Kurír - reggeli kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-28 / 27. szám
Kísérleti nyulak, áldozatok vagy hősök? Rettentő esemény negyedszázados évfordulója van ma. 1967. január 28-án az amerikai Apolló űrhajó egyharmad atmoszféra nyomású tiszta oxigén légkörében elektromos zárlat tüzet okozott. A földi próba pillanatok alatt tragikus véget ért: a tiszta oxigénben semmi nem fékezhette meg a lángokat. Grissom, White és Chaffee az űrhajózás - a dolog veszélyességéhez képest meglepően kisszámú - áldozatai közé kerültek... Horváth András űrhajózás-szakértőt, a budapesti Planetárium igazgatóját kérdezzük. - Miért töltötték meg ilyen veszélyes gázzal az Apolló kabinját? A légzéshez az oxigén bizonyos nyomása szükséges. Ha más gázt nem tesznek mellé, kisebb a légüres térben a kabinfal terhelése. Ezért az amerikaiak kezdetben tiszta oxigént alkalmaztak volna. Az Apolló konstrukcióján már nem lehetett sokat változtatni, tehát a baleset után induláskor semleges gázt adtak még a keverékhez, a magasban pedig, ahol már nem volt tűzveszély, visszaálltak az oxigénlégkörre. - És a szovjetek? - Ők kezdettől földfelszíni nyomású és összetételű kabinlégkört alkalmaztak. Az űrrepülőgépekben már az amerikai űrhajósok is ilyet lélegeznek. - A szovjeteknek tehát nem volt ilyen problémájuk. Annál több másféle, mostanában az a divatos nézet, hogy a szovjet űrhajósok valójában kísérleti nyulak voltak... - Az űrhajózás veszélyes dolog. A repülés is az volt. Minden űrhajós egyszerre hős, és az emberiség kísérleti nyula. Ha pedig szerencsétlenül jár, egyszerre áldozat és mártír. Ez Keleten pontosan úgy van, mint Nyugaton. Az űrhajózás az egész emberiség közös hősi vállalkozása, minden politikai indítékú vetélkedés fölött. - Hogyan áll a balesetek, az áldozatok helyzete? Tenne legalább hevenyészett összehasonlítást? - Nézzük csak: az Apolló-tűz évében meghalt a visszatérő Komarov, a kabinejtőernyő nyílási hibája miatt. Aztán „dehermetizálódott” a Szojuz-Il, 71-ben. Hárman meghaltak. Közvetlenül az űrhajózás közben több amerikai áldozat volt, ha a Challenger hét halottját is számítjuk. Rettentő ostobaságnak tartom ezt az összehasonlítósdit, nem mutat semmit. Ha valaki épp azt akarná bizonyítani, hogy a Challenger áldozatai kísérleti nyulak voltak, azzal érvelhetne, hogy az az űrrepülőgép nem volt tökéletesen biztonságos, hiszen a Discovery most is repül. A sanda szemlélet abban áll, hogy a halottakat cinikus módon előre áldozatra szántaknak állítják be. Épeszű ember nem tud ilyet elképzelni, és a valódi hősiességen becstelen dolog ezt a foltot ejteni. A kockázatot természetesen bonyolult anyagi és lelki indítékok alapján, de minden űrhajós vállalta. Rendkívüli színvonalú és értékű szellemi-fizikai teljesítmény másként nem érhető el. - Mi van azokkal az áldozatokkal, akikről nem tudunk, mert nem közvetlenül a reflektorfényben álló repülések kapcsán vesztették életüket? - Tíz körül lehet mindkét oldalon a gyakorló repülések, nyomáskamrás, gyorsulási és egyéb kísérletek áldozatainak a száma. Vannak aztán olyan egészségügyi események, amelyeket nem is lehet közvetlen kapcsolatba hozni az űrhajózással. Ilyen Beljajev fehérvérűsége vagy a Burán, a szovjet űrsikló berepülőpilótájának agydaganata... Az amerikai társadalom nyíltabb szerkezetű volt, nem lehetett eltitkolni a baleseteket, a szovjetek viszont értelmetlenül titkolóztak. Most terjengő legendákat kell elviselniük ezért. - Mi a helyzet a „szétesőfélben lévő MIR szerencsétlen, ottfelejtett fedélzeti mérnökével”, Kriikaljával? - Ez a híresztelés rosszhiszemű marhaság, már elnézést. A dolog egészen pontosan a következőképpen áll: egy űrállomás működőképességének