Kurír - esti kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 126-148. szám)

1991-07-16 / 137. szám

1991. július 16. A KURÍR LOTTÓAJÁNLATA Még harmincmillió forintot sem ért el az ötös nyereményalapja, és máris kiürült a kassza. Ebben valószínűleg nagy szerepet ját­szott a 13-as újrahúzása (a 25. héten elért négy darab ötös is nagyobbrészt ennek köszönhet­te sikerét). Múlt heti ajánlatunkkal nem nagyon dicsekedhetünk, de min­denképpen figyelemre méltó tény, hogy a Telelottó nyerőszá­maira ajánlatunk elég jól meg­állta volna a helyét. Ez azt jelen­ti, hogy ez a külön sorsolás ugyanolyannak tekinthető, mint bá­rmelyik „rendes” heti húzás. A múlt heti öttalálatos való­színűleg újra csökkenti a lottó­kedvet. A 6-os lottón viszont az elmúlt hónapban nem volt telitalálatos, így most tizenöt­húszmillió forinttal lehet gazda­gabb az, egyedüli hattalálatos gazdája. Éppen ezért mai ajánla­tunkban erre adunk biztosnak látszó tippeket. Ebben a játékban több mint ötször nagyobb az esélye a teli­találatra minden egyes szelvény­nek, hiszen az összes lehetőség „csak” nyolcmillió-egyszáznegy­­venötezer-hatvan darab. Ennek köszönhetően ritkábban fordul elő a hatos nyereményének hal­mozódása. A júniusi húzás alkalmával csak húsz feletti számokat sor­soltak. Ráadásul két szomszédos számpár (27, 28 és 41, 42) is ke­rült a nyerő hatosba. A júliusi húzásra a kisebb számok közül a 10-18 közé esőket kiemelten ajánljuk, hiszen az utóbbi négy húzás egyikén sem volt ilyen szám a nyertesek között. Ezzel szemben a 41-45 intervallumba eső számok közül az utolsó ki­lenc húzásból egy kivételével (február) minden alkalommal került ki nyerőszám. A számvégződést vizsgálva azonnal szembetűnik a nulla vé­gűek rendkívül gyenge szereplé­se (kilenc húzásból egyetlenegy­szer), mellettük az ötre végző­­dőek közül ajánlunk legalább egyet megjátszani. És végezetül itt is azt ajánl­juk, hogy pontosan három pá­ratlan számra tippeljenek, hi­szen az összes lehetőség több mint egyharmada ilyen, az utol­só tíz húzásból azonban csak egyszer (januárban) fordult elő. K.B. Ágyútűz vecsernyére Hol van már az esti harangszó? Szelíd hangját léglökéses vadászgépek dübörgése, nehézgéppus­kák rekedt ugatása, ágyúdörej nyomja el. Szlové­nia közel, hallótávolságba került. Hajdanán, a hat­vanas években, szputnyiklesre ült ki a falu apraja­­nagyja. Pásztázták az eget, keresgélték azt a kis fé­nyes pontot, ami gyors haladásával egy új, jobb vi­lág előfutárjaként lett beharangozva. Hol van már az esti harangszó? Sándor bará­tommal a bódító illatú konyhakert végében füle­lünk, Szlovénia felé irányítva parabolisztikus füle­inket. A Kerka völgye csendes, a kora esti meleg­ben békésen hullámzik a jég. Sándor széles moz­dulatokkal irányítja tekintetemet a dombok mö­götti hadszínterek felé. Halkan, fogai közt szűri a szét. - Mostanában fülelni járunk ki. Kijövünk és hallgatózunk. Sajnos, van mit hallani. Hiába je­lentették be a tűzszünetet. Szünet nélkül ismétlő­dik a harci zaj. Nekünk, zalaiaknak sokunknak van rokona Muraközben, de még olyan is akad, akinek gyereke tanul Szlovéniában. Volt is nagy ijedelem, mikor kitört a háború. Egy szomszéd falubéli gye­reket a nagyanyja csak úgy tudott hazahozni, hogy kiszórták a ház előtt csomagjaival együtt, és már fordultak is vissza, meng csak egy óra hosszára nyitották meg a határt. Éppenhogy visszaértek. Azóta is zárva