Kurír - esti kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 126-148. szám)
1991-07-16 / 137. szám
1991. július 16. A KURÍR LOTTÓAJÁNLATA Még harmincmillió forintot sem ért el az ötös nyereményalapja, és máris kiürült a kassza. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszott a 13-as újrahúzása (a 25. héten elért négy darab ötös is nagyobbrészt ennek köszönhette sikerét). Múlt heti ajánlatunkkal nem nagyon dicsekedhetünk, de mindenképpen figyelemre méltó tény, hogy a Telelottó nyerőszámaira ajánlatunk elég jól megállta volna a helyét. Ez azt jelenti, hogy ez a külön sorsolás ugyanolyannak tekinthető, mint bármelyik „rendes” heti húzás. A múlt heti öttalálatos valószínűleg újra csökkenti a lottókedvet. A 6-os lottón viszont az elmúlt hónapban nem volt telitalálatos, így most tizenöthúszmillió forinttal lehet gazdagabb az, egyedüli hattalálatos gazdája. Éppen ezért mai ajánlatunkban erre adunk biztosnak látszó tippeket. Ebben a játékban több mint ötször nagyobb az esélye a telitalálatra minden egyes szelvénynek, hiszen az összes lehetőség „csak” nyolcmillió-egyszáznegyvenötezer-hatvan darab. Ennek köszönhetően ritkábban fordul elő a hatos nyereményének halmozódása. A júniusi húzás alkalmával csak húsz feletti számokat sorsoltak. Ráadásul két szomszédos számpár (27, 28 és 41, 42) is került a nyerő hatosba. A júliusi húzásra a kisebb számok közül a 10-18 közé esőket kiemelten ajánljuk, hiszen az utóbbi négy húzás egyikén sem volt ilyen szám a nyertesek között. Ezzel szemben a 41-45 intervallumba eső számok közül az utolsó kilenc húzásból egy kivételével (február) minden alkalommal került ki nyerőszám. A számvégződést vizsgálva azonnal szembetűnik a nulla végűek rendkívül gyenge szereplése (kilenc húzásból egyetlenegyszer), mellettük az ötre végződőek közül ajánlunk legalább egyet megjátszani. És végezetül itt is azt ajánljuk, hogy pontosan három páratlan számra tippeljenek, hiszen az összes lehetőség több mint egyharmada ilyen, az utolsó tíz húzásból azonban csak egyszer (januárban) fordult elő. K.B. Ágyútűz vecsernyére Hol van már az esti harangszó? Szelíd hangját léglökéses vadászgépek dübörgése, nehézgéppuskák rekedt ugatása, ágyúdörej nyomja el. Szlovénia közel, hallótávolságba került. Hajdanán, a hatvanas években, szputnyiklesre ült ki a falu aprajanagyja. Pásztázták az eget, keresgélték azt a kis fényes pontot, ami gyors haladásával egy új, jobb világ előfutárjaként lett beharangozva. Hol van már az esti harangszó? Sándor barátommal a bódító illatú konyhakert végében fülelünk, Szlovénia felé irányítva parabolisztikus füleinket. A Kerka völgye csendes, a kora esti melegben békésen hullámzik a jég. Sándor széles mozdulatokkal irányítja tekintetemet a dombok mögötti hadszínterek felé. Halkan, fogai közt szűri a szét. - Mostanában fülelni járunk ki. Kijövünk és hallgatózunk. Sajnos, van mit hallani. Hiába jelentették be a tűzszünetet. Szünet nélkül ismétlődik a harci zaj. Nekünk, zalaiaknak sokunknak van rokona Muraközben, de még olyan is akad, akinek gyereke tanul Szlovéniában. Volt is nagy ijedelem, mikor kitört a háború. Egy szomszéd falubéli gyereket a nagyanyja csak úgy tudott hazahozni, hogy kiszórták a ház előtt csomagjaival együtt, és már fordultak is vissza, meng csak egy óra hosszára nyitották meg a határt. Éppenhogy visszaértek. Azóta