Kurír - reggeli kiadás, 1991. október (2. évfolyam, 271-298. szám)

1991-10-26 / 295. szám

1991. október 26. PSZICHÉ, PSZICHÉ, PSZICHÉ Fűben, fában, Rolandban az orvosság Takács J. Roland névjegykártyá­ján - ha lenne - ennyi szere­pelne a neve mellett: természet­­gyógyász. A szó tudományos, emberi értelmében és komplex terápiát jelentve, mert szerves egészt alkot a hagyományos európai orvoslással. Takács úr valóban természetes gyógyász: semmi sem áll távol tőle, ami emberi, azaz éppen úgy fölhör-­ inti a kávéját, megissza pohár­­a borát vagy elfüstöli egy-egy cigarettáját, mint bármely egy­szerű földi halandó, és nem pa­pol az élvezeti cikkek ellen.­­ Első a psziché, második a pszi­ché és harmadik a psziché, azu­tán jöhetnek a szerek! - vallja Takács J. Roland. Egész estét betöltően mesél. Hogy például mindenféle huza­lok hálózzák be testünket, eze­ket figyelembe véve hol egy adott ponton (ahol a huzalok ta­lálkoznak) alkalmazzuk a refle­­xológiát, hol pedig a test több részén. Az egy pontra célzott masszázst például fejfájás, szék­rekedés esetén alkalmazzuk. Azután azt mondja: - Nem a divatos lábbeli árt, hanem az, hogy egész nap beto­non járunk, ráadásul az emberek többsége a sarkára lép, ezáltal ütést mér a gerincére, minden alkalommal egy kisebbfajta agy­rázkódást okozva magának... Vagy: alig mozgunk, elképesztő­en kevés testi-fizikai munkát végzünk, mert a kényelmünket szolgáló eszközök révén jószeré­vel csak a szemünket használjuk. Említhetném azt is, hogy nyil­vánvaló az emberben is az ener­giafelvétel, illetve -közvetítés. Az egyik típus túltöltött (ilyen van kevesebb), a másikat állan­dóan utána kell tölteni. Erre is van megoldás, de szintén csak komplex terápia (gyógynövé­nyek, gyógyhatású szerek, aku­­presszúra, radiesztézia, masszá­zsok, hagyományos európai or­vosmódszerek stb.) keretében.” Mert aki egy-egy eljárás kizá­rólagosságát hirdeti, gyöngébb, mint az orvos. A komplex keze­lés a teljes egyénre hat. Miköz­ben magyaráz, a természetgyó­gyász egy kis kemény gumilab­dát forgat ujjai hegyén, majd a két tenyere között. „Már ez so­kat nyújt napi negyedórás forga­tás után. És ha nehéz az elalvás - mutatja -, akkor így össze­kulcsolom az ujjaimat, és a két tenyerem közé szorítom a lab­dát. Eredménye: röpke perc alatt elnyom az álom.” Ennyit a tenyérmasszázsról. Az energia­pótlásra kidolgozott egy mód­szert, ami egy magnókazettán kapható november elejétől. Az egészségjavító energiakazetta - állítja a mester - a kevésbé egész­ségeseknek segít elsősorban, de az energiadús egyéneknek is hasznos az energiapótlásban. Rendkívül érdekesek Takács J. Roland könyvei is. „Gyógyító gondolatok - gyógyító társal­gás” című kétkötetes műve lé­nyegében a szavakat eufémizáló, azaz kevésbé durva, finomított, szépítő színezetben föltüntető, körülíró szótár. A természetgyó­gyász szerint mi, magyarok azért vagyunk borúlátóak, erő­szakosak, mert szókincsünkben túl sok a kemény, határozott szó, ugyanakkor túl gazdag kife­jezéstárunk morális szegénysé­get okoz. Például a betegség szót a nem egészséges emberek túl gyakran emlegetik, s így be­folyásolják saját állapotukat. Másik könyve - a Planétás kia­dásában - sorozat lesz, lénye­gében ezer természetgyógyásza­ti jó tanácsot tartalmaz. Január­ban jelenik meg.