Kurír - esti kiadás, 1992. február (3. évfolyam, 23-42. szám)
1992-02-14 / 32. szám
25 ÉV - ALBUMBAN 2. „Mindenkinek be kell nyomnia! Gyanakszol mindenkire, aki idősebb harmincnál. Gyanakszanak rád, ha fiatalabb vagy harmincnál, ha hosszú a hajad, ha gitárt pengetsz, és mindenféle sületlen szöveggel traktálod jobb sorsra érdemes környezetedet. így aztán ne csodálkozz, ha megköveznek úton-útfélen akkor is, ha csak sétálsz, eszel, nézel vagy egyszerűen csak létezel. „Everybody must get stoned” - vagyis mindenki megköveztetik, de ez azt is jelenti: „Mindenkinek be kell nyomnia.” Lehetsz albán szamár, magyar csap vagy kócos, réveteg szemű, kissé cinikus, fa- és orrhangon kántáló, kellemetlen, közép-nyugati zsidó fiatalember, akinek primitívnek tűnő dalai felérnek ma is egy fejlövéssel. Bob Dylan szól, 1966-ból. Blonde on Blonde, a rock második kettős nagylemeze. Bob második továbblépése önmagától. Az első egy évvel korábban történt, amikor Newportban a folkfesztiválon elektromos gitárral jelent meg. Most pedig meghangszerelt balladákkal, eposszerű történetekkel kergette őrületbe azokat, akik azt hitték, örök időkig megmarad protest-song-énekesnek, Woody Guthrie örökösének. Azt is sokan mondták, hogy ezt a lemezt szánta végrendeletének. Néhány hónappal megjelenése után Woodstock közelében csaknem halálos baleset érte. Mondták, hogy ezt a balesetet csak megrendezte, hogy utána elölről kezdhessen mindent. De mi szüksége lett volna erre a nyaktörő mutatványra az amúgy is „köpönyegforgató” Dylannek? De minek beszélek itt mellé, amikor e kettős korongon motyogja szerelmi vallomását arról a nőről, aki csak akkor válik kislánnyá, ha szakítani kell (Just Like A Woman), a kisrealista filmjét a kis hazugságokról, néhány mesebeli figurával (Memphis Blues Again), olyan hangos képsorokkal, amelyekbe be-beúsznak kiradírozhatatlan képek, akár kábítószer nélkül is (Visions of Johanna, Leopard Skill Bill- Box Hat). De életre leheli őt a blues is, és viszont (Pledging My Time, Fourth Time Around). Aztán újabb arculcsapása minden divatnak: egyetlen dalfolyam egyetlen lemezoldalon! Ali ez az őrület? Ki ez az „Alföldnek szomorú szemű hölgye”? „Higany ajkaddal missziós időkben / daloló imákkal füstös szemedben / ezüst kereszttel harang-zengésedben / eltemethet-e valaha bárki Téged?” Így ugye más ez a Szőkén Szőke ismeretlen, csak villanásokra megtestesülő Kedves Szép Alak? Jólesik a szenvedés, a szomorúság? Hát persze... (LEZSI) „Csalni csalsz, úgy, mint egy asszony” Bushr ROCK - ROLL Ha már minden elfogyott, nem marad más, maximum a rock - roll Sátán őfelsége a királynő zsoldjában Düledezik a nevezetes brit konzervativizmus épülete. Cte^fifle^rm^nfTlz^utóbbi időben egyre tolerálisabb intézkedésekkel segíti a kultúrának azon fertályát, amelyet jobb után rock ’n’ rollnak hívnak. Megértük, hogy Eton és Cambridge sáros téglás falai kipumvgnult Mozid és Beethoven tllelté Chuck Berry. Június szánnyolcadikán a brit kormány megrendezi a zsírió nemzeti napját. Nemzeti, vagyad tehát a közismert angolszász toleranciak körébe belefér a blues, a pop, a rap és minden néven nevezhető miegymás. A komolyzene viszont nem ugyanis az angol művészeti minisztert nem mást kért fel az esemény főszervezőjének, mint a blues bőgő Inkáját, magát „sátán őfelségét”, a Jaggert. A két lábon járó legenda pediglen fala ötvenezer font sterling kipengetése után elvállalta. Hosszú és nehéz nasí lesz majd ez az ük ünnep. Ha nem is nevezhetjük majd Woodstocknak, de mindenképpen mégérig nagy vigyázó szemünket reája vessük. Fellép Elton Johntól Princéig mindenki, aki Mna is lármázási szándékkal megdöngette egy-egy kuka fedelét. Persze ez is csarregffrock n' roll. De nekünk jó. THOMAS WINTER Mm?! Biliárd Fél 10 (Vill., Mária u. 48.) 14. Szintézis 15. In Line 1. Kertületi Műv. Ház (I., Bem rakpart 6.) 14. Brass Age 15. Rythm And Blues Brancs Kassai Music Ciub (XIII., Pannónia u. 14.) 15. Palermo Boogie Gang 16. Gerendás Péter Lágymányosi Közösségi Ház (XI., Körösi József u. 17.) 