolda ajándék képeit nézegetik, amit a szponzorok kaptak a művésznő­től. Csupa derű a képeken, pipa­csok, tavaszi szélben ficánkoló sárkányok. Lám, a művész tá­mogatja a művészetet kedvelő szponzorokat. Dr. Baross Gá­borhoz lépek. - Gratulálok, felejthetetlen, napos, derűs koncert volt. - Köszönöm. Negyvenegy éve vezetem a csapatot, kár len­ne úgy elvéreznünk, hogy hi­tünket, önbizalmunkat veszítve, tehetetlenül nézzük végig saját halálunkat. Hát nem! Ha kell, a véremet adom, de csak a további létünkért, életünkért. Kultúránk ebben az országban olyan közös kincsünk, amit közös felelőssé­günk minden körülmények kö­zött megtartani, sőt gazdagítani. Erre koccintunk. A vasárnapi ebédek illatával terhes, szűk, belvárosi utcában eszembe jut Vékás rektor úr kí­vánsága. Milyen szép is lenne egy napóra az Eötvös-udvarban, számolhatná a derű óráit. Nos, vállalkozó szobrászaink, építé­szeink, a feladat adott. Alkossa­nak. Napórát, az egy csendes óra, nem zavarja a zenét. T. SZABÓ ERVIN Fotó: PATAKY ZSOLT Budapesti ESU Még az első világháború utolsó évében egy angol lord, Sir Evelyn Wrench egy olyan szervezetet ala­pított, amely az angolul beszélő országok polgárait kívánta egy nemes cél ér­dekében összefogni. Ba­rátság, megértés és tapasz­talatcsere - változatlanul ez az English­ Speaking Union elnevezésű világ­­szervezet célkitűzése, mely szervezethez ma már el­méletileg egymilliárd em­ber tartozhatna. Mivel az angol ma már nemcsak az angolszász országok, ha­nem az egykori gyarmatok közös nyelve is, szerepe kétségtelenül felértékelő­dött. De az elmúlt évek­ben az angol vált a diplo­mácia, a konferenciák, az üzleti élet, a tudomány vi­lágnyelvévé is. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy hazánk is bekapcso­lódjék e szervezet műkö­désébe. Szombaton dél­után tartotta alakuló ülését az English­ Speaking Uni­on magyar tagozata. Az alapszabály kidolgozása után elnöknek Barabás Miklóst választották meg a résztvevők, majd meghall­gatták David Hicks, a lon­doni székhelyű világszer­vezet elnökének előadását, melynek címe: Hogyan beszéljünk közönség előtt angolul? Az unió magyar tagoza­tának munkájáról az elnök kérdésünkre elmondotta, hogy máris nagy érdeklő­dés övezi Magyarország belépését, s ezért Belgi­umba, Németországba és Londonba hívtak meg ma­gyar küldöttséget. A speci­ális feladatokról szólva pe­dig egy érdekes aspektust említett. Az angol nyelv révén olyan kelet-európai szervezetekkel vehetik fel a kapcsolatot, amelyek ed­dig bizonyos fenntartások­kal éltek hazánkkal szem­ben. Példaként Romániát említette, s kifejezte azt a reményét, hogy e világ­nyelv segítségével talán ol­dódhatnak az évszázados, évtizedes görcsök, s köze­lebb kerülhet egymás meg­értésének lehetősége. SZAKONYI Van pénz a bőgőben! A hatalom - úgy látszik - megszédíti a leg­józanabb fejet is. És nem kell ehhez túl nagy hatalom. Ismerős mérnök meséli: - Kisvárosi önkormányzat nagyravágyó ve­zetői üres telkeket akarnak beépíteni. Az egyik barátom elhozta őket hozzánk a céghez, nézzenek néhány számítógépes grafikát. A do­log tényleg nagyon attraktív. Az elképzelt épület háromdimenziós képe körbeforog, ki­merevíthető. Valóban étvágygerjesztő. Egy vállalkozót, akinek fölösleges pénze van, könnyű megfűzni vele. Forognak, forognak az ábrák és kezdem látni a pasasok elkerekedő szemén, hogy tetszik nekik a játék, meggyőz­tük őket. - Polgármester úr, akkor kimegyünk Pá­­rizsba