Kurír - esti kiadás, 1992. február (3. évfolyam, 23-42. szám)

1992-02-14 / 32. szám

25 ÉV - ALBUMBAN 2. „Mindenkinek be kell nyomnia! Gyanakszol mindenkire, aki idősebb harmincnál. Gyanak­szanak rád, ha fiatalabb vagy harmincnál, ha hosszú a hajad, ha gitárt pengetsz, és mindenfé­le sületlen szöveggel traktálod jobb sorsra érdemes környeze­tedet. így aztán ne csodálkozz, ha megköveznek úton-útfélen akkor is, ha csak sétálsz, eszel, nézel vagy egyszerűen csak léte­zel. „Everybody must get stoned” - vagyis mindenki megkövezte­­tik, de ez azt is jelenti: „Min­denkinek be kell nyomnia.” Le­hetsz albán szamár, magyar csap vagy kócos, réveteg szemű, kissé cinikus, fa- és orrhangon kántá­­ló, kellemetlen, közép-nyugati zsidó fiatalember, akinek primi­tívnek tűnő­ dalai felérnek ma is egy fejlövéssel. Bob Dylan szól, 1966-ból. Blonde on Blonde, a rock máso­dik kettős nagylemeze. Bob má­sodik továbblépése önmagától. Az első­ egy évvel korábban tör­tént, amikor Newportban a folkfesztiválon elektromos gi­tárral jelent meg. Most pedig meghangszerelt balladákkal, eposszerű történetekkel kerget­te őrületbe azokat, akik azt hit­ték, örök időkig megmarad pro­­test-song-énekesnek, Woody Guthrie örökösének. Azt is sokan mondták, hogy ezt a lemezt szánta végrendele­tének. Néhány hónappal megje­lenése után Woodstock közelé­ben csaknem halálos baleset ér­te. Mondták, hogy ezt a balese­tet csak megrendezte, hogy utá­na elölről kezdhessen mindent. De mi szüksége lett volna erre a nyaktörő mutatványra az amúgy is „köpönyegforgató” Dylan­­nek? De minek beszélek itt mellé, amikor e kettős korongon mo­tyogja szerelmi vallomását arról a nőről, aki csak akkor válik kis­lánnyá, ha szakítani kell (Just Like A Woman), a kisrealista filmjét a kis hazugságokról, né­hány mesebeli figurával (Mem­phis Blues Again), olyan hangos képsorokkal, amelyekbe be-be­­úsznak kiradírozhatatlan képek, akár kábítószer nélkül is (Visions of Johanna, Leopard­ Skill Bill- Box Hat). De életre leheli őt a blues is, és viszont (Pledging My Time, Fourth Time Around). Az­tán újabb arculcsapása minden divatnak: egyetlen dalfolyam egyetlen lemezoldalon! Ali ez az őrület? Ki ez az „Alföldnek szo­morú szemű hölgye”? „Higany ajkaddal missziós időkben / daloló imákkal füstös szemedben / ezüst kereszttel harang-zengésedben / eltemethet-e valaha bárki Téged?” Így ugye más ez a Szőkén Szőke ismeretlen, csak villanásokra megtestesülő Kedves Szép Alak? Jólesik a szenvedés, a szo­morúság? Hát persze... (LEZSI) „Csalni csalsz, úgy, mint egy asszony” Bush­r ROCK - ROLL Ha már minden elfogyott, nem marad más, maximum a rock - roll Sátán őfelsége a királynő zsoldjában Düledezik a nevezetes brit konzervativizmus épülete. Cte^fifle^rm^nfTlz^u­tóbbi időben egyre tolerálisabb in­tézkedésekkel segíti a kul­túrának azon fertályát, amelyet jobb után rock ’n’ rollnak hívnak. Megértük, hogy Eton és Camb­ridge sáros téglás falai kipumvgnult Mozid és Beethoven tllelté Chuck Berry. Június szánnyolcadikán a brit kormány megrendezi a zsírió nemzeti napját. Nemzeti, vagyad tehát a közismert angolszász tolerancia­k köré­be belefér a blues, a pop, a rap és minden né­ven nevezhető miegymás. A komolyzene viszont nem ugyanis az angol művészeti minisztert nem mást kért fel az esemény főszervezőjének, mint a blues bőgő Inkáját, magát „sátán őfelségét”, a Jaggert. A két lábon járó legenda pediglen fala ötvenezer font sterling kipengetése után el­vállalta. Hosszú és nehéz nasí lesz majd ez az ük ünnep. Ha nem is nevezhetjük majd Woods­­tocknak, de mindenképpen mégérig nagy vigyázó szemünket reája vessük. Fellép Elton Johntól Princéig mindenki, aki­ Mna is lármázási szándékkal megdöngette egy-egy kuka fedelét. Persze ez is csarregffrock n' roll. De nekünk jó. THOMAS WINTER M­m?! Biliárd Fél 10 (Vill., Mária u. 48.) 14. Szintézis 15. In Line 1. Kertületi Műv. Ház (I., Bem rakpart 6.) 14. Brass Age 15. Rythm And Blues Brancs Kassai Music Ciub (XIII., Pannónia u. 14.) 15. Palermo Boogie Gang 16. Gerendás Péter Lágymányosi Közösségi Ház (XI., Körösi József u. 17.) 