Kurír - reggeli kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-01 / 178. szám
4 KÖVESDI PÉTER JELENTI LJUBLJANÁBÓL Tárgyalások, tárgyalások Tegnap délután megérkezett Ljubljanába és azonnal tárgyalóasztalhoz ült Ante Markovics, partnereivel, Milan Kucsannal, Lojze Péternével, Janez Jansával a kialakult helyzetre igyekeznek megoldást találni. Ljubljanában az éjszaka folyamán egyébként több helyen is voltak lövöldözések, a parlamenti épületek körül is, ahol a szlovén államelnökség rendkívüli ülést tartott. A helyi rádió szerint szerb terroristák jutottak be a városba, és ők keveredtek tűzharcba milicistákkal, valamint a területvédelmi egységek katonáival. Jelko Kacin tájékoztatási miniszter a szabotázsakció tényét elismerte, ám többet nem volt hajlandó mondani. Ma reggel kilenc órakor Ljubljanában megszólaltak a szirénák, jelezve, hogy légiriadó van. Az utcák pillanatok alatt elnéptelenedtek, mindenki az óvóhelyekre sietett. Az újságírók a szálloda előtti téren gyülekeztek, találgatva az eseményeket. A rádióból aztán kiderül, hogy repülőgépek szálltak fel Zadar, Pula és Zágráb irányából, és elindultak Maribor, valamint Ljubljana felé. A légiriadót aztán 11 óra előtt nem sokkal lefújták. Közben a rádió folyamatosan ismertette a szlovén elnökség felhívását, amely valahogy így szólt: „Felhívjuk a Jugoszláv Néphadseregben szolgáló szlovén katonákat, hogy ne vegyenek részt a szlovéniai agresszióban. A szlovén elnökség azt várja, hogy a többi köztársaság tisztjei és katonái sem teljesítik azokat a parancsokat, amelyek fegyverrel akarják megtörni a független Szlovén Köztársaságot. Szlovénia minden erővel megvédi szuverenitását, területi épségét és a következményekért nem vállal felelősséget. Ugyanakkor nagyon sajnálja azokat a felesleges áldozatokat, amelyek a jugoszláv agresszió következtében bekövetkeztek. Különösen azokat, akik szlovén nemzetiségűek.” Közben Kucsan szlovén elnök és Jansa tábornok, a területvédelmi egységek parancsnoka folyamatosan tárgyalt telefonon Markovics kormányfővel és Loncsar külügyminiszterrel. Markovics kijelentette: neki nem volt tudomása arról, hogy a jugoszláv légierő gépei felszálltak támaszpontjukról. Egyes jelentések arról szóltak, hogy Szlovénia tengerparti részén a Jugoszláv Néphadsereg erőszakkal próbált úgynevezett önkénteseket toborozni, akik a parancsokat természetesen megtagadták. Délben rendkívüli sajtótájékoztatóra hívták össze az újságírókat, ezen számos géppisztolyos testőr kíséretében megjelent maga Kucsan elnök, dr. France Kucsar, a parlament elnöke, Lojze Peterle és természetesen a tájékoztatási miniszter, Kacin is. Ekkor Kucsan kijelentette, hogy most már nincs visszaút, Szlovénia többé nem tekinti magát Jugoszlávia részének. Az éjszaka folyamán egyébként több helyen is megsértették a tűzszünetet, de a szlovénok mindannyiszor hangsúlyozták, hogy nem ők voltak, akik megsértették, hanem a Jugoszláv Néphadsereg katonái, minden esetben ők nyitottak tüzet a barikádokra. A szlovén főváros teljesen kihalt, ugyanúgy, mint előző nap, az emberek valószínűleg a lakásokban húzódtak meg, az utcákon kizárólag csak újságírókat, és néhány kutyát sétáltató járókelőt lehet látni. Lengyel pogrom Ülök a tévé előtt és a hideg futkos a hátamon, pedig csak a híradót nézem. Földig rombolt házak, eltört székek, televíziók, utcára hajigált holmik, síró gyerekek és asszonyok. Lengyel cigányok. A Trybuna című lap vezércikkének szavai hitelesek: „Láttam már a háború alatt földig rombolt épületeket, kirabolt lakásokat. Láttam földrengés után városokat. Láttam vulkánkitörés okozta károkat. De békeidőben elkövetett rombolást ilyen szinten - alig.” Június 23-án éjjel a 18 éves helybéli cigányfiú, R. M. elütött Mlavában két férfit, a 21 éves J. P.-t és a 17 éves K. Z.