és bemutatjuk terveinket a pénzvilág­nak - mondja raccsolva az egyik a másiknak, amolyan Sancho Panza. - Igen - vakarja a fejét a harmadik -, csak az a baj, hogy nem értünk a számító­géphez. - Igen, a géphez - piszkálja a fülét a pol­gármester, egyszerre szorongó és fontoskodó Don Quijote. Aztán földerül a képe. Széles mozdulattal a vállamra csap. - Nem baj, öreg, kiviszünk téged is Párizsba. Kacsint. - Majd körülnézünk egy kicsit a szexvona­lon. Tudod... Az ördög tudja, miért buzog úgy bennük a frankománia. Miért nem lehet Linzben vagy Bécsben vállalkozót keresni, ha már Karakóször­­csögön nem akad. Vörös volt a fejem az elfojtott nevetéstől, amikor búcsúzkodtunk. Előttem a kép. Kimegyünk Párizsba, állala! Körülölel min­ket a pénzvilág. Kire várt volna, ha nem ilyen módos befektetőre? Ott állnak, visszafojtott lé­legzettel: íme a bombaüzlet. És ott vagyok én is, álol egy szegény önkormányzat talán utolsó fil­lérjeiből eljutottam álmaim városába. Én, a nagy varázsló, a „számítástechnikus”, a „szakértő”, aki felemelem a jobb kezem, s leütök a klaviatúrán egy b, azaz bé betűt. Abban a pillanatban megje­lenik a képernyőn és körbeforog a csodálatos épület, a terv. Én pedig fogom magam és haza­jövök, zakózsebben egy floppyval. Fizették, így van ez rendjén. Gazdag az önkormányzat, mó­dos az eklézsia. Van pénz a bőgőben. BUJÁK CT A demokrácia ára A tavaly őszi önkormányzati vá­lasztásokra 51,4 millió forinttal költöttek többet, mint amennyi az előirányzott összeg volt. Az elszámolások alapján összesen 611,4 millió forintot használtak fel a választásokra, miközben az Országgyűlés az önkormányzati választások lebonyolítására 560 millió forintot biztosított. A ta­valy lebonyolított négy országos választásra fordított, közvetlenül és közvetve jelentkező kiadások együttesen megközelítették az 1,8 milliárd forintot. Ez derül ki az Állami Számvevőszék közzétett jelentéséből, amely a tavaly őszi önkormányzati választásokkal kapcsolatos állami feladatok végrehajtására biztosított költ­ségvetési pénzek felhasználásá­ról és a tavalyi négy választás pénzügyi összegzéséről szól. Utólagos aláírás A pénteki lapok - köztük a reggeli Kurír - közölték azt a tiltakozást, amelyben csaknem félszázan követelik a parlament múlt heti ülésszakán, egy napirend előtti felszólamlásban in­kriminált grafika miatt indított ügyészi vizsgálat megszünteté­sét. Alulírott, tisztelettel kérem, hogy megkésett és kéretlen aláírásomat, mind az olvasók, mind a címzettek, mind az ere­deti aláírók szíveskedjenek hozzászámolni a többihez. Kérésemet, amely talán az első pillantásra magántermésze­tűnek tetszik, a következőkkel indoklom: 1. Egyetértek a tiltakozással és a követeléssel. Ez azonban önmagában nem lenne elégséges motívum, hogy fogadatlan prókátorként kéredzkedjem egy illusztris társaságba, amely számban és szellemi kapacitásban nélkülem is elég súlyos. Fontosabbnak tartom viszont, hogy hozzátegyek valamit a szöveghez. 2. Gyanítom ugyanis, hogy az a­ bizonyos napirend előtti fölszólalás korántsem tekinthető csupán egy ügybuzgó hon­atya feltűnősködésének. Torgyán József képviselő úrnak (bár a tiltakozók tapintatosan elhallgatják a nevét) alkalmasint (nem is egy) jó oka volt dacolni az Országgyűlés soros elnökének többször megismételt intelmével, és az általa botrányosnak minősített címlapgrafikát lobogtatva nyilván nem véletlenül igyekezett parazsat gyűjteni az Új Hölgyfutár szerkesztőinek és szerzőinek a fejére. Mint ahogy nem véletlen a vád, amely szerint ez a grafika meggyalázná a nemzeti címert, és ezáltal áttételesen a nemzetet. 