tartják. De ilyen időkben ez már csak így van. Hol van már az esti harangszó? Kérdezném so­­kadszorra, mikor selymesen végigsimítva a tájat, Szécsi-sziget felől harangkondulást hoz a szellő. Lám, milyen kicsi kis békét varázsol és milyen tö­rékenyt. Mintha csak üvegharang szólna. Mélyről jövő, erősödő dübörgés remegted meg a levegőt. Fenyegetőn rátelepszik a tájra a lassan ereszkedő sötétséggel együtt. Villanások az égen. Viharra gyanakszom. Ágyúk. Torkolattüzek - világosít fel Sándor. Ma se hallgatóztunk hiába. Sajnos. Béke, úgy látszik, csak Brioniban van. A tárgyalóaszta­loknál. Lassan kanalazzuk a levest. Ágyútűznél. Hol van már az esti harangszó? T. SZ. E. Fegyvert a ruhatárba Már az is meglehetős sokkot okozott ne­kem, amikor néhány éve egy rockkoncer­ten a bejáratnál hatalmas mennyiségben hevertek széles fémcsatok, láncok, bok­szerek és egyéb divatcikknek és nem fegyvernek minősülő eszközök, amelyeket az éber rendezők lefoglaltak a közönség­től. Érthető - gondoltam akkor elvég­re a publikum többsége nem balhézni jött, hanem zenét hallgatni. Legfeljebb a buti­kosokat átkoztam el, hogy miközben milli­ókat keresnek, tízezer éretlen kölyöknek adnak a kezébe életveszélyes eszközö­ket. Ennek ellenére a mai napig emberi méltóságomban érzem magam megaláz­va, amikor egy-egy nagyobb buli előtt a rendezők megmotoznak. Amikor már-már belenyugodtam korunk kellemetlen velejáróiba, egy újabb eset ki­zökkentett apátiámból. A Fekete Lyuk tő­­szomszédságában lévő Casablanca disz­kóban - amelynek közönsége, legalábbis pénztárcáját tekintve, sokkal úribb, mint a Lyuké - nem elég, hogy a rendet immár kutyás őrökkel vigyázzák, hanem a ruhatár­ban a szórakozni vágyók átadhatják - próbálják meg nem átadni­­ megőrzésre stukkereiket, és a többi önvédelmi fegy­vert. Természetesen szigorúan lajtsrámba véve, s a távozáskor azokat visszakapják. Hogy ez Humphrey Bogartnak nem jutott eszébe az igazi Casablancában. Pedig ott háború volt - itt még nincsen. Igaz, a bár aligha foglalkozhat azzal, hogy ha valaki­nek nem úgy sikerült az estéje, ahogyan szerette volna, akkor átmegy a szomszéd­ba és keresztül lő néhány punkot, mert nem tetszik a fizimiskájuk. Miközben azt hallom, hogy a demokrácia nevében és a rendőri szervek tehermente­sítése érdekében tovább akarják liberalizál­ni a már amúgy is teljesen elszabadult fegyverkereskedelmet, elképzelem, amint legközelebb az Operában, a nagyestélyis hölgyeket és szmokingos urakat is alapo­san megmotozzák, nehogy valaki ledőlje a Toscát, és utána elénekelje, hogy Pá, kis aranyom, pá.... G.N.L. Csődbe jutott a vállalat, ki tudja, mi vár ránk?! Holnap talán már egy másik igazgatói székben ülök... A gigászi titászosok Együtt fuldoklom a felháborodástól Ek­ler Ferenc úrral, aki meg­osztotta szerkesztőségünkkel kétségbeesésének okát. A szeghal­mi Titász ügybuzgó munkatársai gallyazás címén tették életkép­telenné a fákat, bokrokat és a környékbelieket - enyhén szólva - lehangolná. Ezek a fák abban hibásak, hogy gyarapodásuk kö­vetkeztében a villanyvezetékekkel érintkezésbe léptek. Ez len a vesztük! Jöttek a fanyűvő szakik és tövig csonkolták az élő fákat. Köztük volt Mekk mester, aki - ha például a falócát alacso­nyabbra fűrészeli a kisgidáknak biztosan csak az ülőkereszt­­hagyja meg belőle. Kíváncsi lennék, hogy ilyen vandál módon hajtanák-e végre az ukázt akkor is, ha saját portájukról