-t. A tettes kocsijával elhajtott, áldozatait cserbenhagyva. Másnap maga jelentkezett a rendőrségen. A 17 éves fiú életveszélyes állapotban van, a 21 éves súlyos agysérülésekkel fekszik kórházban. A lengyelországi városkában ekkor elindult a pletyka: a cigányok megvesztegették a rendőrséget, az áldozatok meghaltak. A népharag nőttön-nőtt. Három nappal később egy sörözőben férfiak egy csoportja elhatározta, hogy „igazságot szolgáltat”. A söröző tulajdonosa értesítette a rendőrséget, akik járőrt küldtek a helyszínre, az a tömegtől biztos távolból szemlélte az eseményeket. És ekkor kezdődött a rombolás. A cigányok villáit, házait először csak kövekkel dobálták, majd a tömeg egyre nőtt, s nekirohantak a házaknak, rombolva mindent, ami útjukba került. Emberéletben szerencsére nem esett kár, a cigányok a közeli erdőbe menekültek. A bosszúállók a rendőri jelentés szerint kétszázan voltak - a szemtanúk mintegy ezer embert mondanak. Az eredmény: 9 szétvert ház, 5 összetört autó, kb. egymilliárd zlotys kár. Félelmetes dolog ez 1991-ben Lengyelországban, éppen 45 évvel 1946. július 4. után. Ekkor volt itt Európában a második világháború utáni első és utolsó pogrom Kielcében, ahol 43, a koncentrációs táborokból kimentett zsidót mészároltak le a város lakói, így gondolja ezt dr. Aleksander Mueller professzor, a Honi Hadsereg és a Szürke Seregek (a németekkel szembeni fegyveres ellenállás) egykori harcosa, aki a Gazeta Wyborczához írt levelében kifejezésre juttatta mindannyiunk reményét: „Lengyelország nem fojthatja hallgatásba bellaismeret-furdalását. Lengyelországnak tiltakoznia kell minden bestialitás, a tolerancia hiánya és az erőszak ellen.” B. VARGA JÚLIA (Varsó) Jazov: mindegy A csehszlovák rádió és televízió riportere a régi gondolkásmód megnyilvánulásának nevezte Jazov szovjet honvédelmi miniszter azon kijelentését, mely szerint a szovjet csapatok 1968-as bevonulása nem volt jogszerűtlen. A szovjet marsall a prágai Lidove Noviny című lapnak nyilatkozott. A szovjet katonák kivonulása kapcsán készült interjúban a miniszter arra hivatkozott, hogy 1968 augusztusában a szovjet csapatok a csehszlovák vezetők kérésére vonultak be az országba. „Az már más kérdés - jegyezte meg nem kis cinizmussal a marsall -, hogy ezek a vezetők mennyiben képviselték a népet.” Jazov szerint a szovjet csapatok kivonását sem kellett volna ennyire elsietni, „hiszen semmi sem történt volna sem a csehekkel, sem pedig a szlovákokkal, ha nem másfél, hanem, teszem azt, három év alatt vonjuk ki csapatainkat”. Csuhás Stasi-ügynökök A június végén zárt ajtók mögött Schwerinben lezajlott tanácskozáson, az evangélikus és lutheránus zsinat úgy döntött, hogy a hajdani NDK állambiztonsági szerveivel együttműködött papoknak és más egyházi alkalmazottaknak búcsút kell mondaniuk hivatásuknak.Vagyis megtorolták azt, ha valaki évtizedeken át a valóságot nem akarta meglátni, meghallani vagy elmondani, illetve ezekkel kapcsolatban hazudott és besúgott. Azt pedig nem vették figyelembe, hogy ezzel esetleg másfelől várható megtorlásokat is igyekezhetett kivédeni az amúgy sem könnyű helyzetű csuhás.) A Mecklenburg tartománybeli döntés nyomán a hivatalos szervek 340 pap, s mintegy másfél ezer egyházi munkatárs múltját fogják nagyító alá venni, amivel a zsinat 57 résztvevője közül 42- en egyetértettek. A Németország öt keleti tartományában a munkaképes lakosság 9,5 százalékát érintő munkanélküliség azt jelzi, hogy a csuhás ex-Stasiügynököknek aligha lesz könnyű állást találniuk. Ámen, W. B. 1991. július 1. DEZERTŐRÖK ÉS TÁRGYALÓK A szlovéniai látszólagos nyugalmat a csetnik provokáció mellett a légiriadó is tetézte, s ami felfoghatatlan, a huszadik század végi ember bunkerben keres oltalmat, ugyanis ezt tette a kétmilliós szlovén lakosság. Bombák nem hullottak, de a pszichológiai hadviselés, amit a Jugoszláv Néphadsereg folytat, ezek nélkül is sokkolja a függetlenségükért harcolókat. Az átutazó csetnikek bántatlanul Horvátországban sem randalírozhatnak. A tegnapi nap folyamán a horvát belügyi alakulatok több szerb fegyvert szállító buszt megállítottak és tűzharcba keveredtek a csetnikekkel. A szlovéniai helyzetre pedig leginkább az jellemző, hogy a Jugoszláv Néphadsereg egyre több katonája dezertál vagy adja meg magát a területvédelmiseknek. Mivel teljesen áttekinthetetlen