3. Jó ok például az a per, mely a Szentkorona című lap ellen folyik, többek közt közösségellenes izgatás vádjával, és mely­nek tárgyalását néhány hete az ügyvéd példátlan elfogultsági kifogása nyomán elnapolták. Torgyán úr tanult kollégája - mint ez ismeretes - azt kifogásolta, hogy a bíróságban zsidók és románok is lehetnek. Ezzel az európai jogállamban szinte hihetetlen ürüggyel azonban legföljebb késleltetni lehetett az eseményeket. Ha viszont sikerül kreálni egy másik ügyet, ami­ben a sértett fél nem egy „idegen” kisebbség, hanem a magyar nemzet maga, akkor Romhányi úrék esete talán sokat veszít jelentőségéből. 4. De van-e jó oka Torgyán úrnak védelmeznie Romhányi urat és az ő Jurta színházbeli ,derék nemzeti ellenzéki kerek­asztalát, és a saját pártjával, a független kisgazdákkal rivalizáló nemzetieket? Aki emlékszik arra, hogy kik álltak mellé (és kik mellé állt ő), amikor a frakcióvezetői posztjából kiebrudalták - aligha csodálkozik. A Jurta, a Neka, a nemzeti kisgazdapárt akkor felsorakozott Torgyán mellett, hogy megzsarolhassa pártja keményen ellene forduló vezetőit. Sikerrel: egy azóta sem tisztázott nagyválasztmányi szavazáson retorgyanizálták az FKGP-t. Torgyán úrnak így módjában állt viszonozni a szívességet. 5. Ráadásul Torgyán úr szakértő­ művészeti kérdésekben. Közismert szerénységének hála, az egész nemzet tudhatja: jo­gi tanulmányai mellett elvégezte a Zeneakadémia hegedűfő­­tanszakát is. Tudja tehát, hogy minden műalkotás teljesen el­lentétesen is értelmezhető. Az Új Hölgyfutár címlapgrafikája tehát „értelmezhető” gyalázáson kívül sokkoló figyelmezte­tésként is. Például. Mert még számos más módon is. De most nem a művészi szabadság és szuverenitás példájára volt szük­ség - arra különben is ott az MDF és Csurka úr -, hanem olyan példákra, amelyen statuálni lehet. Példát, a nemzetgya­­lázás elleni föllépésre. .. Torgyán úr tehát megpróbálja elhegedülni az avantgárd folyóirat nótáját, amely úgy került az országgyűlés plénuma elé, mint Pilátus a Krédóba. Kíváncsi vagyok, akad-e jogi fó­rum, amely viszont hajlandó úgy táncolni, ahogy a képviselő­ úr hegedül.. Mindezek alapján ismételten kérem aláírásom számításba vételét. Tisztelettel: VARJAS ENDRE 3 Svéd zöldség Tíz év alatt negyven százalékkal nőtt a zöld­ségfogyasztás Svédországban, ahol rendkívül nagy gondot fordítanak az egészséges táplál­kozásra és életmódra, a természetességre és a környezetvédelemre. A sárgarépa jelenleg olyan népszerű, hogy megelőzi az eddig veze­tő paradicsomot is. Ma egy svéd állampolgár átlagosan 6,6 kilogramm répát és 6,1 kilo­gramm paradicsomot fogászt egy évben. Ezek a tények egy doktori disszertációból derültek ki, a lundi egyetemen. A zöldség egészséges, ráadásul Svédországban nem is túl drága. 1980 körül ugyanis a zöldségpiacon sokkal nagyobb verseny alakult ki, mint más élelmiszereknél, ezért a nyolcvanas évek elején folyamatosan csökkentek az árak. És bár min­dig akadnak újdonságok, hat „klasszikus” adja a teljes zöldségfogyasztás nyolcvan százalékát; ezek: sárgarépa, fehér káposzta, tök, paradi­csom, fejes saláta és uborka. Arra azért kíváncsi volnék: ezt a ritka szép, fonott példányt hogyan pucolja meg az, aki nemcsak gyönyörködni akar benne, hanem meg is enné? (ESZÉKI)

Next