­Készül egy te­levíziós rajzfilmsorozat is, amely - Mackó dokival a főszerepben - a gyógyító társalgás és a pozi­tív helyzetmegoldás játékos fel­dolgozása. Takács J. Roland egyébként azért lett természetgyógyász, mert meg akarta menteni súlyos beteg édesanyját. Ez (is) sikerült neki. Ebben is a komplexitás ját­szott főszerepet. - Végre föloldódni látszik az orvos és a természetgyógyász között eddig éles cezúrát jelentő ellentét - mondja. - Sőt, óriá­si a nyitás. Én úgy tanítok, hogy egymás kölcsönös tiszteletére, együttműködésére építek. . És nemcsak öt-tíz beteget kívánok „helyreállítani”, ezért akinek csak lehet, továbbadom a tudá­somat. Az félti az átadandó tu­dást, akinek nincs több. Bár sok sarlatánság előfordul még, úgy vélem, ellene csakis minőségi munkával (és nem rendeletileg) lehet föllépni. Azután arról beszél, a fentiek miatt vállalt tanítást a Perfekt Oktatási Kft.-ben, amely való­ságos kis pedagógiai-egészség­ügyi centrummá válik a Liszt Ferenc téren, és ahol Takács mester elméleti alapossága szer­ves része a több tanár, doktor közreműködésével ott folyó ok­tatásnak és gyakorlati gyógyí­tásnak. A Fazekas Dénes által vezetett Perfekt tehát nemcsak anyagi értelemben vállalkozó, hanem szellemiben is az. Példá­ul a Népjóléti Minisztérium elvi jóváhagyásával a Váci utcai egészségügyi szakközépiskolá­soknak fakultatív oktatást szer­veznek természetgyógyászati is­meretekből. Milyen szép is len­ne, ha középiskolai tanárok ré­szére is tető alá hozhatnának valami hasonlót egy országos, egységes természetgyógyászati képzés keretében! TAMÁS TIBOR A pa Dunántúli kisváros. Belvárosi cukrászda. Délután két óra. Vendég alig. A felszolgálók a pultra tá­maszkodva divatlapot böngésznek. Futóvendégek vagyunk, csak kávét rendelünk. Aztán maradunk. Valami, illetve valaki visszatart. A szomszéd asz­talnál ülő bácsi. Botja, kalapja a pamlagon. Meg egy valamitől kidudorodó papírzacskó. Nincs egyedül. Negyven év körüli, szemüveges férfi ül vele szemben. Kabátban, szótlanul. Meredten néz maga elé. A bácsi meg csak beszél, beszél, nem le­het nem rá figyelni. Előttük a kerek asztalon üres kávéscsészék és egy talpas borospohár. Már nincs benne semmi. - Hű, ez nagyon jólesett. Felmelegít és vidám­má tesz. Hidd el, neked is jót tenne - mondja a fiatalabbnak. - Ennyitől nem lehet berúgni, de az életet szebbnek látod majd. Ha nincs pénzed, szólj, adok neked. Most kaptam meg a nyugdíja­mat, és nekem már olyan kevés kell. Várj, meg­kérdezem, mibe kerül. Int. A pincérő jő és közli: két deci olasz rizling hetven forint. A bácsi a zakója zsebében kotorászik és tíz-, húszforintosokat kapar össze a tenyerében. - Látod, ki tudom fizetni. Örülök, hogy most itt ülsz velem. Mondj valamit! Ugye még nem jár le a kimenőd? Választ nem kap, a csend sűrűsödik körülöttük. - Fiam! Szólalj meg! Nem érzed itt jól magad velem? Nézd, milyen szépen süt kint a nap, és lásd élünk, bárhogy legyen is. Hiába váltunk el, anyád még mindig nem hagy békén. De engem már nem tud kihozni a sodromból. Ha lecsapja a villany­órát, visszacsapom. A ház felét sem engedem elad­ni a fejem felől. Ne aggódj, az is a tied lesz. Ne törődj te senkivel, semmivel. Higgyél nekem. Mosolyodj már el! Jó, ha nem megy, ne erőltesd. Értelek én! Fáj a lelked. Lásd, én vidám vagyok. Hinnéd-e, hogy