a helyzet, a belgrádi rádió csak fokozza ezt óránként ismétlődő közleményeivel. A szlovén parlament elfogadta a hárompontos közleményt, miszerint hajlandó elfogadni a tűzszünetet, az egyoldalú döntések három hónapos befagyasztását és az államelnökség elnökének beiktatását. A szlovén parlament tegnap hajnalban fogadta el a csomagtervet, melyre már előzőleg Milan Kucsan, szlovén elnök áldását adta. A szlovén vezetés tehát szorgalmazza a tárgyalásokat, de csak a katonai beavatkozások megszüntetése után. A „be nem iktatott államfő”, Mesic, a katonai intervenciók beszüntetését sürgette, a belgrádi rádió a szerb vezetőség véleményét tolmácsolva elvetette ezt a lehetőséget, indokolván azzal, hogy Mesic még nem elnök, úgyhogy nincs jogában parancsot adni a hadsereg vezérkarának. Egyszóval, Belgrádban minden ellen tiltakoznak, de mint Milosevics szerb elnök mondta a minap, hajlandók tárgyalni az elnök megválasztása ügyében. Csak az elgondolkodtató, hogy Milosevics és elkötelezettjei egy új elnököt szeretnének az ország élén látni. E kérdésben a nemzeti hovatartozást is figyelembe veszik. Ami Mesic ellenzésére okot ad szerb részről az az, hogy másként látja Jugoszláviát és Horvátországot. A horvátországi harcok kiújulásával a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke, Csörgits József kijelentette, hogy konkrét segítséget kérnek a zágrábi vezetéstől, mert veszélyeztetve érzik magukat és nem szeretnék, ha a magyarlakta falvak a csetnik roham következtében mészárszékekké válnának. A horvát kormány biztosította őket, hogy intézkedéseket tesznek érdekükben. A belgrádi fiatalok pedig béketüntetést szerveztek, s elítélték az erőszakot. A tettük érthető, az ő bőrüket is vásárra viszi a politika. SZABÓ F. FERENC PATTHELYZET Tegnap késő estére összehívták a Jugoszláv Alkotmányvédelmi Tanácsot, hogy megtárgyalják az ország helyzetét. A tanács tagja többek közt a szövetségi kormányfő is. Ante Markovics azonban az esti órákban még mindig Ljubljanában tárgyalt a szlovén vezetőkkel, és ismét megerősítette, hogy csakis tárgyalásokkal kellene kimozdítani a veszélyes helyzetet a holpontról. Ez a szándéka a német külügyminiszternek is, aki ma utazik Belgrádba, majd Zágrábba és Ljubljanába, hogy közvetítéssel próbálkozzon. Csakúgy, mint az Európa Parlament és több más nemzetközi szervezet, Genscher is azt hangsúlyozta, hogy a harci cselekmények beszüntetése a legfontosabb. A brit külügyminiszter pedig úgy nyilatkozott, hogy Jugoszlávia feloszlása, mint lehetőség, nem jöhet számításba, mert ekkor nagy lenne a veszély, hogy faluról falura, városról városra folytatódnék a gyilkolás. Belgrádban eközben megütközést keltett, hogy az államelnökség soros, de be nem iktatott elnöke, a horvát Stipe Mesic - aki egyúttal a hadsereg főparancsnoka is - tegnap délután elrendelte, hogy a jugoszláv néphadsereg azonnal szüntessen be minden harci cselekményt az ország egész területén. Belgrádban alkotmányellenesnek minősítették Mesic rendeleteit, mondván, hogy az államelnökség horvát tagját május 15-én nem választották meg. Királyi gondok A viharos kelet-európai változások során több országban is felmerült a kérdés: nem szolgálná-e az egész nép üdvét, ha a mindenféle politikai kísérletezgetések helyett visszatérnének a királyság ősi, jól bevált államformájához. Moszkvától Bukarestig számtalan apróbb-nagyobb politikai csoportosulás akadt, amely a száműzött uralkodók visszahívását tűzte célul. Az egykori nagy dinasztiák visszatérése azonban még a békés és kiegyensúlyozott nyugati demokráciákban sem egyszerű dolog. Az elmúlt napokban Olaszország került a nemzetközi érdeklődés középpontjába, mivel a trón száműzetésben élő, mellesleg milliomos várományosa, IV. Viktor Emánuel kijelentette, minden esélye megvan annak, hogy az 1946 óta számkivetett Savoya ház végre visszatérhet ősei földjére. Viktor Emánuel abban is reménykedik, hogy az olasz parlament megváltoztatja a háború utáni döntését, és megengedi, hogy apja, II. Umberto király az őt megillető díszsírhelyben nyugodjék.v.cs.