16. Hobo Blues Band-klub Made Inn Music Club (ex-Fika) (VI., Andrássy út 112.) 14. Kortársak Rock Café 15. Hobo Blues Band 16. Mr. Basary és a Hard Rock T. Tűzföld - Láng Műv. Közp. (XIII., Rozsnyai u. 3.) 15. Ladánybene 27. Satöbbi, Striptíz, Väinämöinen Baráti Társaság Szkéné Színház (XI., Műegyetem rakpart 2.) 14. Tündérzene - Laár András estje, 20 óra m fw , AMSPSmAIW, Unimi Anita Szóval? Van-e helye itt a prózának? A minden bizonnyal. Az a Moziklip ugyanis már régen volt, akkor elegendő volt az énekhang. Jószerével semmi mást nem tudtunk róla, amikor elénekelte Demjén és Lerch dalát, csak azt, hogy iszonyatosan jó volt. Meg azt, hogy iszonyatosan jó lenne, ha ez a hang nem csengene le idő előtt. Esztendők múltak el anélkül, hogy igazán befutott volna, vagy legalább kifutotta volna magát. Pedig akadt munkája, folyamatosan. Két lemeze is készült, de hagyjuk. Azok csak a tapasztalatszerzésre voltak jók, hogy milyen ne legyen a következő. Mi legyen Anitával, és mi legyen a dalokkal? Nem a mostaniakkal, hanem a jövőbeliekkel. Fontos ez? Persze. Ez egy olyan pálya, ahol az édes is megkeseredik; az emlékek csak az idő múlását jelzik, és a kihasználatlanul maradt lehetőségekét. A slágerek megporosodnak, ez a sorsuk. Hát az előadóké? Az övék is meg vagyon írva. Kottafejekkel, ha még létezik ilyen a rockban. Maradjunk annyiban, hogy itt is fej kell az íráshoz. Az ő szakmai életvonalát hosszú ideje Janicsák István rajzolja. Elévülhetetlen érdeme (valóságos mutatvány), hogy Anita a felszínen maradt. Csak... csak az a baj, hogy a nő nem lebeg a vízen, csupán tempózik. És vár, hogy egyszer elkapja a ritmust. Azt, amelyik igazán az övé, meg azt a dallamot, amely a szívéből szól, de nem ragadós, még ha édesebb is a méznél. Ismerve a Főzizi munkásságát, hamarosan bizonyára kitalál ez ügyben (is) valamit, vagy még inkább valakit... Addig? Talán a musical. Próbaéneklésre vár a Vígszínházban Anita, az a csaj, kinek hangját Whitney Houstonéhoz hasonlította nem egy rockszakmász. Ez a külön(hang)torna természetes, tudniillik azokat is elfelejtik általában, akikről azt állították, hogy felejthetetlent produkáltak egykoron, és Anita még felejthetőt se nagyon. Mégsem szabadna elfelejtkezni róla. Nem múlhat el a világ dicsősége, mielőtt megérkezne egyáltalán. DR. DOKTOR Soha ilyen szépnek nem láttam Anitát, mint néhány napja. És nem azért, mert szürkehályogműtét elől állok. Hanem mert tényleg. Ránézésre összeérett benne a kislány meg a nő. Nem túl szőke, nem túl göndör, nem túl festett, szóval... és a Főzizi Fotó: BEGA NÓRA ilyen lehet, amikor a tigris azt álmodja, hogy ő a sas? (The Tiger Dreams That He Is an Eagle.) Deborah Henson-Conant erről mesélt a Petőfi Csarnokban beszélő ujjaival a hárfa húrjain. A házigazdát, a Special EFX-et jól ismertük. A hárfás hölgy viszont igazi meglepetés volt. Deborah együtt lélegzett, élt - néhol a legmeghittebb együttlétet idézve (!) - az eredetileg klasszikus zene színpadaira teremtett húros csodával. Conant kisasszony után Jinda „Sham” (ütősök) és A TIGRIS, A SAS ÉS A HÁRFA Chilei Minucci (gitár) duóban lépett a színpadra. Gyors egymásutánban következtek a rendkívüli technikai tudást igénylő Special EFX-kompozíciók. Később ismét trióvá bővült a társulat. Siker. Siker. Siker. Ezt a zenét nem lehet, nem érdemes skatulyázni. Latin dallamok, kortárs kísérletek akár John Cage világáig bezárólag. Láss csodát, vevő rá a közönség. A telt házas, csarnok ezen az estén megtudhatta, mi történik, ha a tigris azt álmodja, hogy... Ne törjék a fejüket rajta. Elárulom. Repülni fog. B. É. a frászt is mond- ll Ilii Ilw W I hatna? Meghalt Kovács Gyula. A „Bolond” Kovács. Üres a szék a bőrök mögött, elárvultak a I. M. KOVÁCS GYULA áll és^dog^Mi I IWI 1111/j OO oIII II A együtt muzsikálja I, Vili 11 ma abban a na- UU U I ULfl gyón távoli jazzklubban, ahova saját jószántán kívül szerződött. Szerintem egy öreg fekete trombitással baseprűk és a dobverők. Sajnos lesz kivel zsevál majd együtt. Béke vele! H.P.P. 1992. február 14.