még csak nyolcvanéves múltam? A nénéd is már túl van a nyolcvanhaton. Lásd, sok van még hátra. Hallgass rám. Ne búslakodj. A ba­nánt is neked hoztam. Ugye szereted? Beszélj! Akarod, hogy máskor is eljöjjünk ide? A fiú bólint, kibök egy-két mondatot, aztán is­mét csak ül némán, rezzenéstelenül. Nála, valami­kor, valamiért megállt az idő. Befelé él. Lélegzik, létezik. Magának. A külvilág nem érdekli. Az apja sem. Ráhagy mindet. Az intézeti ingyenkabátját markolássza, ő oda tartozik. Itt csak úgy van. Az apjára néz, de messze-messze jár. Lát, de nem látja a bácsi keserédes mosolyát, párásan csillogó szemét, drámai küzdelmét. Értük, kettőjükért. Azt nem tudhatom, hogy a bácsi parasztember­ként, vagy mérnök úrként öregedett-e meg, hogy a fiát mikor és miért zárták be, és kettejüknek van-e elszámolnivalója. Csak azt tudom: amíg a bácsi él, nem adja fel. Küzdeni fog. Reménykedni. Óh, fiú, ébredj fel! A nap rád is süt. LÁSZLÓ ÁGNES Fotó: KALLUS GYÖRGY ­ Kapisztrán Szent János, az olasz születésű magyar szent Hunyadi János segítője és barátja A frankfurti birodalmi gyűlésen rendkívüli dolgok történtek, hiszen az olasz származású szerzetes, János, felhívta a figyelmet, hogy a nyu­gati fejedelmeknek kötelességük Magyarországot segíteni­­ a török elleni harcban. Magyarország nemcsak önmagát, hanem a keresz­tény Európát is védi. 1452-t írtak, és a magyar rendek is hívták Já­nost, aki ekkor lépett először magyar földre, s e földnek lett a szentje. Október 23-a nevezetes nap a magyar történelemben (a legújabb kori­ban), s csak kevesen tudják, hogy e nap a neves szent emléknapja is. Kapisztrán Szent János Dél- Itáliában, Capestrano városá­ban született 1386-ban. Apja német földön született nemes volt, aki Itáliába jövet újra há­zasodott, és több gyermek atyjaként élte életét. Beleke­veredett a Nápoly városa kö­rüli hűbéri belviszályokba, majd a csatákban életét vesz­tette, várát felégették. János Perugiában jogot ta­nult, és tehetsége, szorgalma, valamint tudása alapján joggal nézhetett a világi karrier elé. Alig huszonhat esztendős, amikor már Perugia bírája lett, éppen házasodni készült, amikor egy belháború folytán börtönbe vetették. Szökni próbált, elfogták, és visszake­rülve a tömlöc mélyére, lelki átalakuláson ment keresztül. Élete és gondolkodásmódja gyökeresen megváltozott. Le­mondott házasságáról, s a fe­rences rend ekkor szervező­dő, szigorúbb irányzatához csatlakozott. A hit és az egyház egysége a zűrzavaros idők után (1378-1414) a prédikátorok fáradságot nem ismerő mun­kássága nyomán helyreállt. János rendszeresen és­­hosszan tartóan prédikált szinte napon­ta, mintegy negyven eszten­dőn át. A pápa mindig oda küldte, ahol veszélybe került a keresztény hit, így ment IV. Jenő kívánságára először Bur­gundiába, majd V. Miklós ké­résére Európa középső térsé­gébe, ahol a huszitizmussal kellett felvennie a harcot. Szerzetestársai mindig elkí­sérték, akik részben az írnoki munkában, részben pedig a tolmácsolásban jelentettek számára segítséget. Híres prédikátor volt, min­denütt nagy tömegek várták érkezését. Sokan hallgatták: karizmatikus kisugárzásának hatására rendkívüli gyógyulá­sokat jegyeztek fel. Mind­emellett jó gyakorlati érzék­kel is rendelkezett, küzdött kora gazdaságának legsúlyo­sabb betegsége, a