Kurír - esti kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 126-148. szám)

1991-07-22 / 141. szám

1991. július 22. OPTIMISTA ÜZENETEK LAKITELEKRŐL Kupa Mihály: Győzni fogunk! Befejeződtek tegnap a Magyar Demokrata Fó­rum szülőhazájában, Lakitelken rendezett falunapok. Mintegy tízezer résztvevőjük volt. Az­­MDF helyi szervezete a Lakitelek Alapít­vány támogatásával ezúttal másodízben rendez­te meg a faluhoz tartozó tősfü­rdői Holt-Tisza­­parton a már tavaly is nagy sikerű juliálist. A lakiteleki falunapok közönsége a szó szoros értelmében politikai show-műsor ré­szese lehetett a szombaton késő este kezdő­dött, éjszakába nyúló Belpolitikai antológia című fórum kapcsán. A politikai estet Le­­zsák Sándor, a Lakitelek Alapítvány kurató­riumának elnöke vezette. Balsai István igazságügy-miniszter - egyebek között - az egyházi vagyon rende­zésével kapcsolatos törvény jelentőségéről szólt, kiemelve, hogy e rendezés végső soron az állampolgárok érdekeit szolgálja, így te­remtődik lehetőség arra, hogy ki-ki vallásos meggyőződése vagy egyéb szempontok alap­ján megválaszthassa gyermeke számára az ál­tala legjobbnak vélt iskolát. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter azt üzente a fiatal, menedzserszemléletű, vállalkozó kedvű és még tanulni sem rest értelmiségieknek, hogy a tárcához tartozó vállalatok vezetői posztjaira pályázzanak, mert - mint mon­dotta - csak ilyen szakemberekkel valósítha­tó meg a valódi rendszerváltozás. Boross Pé­ter belügyminiszter arról beszélt: arra törek­szenek, hogy a „belügy”, a „rendőr” szavak ne összerezzenést váltsanak ki a tisztességes emberekből, hanem mindenkinek a meg­nyugvást és biztonságérzetet jelentsék. Für Lajos honvédelmi miniszter az évszázadok óta áhított, s most végre kivívott függetlenség jelentőségéről, megőrzéséről és az ezzel járó felelősségről szólott. Kupa Mihály pénzügy­­miniszter szerint a költségvetést és a gazdasá­gi kormányprogramot csak a bennünk való félelem veszélyeztetheti. Most fordulóponton vagyunk, áramlik be a külföldi tőke, sikerült megfékezni, sőt lefelé nyomni az inflációt. Nagyon fontos, hogy még nem szabad ella­zulni, ezt az évet még ki kell bírni. Teljesen bizonyos - mondotta befejezésül a közönség óriási tetszésnyilvánítása mellett -, hogy győzni fogunk, mert nincs más választásunk. Este a közönség lelkes ünneplése köze­pette Für Lajos honvédelmi miniszter kö­szöntötte a kilencvenedik születésnapját ün­neplő Kéri Kálmán vezérezredest. Egyházi óvoda, ahogy a zalaegerszegi önkormányzat elképzeli­ ­, én kis, balga, úgy hittem, hogy az állampolgárnak a jóféle adó­pénzekért joga van dönteni affelől, hogy világi vagy egyházi óvodá­ba járatja sarjait. Legyen az az egyház akár mormon vagy anabap­tista, ha a jelentkezők kellő számban, az oktatók és a tárgyi feltéte­lek is adottak, nem is tudom, miféle lelkiismereti aggály akadályoz­hatná meg a pici hívőjelöltek csoportjainak életre hívását. No de Zalaegerszegen nem is ilyen extrém igényeket támasztott ötven kisded gondos szüléje. A jó öreg Európában (s kis hazánkban is, úgy Géza fejedelem óta) leginkább honos római katolikus egyház istenéhez ragaszkodtak volna szegények. Az első bejelentkezések után az önkormányzati testület illetékes bizottsága felmérte, mekkora igényről is van szó. A kezdeti lelkes százhúsz főből a testületi döntés idejére maradt egy ötvenfős stabil mag. Négy óvónő vállalta, hogy a város két óvodájában egy-egy csoport nevelésében a megfelelő vallásos szellemet biztosítja. No ne gondoljuk valamiféle „reggeltől estig ima ima hátán” neveléselmé­letre. Természetesen a nevezett kiskorúakat megillető játékmennyi­ség és „világi” tudásanyag mellett esetleg némi - az ő nyelvükön megfogalmazott - vallástörténeti tananyag is beletartozott volna. Eljőre a testületi ülés, minden könyörtelenségével egyetemben. Némi túlzással ölre menő vitát kerekített a kérdésből, hogy joga van-e az állampolgárnak ahhoz, amihez joga