is zárva tartják. De ilyen időkben ez már csak így van. Hol van már az esti harangszó? Kérdezném sokadszorra, mikor selymesen végigsimítva a tájat, Szécsi-sziget felől harangkondulást hoz a szellő. Lám, milyen kicsi kis békét varázsol és milyen törékenyt. Mintha csak üvegharang szólna. Mélyről jövő, erősödő dübörgés remegted meg a levegőt. Fenyegetőn rátelepszik a tájra a lassan ereszkedő sötétséggel együtt. Villanások az égen. Viharra gyanakszom. Ágyúk. Torkolattüzek - világosít fel Sándor. Ma se hallgatóztunk hiába. Sajnos. Béke, úgy látszik, csak Brioniban van. A tárgyalóasztaloknál. Lassan kanalazzuk a levest. Ágyútűznél. Hol van már az esti harangszó? T. SZ. E. Fegyvert a ruhatárba Már az is meglehetős sokkot okozott nekem, amikor néhány éve egy rockkoncerten a bejáratnál hatalmas mennyiségben hevertek széles fémcsatok, láncok, bokszerek és egyéb divatcikknek és nem fegyvernek minősülő eszközök, amelyeket az éber rendezők lefoglaltak a közönségtől. Érthető - gondoltam akkor elvégre a publikum többsége nem balhézni jött, hanem zenét hallgatni. Legfeljebb a butikosokat átkoztam el, hogy miközben milliókat keresnek, tízezer éretlen kölyöknek adnak a kezébe életveszélyes eszközöket. Ennek ellenére a mai napig emberi méltóságomban érzem magam megalázva, amikor egy-egy nagyobb buli előtt a rendezők megmotoznak. Amikor már-már belenyugodtam korunk kellemetlen velejáróiba, egy újabb eset kizökkentett apátiámból. A Fekete Lyuk tőszomszédságában lévő Casablanca diszkóban - amelynek közönsége, legalábbis pénztárcáját tekintve, sokkal úribb, mint a Lyuké - nem elég, hogy a rendet immár kutyás őrökkel vigyázzák, hanem a ruhatárban a szórakozni vágyók átadhatják - próbálják meg nem átadni megőrzésre stukkereiket, és a többi önvédelmi fegyvert. Természetesen szigorúan lajtsrámba véve, s a távozáskor azokat visszakapják. Hogy ez Humphrey Bogartnak nem jutott eszébe az igazi Casablancában. Pedig ott háború volt - itt még nincsen. Igaz, a bár aligha foglalkozhat azzal, hogy ha valakinek nem úgy sikerült az estéje, ahogyan szerette volna, akkor átmegy a szomszédba és keresztül lő néhány punkot, mert nem tetszik a fizimiskájuk. Miközben azt hallom, hogy a demokrácia nevében és a rendőri szervek tehermentesítése érdekében tovább akarják liberalizálni a már amúgy is teljesen elszabadult fegyverkereskedelmet, elképzelem, amint legközelebb az Operában, a nagyestélyis hölgyeket és szmokingos urakat is alaposan megmotozzák, nehogy valaki ledőlje a Toscát, és utána elénekelje, hogy Pá, kis aranyom, pá.... G.N.L. Csődbe jutott a vállalat, ki tudja, mi vár ránk?! Holnap talán már egy másik igazgatói székben ülök... A gigászi titászosok Együtt fuldoklom a felháborodástól Ekler Ferenc úrral, aki megosztotta szerkesztőségünkkel kétségbeesésének okát. A szeghalmi Titász ügybuzgó munkatársai gallyazás címén tették életképtelenné a fákat, bokrokat és a környékbelieket - enyhén szólva - lehangolná. Ezek a fák abban hibásak, hogy gyarapodásuk következtében a villanyvezetékekkel érintkezésbe léptek. Ez len a vesztük! Jöttek a fanyűvő szakik és tövig csonkolták az élő fákat. Köztük volt Mekk mester, aki - ha például a falócát alacsonyabbra fűrészeli a kisgidáknak biztosan csak az ülőkereszthagyja meg belőle. Kíváncsi lennék, hogy ilyen vandál módon hajtanák-e végre az ukázt akkor is, ha saját