Kurír - reggeli kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-01 / 178. szám
A búcsú napja volt a tegnapi. Főváros- és országszerte megemlékeztek arról, hogy elhagyta hazánkat az utolsó szovjet katona is. Budapest több pontján, így a Várban is a programok széles palettája várta a kíváncsiskodókat. A Magdolna-torony tövében reneszánsz muzsikát hallhattunk korabeli ruhás hölgyek és urak társaságában. Akinek ez kevés volt, az a Salamoncsoport harcosaival egy Mátyás korabeli bajvívás szemtanúja lehetett. Villogtak a pengék, csattantak a pajzsok a lovagok kezében, a nézők szemeszája nyitva maradt a csodálkozástól. A Szentháromság téren ezalatt a performance hazai képviselőinek műveivel ismerkedhettek a bámészkodók. Sokan meg-megálltak a műalkotások előtt. Kiből-kiből különféle véleményt, indulatot váltottak ki a nem mindennapi alkotások. A Várra jellemző vásári hangulat most sem maradt el, a képző- és iparművészek most is ott voltak, akárcsak a szovjet katonai jelvényeket árusító fiatalok. A Budavári Palota mellett néptáncosok százai pörögtek-forogtak a színpadon, hogy bemutassák népcsoportjuk zenei és mozgásvilágát. Mindehhez a helyben nyársra húzott sült ökör illata és frissen csapolt sör párosult, ami igazán jó hangulatba hozott mindenkit. Ünnep volt fent, szép, nyugodt ünnep. Talán már nem is gondolt senki a kifakult egyenruhájú katonákra. S. N. ÉGI CSATORNÁK A szovjet kommunizmus útjai és tévútjai (11. oldal) Elevenen léptek szét Szinte mindenhol megoldatlan problémát jelentenek szerte az országban a kóborló ebek. Kiirtásuk miatt az állatvédő egyesületek tiltakoznak. Pedig nem élhet mindenki a fővárosban, ahol egy gazdátlan eb harapását követően rádión, televízión keresztül azonnal, szinte pánikszerűen tudatják az ország lakosságával a szinte mindennapos esetet, keresve a kutya gazdáját és az oltási bizonyítványt. Az idén április 13-án három szabadon kóborló kutya támadta meg a 68 éves Fridrich Károly tiszakécskei lakost, a Sárhalom 123. számú tanyáról. Segélykérő szava a kutyák gazdájához sohasem ért el. Mint már számos alkalommal, a vérebek aznap is megszabdalták az idős embert. (Folytatás a 3. oldalon, Kutyaterror címmel) ANTALL EMLÉKEI Antall József miniszterelnök úr szűkebb pátriájában, Somlóvásárhelyen tartott megemlékezést a szovjet csapatok kivonulása, a szabad és független Magyarország ünnepén. Sok ezer ember várta az ország második közjogi méltóságát, aki ünnepi beszédében emlékeit szedte csokorba. Személyes emlékkel kell szólnom arról, hogy élte át egy tizenhárom éves gyerek a frontot és hogy élte át egy nehezebben kezelhető, a szabadságot nagyon szerető tizenhárom éves gyermek azt a napot, amikor a harctér, a front átvonult. Azon a napon, amikor mindenhol arra készültek, hogy megpróbálják elrejteni az élelmet, elrejteni, amit lehet, elrejteni az asszonyokat és a nőket, amikor a férfiak attól rettegtek, hogy majd elviszik őket, és amikor itt, ezen a tájon két német alakulat volt, egy Wermacht páncélos alakulat, aminek a parancsnoka nagyon közel állt a Hitler elleni összeesküvésben részt vevő német tábornokokhoz. Ennek a környéknek - nyugodtan mondhatom - védelmet jelentett a nyilas uralom hónapjaiban is. Akkor tanultam meg azt, hogy nem lehet népeket egy kalap alá venni. Kissinger Budapesten Fotó: PATAKY ZSOLT Nem mondhatni, hogy nagy feneket kerítettek Henry Kissinger budapesti látogatásának. Pedig hat az Egyesült Államok külpolitikájának egykori irányítója, a Nobelbékedíjas politikus még mindig a nemzetközi politika meghatározó személyisége. Az újságíró először csak pletykákat hallott, természetesen meg nem erősített forrásokból, aztán egy félnapi rohangálás után valami kaszkodót is sikerült találnia, szerint: „Kissinger úr vasárig nap délután 3-kor ellátogat a Dohány utcai zsinagógába és tiszteleg a holocaust áldozatainak emlékművénél.” Persze ez sem biztos - tette hozzá az informátor, és különben is, ezt az egészet nem tőle tudom, így megy ez manapság. Szóval az ember kiül kettőkor a zsinagóga elé és vár, aztán amikor megkérdezik tőle, mit keres ott, és elmondja, akkor egy kicsit megkönnyebbül, mert az első reakció egy mosoly és egy kérdés: „Honnan tudta meg?” Szóval mégiscsak itt van az amerikai politikus. Sőt néhány perccel három után meg is érkezik kíséretével. Körbejárja az emlékművet, majd a zsidó hitközség vezetőinek kíséretében átsétál a zsinagógába. Ez az a pillanat, amikor oda kell ugrani. - Kissinger úr, az ön látogatását meglehetősen nagy titokban tartják itt Magyarországon. Kiért? - Ó, nem hiszem, hogy olyan nagy titok lenne, hiszen én már hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy idelátogatok. - Ön egy meglehetősen furcsa politikai helyzetben jött Kelet-Európába. Miközben a madarok és a csehek újból elnyert üggetlenségüket ünneplik, Jugoszláviában dörögnek a fegyverek. Mi erről a véleménye. - Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek azon a napon, amikor a magyarok függetlenségüket ünneplik. Egyébként hiszek a nemzetek önrendelkezési jogában. - Na de mégis, mi lehet ebben a helyzetben a megoldás Jugoszláviában ? - Kérem, engedje, hogy néhány napot eltöltsek itt és tájékozódjak, és mielőtt elutaznék, sajtókonferencián fogok beszámolni tapasztalataimról. Világos beszéd, menjek már a fenébe. Majd a sajtótájékoztatón úgyis elmond mindent, de hát ennek időpontjáról és helyéről semmiféle információja nincs senkinek. Persze ezt ő nem tudja, de majdcsak lesz valahol KAKUKGYixi&GY 15 0OO Ft-ért repülhet Londonba, ha visszautazása időpontjául július 13-át, július 26-át vagy augusztus 14-ét választja. Felvilágosítás és helyfoglalás a irodáiban. Budapest, Roosevelt tér 2. vagy a vidéki irodákban.