fenntartásához személyzet kell, egyik tagja feltétlenül fedélzeti mérnök, ugyebár, ez érthető. Tavaly május 18-án indult el a Szojuz TM-12-vel Arcebarszkij és Krukaljov fedélzeti mérnök, Helen Sharman angol űrhajósnő társaságában. Személyűrhajó érkezésekor az a menetrend, hogy a visszatérők átszállnak a korábbi és az űrállomáson tartózkodó űrhajóba, és azzal térnek vissza. Sharman is ezt tette, a leváltott legénységgel együtt. Krukaljov és Arcebarszkij maradt. Október 2-án megérkezett új állomásparancsnoknak Volkov, valamint Bakirov kazah és F. Viehböck osztrák űrhajós, a Szojuz TM-13-mal. Köztük viszont nem volt fedélzeti mérnök. Krukaljov tehát nem térhetett vissza, de a tervek szerint a Szojuz TM-14 befutása után a fent dokkoló 13-sal még októberben visszatért volna. Ez a repülés csúszik pénzhiány miatt. Krukaljov nyilvánvalóan vállalta ezt. - Csak csúszik? Tényleg, mi lesz most a szovjet űrprogrammal? - Most odafent Volkov a parancsnok és Krukaljov a fedélzeti mérnök. Rendszeresen ellátják őket vízzel, levegővel, élelemmel és technikával a Progressz űrhajók. Bármi baj esetére pedig ott van nekik a Szojuz TM-13 űrhajó, a dokkban! Csakhogy nincs baj. A Szojuz TM-14 márciusban indul, két - immár - FÁK-űrhajóssal és egy némettel. Ami az űrprogramot illeti: ebben az évben a személyszállító repülések szintje meg fog egyezni a tavalyival! Két-három Szojuz várható, a német, aztán francia és spanyol vendéggel, továbbá három-öt teherhajó, szükség szerint. Ennek alapja: tavaly december 30-án a FÁK tagállamai többen is aláírták, hogy részt vesznek a volt szovjet űrprogram folytatásában. - Nyilván immár üzleti alapon. Akkor viszont a nemzetközi híresztelések közönséges üzletbefolyásoló akciók... - Könnyen lehet. FÜREDI LÁSZLÓ AZ ŰRHAJÓZÁS POKOLI DICSŐSÉGE Az űrállomás vázlatán 1. a MIR 2, a Kvant modul. A 3. és 4. modulhoz hasonlókkal a későbbiekben esetleg bővítik a rendszert. 5: dokkoló Progressz. 6: a személyszállító Szojuz, pillanatnyilag a TM-13. Nem tárgyalunk erőfölényből Egy éve a postai hírlapterjesztés az összeomlás határán volt, sokan a posta csődjéről is beszéltek. Valóban nehéz helyzetben volt a postai sajtóterjesztés, mert nem volt felkészülve a 6-800 kiadó újságdömpingjének fogadására. Az átszervezés szükségessé vált, ezért különválasztották az előfizetéses és az árus terjesztést. Az előbbivel a Hírlap- és Postaszállítási Igazgatóság (HPI), az utóbbival pedig az újonnan létrehozott Hírlapkereskedelmi Igazgatóság (Hírker) foglalkozik. A Magyar Posta Vállalat hírlaposztályának vezetőjétől, Dubinyiné Lénárd Margittól kérdeztem: túl van-e már a postai hírlapterjesztés a kritikus időszakon, kigyógyultak-e a átszervezés gyermekbetegségeiből. - Kifelé tartunk az alagútból, ezt egyértelműen igazolják az év végi adatok. Sokkal nagyobb forgalomcsökkenésre számítottunk. Szerencsére ez nem következett be, sőt az 1991. októberi adatok szerint nőtt a postai árusok forgalma. Ez azt bizonyítja, hogy kezd helyreállni a rend a postai hírlapterjesztésben. Viszont - sajnos - több előfizető mondta le a lapját, mint gondoltuk. De amit ezen a réven elveszítettünk, azt az árusításban bőven behoztuk. Az idén is előfizetői csökkenésre számítunk, ami azt jelenti, hogy az olvasók inkább az árusoknál szerzik be kedvenc újságjaikat. Mindez megerősített bennünket abban, hogy helyes volt a hírlapárusítás területén a gyökeres átszervezés, a fejlesztés. - Nem azért összpontosított a Posta az árusítás megerősítésére, mert az előfizetés évtizedek óta kölönc a vállalat hátán, mert ráfizetéses? - Természetes, hogy először azt az üzletágat részesítettük előnyben, amelyik több hasznot hoz. De ez nem jelenti, hogy a Posta lemond