Kurír - reggeli kiadás, 1991. október (2. évfolyam, 271-298. szám)

1991-10-01 / 271. szám

1991. október 1. A politika nem a tisztesség tudománya Az erősen ellenőrzött társadal­makban annyi szükség van a profi politikusokra és politoló­gusokra, mint sivatagban az úszómesterre, a demokrácia vi­szont a politikát szakmaként űző profikat igényeli. Ezt ismerte fel a Századvég Politikai Iskola, amely elsőként szervez hazánk­ban politikaoktatást, hozzájárul­va ahhoz a szükségszerű folya­mathoz, hogy a belecsöppent jó szándékú amatőröket és rosszin­dulatú pancsereket felváltsák a szakképzett társadalomirányítók. A különféle pártállású hallgatók előtt a kicsit fáradt Göncz Ár­pád mondta el gondolatait a po­litikáról. - Európa - ez a szó kicsit elkopott, a magyarsággal meg úgy vagyok, Istennek a nevét a szádra hiába ne vedd... lehető­ség szerint keveset hangoztassuk ezt a szívünk mélyén őrzött szót, úgy sokkal hitelesebb ma­rad. A szakma, amire készültök, szolgálat. Ha sikerül Magyaror­szágon demokráciát létrehozni - márpedig én nagyon remélem és hiszem, hogy sikerül -, az jó­részt a politikus munkájától és tevékenységétől függetlenül fog fejlődni. Az átmeneti időben a társadalom fejlődése öntörvé­nyű. Az a benyomásom, hogy nem a politikus irányítja a társa­dalmat, hanem a társadalom a politikust. Azt szokták mondani, a politika sok mindennek a tu­dománya, de nem a tisztességé, pedig a nagy államférfiak alapjá­ban véve mindig tisztességesek. Hazudni lehet egy darabig, de az visszaüt, jó tehát, ha a politi­kus mindig szerény és alázatos. TOMPA Göncz Árpád: Nem a politikus irányítja a társadalmat... Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Só a cukortartóban Az ENSZ Közgyűlésének 45/106. számú határozata alapján ezentúl október elseje az Idősek Nemzetközi Napja. Nem tu­dom, hány idős érez ezen a napon valamiféle kitüntetett figyel­met, szeretetet. Nem tudom, átadják-e nekik a fiatalabbak az ülőhelyet a zsúfolt villamosokon, autóbuszokon, vagy előbbre engedik-e őket a pénztárak előtt kígyózó sorokban. Az V kerü­leti Magyar utcában lévő Idősek Klubjának lakóit mindenesetre illusztris személyiség, dr. Surján László népjóléti miniszter tisz­telte meg. Nem voltak virágcsokrot szorongató úttörők, kiscserkészek sem. Nem volt dalolás, szavalat, csupán rövid, személyes hang­vételű miniszteri beszéd. Arról, hogy bajban van az ország. Az idősek is ezért nem tudják megfelelő anyagi jólétben élvezni megérdemelt pihenésüket. A lakáshelyzet is kilátástalan. Ezért nincs lehetőség a háromgenerációs együttélésre. S ha mégis, akkor az kényszer, ami azt eredményezi, hogy a meny azon ve­szekszik az anyásai, miért került a só a cukortartóba. Ünneplőbe öltözötten, egyenes derékkal ültek az idősek. Vi­seltes, ám tiszta ing, használt, de csillogóra suvickolt cipő. A hölgyeken megkímélt, jobb napokat látott kiskosztüm, karton­ruha. Figyelmesen hallgatták a bajok felsorolását, majd köszö­netet mondtak a látogatásért és kérdeztek. Megkérdezték, hogyan lehet az, hogy ők, akik negyvenöt után felépítették az országot a romokból, szinte melaszon élve, ma jószerivel ismét ezen élnek. Pedig hazaszeretük akkor sem volt kisebb, mint ma. A miniszter válasza lehangoló, ám őszinte volt. Ma akkora az államadósság, olyan a gazdaság helyzete, mint negyvenötben. Csak az életszínvonal csökkenésével lehet elérni, hogy kilábaljunk a „gödörből”. És természetesen mun­kával. Mert a korábban az országba áramló külföldi tőkét az életszínvonal javítására fordították, s nem a gazdaság korszerű­sítésére. Ezt a tévedést sajnos most az egész