portájukról lenne szó?! Mondhatná bárki: na és, nem nagy ügy, egy-két fát hazavágtak. De ez felér egy gyilkossággal, ráadásul azt jelenti, hogy hozzá nem értők kezében a fűrész. Valaki vagy valakik vágják alattunk a fát. Egyszer csak arra ébredünk, hogy a szentlélek tart bennünket az alázuhanástól. Mit szólnánk akkor, ha a pedikűrös kisasszony körömvágás helyett baltával csapná le ujjúnkat? Utána pedig félvállról megkérdezne bennünket, hogy miért vagyunk úgy kétségbeesve? Itt már semmi sem számít. Az sem nagy ügy, hogy az M0-ás híd építésénél évszázados, meseszép ősfákat buldózereztek ki a helyükről, méghozzá abszolút feleslegesen. Mit mondtak az illetékesek? Ültetnek helyettük másikat. És majd kétszáz év múlva megint lesznek nekünk olyan édesbús romantikával fűszerezett fáink. SIMON MARA VIGYÁZZATOK, VÁSÁRLÓK! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hordozható, sztereó, kétkazettás rádiómagnó. International névre hallgatott. Típusszáma is volt neki, mégpedig AK-21. Nem volt túlságosan jó minőségű készülék, olyannyira nem, hogy balesetveszélyessége (!) miatt a Kereskedelmi Minőség-ellenőrző Intézet nem is engedte forgalomba hozni. (Mindez még januárban napvilágot látott szinte az összes napilapban, a Kurírban is.) Aztán hogy, hogy nem, megint csak felbukkant ez a készülék a boltok pultjain - immár Mecosonic néven. A típusszáma nem változott, az továbbra is AK-21. Most a Kermi ismét figyelmezteti a vásárlókat: ez a készülék balesetveszélyes, akár International, akár Mecasonic névre hallgat, óvakodjunk tőle! Aki pedig netán már megvette volna, az visszaviheti oda, ahol vette, s vita nélkül visszajár a vételár. Nem mese ez, gyermek... Mindenesetre jellegzetes, tipikus mai történet. Hű tükre annak a káosznak, ami ma a pultokon és mögöttük található. - ESZI - Bányászok holdfényben A százezernyi balatoni üdülői férőhely között több tízezer a szénbányászok pihenését szolgálja. Ők és hozzátartozóik többnyire gyógybeutalókkal kerülnek a balatoni üdülőkbe, amelyek tegnaptól immár a saját tulajdonuk. Vagy mégsem? Az ország nyereséges szénbányái közé tartozó Veszprém Megyei Szénbányáknál ugyanis ezen a napon Alsóörsön közgyűlést tartott az a Holdfény Kft., amelyet egy évvel ezelőtt alakítottak a szénbányászok üdülőinek működtetésére. Borzasztóan nagy a vita a bányászok és a tulajdonlást gyakorló vállalat, valamint a tömegszervezetek között. Ezeket az ingatlanokat ugyanis - Igalon, Hévizen, Alsóörsön és még néhány településen - a bányavállalat dolgozói hét végi munkákkal építették meg. A tegnapi közgyűlés határozata szerint megemelték az alaptőkét a Káptalanfüreden működő horgásztanya értékével, amely milliós nagyságrendű tétel a Holdfény Kft. vagyonában. A bányavállalat dolgozói a hasznosításon túl vagyonértéket is követelnek a szakszervezeti és dolgozói vagyonból. (BRÁZ) 3 Halál két keréken Tegnap délután, Biatorbágy térségében, a 100-as úton egy Yamaha motorkerékpár frontálisan ütközött egy Ford Escort gépkocsival. A baleset következtében a motoros a helyszínen meghalt. A Ford Utasai közül egy súlyos sérültet helikopterrel szállítottak kórházba. A könnyű sérülteket a budai mentőrohamkocsi vitte el a helyszínről. A baleset okát még nem tudják a rendőrök, de könnyen elképzelhető, hogy a tragikus találkozásnak a mámorító száguldás az oka. Fotó: KERTÉSZ GÁBOR