Kurír - reggeli kiadás, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-12 / 42. szám
4 „Enyém lesz a halálom!” Oroszországban is akadnak, akik megpróbálják kihasználni az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetét és az ebből is adódó politikai feszültségeket. Nem is meglepő: mindig is akadtak zavarosban halászok. A magyar olvasó előtt sem ismeretlen Vlagyimir Zsirinovszkij neve, aki az általa képviselt politikai felfogással „kivívta” magának a demagóg, a bohóc és az őrült titulust, sőt, ezeknél is erősebb kifejezéssel illették néhányan. „Rend lesz Oroszországban - méghozzá a mi rendünk. Az, ami most történik, nem más, mint a nép elárulása és becsapása.” Zsirinovszkij, az önnön szavaitól felhevült vagy inkább megrészegült szónok letörli homlokáról a verejtékcseppeket, lebiggyedő ajkáról fröcsögnek az odavetett, összefüggéstelen mondatok. „Katonai hatalomátvétel lesz: a hadseregnek kell megmentenie a hazát... A nép elégedetlen, és én tudom, miért. Enyém lesz a hatalom” - harsogja nagy meggyőződéssel. Programja, zavarossága ellenére is, nyilván sok honfitársa szívét megdobogtatja. Zsirinovszkij új világrendet követel, mégpedig olyat, amelyben Oroszország, ha kell, erővel terjeszti ki jelenlegi területét, visszahódítva a történelem során egyszer már birtokolt országrészeket, az egykori Szovjetunió területeit. „Semmiféle államközösségre nincs szükségünk és nem is lesz soha. Borisz Jelcin átmenetileg bitorolja az én helyemet, de már tulajdonképpen győztem is” - állítja kivörösödött arccal. A világ sok országában egyszerűen hóbortosnak tekintenék, és egy jóindulatú legyintéssel elintéznék hepciáskodását. Oroszországban viszont, legalábbis ebben a mai Oroszországban termékeny talajra hull a demagógia magja. A nyílt politikai szópárbaj új jelenség ebben az országban. Az emberek cinizmusaés a gazdaság összeroppanása valami egészen különleges és felkavaró együttesét adja mindannak, amit általános rossz közérzet okozójaként szokás megnevezni. Ezt a kusza helyzetet aknázza ki a 45 éves jogi végzettségű Zsirinovszkij, aki pártjának elnevezésébe ügyesen belecsempészte a demokratikus és a liberális jelzőket. Századunkban volt már párt, amely egészen mást hirdetett elnevezésében és programjában, mint amit a gyakorlatban célul tűzött maga elé... Zsirinovszkijt és pártját azonban - éppen a történelmi példák riasztó volta miatt - hiba lenne alábecsülni. Ezt mutatta az oroszországi elnökválasztás előtti kampány is, amelyben Zsirinovszkij eredményesen dobta be fő fegyvereit: az olcsó vodka ígéretét és az orosz nacionalista lózungokat. Az összegyűlt szavazat természetesen kevés volt, de ha figyelembe vesszük, hogy a voksolásra jogosultak 8 százaléka látná őt szívesen az orosz elnöki székben, van min elgondolkodni. Ő mindenesetre állítja: a választás óta annyit romlott a helyzet, hogy ma már könnyedén összegyűjtené a győzelemhez szükséges szavazatokat, vagy akár sokkal többet, 60 milliót is. „Ha valaki olyan programmal áll elő, mint ő, az igenis veszélyes. Őrültnek látszik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Hitlert sem vette senki komolyan az első időkben, csak akkor, amikor már túl késő volt” - figyelmeztetett Lev Tyimofejev moszkvai közgazdász. A hasonlat talán túl merész, de a munkanélküliség, a bűnözés és a hiperinfláció mostanra előkészítette a terepet egy esetleges diktatúra kialakulásához. Zsirinovszkij nem véletlenül ígér rendet és prosperitást, mert tudja, hogy honfitársai semmire sem áhítoznak jobban ezeknél. D. R. flflS a RenauU5 l modeUe^^Vedet. Clio i \ebbi fte^av oUínp'ía eS uVÄU\ a ^enaUl Még ma keresse fel a helyi kereskedőt! Renault. A Magyar Olimpiai Csapat hivatalos támogatója. A szerbek és a horvátok egyazon szláv nyelv két, egymáshoz annyira közeli változatát beszélik, hogy sok nyelvész nem is hajlandó egymástól eltérő, külön dialektusnak tekinteni a szerbet és a horvátot. Lehet, hogy a kenyér úgy hangzik Belgrádban, hogy „hieb , míg Zágrábban ugyanazt „kruh”-nak hívják, de a valódi különbség a cirill és latin betűs írásmód eltéréséből fakad. Ám a szembenállás kötelez, így az utóbbi időben sajátos nyelvújítás tanúi lehetnek a szerbhorvátul értők. Ennek, úgy tűnik, kizárólag az a célja, hogy még hangsúlyosabbá tegye a különbséget a két nép között. Meg lehet például figyelni, hogy Franjo Tudjman horvát elnök már nem használja az „avion” (repülőgép) szót, ehelyett a „zrakoplov”-ot alkalmazza, amely körülbelül annyit tesz: „levegőben úszó