népesség szenvedi, idősek és fiatalok egyaránt. A terhek viselése alól pedig nincs kivétel... Szomorú ünnepség volt. Még akkor is, ha a miniszter hal­vány ígéretet tett arra, hogy a társadalombiztosítással karöltve igyekeznek majd megőrizni a nyugdíjak értékállóságát. Két és fél millió emberről van szó. Vajon emlékezetessé tudjuk-e tenni valaha is ezt a napot? Vajon visszaáll-e még, hogy az idős em­ber segélyforrása is lehet a családnak? Akár tiszteletre méltó példaképe nemzetének? Mert bár vadászni már nem tud,, de tudja, merre járnak a bölények. TRIZNA ISTVÁN Zendü­lő szakasz a bíróságon (Folytatás az 1. oldalról.) A törökbálinti katonai bázison lőszereket őriz­nek. Kiemelten fontos feladat ez. Ennek elle­nére - miként ezt a korábbi tárgyaláson a honvédség illetékese is , elismerte - létszám­­problémákkal küzdenek, így aztán gyakran elő­fordult, hogy egy-egy katonának havi tizen­­négy-tizenöt huszonnégy órás szolgálatot is el kellett látnia. Utána a pihenőidejét pedig a konyhában krumplihámozással töltötte, vagy egyéb készültségre fogták. Az is tény, hogy a fokozott megterhelés miatt sorállományú hon­­védeink a fizikai teljesítőképességük határára jutottak. Történt, hogy ez év április 9-én a most perbe fogott húsz katona megtagadta a fegyverátvételt és a szolgálatba vonulást. El­mondásuk szerint akciójukat afféle figyelmez­tető sztrájknak szánták. Az őrség megtagadásá­val - amelyről elmondásuk szerint nem tud­ták, hogy elkövetik a legsúlyosabb katonai bűn­­cselekményt, a zendülést - több pihenőidőt, kimenőt és kevésbé feszített őrszolgálatot, vala­mint elvárható parancsnoki gondoskodást akar­tak kicsikarni elöljáróiktól. Az első fokon eljárt bíróság a zendü­lők ezen védekezését nem osz­totta, hiszen börtönbüntetéssel és futkosóval sújtotta a húsz renitenst. A bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az őrügyeleti feladat ellá­tása békeidőben is harci feladatnak minősül. Ennek megtagadása a legsúlyosabb katonai bűncselekmények közé tartozik, és nem szol­gálhat mentségül az sem, hogy a katonák való­ban fizikai teljesítőképességük határán voltak. Az ítéletbe sem a vádlottak és védőik, akik fel­mentésért és enyhítésért, sem az ügyész nem nyugodott bele, ő szigorítást kérve fellebbezett. A tegnapi tárgyaláson a vádhatóság képviselője három katona kivételével a büntetés szigorítá­sát indítványozta. Hosszadalmas jogi okfejtésé­ben felhívta a figyelmet arra, hogy a majdan ki­szabandó ítélet hatással lehet a magyar hon­védség amúgy sem túl rózsás fegyelmi helyze­tére. Az ügyész ugyanakkor megjegyezte, hogy a vádlottak padján ülő katonák nem bűnözők, de tettük óriási veszélyt jelent a társadalomra, így az első fokú bíróság helytelenül járt el, ami­kor a törvényi minimumnál (2­8 év) enyhébb büntetést szabott ki rájuk. Az ezután megszóla­ló védőügyvédek szinte egyöntetűen kétségbe vonták, hogy az őrszolgálat megtagadását az el­ső fokú bíróság helyesen minősítette-e zendü­lésnek. Egyikőjük elmondta, hogy zendülés alatt többet értünk, mint amennyit a törökbá­linti húszak akkor elkövettek. Az egy passzív magatartás volt, még a parancsnokkal is beszél­tek, feltárták neki sérelmeiket, ez volt a céljuk, és nem pedig az, hogy az objektum őrzés nél­kül az ellenség kezére kerüljön. Elénk tetszés­­nyilvánítás követte a közönség soraiból egy fia­tal védő okfejtését, mely szerint ugyan a paran­csot a katona vakon köteles végrehajtani, de csak olyan katonának lehet parancsot adni, aki ezt fizikai és pszichés állapotánál fogva képes is végrehajtani - egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében. Ezt