van? A szelídektől a legvadabb érvekig sok minden elhangzott a vita során, a hozzászólások némelyikére tán a Hócipő sem mondana ne­met, inkább ne is terheljük vele az olvasót. Meghallgatták az ügyet képviselő meghívottak egyikét, hogyan is gondolják ezt az egészet? Aztán újra vitatkoztak picit, végül az SZDSZ- többségű testület nemet mondott a tervre. A felemelt kezek összetételé­ből ítélve az aktus valószínűleg „pártszavazás ” volt, ők itt - többsé­gükből adódóan - azt szavaznak meg és le, amit csak akarnak. A nyilvános ülésen a két érintett óvónő is megjelent. A döntés után egyikük szemén könny csillogott. Nem vagyok hívő. Illetve, tán inkább vagyok Krisna­, mint isten­hívő. De ezt a döntést hadd nevezzem egyszerűen nevetségesnek. Mi már biztos nem leszünk egyházi óvodások Fotó: KÉKESDY KÁROLY Paktum és felhívás a könyvtáraként­ ­ A szakszervezetek vagyoni helyzetéről, a vagyonmeg­osztásról hozott parlamenti döntés kritikus helyzetbe hozta a szakszervezetek szak­maközi művelődési intézmé­nyeit, a művelődési házakat, a közművelődési könyvtára­kat - tudtuk meg Urbán Gyulától, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnökétől. A nyilvánossághoz kíván­nak fordulni annak érdeké­ben, hogy mentsék, ami még menthető. Szeretnék megke­resni azokat a financiális le­hetőségeket, amelyek segítsé­gével a könyvtárak és műve­lődési házak országos hálóza­ta tovább működtethető. Erre a legmegfelelőbb megoldás­nak a Munkavállalói Kulturá­lis Alap létrehozását tartják. Három szakszervezeti szövetség - az MSZOSZ, a KKDSZ és a Szakszerveze­tek Együttműködési Fóruma - már egyetértésre is jutott az alap létrehozásának kér­désében. A napokban meg­tartott sajtótájékoztatón le­­osztották azt a tavaly novem­berben megszövegezett ja­vaslatot, amelyet tárgyalási és vitaanyagnak tekintenek a művelődési tevékenység­ és intézményi rendszer vagyo­nának és működésének to­vábbi sorsát illetően. Ennek a munkaprogramnak a tár­gyalására kérik valamennyi szakszervezetet, szövetséget, önkormányzatot, polgármes­teri hivatalt, vállalatokat, hogy korrekt módosító ja­vaslataikkal megmenthessék a nemzeti kultúra részét ké­pező, bajba jutott művelődé­si házakat, könytárakat. A kezdeményezők az alap támogatói közé várják - ille­tékes intézményein keresztül - a magyar államot is. Az alapítók elképzelése szerint az alap működtetésében az alapítók tulajdoni részük ará­nyában vállalnának szerepet. Az MSZOSZ 67, a SZÉF 18, az Autonómok Szövetsé­ge 8, a liga és a munkásta­nácsok 2,4 százalékban tulaj­donosai a tizenöt művelődési központot, huszonöt könyv­tárat és a mintegy 11 millió kötetet magába foglaló va­gyonnak. Mindezek ismere­tében persze megkérdőjelez­hető az alap létrehozóinak azon törekvése, hogy megva­lósítsák a működésben az esélyegyenlőséget. Kivált ak­kor, ha a működési javaslat­ban a tulajdoni részarány meghatározó. Nagy furfang és képzelőerő szükségeltetik ahhoz, hogy az MSZOSZ és, mondjuk, a liga esélye egy­forma legyen. Vagy csak egy matematikai anomáliával akadt dolgunk? Mindenesetre jól hang­zott Kenyéri Kornéliának, a Könyvtári és Informatikai Kamara vezetőségi tagjának azon kijelentése, hogy a könyvagyon csak rendszer-, párt- és szakszervezetsemle­gesen „működtethető”. De jó lett volna ezt évekkel ko­rábban megvalósítani! Hi­szen a­­könyv valóban csak akkor „működik” jól, ha nem több és nem is kevesebb, mint információt vagy él­ményt nyújtó ismeretterjesz­tő eszköz a kommunikációs rendszerben. Ám hagyjuk a múltat. A három szakszervezet elkép­zelése, hogy új struktúrában, új gazdasági és finanszírozási lehetőségeket keresve ment­sék meg - rendszerváltás ide vagy oda - a munkavál­lalók kulturális vagyonát, di­cséretes vállalkozás. A cél ne­mes, a felé vezető út görön­gyös. Kemény csatákra lesz kilátás július 24-én, az MSZOSZ székházában tar­tandó tárgyaláson, ahová a kezdeményezők valamennyi, a témában érintett és érde­kelt szakszervezetet elvárnak. T. I. Minden könyvnek