lenne szó?! Mondhatná bárki: na és, nem nagy ügy, egy-két fát hazavág­tak. De ez felér egy gyilkossággal, ráadásul azt jelenti, hogy hoz­zá nem értők kezében a fűrész. Valaki vagy valakik vágják alat­tunk a fát. Egyszer csak arra ébredünk, hogy a szentlélek tart bennünket az alázuhanástól. Mit szólnánk akkor, ha a pedikűrös kisasszony körömvágás helyett baltával csapná le ujjúnkat? Utána pedig félvállról megkérdezne bennünket, hogy miért vagyunk úgy kétségbeesve? Itt már semmi sem számít. Az sem nagy ügy, hogy az M0-ás híd építésénél évszázados, meseszép ősfákat bul­­dózereztek ki a helyükről, méghozzá abszolút feleslegesen. Mit mondtak az illetékesek? Ültetnek helyettük másikat. És majd kétszáz év múlva megint lesznek nekünk olyan édesbús romanti­kával fűszerezett fáink. SIMON MARA VIGYÁZZATOK, VÁSÁRLÓK! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hordozható, szte­reó, kétkazettás rádiómagnó. International névre hallga­tott. Típusszáma is volt neki, mégpedig AK-21. Nem volt túlságosan jó minőségű készü­lék, olyannyira nem, hogy ba­lesetveszélyessége (!) miatt a Kereskedelmi Minőség-elle­nőrző Intézet nem is engedte forgalomba hozni. (Mindez még januárban napvilágot lá­tott szinte az összes napilap­ban, a Kurírban is.) Aztán hogy, hogy nem, me­gint csak felbukkant ez a ké­szülék a boltok pultjain - im­már Mecosonic néven. A­ tí­­puss­záma nem változott, az továbbra is AK-21. Most a Kermi ismét figyelmezteti a vásárlókat: ez a készülék bal­esetveszélyes, akár Internatio­nal, akár Mecasonic névre hallgat, óvakodjunk tőle! Aki pedig netán már megvette vol­na, az visszaviheti oda, ahol vette, s vita nélkül visszajár a vételár. Nem mese ez, gyermek... Mindenesetre jellegzetes, tipi­kus mai történet. Hű tükre an­nak a káosznak, ami ma a pul­tokon és mögöttük található. - ESZI - B­ányászok holdfényben A százezernyi balatoni üdü­lői férőhely között több tíz­ezer a szénbányászok pi­henését szolgálja. Ők és hozzátartozóik többnyire gyógybeutalókkal kerülnek a balatoni üdülőkbe, ame­lyek tegnaptól immár a sa­ját tulajdonuk. Vagy még­sem? Az ország nyeresé­ges szénbányái közé tarto­zó Veszprém Megyei Szén­bányáknál ugyanis ezen a napon Alsóörsön közgyű­lést tartott az a Holdfény Kft., amelyet egy évvel ez­előtt alakítottak a szénbá­nyászok üdülőinek működ­tetésére. Borzasztóan nagy a vita a bányászok és a tu­lajdonlást gyakorló vállalat, valamint a tömegszerveze­­tek között. Ezeket az ingat­lanokat ugyanis - Igalon, Hévizen, Alsóörsön és még néhány településen - a bányavállalat dolgozói hét végi munkákkal építették meg. A tegnapi közgyűlés határozata szerint meg­emelték az alaptőkét a Káptalanfüreden működő horgásztanya értékével, amely milliós nagyságren­dű tétel a Holdfény Kft. va­gyonában. A bányavállalat dolgozói a hasznosításon túl vagyonértéket is köve­­­telnek a szakszervezeti és dolgozói vagyonból. (BRÁZ) 3 Halál két keréken Tegnap délután, Biatorbágy térségében, a 100-as úton egy Yamaha motorkerékpár frontálisan üt­között egy Ford Escort gépkocsival. A baleset következtében a motoros a helyszínen meghalt. A Ford Utasai közül egy súlyos sérültet helikopterrel szállítottak kórházba. A könnyű sérülteket a budai mentőrohamkocsi vitte el a helyszínről. A baleset okát még nem tudják a rendőrök, de könnyen elképzelhető, hogy a tragikus talál­kozásnak a mámorító száguldás az oka. Fotó: KERTÉSZ GÁBOR

Next