16. Hobo Blues Band-klub Made Inn Music Club (ex-Fika) (VI., Andrássy út 112.) 14. Kortársak Rock Café 15. Hobo Blues Band 16. Mr. Basary és a Hard Rock T. Tűzföld - Láng Műv. Közp. (XIII., Rozsnyai u. 3.) 15. Ladánybene 27. Satöbbi, Striptíz, Väinämöinen Baráti Társaság Szkéné Színház (XI., Műegyetem rakpart 2.) 14. Tündérzene - Laár András estje, 20 óra m fw , AMSPSmAI­­W, Unim­i Anita Szóval? Van-e helye itt a pró­zának? A minden bizonnyal. Az a Moziklip ugyanis már régen volt, akkor elegendő volt az énekhang. Jószerével semmi mást nem tudtunk róla, ami­kor elénekelte Demjén és Lerch dalát, csak azt, hogy iszonyatosan jó volt. Meg azt, hogy iszonyatosan jó lenne, ha ez a hang nem csengene le idő előtt. Esztendők múltak el anél­kül, hogy igazán befutott vol­na, vagy legalább kifutotta volna magát. Pedig akadt munkája, folyamatosan. Két lemeze is készült, de hagyjuk. Azok csak a tapasztalatszer­zésre voltak jók, hogy milyen ne legyen a következő. Mi le­gyen Anitával, és mi legyen a dalokkal? Nem a mostaniak­kal, hanem a jövőbeliekkel. Fontos ez? Persze. Ez egy olyan pálya, ahol az édes is megkeseredik; az emlékek csak az idő múlását jelzik, és a kihasználatlanul maradt le­hetőségekét. A slágerek megporosodnak, ez a sor­suk. Hát az előadóké? Az övék is meg vagyon írva. Kottafejekkel, ha még léte­zik ilyen a rockban. Marad­junk annyiban, hogy itt is fej kell az íráshoz. Az ő szakmai életvonalát hosszú ideje Janicsák István rajzolja. Elévülhetetlen érde­me (valóságos mutatvány), hogy Anita a felszínen ma­radt. Csak... csak az a baj, hogy a nő nem lebeg a vízen, csupán tempózik. És vár, hogy egyszer elkapja a rit­must. Azt, amelyik igazán az övé, meg azt a dallamot, amely a szívéből szól, de nem ragadós, még ha éde­sebb is a méznél. Ismerve a Főzizi munkásságát, hamaro­san bizonyára kitalál ez ügy­ben (is) valamit, vagy még inkább valakit... Addig? Talán a musical. Próbaéneklésre vár a Vígszín­házban Anita, az a csaj, kinek hangját Whitney Hous­tonéhoz hasonlította nem egy rockszakmász. Ez a kü­­lön(hang)torna természetes, tudniillik azokat is elfelejtik általában, akikről azt állítot­ták, hogy felejthetetlent pro­dukáltak egykoron, és Anita még felejthetőt se nagyon. Mégsem szabadna elfelejt­kezni róla. Nem múlhat el a világ dicsősége, mielőtt meg­érkezne egyáltalán. DR. DOKTOR Soha ilyen szépnek nem láttam Ani­tát, mint néhány napja. És nem azért, mert szürkehályogműtét elől állok. Hanem mert tényleg. Ráné­zésre összeérett benne a kislány meg a nő. Nem túl szőke, nem túl göndör, nem túl festett, szóval... és a Főzizi Fotó: BEGA NÓRA ilyen lehet, amikor a tigris azt álmodja, hogy ő a sas? (The Tiger Dreams That He Is an Eagle.) Deborah Henson-Conant erről mesélt a Petőfi Csarnokban beszélő ujjaival a hárfa húrjain. A há­zigazdát, a Special EFX-et jól ismertük. A hárfás hölgy viszont igazi meglepetés volt. Deborah együtt léleg­zett, élt - néhol a legmeghit­­tebb együttlétet idézve (!) - az eredetileg klasszikus zene színpadaira teremtett húros csodával. Conant kisasszony után Jinda „Sham” (ütősök) és A TIGRIS, A SAS ÉS A HÁRFA Chilei Minucci (gitár) duó­ban lépett a színpadra. Gyors egymásutánban következtek a rendkívüli technikai tudást igénylő Special EFX-kom­­pozíciók. Később ismét trió­vá bővült a társulat. Siker. Siker. Siker. Ezt a zenét nem lehet, nem érdemes skatulyázni. Latin dallamok, kortárs kísérletek akár John Cage világáig bezá­rólag. Láss csodát, vevő rá a közönség. A telt házas, csar­nok ezen az estén megtud­hatta, mi történik, ha a tigris azt álmodja, hogy... Ne tör­jék a fejüket rajta. Elárulom. Repülni fog. B. É. a frászt is mond- ll Ilii Ilw W I hatna? Meghalt Kovács Gyula. A „Bolond” Kovács. Üres a szék a bőrök mögött, elárvultak a I. M. KOVÁCS GYULA áll és^dog^Mi I IWI 1­111/j OO oIII II A együtt muzsikál­ja I, Vili 11 m­a abban a na- UU U I ULfl gyón távoli jazz­klubban, ahova saját jószántán kívül szerződött. Sze­rintem egy öreg fekete trombitással ba­seprűk és a dobverők. Sajnos lesz kivel zsevál majd együtt. Béke vele! H.P.P. 1992. február 14.

Next