dolog". Ugyanígy száműzte szótárából az „opozicija” (ellenzék) kifejezést, amit ,,oporba”-val helyettesít, s nem hallható tőle, hogy „telefon”, hanem a távbeszélőt úgy nevezi: „brzoglasz” (gyorsan hang). Milosevics szerb elnök viszont nem néz többet „televizija”-t, kizárólag „kvartski odasiljac vesti”-t (híreket adó doboz). Ami a tulajdonneveket illeti, a gránátokhoz hasonlóan igen alacsony röptűek. Amíg Belgrádban a Szlobodant (mármint Milosevicset) kedélyesen „Szlobo”-nak (szabadság) becézik, addig ugyanebből Zágrábban „Zloba” (rossz) lett. De Macedónia első embere, Kira Gligorov sem kerülhette el sorsát. Az ő nevét a szerb sajtó egyszerűen „szerbesíti” (Khira Gligorovics). Nem is beszélve a szlovénekről, akiket Szerbiában válogatás nélkül „fritz”eknek csúfolnak, ezzel utalva vélt osztrákok iránti szimpátiájukra. P. P. Az éneklő neonácik Az osztrák neonáci csoport tagjai sorra kerülnek rendőrkézre. A hét végén a lakásán tartóztatták le „Felső-Ausztria és Salzburg helytartóját”. A 32 éves Günther Reinthaler egyetemistaként terjesztette Gottfried Küssel parancsára a „tökéletes ideológiát”. A salzburgi hallgatónak sikerült társai közül jó néhányat az alsóausztriai kiképzőtáborba csalogatnia és Langeliosban - Karl Polacek és Kopanski kiképzők módszereit átvéve - őket is beállították a mostanra vezető nélkül maradt és betiltott pártba. Küssel vezér letartóztatásával egyenként akadtak fenn az osztrák rendőrség által kifeszített hálón az újfasiszta fiatalok. Reinthaler előtt épp Polaceket kapták el az osztrák bűnüldözők, s bécsi források szerint nagy a valószínűsége annak, hogy egykori feljebbvalója „énekelt”. SZ. F. F. Novosztyi-Kurír exkluzív könyvet Sztahanovnak Emlékszik még a kedves olvasó egy bizonyos Alekszej Sztahanovra? Nevét egy egész mozgalom viselte az egykori szocialista világban. A korábban ismeretlen bányász 1935 augusztusában tizennégyszeresen teljesítette túl a tervet, s ezzel elindult egy szovjet karrier. Az országnak szüksége volt a munkáshősökre, a paraszthősökre, de az már egyáltalán nem érdekelte a sztálini vezetést, mivé lesznek ezek az emberek a dicsőség, a hírnév és a kitüntetések súlya alatt. A Központi Pártlevéltár utódszervezete, az oroszországi Legújabbkori Történelmi Levéltár gyűjteményéből került elő az a anaszos levél, amelyet a munkaős Sztahanov írt Sztálinnak. Sztahanov egyébként már 1936- ban letette a csákányt és egyre feljebb kapaszkodott a szamárlétrán: kezdetben előadó, majd bányaigazgató, 1943-tól pedig a Szénipari Minisztérium dolgozója. A fent említett levelet 1945 szeptemberében írta, akkor, amikor az egész ország romokban hevert. Nem véletlen, hogy a Központi Pártlevéltárban „Szigorúan titkos!” jelzéssel ellátva őrizték. „C. M. Malenkov elvtársnak Az OK/b/P KB Titkárságának 1945. IX. 5-én kelt határozata értelmében bennünket, bíztak meg azzal, hogy intézkedjünk Sztahanov elvtárs Sztálin elvtárshoz intézett, anyagi segítséget kérő levelével kapcsolatban. Beidéztük Sztahanov elvtársat, és kiderült, hogy valóban meglehetősen rossz körülmények között él családjával. Nagy családja van: négy gyereket és három öreget, őt magát is beszámítva 10 embert kell eltartania. Kétezer rubel fizetést kap, sokba kerül a lakás fenntartása és a család ellátása. Sürgősen intézkedtünk, hogy tatarozzák a lakást, néhány bútordarabbal is kisegítettük, és közbenjártunk a lakbér csökkentése érdekében. Elláttuk kedvezményes élelmiszer- és iparcikk-vásárlási könyvecskével és háromezer rubelre emeltük a fizetését. Ezenfelül Csadajev elvtárs megígérte, hogy keres számára egy kisebb nyaralót. Ami az autót illeti, valóban van két autója, de mindkettő rossz. Pobjedát még nem adhatunk, mert még nem került forgalomba, addig is keresünk neki valamilyen autót. A Sztahanov elvtárssal folytatott beszélgetésből megállapítottam, hogy nagyon keveset olvas és kultúra tekintetében elmaradott. Már kértük önt, Malenkov elvtárs, adjon utasítást arra vonatkozóan, hogy könyvet juttathassunk Sztahanovnak. Nem valószínű, hogy nyomban ráveti magát a könyveibe, de a juttatás valószínűleg felkelti az érdeklődését. Ami a magánéletben tanúsított magatartását illeti, keményen megfedtük és figyelmeztettük, hogy ne járjon annyit az éttermemé, és ne veszítse el az önfegyelmét, ne garázdálkodjon. Kezdetben mindent tagadott, de amikor szembesítettük a tényekkel, ígéretet tett arra, hogy megváltozik. Majd meglátjuk, mennyit ér az adott szava... Ezt végeztük Sztahanov panaszos levele nyomán.” 1992. február 12.