Kurír - esti kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-22. szám)
1992-01-15 / 10. szám
16 Vádlott: msssszr Délelőtti számunkban tudósítottunk arról, hogy január 14-én megkezdődött az esztergomi ügy néven közismertté vált, az okirat-hamisítástól a lőfegyverrel való visszaélésen át a büntetőtörvénykönyv tételeit szinte kimerítő bűnténysorozat bírói tárgyalása a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Gatter László büntetőtanácsa előtt. Lássuk - mintegy emlékeztetőül - a fő vádpont történetét, az úgynevezett esztergomi ügyet, amely Száva Lajos, a Sárgalábú és társai számláján a legnagyobb jelentőségű bűncselekményt. A vádiratban leírtak szerint tavaly január 23-án, a késő délutáni órákban a Vámház körúti Szabadság híd presszóban Stan lánca, alias Bobi, román férfi alig hörpintett egyet poharából, máris panaszáradat tört elő belőle: „Levettek tízezerrel, engem, aki profi valutázó...” „Micsoda?” - hajoltak közelebb a sopánkodóhoz a nem éppen szeplőtelen urak. - „Úgy, ahogy mondom - bizonygatta lánca -, délelőtt jártam ott, fegyverrel kényszerített egy Kóté Gyula nevű bártulajdonos több társával együtt arra, hogy adjam át a nálam lévő tízezer német márkát.” Nemsokára befutott Száva Lajos, akit Sárgalábú gúnynéven tisztelnek az alvilágban, s aki nem más, mint a kiterjedt Száva-klán feje. Góman József közvetítésével Száva Lajos is meghallgatta Robi panaszát, és nyomban lovagias gesztust tett: „Majd mi megvédünk téged, visszaszerezzük a pénzed, csupán húsz százalékot kérünk részesedés gyanánt. Áll az alku?” A román beleegyezően bólintott: „No, akkor dologra”, intett Sárgalábú, s még aznap az esti órákban Száva Lajos vezetésével Dorogra hajtott Gál Zsolt, Fekete József, Góman József, Száva Zsolt, László és János, Stan lánca és még négy romániai férfi. Nem találván Kóté Gyulát, Esztergomba kocsiztak tovább, ahol Farkas János útmutatása nyomán eljutottak a Prímás-szigeti Coctail bárba. Útközben Fekete egyik ismerősénél botokat, kardokat vettek magukhoz, mintegy meggyőző eszközként, hátha nem ért a szép szóból Kóté. Sárgalábúval az élen berontottak a mulatóba, fejvédőkkel, ütlegekkel. Finoman szólva erőszakosan arról érdeklődtek: „Hol van a tulaj?” Kóté nem volt benn. Mire a behajtók az üzlet szétverésével fenyegetőztek, ugyanakkor fölhívták a figyelmet arra, még véletlenül se jusson eszébe senkinek a zsaruk értesítése. A megrettent vendégsereg csak akkor lélegzett föl, amikor az egyik pincérnő - le a kalappal a bátorsága előtt! - távozásra szólította föl a hívatlan vendégeket, akik már addig bántalmaztak két bárkuncsaftot. Egyúttal a szórakozókat is megkérte, hogy a várható botrány és saját testi épségük érdekében inkább halasszák holnapra bárbeli programjukat, időközben a bűnbrigád tagjai az egyik vendég kocsijából elloptak ötszáz német márkát. Ezután Száváék visszaautóztak a fővárosba. Sárgalábú és Fekete József azonban még a hajnali órák előtt visszatért Esztergomba, és a minigrillbüfében írásos üzenetet hagytak Kóténak, hogy január 24-én újfent keresni fogják. A bártulajdonos persze komolyan megijedt. Bejelentést tett az esztergomi rendőrkapitányságon, hogy több fegyveres, ismeretlen személy követel tőle ötvenezer forint védelmi pénzt, és ha nem fizet, üzletét, családját fenyegeti veszély. Kóté utalt több, a városban elkövetett hasonló erőszakos, vagyon elleni bűntényre is. „Segítsenek - fogta könyörgőre a dolgot kérem, ez nem tréfa!” A zsaruk sosem veszik félvállról az ilyesmit, de bizonyára jó néven vették volna Káté Gyulától, ha az előzményekről is szót ejtett volna. Történt ugyanis, hogy ifj. Brecsovszki Ferencet ’91. január 19-én a Hotel Penta parkolójában úgymond lehúzásos módszerrel ismeretlen külföldiek átverték 560 ezer forinttal. Ekkora pénz elvesztése és az, hogy csőbe húzták, érthető módon más módszerre sarkallta Krecsovszkit. Kapcsolatba lépett Kóté Gyulával és társaival, akik ezt követően Farkas János közvetítésével - valutaváltás ürügyén az előkészített dorogi Park étterembe hívták Stan láncát. A román Góman József („Sanyi”) társaságában meg is jelent ott. A bártulaj több felfegyverzett kollégájával erőszakkal, kinyírással való fenyegetéssel kényszerítette láncát tízezer márka átadására. Ezután rohant hanyatt-homlok Pestre lánca, hogy segítséget kérjen a revanshoz. ’91. január 24- én este Száva Lajos és Gál Zsolt embereket toboroztak az angyalföldi Szamovár presszóban, majd a Szabadság híd presszóban. Az előbbi elől indultak tíz, dugig telt gépkocsival Esztergomba. Természetesen állig fölfegyverkezve botokkal, késekkel, boxerekkel, szamurájkarddal, pisztollyal, láncokkal, nuncsakuval. „Veszélyes helyre megyünk, csak az jöjjön, aki tökös, mert nem babra megy a játék” - közölte a bandafőnök, pontosabban sebtiben támadt vezér. De roppant csábítóan hatott, hogy Sárgalábú részesedést ígért, és egy, a leszámolást követő közös szórakozást. Ezután a lóerők közé csaptak. Útközben a Bécsi úti benzinkútnál Száva János Róbert egy TT-pisztolyt nyújtott át a vezérnek. A kocsikonvoj este tíz tájban gördült a Coctail bár elé. Felsorakozva reflektoraikkal megvilágították a mulatót, majd kiszálltak az autókból - mintegy negyvenen - és fegyvereikkel várakozó állásokra helyezkedtek, miközen a főnök és Fekete Gyula a bár konyhájában közölte követelését Káté Gyulával. A bártulaj azt felelte, hogy már itt van a rendőrség. A megyei és helyi zsaruk valóban példásan fölkészültek az addig sosem tapasztalt bűnesetre. Is. Mint a vádiratban olvashatjuk, odakint a maffiatagok is észrevették, hogy valami bűzlik a levegőben. Nem csoda, hiszen legtöbbjük már megütközött a törvénnyel, ismerte a zsaruszagot. Ám ekkor már késő volt, mert a videoszalag lejárt, a rendőrök pedig akcióba léptek. Sárgalábú Lanciájából rögtön elkobozták a pisztolyt. S természetesen a többieket is hamar meggyőzték arról: jobb az általános leszerelés, azaz a békesség. így ért véget az esztergomi eset, amelyet azután nyomozók s vizsgálótisztek vettek górcső alá. Érthető módon az ügy nagy port kavart föl, megbotránkozás és riadalom lett úrrá sokakon. Ráadásul nemcsak Esztergomban, hanem hamarosan több helyen ejtették szerét a zsiványok efféle zsarolásnak. Ezek javarészét a budapesti főkapitányság Illés Gyula vezette különleges csoportja, a mármár legendás hírű Cattani kommandó derítette föl. NYITRAI KOLOZS Szent életű rendező Olaszországban minden megtörténhet. Készíthet kommunista rendező filmet Jézusról - persze leginkább akkor, ha Pier Paolo Pasolininek hívják az illetőt -, vannak a baloldalra szavazó munkáspapok, évtizedek óta énekelhetnek atyák a tévében és a főtereken karácsonykor gitárkísérettel, és lehetnek edzői ifjúsági futballcsapatoknak. Arra azonban még Itáliában sem volt példa, hogy a rendezői székbe egy szerzetes üljön, és hogy a mellékszereplőket, valamint a statisztákat felszentelt apácák alakítsák. Most ez is megtörtént. Egy Serafino Rafaiani nevű, 32 esztendős kapucinus barát úgy gondolta: az Urat legjobban egy szent életének filmrevitelével szolgálhatja. Meg is találta az erre legalkalmasabb szentet: Assisi Chiarát, Szent Ferenc „Hold nővérét”. A tv-nek szánt alkotáshoz szükséges 30 millió lírát a Klarissza-nővérek rendje gyűjtötte össze a hívektől. Ezért a filmben az apácák szerepet is kaptak. A két főszereplő, Enzo Cerusico és Laura del Vecchio, a szent leány szegénységéhez illően, lemondott minden gázsijáról. Cerusicót annyira megihlette a film, hogy elhatározta: felhagy színészi karrierjével és kolostorba vonul Serafino atya viszont sikere fényében újabb filmeken gondolkodhat. G. N. L. 1992. január 15.. ■ m ■■ W mW m Kövér cicák Az ember sosem tudhatja, miként juthat némi kis pénzmaghoz. Most felejtsük el a klasszikus forrásokat, a tőzsdét vagy a lóversenyt. Vegyünk inkább egy helyes cicát, aki az idő múlásával hízásnak indul. Később pedig (szó szerint) olyan méreteket ölt, hogy szegényke