a tételt korábban alátámasztotta a hu­­szadrendű vádlott, Kozicsek Gábor bírói „ki­hallgatása”. A hadbíró vezérőrnagy azt kérdez­te tőle, hogy hívják. Válasz: nyszny. Újabb kér­dés: hol lakik? Válasz: bzny. A teremben senki­nek nem volt kedve nevetni e jeleneten. Min­denesetre Kozicsek Gábor ügyvédje föltette a kikerülhetetlen kérdést: egyáltalán hogy lehe­tett egy ilyen beteg embert besorozni. És ha már betupálták, akkor parancsnokai hogyan nem vették észre, hogy az őrszolgálatba beosz­tott Kozicsek értelmi képességénél fogva azt se igen tudja, fiú-e vagy lány. És itt felvetődik az elöljárói felelősség kérdése is, amely nem pusz­tán szónokias kérdés, hanem büntető törvény­könyvi előírás is. Nevezetesen a parancsnok köteles gondoskodni arról, hogy a katonák éle­te, testi épsége, fizikai állapota ne kerü­ljön in­dokolatlanul veszélybe... A mai napon a többi ügyvéd védőbeszédével folytatódik a tárgyalás, a bíróság jövő hétfőn hirdet jogerős ítéletet. IVAN ISTVÁN Továbbra is bilincsben Fotó: BODÓ GÁBOR A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai Érvényben: 1991. október 1. Devizanem Vételi Eladási Változás * árfolyam 100 egységre, forintban% Angol font 13059,51 13085,65 100,61 Ausztrál dollár 5963,40 5975,34 100,07 Belga frank 217,62 218,06 100,71 Dán korona 1162,33 1164,65 100,80 Finn márka 1840,72 1844,40 100,76 Francia frank 1315,98 1318,62 100,71 Holland forint 3978,15 3986,11 100,72 ír font 11986,26 12010,26 100,73 Japán jen (1000) 561,65 562,77 100,12 Kanadai dollár 6586,31 6599,49 99,66 Kuvaiti dinár az árfolyamjegyzés további értesítésig szünetel Német márka 4483,85 4492,83 100,70 Norvég korona 1145,83 1148,13 100,69 Olasz líra (1000) 59,94 60,06 100,65 Osztrák schilling 637,31 638,59 100,70 Portugál escudo 51,85 51,95 100,58 Spanyol peseta 70,87 71,01 100,56 Svájci frank 5147,14 5157,44 100,73 Svéd korona 1228,82 1231,28 100,73 Tr. és cl. rubel 2747,25 2752,75 100,00 USA-dollór 7453,06 7467,98 99,33 ECU (Közös Piac) 9175,26 9193,62 100,64 Ibusz Bank valuta árf. Cseh korona 235,00 280,00 100,00 * Az előző napi árfolyamhoz képest Az IBUSZ Service tájékoztatása alapján. • • „ * . 4mm ■ HI­M ■ Reklám a síneken Amint Csárádi János, a MÁV vezérigazgatója bejelentette, hogy a reklámfelületeik hasznosítására kiírt nemzetközi pá­lyázat sikeresen zárult, az első reakció az volt, nocsak, ezután nem a galyatetői SZOT-szálló füstszítta fotóját bámul­hatjuk a vonatokon? A három év alatt a MÁV zsebébe befo­lyó összeg - tízmillió dollár - már elgondolkodtató. Hama­rosan kiderül, állomásaik, hídjaik, vágányhálózatuk teljes hosszát, az azt kísérő, saját tulajdonú területeket mind-mind egy amerikai-magyar vegyes vállalat, a Magyar Outdoor Ad­vertising (tagjai a MÁV és a Huszár International Partnere) reklám céljára használja fel. Az ötlet, amilyen zseniális, olyan egyszerű. Még a jegyár­­emelések után, a pénzszőkés időkben is ötmillió ember ül hetente vasúti kocsikban Magyarországon. A sínhálózat 7200 kilométer, ezt nyugodtan be lehet szorozni kettővel, mert minden sínnek két oldala van. Az állomások száma 720. A vá­­gányhálózattól jobbra is, balra is húszméternyi terület a MÁV-é. Zalka Gábor, a közös vállalat, a MOA elnöke munkahelyte­remtő alkalomnak is tartja magyarországi működésüket - Itt készülnek és itt helyezzük el Európa legnagyobb hir­detőtábláit. Az istvántelki főműhelyben már most 30-40 em­ber dolgozik nekünk. Hamarosan 150-200 munkásnak bizto­sítunk ugyanitt nemzetközi színvonalú feladatot és annak megfelelő fizetést. Csak a táblákért egymillió dollár folyik majd