az előfizetőkről. Hiszen a postai infrastruktúra - a szállításkapacitás, a hivatalok, az egyesített kézbesítés - gazdaságos működtetése elemi érdeke a vállalatnak. Tehát a korszerű előfizetéses szolgálat összpostai érdek, és így már másként kell értékelni az esetleges „ráfizetést”. Éppen ma készítettünk el egy tanulmánytervet, amely az előfizetéses rendszert kívánja megreformálni. A terület fejlesztésére csaknem 100 millió forintot fordítunk. Az utóbbi időben valóban kevesebb a panasz a hírlapterjesztésre, de ez a kevés is sok azoknak, akik az árusoknál nem kapnak lapot, vagy akiknek későn érkezik az újsága. Milyen kiadói és olvasói panaszok a legjellemzőbbek mostanság? Milyen hibákért tehető felelőssé a Posta és milyeneken a környezet: a nyomdák, a kiadók, a szállítás? - Szigorúbban ellenőrizzük mind a kézbesítést, mind az árusítást. Az ellenőrzések alatt megállapítottuk, hogy több esetben nem érkeznek meg a lapok az ügyfelekhez, és az is igaz, hogy az árusoknál a keresett lapok nem mindig találhatók meg. De mind a két területen - különösen a kézbesítésben - kevesebb már a panasz - talán mert a kézbesítők bérrendszerét is megreformáltuk; ma már érdekeltek nemcsak abban, hogy időre vigyék házhoz a lapokat, hanem abban is, hogy törekedjenek megtartani az előfizetőket, darabszám szerint fizetik őket. Ma már egyes hivataloknál sorban állnak emberek az esetleg megüresedő kézbesítői állásokért. Csökkentek a vándorlással kapcsolatos panaszok is. Egy évvel ezelőtt a kiadók csaknem 700 millióval tartoztak a postának, éppen azért, mert nem tudtuk gyorsan, naprakészen értesteni őket a remittenda mennyiségéről. Az idén már a budapesti remittendáról egy hónapon belül, a vidéki remittendáról pedig 60 nap alatt számolunk el a kiadókkal. Ez mindkettőnknek jó: a kiadók tudják, hányadán állnak, mi pedig, hogy mely lapok terjesztésében vannak gondok. Az információcsere gyorsultával pedig, ha nem is felhőtlenek, de jobbak lettek a kapcsolataink, mint egy éve. Nem azt akarom sugallni, hogy mindennel meg vagyunk elégedve és nálunk minden nagyon szép, minden nagyon jó, csupán azt, hogy vállalatunk hosszú évek után végre jelentőségének megfelelően foglalkozik a hírlapterjesztéssel. - Hány kiadóval vannak kapcsolatban, és melyek a jellegzetes panaszaik? - Körülbelül 500 kiadó működik, ezek kötöttek szerződést a Postával. Eltűntek a régi jellemző panaszok, mint például, hogy ott áll a raktárban a lap és késve küldjük ki, nem igényel a posta rendesen stb. stb. Persze sokat javíthatnánk az előfizetői példányok feldolgozásánál, hiszen az előfizetőt nem érdekli, miért nem kapta meg a lapot, ő újságot akar olvasni. A Posta még mindig monopolhelyzetben van, vissza tud-e élni ezzel? - Vissza lehet élni a monopolhelyzettel, de ez hosszú távon nem járható út. Szerződéseinkben igyekszünk olyan kompromisszumokat kötni, amelyek megfelelnek a kiadók és a posta érdekeinek is. A kiadók is felismerték, hogy a posta nélkül nemigen tudják terjeszteni lapjaikat. Egymásra vagyok utalva, és ez határozza meg viszonyunkat. Nekem mániám, hogy tartózkodni kell a pillanatnyi helyzeti előny kihasználásától. Nem tárgyalhatunk erőfölényből, ezért egyeztünk meg a Magyar Lapkiadók Egyesülésével is. - Egy éve, amikor a Kurírról beszélgettünk, ön példaértékűnek nevezte az rt. propagandáját. Mint hírlapterjesztési szakembernek, mi a véleménye, hogy áll most a lap? - Ne vegye tiszteletkörnek, de a lapok között most is kiemelkedik a Kurír propagandatevékenysége. Úgy látom, nem sajnálják a pénzt az olvasók megnyeréséért. Példányszámuk folyamatosan nő. Talán a délutáni Kurír nem megy úgy, ahogy kellene, de ennek minden bizonnyal az az oka, hogy igen nagy