megvan a maga sorsa ­ A MINISZTER CÁFOL Kupa Mihály cáfolta, hogy mint pénzügyminiszter tesz ígéretet választási kampánya során. A rádiónak adott interjúban elmondta, hogy hivatali minőségében az egész országnak ígér. A Tokaj-Hegyaljával kapcso­latos kérdésre a válasz így szólt: a kormánynak van ag­rárpolitikai alapja, s majd a kormány dönt, hogy mit akar e térséggel kezdeni. PÉNZÜGYI MANŐVER A Vasasszakszervezet elnöke, Paszternák László cáfol­ta, hogy a szakszervezet a vagyonát akarja átmenteni. Az igaz, hogy a 350 ezres tagság pénzét áthelyezték egy másik bankba, ahol biztonságban van, de ennek semmi köze az átmentéshez. BUTIKOS MANIPULÁCIÓ Kedélyeket borzoló botrány pattant ki a szolnoki Ép­­szöv butik sorsjegye körül. Röviddel a kitűzött sorsolá­si időpont előtt kiderült, hogy a kétszáz, majd később száz forint értékben kibocsátott, a bizományosok gar­madája által árusított húszezer sorsjegy közül 131 tő­szelvényével együtt eltűnt, nyilván manipulálási céllal. A sorsjegy főnyereménye egy körülbelül másfél millió forint értékű butik volt, amelyet a Széchenyi városré­szen a szövetkezet által épített butiksoron vehetett vol­na birtokba a szerencsés nyertes. Amikor a szövetkezet vezetősége tudomást szerzett a visszaélésről, azonnali vizsgálatot rendelt el és megállapította, hogy három bi­zományos kezén összesen tűntek el a sorsjegyek. NEM VOL­T VEVŐ A JÓSZÁGVÁSÁRON A negatív rekordok könyvében minden bizonnyal je­gyeznék a tegnap lezajlott kecskeméti állatvásárt. Az egykor nagyhírű sokadalomra még tavaly is alig lehetett beférni. Szinte egész nap áruval, állatokkal megrakott kocsisorok várakoztak arra, hogy bejussanak a vásártér­re. Most akár táncolni lehetet volna az üres eladótere­ken, ha lett volna ok az örömre. A fölhajtott, alig há­romszáz választási malacra és süldőre - amelyeknek az új árpa megjelenésével máskor korán új gazdája lett - most alig akadt vevő. A gyér felhozatal jelzi: aki csak tu­dott, megszabadult már a malacoktól, a tenyészállatokat kiselejtezte, levágta. A vevők hiánya pedig azt érzékel­teti: az ország egyik legnagyobb sertéstartó megyéjében egyelőre elment az emberek kedve a hizlalástól. MARTONVÁSÁRI NAPOK Gazdag programmal várja vendégeit a következő tíz napban a Martonvásári napok rendezvénysorozata. En­nek keretében rangos kulturális eseményeket, nívós sportprogramokat tartanak. A rendezvények sorából ki­­emelkedik a német és magyar kamarazenekarok részvéte­lével megtartott koncertsorozat és a hagyományos Beet­­hoven-hangverseny. A kulturális programok közül figye­lemre méltó lesz Sütő Petre Rozália erdélyi grafikusmű­vész munkáinak július 22-én megnyíló kiállítása. Július 25-én a görög néptáncművészettel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, föllép a görögországi Apollon együttes. MEGALAKUL T A MISKOLCI LIONS CLUB Ünnepélyes körülmények között tartotta meg első, ala­­­kuló összejövetelét a hét végén Lillafüreden a miskolci Lions Club, abból az alkalomból, hogy a világhálózat chicagói központjába hivatalosan is bejegyezték. Az el­ső Lions Clubot Melvin Jones alapította Chicagóban 1917-ben abból a célból, hogy a város módosabb pol­gárainak összefogásával lehetőség nyíljon a jótékony­ság kiszélesítésére. Ma már öt kontinensen, százhet­venhárom országban működnek ilyen karitatív klubok, és a taglétszám egymillió-hatszázezerre emelkedett. Az Ifjúsági Demokrata Fórum Duna Csoportja szoli­daritását fejezi ki a Bősnél tüntető nemzetközi környe­zetvédelmi mozgalmak iránt. Az IDF semmilyen kö­rülmények között nem tartja lehetségesnek a vízierő­mű megépítését. Felhívjuk az erőmű építőit az építke­zés azonnali befejezésére. Az IDF felkéri a magyar de­legációt, hogy olyan megállapodást semmilyen körül­mények között ne fogadjon el, ami a legkisebb mér­tékben is veszélyeztetné természeti értékeinket. A mai tüntetésre az IDF delegációt küld. Ifjúsági Demokrata Fórum 1066 Budapest, Ó utca 8-10. SZOLIDÁRIS IDF

Next