mértéktele­nül magas kamatok ellen. (Ez olykor a hatvan százalékot is elérte.) Kórházakat alapított, s a világi híveket a ferences har­madrendbe szervezte, ezzel a vallási életnek a plébániai ke­retnél is hatékonyabb szerve­zetet biztosított. Élete utolsó évtizedét töl­tötte Magyarországon, hatal­mas élettapasztalatát, bölcses­ségét, csodálatos ékesszólását, karizmatikus egyéniségét ma­radéktalanul a magyarság kez­dődő élethalálharcának meg­segítésére áldozta, a legkie­melkedőbb magyar politikus és hadvezér, Hunyadi János mellett. Nemzetközi tekinté­lyét latba vetve ő volt az, aki felismerte, hogy Magyaror­szág Nyugat-Európa védő­bástyája is egyben a török el­leni harc idején. Thuróczy Já­nos, a kortárs krónikás így emlékezik minderről: „Mikor a besztercei úr (Hu­nyadi János) és Magyarország összes főurai szerencsésen visszatértek hazájukba, az urakkal együtt Magyarország­ra jött egy szerzetes barát, Ca­­pistrani János. Szent Ferenc rendjének szerzetesei öltözéké­ben, egy életének szentségével ékeskedő­ férfiú. A római egyház pápája, Miklós, segíteni szere­tett volna a katolikus népeken, akik ekkor vész­viharai között hánykolódtak, mivel a törökök egyre nagyobb dühvel üldözték a keresztény hitet. Ezért ke­resztény hadjáratot akart szer­vezni a török ellen, és apostoli bullával elrendelte, hogy min­dazoknak, akik jelentkeznek, minden tartományban hirdes­sék , ki bűneik bocsánatát, ...osszanak ki számukra fehér gyolcsra hímzett vörös keresztet, és tűzzék a mellük bal oldalára. Elgondolásának munkájává tette meg a pápa úr az említett Capistrani János barátot. En­nek következtében János barát Németország és Lengyelország részein még Magyarországon is sok - leginkább közrendű - népet szólított fegyverbe az em­lített ellenséggel szemben, mivel nagy volt a tekintélye a szent hit hirdetésében, és Istennél szerzett érdemeinek nagyságát ismerték az emberek, hiszen vakokat, sántákat és betegeket gyógyított, meg a tisztátalan lelket kiűzte az emberekből. ” János az új pápa, III. Calix­tus megbízatását 1455-ben, Győrben vette kézhez, mely­ben az állt, hogy a terjeszkedő iszlámot meg kell állítani. Előtérbe került a keresztes hadjárat megszervezése, de közben 1455 telén Hunyadi után ment Erdélybe, hogy a keleti kereszténység egység­törekvését elősegítse. Majd Budára utazott, és elkezdő­dött egy országos körút, melynek célja a keresztes had­sereg megszervezése volt. 1456-ban Mehmed szultán megkezdte Nándorfehérvár ostromát - sajnos a pápa a buzdításon és az imádkozáson kívül nem küldött más segít­séget. A fölmentő sereg Hunyadi vezetésével indult el az ost­romlott város segítségére. Sok magyar, keresztes hadinép gyűlt már össze Kapisztráni János barát körül, hogy Krisz­tus nevéért harcoljon. Len­gyel területről is jött mintegy háromszáz keresztes. Hunya­di nem tudta megállni, hogy meg ne támadja az ellenséget. A küzdelem során azonban előbb Hunyadi, majd János barát is életét vesztette. Kapisztrán Szent János tisztelete halála után szinte azonnal elkezdődött, ám iro­dalmi munkássága jórészt má­ig kiadatlan. 1690-ben avatták szentté, a magyar katolikus egyház min­den év október 23-án emléke­zik meg róla. DR. MIKÓHÁZI ISTVÁN Kapisztrán Szent János. Ismeretlen magyar festő műve a XVIII. század első feléből.

Next