a konkurencia a délutáni, esti lapokból. A lap jól szerkesztett, érdekes, izgalmas és ezért nekünk, postásoknak is kevesebb gondunk van vele, hiszen az olvasók keresik. UDVARHELYI ANDRÁS 1992. január 28. Hamis a közlöny? December 31-én este fél nyolckor a Híradó soros műsorvezetője már meglobogtatta az 1992. évi költségvetés délután 13 óra 57 perckor elfogadott, a Magyar Közlönyben kinyomtatott, és több vonatkozásban hibás szövegét - holott a törvényszöveg faxolt másolatát Göncz Árpád csak a késő dékáni órákban látta el kézjegyével. Mint tegnap a parlamentben, napirend előtti hozzászólásában Orbán Viktor Fidesz-frakcióvezető is utalt rá: a szerkesztésre, a kinyomtatásra és terjesztésre rendelkezésre álló rendkívül rövid idő annak az „alapos gyanúját” is felveti, hogy a közlöny nyomtatását már a szavazási procedúra befejezése előtt megkezdték, és lehet, hogy Göncz Árpád így nem a hiteles szöveget látta el kézjegyével. Orbán ezért javasolta, hogy állítsanak fel az eset kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottságot. Ennek kellene választ adnia arra is - többek közt -, hogy a „javítgatásoknak” mi az a mértéke, amely már felveti a közokirathamisítás gyanúját. Ezek után óhatatlanul fel kell tenni a kérdést: a Magyar Közlöny „hamis” tartalmú megjelentetése megvalósítja-e a közokirat-hamisítás Btk.-ban szereplő tényállását? Kérdésünkre dr. Békés Imre professzor, az ELTE Jogi Kar büntetőjogi tanszékének vezetője elmondta, hogy közokiratnak olyan törvényes alakiságoknak megfelelő okirat minősül, amelyet államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szerv, például bíróság készít. A Magyar Közlöny ugyan a „Hivatalos Lap” nevet viseli, annak kiadásáról mégis hatósági jogkörrel nem rendelkező szerkesztőség gondoskodik, ebből a szempontból tehát a Magyar Közlöny nem minősül közokiratnak. Következésképpen a törvényszöveg valótlan tartalmú megjelentetése esetén közokirat-hamisításról nem lehet beszélni. Békés professzoron kívül más jogi szakértőktől is érdeklődtünk, ők az ügy más, lehetséges aspektusaira is utaltak. A kinyomtatás és a megjelentetés körülményeinek beható ismerete nélkül egyelőre nem lehet bizonyosat állítani a költségvetési botrány újabb fordulójáról. Legfeljebb csak kérdéseket tudunk megfogalmazni. Nevezetesen: a valódi döntési eredményeknek megfelelő szöveget írt-e alá Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Göncz Árpád köztársasági elnök? Ugyancsak kérdés, hogy a törvényszöveg faxolt változata közokiratnak minősül-e? K. Z. Magyarkormánybírlag? Újabb sajtóorgánummal kívánja palettáját színesíteni a kormányhoz közel álló kiadóvállalat, a Publica Rt. Ezt látszik megerősíteni az a tény, hogy hivatalos levelet küldtek a Magyar Hírlap főszerkesztőjének, Németh Péternek, amelyben a Maxwell-részvények iránt érdeklődik. A vételi szándékot nem kommentálták a Publicánál, de a levél elküldésének tényét megerősítette Farkas Balázs, a részvénytársaság munkatársa. Németh Péter főszerkesztő érdeklődésünkre közölte: valóban kapott telefaxot a Publicától, ami - mint mondta - meglepte, hiszen a Maxwell-részvények értékesítését az Andersen könyvvizsgáló cég végzi, ők hivatottak dönteni a Magyar Hírlap esetleges eladásáról. - Hogy nekünk miért küldtek telefaxot, azt nem tudom - mondta a főszerkesztő -, mindenesetre meglepett. Azt sem értem, hogy tulajdonképpen miért érdeklődik a Magyar Hírlapétól közismerten eltérő szellemi irányzatom képviselő Publica a lapunk iránt, hiszen már van napilapja az Új Magyarországgal. - Mi történik, ha sikerül megállapodni az adásvételben? - Erről most nem akarok beszélni. A vásárlási szándék fejleményeire - ha lesznek - visszatérünk. CSERI