szinte alig bír vánszorogni. Kínos dolog az ilyesmi, főként a mai világban, mikor annyian foglalkoznak az egészséges életmóddal. Az ember netán ott táblából türemkedő hasával a lakása előtt, és akkor mindennek a tetejébe usgyi, kislisszol az ormótlanná felhizlalt macskája is. Borzasztó élmény lehet. A két dolog, mármint a pénz és a kövér macska mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amerikában - hol másutt? - egy olyan verseny indult, ahol a legdagibb cica, illetve annak tulajdonosa kétszázötven kemény amerikai dollárt nyerhet. Ugyanis az a szomorú helyzet állott elő, hogy az eddigi „a világ legkövérebb macskája” cím nyertese, nem túl meglepő módon bár, de elhalálozott. Most aztán itt áll a korona üresen, kövér cicus nélkül. A pénzzel pedig sokszor hírnév is jár: a négylábú győztes még a Guinness Rekordok Könyvébe is bejut. M. A. Xv ■ni . mmmw in «a wrw • r t: -± Ülök és kapcsolgatok. Ebből nem élek meg, de akkor is kapcsolgatok. Cikológus barátom azt mondja, ez a mániákus depresszió kezdete. Persze ő is Hendrix-rajongó, meg lehet neki bocsátani a téves kórismét. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem amit látok. Egyik pillanatban feltűnik Dollyka és aszongya, hogy Gondolsz-e majd rám. Hát hogy a rossebbe ne. Nem is énekeltünk szinte mást katonakorunkban. Aztán eggyel odébb lövöm a távirányítót, és máris ott van nekem Imre bácsi. Tudják, aki mostanában olyan népnemzeti. Maradjunk annyiban, hogy nekem tizedes. Meg Mózes, esetleg Ádám, valamint Petőfi tolmácsolója. Már régóta hiányolom az ő humorát, az ő gyönyörű beszédét és fáj, amikor azt hallom, hogy a nemzet egyik nagy színésze aprópénzre váltja nem kis tehetségét. Ah, majd elfeledem: ő Dió, a „két félidő a pokolban” főszereplője. És zsidó. Itt masszőr. Bár látnám ma is masszőrként. És aztán? Akciófilm, kisfiú túszul ejti a japán karatebajnokot, Feró ökörködik az úttörővasúton, egy filmfesztiválon mindenki csokornyakkendőt hord. Egy csip a lányról, aki a Jégbüfé előtt vár és az eperfagyit szereti. Az eperfagyit ki nem állhatom, de a lányt szeretem. Valamit hadoválnak Boris Beckerről is, de mivel nyegavarjú hajcs, nem tudom, hogy épp Boris ász szerváiról vagy szerelmi életéről volt-e szó. A Superen fekete-fehérben lőnek az indiánok, de még a Kevin Costner előtti érából. De a legjobb az még csak most jön. Állandóan beszélnek itt ebben a sumák körzetben a Tilos rádióról. Interjúalanyok háttal, kormánypártiak és ellenzékiek szemből, mindenki szereti őket. De senki sem fogadja el ezt a bandát. Pedig csak annyit kellene tudniuk, hogy hajdan 1968-ban volt egy jelszó, amely így hangzott: „Tilos a tilos.” Ettől még nagyon messze vagyunk? Van egy nagy angol rádiós, úgy hívják, John Peel. Ő is egy tilos rádióval kezdte, ma már nemzeti intézmény. GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ Reggel és délután megjelenő országos napilap Délutáni kiadás III. évfolyam 10. szám Főszerkesztő: Szűcs Gábor Felelős szerkesztő: Müller Tibor Főszerkesztő-helyettes: Bán Károly és Meruk József Kiadja a KURÍR Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság Felelős kiadó az rt. elnök-igazgatója Igazgató: Pethes Sándor és Sárosi István Termelési igazgató: Lukács Zsuzsanna Technikai igazgató: Csutor György Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1122 Budapest XII., Hajnóczy u. 7-9. Postacím: 1525 Budapest Pf. 72 Telefon (PBX-központ): 202-5166 Telefax: 202-6802; 202-6659 Hirdetésfelvétel: 202-5166 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a hírlapüzletekben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) közvetlenül, utalványon vagy átutalással. Előfizetési díj: Reggeli KURÍR: egy évre 4560 Ft, fél évre 2280 Ft, negyedévre 1140 Ft, egy hónapra 380 Ft. Délutáni KURÍR: egy évre 3720 Ft, fél évre 1860 Ft, negyedévre 930 Ft, egy hónapra 310 Ft. Szedés: KURÍR RT. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató HU ISSN 0865-901- 12 4 8 16 .