be a kasszába. Nicholas Beck, a közös vállalat vezérigazgatója, hirdetési és reklámszakember óriási dolognak tartja a vállalkozást. - Harmincezer táblánk lesz a magyar utakon, vasúti hida­kon, pályaudvarokon. Az utánunk következő vállalatnak mindössze 1200 táblája van. Amikor a Habsburgokról tanul­tunk hajdanában az iskolában, nem gondoltam volna, hogy az ő uralkodásuk alatt épült szép pályaudvarokhoz egyszer még nekem is közöm lesz. 100-100 táblát helyezünk el az el­ső évben a Keleti és a Nyugati pályaudvaron, 2000-et a Bala­ton körül. Cégemnek 15 országban vannak érdekeltségei, hir­detőink között a Colgate, a Marlboro is szerepel. Ezeket a cégeket be akarjuk hozni Magyarországra is. Nem leszünk ol­csók, de meggyőződésünk, hogy ez a leghatásosabb reklám. Olyannyira, hogy Angliában és Amerikában az egészségügyi tárca a vasutat használja fel, hogy felhívja a figyelmet a do­hányzás, a vezetés közbeni alkoholfogyasztás veszélyeire. Tervezzük, hogy mi is tárgyalunk ezekről a kérdésekről az il­letékes minisztériumokkal. Arra viszont ügyelni fogunk, hogy a százszázalékos magyar tulajdonú cégek, intézmények szá­mukra elérhető áron hirdethessenek. Csárádi János MÁV-vezérigazgató elmondta, mi lesz az utasok haszna, azonkívül, hogy a vonatablakon kinézve rek­lámokkal űzhetik el unalmukat. - Tudtuk, ahhoz, hogy a vasút egy év alatti visszafejlődé­sét megállíthassuk, nemcsak az államnak, hanem nekünk is tenni kellett volna valamit. A reklámfelületek eladásából befo­lyó összeget személyszállító kocsik vásárlására fordítjuk, va­lamint arra, hogy ne csupán mutatóban legyenek kulturált já­ratok, s hogy 1994. július 1 -jétől a nagyvárosok között megin­duljanak az Inter City vonatok. TÓTH ILDIKÓ Az arcbőr teljes megújítása kémiai módszerrel, speciális orvosi kezeléssel, nyolcnapi teljes ellátással: ránctalanítás sebészeti beavatkozás nélkül • bőrgyógyászat • bőrsebészet • lézer • kozmetológia • hajbeültetés Exodermology Medical Center Jelentkezés: 180-5991, 180-5992, 180-5998 3 „Dr. Seregély István, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke a püspöki kar sajtóirodáját az alábbiak közlésére kérte fel: A magyar püspökök megdöb­benéssel olvasták a Kurír című lapban 1991. szeptember 30-án megjelent cikket Egy(házból) kettő? címmel. Az utóbbi idő­ben több olyan tendenciózus írás látott napvilágot, amely alaptalan híreszteléseket tartal­maz az egyházról, és ezáltal ha­mis következtetésekre ad lehe­tőséget. E cikkek sok esetben sértik a sajtóetikai normákat és a személyiségi jogokat. Sajnálatos és a püspöki karra nézve sérel­mes, hogy még az is előfordul­hat - mint a Kurír cikkében -, hogy egy «meg nem nevezett» püspöktársunk szájába adják a valótlan információkat. Ezért a püspöki kar elnöke szükségesnek látja a következő­ket kijelenteni: az apostoli szentszéknek nincs szándékában jelentős változásokat eszközölni a püspöki karban. A kar őszi konferenciáján nagyon kedvező­en értékelte a pápalátogatás minden eseményét. Bízunk ben­ne, hogy a magát katolikusnak valló ember a szentatya látoga­tása után még jobban ragaszko­dik egyházához. Elvárjuk azt is, hogy a magyar közvélemény a valós információk, nem pedig felröppentett, nemritkán tuda­tosan ártó szándékú, hamis hí­resztelések alapján tájékozód­hassák.” Tisztelettel köszönjük a püs­pöki kar levelét, igyekszünk an­nak minden - ránk vonatkozó - sorát megfontolni és megfo­gadni. Csupán arra kérjük az il­letékeseket, hogy amennyiben a lapunkban közölt interjú mégis valós személlyel, netán egy való­di püspökkel készült volna, te­ Püspöki levélváltás

Next