Kurír - reggeli kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-01 / 178. szám

A búcsú napja volt a tegnapi. Főváros- és ország­szerte megemlékeztek arról, hogy elhagyta hazán­kat az utolsó szovjet katona is. Budapest több pontján, így a Várban is a programok széles palet­tája várta a kíváncsiskodókat. A Magdolna-torony tövében reneszánsz muzsi­kát hallhattunk korabeli ruhás hölgyek és urak társaságában. Akinek ez kevés volt, az a Salamon­­csoport harcosaival egy Mátyás korabeli bajvívás szemtanúja lehetett. Villogtak a pengék, csattan­tak a pajzsok a lovagok kezében, a nézők szeme­­szája nyitva maradt a csodálkozástól. A Szentháromság téren ezalatt a performance hazai képviselőinek műveivel ismerkedhettek a bámészkodók. Sokan meg-megálltak a műalkotá­sok előtt. Kiből-kiből különféle véleményt, indu­latot váltottak ki a nem mindennapi alkotások. A Várra jellemző vásári hangulat most sem ma­radt el, a képző- és iparművészek most is ott vol­tak, akárcsak a szovjet katonai jelvényeket árusító fiatalok. A Budavári Palota mellett néptáncosok százai pörögtek-forogtak a színpadon, hogy bemutassák népcsoportjuk zenei és mozgásvilágát. Mindehhez a helyben nyársra húzott sült ökör illata és frissen csapolt sör párosult, ami igazán jó hangulatba ho­zott mindenkit. Ünnep volt fent, szép, nyugodt ünnep. Talán már nem is gondolt senki a kifakult egyenruhájú katonákra. S. N. ÉGI CSATORNÁK A szovjet kommunizmus útjai és tévútjai (11. oldal) Elevenen léptek szét Szinte mindenhol megoldatlan problémát jelentenek szerte az országban a kóborló ebek. Kiirtásuk miatt az állatvédő egyesületek tiltakoznak. Pedig nem élhet min­denki a fővárosban, ahol egy gazdátlan eb harapását kö­vetően rádión, televízión keresztül azonnal, szinte pánik­szerűen tudatják az ország lakosságával a szinte min­dennapos esetet, keresve a kutya gazdáját és az oltási bizonyítványt. Az idén április 13-án három szabadon kóborló kutya tá­madta meg a 68 éves Fridrich Károly tiszakécskei lakost, a Sárhalom 123. számú tanyáról. Segélykérő szava a kutyák gazdájához sohasem ért el. Mint már számos alkalommal, a vérebek aznap is megszabdalták az idős embert. (Folytatás a 3. oldalon, Kutyaterror címmel) ANTALL EMLÉKEI Antall József miniszterelnök úr szűkebb pátriájában, Somlóvá­­sárhelyen tartott megemlékezést a szovjet csapatok kivonulása, a szabad és független Magyaror­szág ünnepén. Sok ezer ember várta az ország második közjogi méltóságát, aki ünnepi beszédé­ben emlékeit szedte csokorba.­ ­ Személyes emlékkel kell szólnom arról, hogy él­te át egy tizenhárom éves gyerek a frontot és hogy élte át egy nehezebben kezelhető, a szabadságot nagyon szerető tizenhárom éves gyermek azt a na­pot, amikor a harctér, a front átvonult. Azon a na­pon, amikor mindenhol arra készültek, hogy megpróbálják elrejteni az élelmet, elrejteni, amit lehet, elrejteni az asszonyokat és a nőket, amikor a férfiak attól rettegtek, hogy majd elviszik őket, és amikor itt, ezen a tájon két német alakulat volt, egy Wermacht páncélos alakulat, aminek a pa­rancsnoka nagyon közel állt a Hitler elleni össze­esküvésben részt vevő német tábornokokhoz. En­nek a környéknek - nyugodtan mondhatom - védelmet jelentett a nyilas uralom hónapjaiban is. Akkor tanultam meg azt, hogy nem lehet népeket egy kalap alá venni. Kissinger Budapesten­ Fotó: PATAKY ZSOLT Nem mondhatni, hogy nagy feneket kerítettek Henry Kissinger budapesti látogatá­sának. Pedig hat az Egyesült Államok külpolitikájának egykori irányítója, a Nobel­­békedíjas politikus még min­dig a nemzetközi politika meghatározó személyisége. Az újságíró először csak pletykákat hallott, természe­tesen meg nem erősített for­rásokból, aztán egy félnapi rohangálás után valami ka­­­szkodót is sikerült találnia, szerint: „Kissinger úr vasár­ig­­­ nap délután 3-kor ellátogat a Dohány utcai zsinagógába és tiszteleg a holocaust áldoza­tainak emlékművénél.” Per­sze ez sem biztos - tette hozzá az informátor, és kü­lönben is, ezt az egészet nem tőle tudom, így megy ez manapság. Szóval az ember kiül kettő­kor a zsinagóga elé és vár, az­tán amikor megkérdezik tőle, mit keres ott, és elmondja, akkor egy kicsit meg­könnyebbül, mert az első re­akció egy mosoly és egy kér­dés: „Honnan tudta meg?” Szóval mégiscsak itt van az amerikai politikus. Sőt né­hány perccel három után meg is érkezik kíséretével. Körbejárja az emlékművet, majd a zsidó hitközség veze­tőinek kíséretében átsétál a zsinagógába. Ez az a pillanat, amikor oda kell ugrani. - Kissinger úr, az ön látoga­tását meglehetősen nagy titok­ban tartják itt Magyarorszá­gon. K­iért? - Ó, nem hiszem, hogy olyan nagy titok lenne, hi­szen én már hónapokkal ez­előtt eldöntöttem, hogy ide­látogatok. - Ön egy meglehetősen fur­csa politikai helyzetben jött Ke­let-Európába. Miközben a ma­darok és a csehek újból elnyert üggetlenségü­ket ünneplik, Ju­goszláviában dörögnek a fegy­verek. Mi erről a véleménye. - Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek azon a na­pon, amikor a magyarok füg­getlenségüket ünneplik. Egyébként hiszek a nemzetek önrendelkezési jogában. - Na de mégis, mi lehet eb­ben a helyzetben a megoldás Jugoszláviában ? - Kérem, engedje, hogy néhány napot eltöltsek itt és tájékozódjak, és mielőtt el­utaznék, sajtókonferencián fogok beszámolni tapasztala­taimról. Világos beszéd, menjek már a fenébe. Majd a sajtótá­jékoztatón úgyis elmond mindent, de hát ennek idő­pontjáról és helyéről semmi­féle információja nincs senki­nek. Persze ezt ő nem tudja, de majdcsak lesz valahol KAKUKGYixi&GY 15 0OO Ft-ért repülhet Londonba, ha visszautazása időpontjául július 13-át, július 26-át vagy augusztus 14-ét választja. Felvilágosítás és helyfoglalás a irodáiban. Budapest, Roosevelt tér 2. vagy a vidéki irodákban.

Next