Kurír - reggeli kiadás, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-01 / 150. szám

1992. június 1. VICCES FELNŐTTEK Mint tudjuk, a ligetben nagyszerű. Évek óta nem voltak ennyien a budapesti Városliget­ben, az biztos. A szerve­zők - a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgá­lat Magyar Egyesülete és a Fővárosi Önkor­mányzat - háromszáz­ezer résztvevőre számí­tottak, s rengeteg prog­rammal várták a kicsiket és nagyokat egyaránt. A Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán műsor műsort követett, fellépett a Pa-Dö-Dö, Halász Judit és a Boj­torján, Eszményi Vik­tória és Heilig Gábor Tátika-show-t vezetett. A gyerekek kvízjátékot játszhattak Zoltán Eri­kával, Szandival és Szi­­kora Robival. A színpa­di kavalkádban feltűnt Ali baba és a negyven rabló, a Tátika Tánckar és a Panel Brancs, azaz Lehoczky Zsuzsa és Bodrogi Gyula. A szín­pad melletti kirakodó­­vásárban a pólóktól a sportcipőkig, a gör­deszkától a bizsukig bármit megkaphatott az a gyerek, aki elegendő pénzt tudott kisírni szü­lei zsebéből. S akkor még nem szóltunk a rengeteg vattacukros­ról, fagylaltosról, alkal­mi büfésről! A meleg elől az épü­letbe menekülők szin­tén nem unatkoztak. A pakisztáni, indiai, izrae­li, francia kiállítások mellett néptánc- és gyermekjáték-bemuta­tókkal várták az érdek­lődőket. Déltájban ér­kezett még Fodor Gá­bor fideszes képviselő, aki egyébként a Nem­zetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének védnö­ke. A fiatal honatyát a Kölyökrádió riporterei vették össztűz alá. A négy kis újságíró­jelölt kérdései alatt megtörve Fodor Gábor bevallotta, hogy 194 centiméter magas, har­mincéves, nős, gyere­kük még nincs, kedvenc színe pedig a kék. Álta­lános iskolában kimon­dottan jól tanult, bár mindig rossz gyerekek­kel barátkozott. Közép­iskolában már nem volt tiszta ötös, de akkor is az osztály krémjéhez tartozott. Szerelembe az óvodában esett elő­ször, s azóta sok szerel­mi csalódás érte, persze akadtak sikerei is a lá­nyoknál. Ám mostaná­ban inkább a politikával foglalkozik. Az ifjú ri­porterek megfogadták: a politikáról nem ejte­nek szót, de azt azért megkérdezték, tényleg olyan rossz légkör ural­kodik-e a Parlament­ben. A honatyák talán nem szeretnek viccelni? Hát vicces dolgok, azok akadnak az Országház­ban - mondta Fodor Gábor. Ő tudja, hogy értette. A gyerekek azonban jól szórakoz­tak, nekik sütött a nap. Szinte felnőttnek érezték magukat. K.Á. Tüntetés ■ mitv­ichi egy gyerekért (Folytatás az 1. oldalról) A tüntető tehát vasárnap délelőtt tízkor megérke­zett a Kossuth térre, pa­­pundeklitábláit az egyik villanyoszlophoz támasz­totta, s várta az érdeklő­dőket. A járókelők köze­lebb mentek, csodálkoz­va olvasták a transzpa­renseket, majd tétován odébbálltak. Nem jött el viszont az a hat bírónő, akik eddig a Rádai család perében ítélkeztek, pedig őket a tüntető külön meghívta. Rádai Péter állítja: 1977-ben kötött házassá­guk boldog volt, különö­sen, amikor 1984-ben megszületett Eszterke. Épp a gyerek születése után vált furcsává, hogy felesége régi kolléganője egyre több időt tölt ná­luk. Teltek az évek, s a másik asszony lassan már minden este felment hozzájuk. Rádai Péter taxisofőr, többnyire éjjelente dolgo­zott, s a barátnő - arra hivatkozva, hogy a fele­ség fél egyedül - az éj­szakákat is lakásukban töltötte. Néhány hónap után azért feltűnt a gya­nútlan férjnek, hogy a ba­rátnő már soha nem megy haza, s a feleségé­vel is egyre nehezebben jött ki. Az ismerősök, a bará­tok mondták ki először, hogy a két nő kapcsolata már nem barátság. A férj sokáig nem akarta hinni, hogy igaz a feltételezés, de végül kérdőre vonta feleségét. Az asszony fel­háborodva tiltakozott, s hogy a család élete rend­be jöjjön, a férj kiutasí­totta a barátnőt a lakás­ból. Házaséletük azonban nem lett jobb. A férfi egy véletlenül kihallgatott te­lefonbeszélgetésből tud­ta meg, hogy a két asszony külföldre készül. Mindez 1988-ban történt. Az apa nagyon megijedt, szaladgált rendőrségre, bíróságra, kérte, zárolják a gyerek útlevelét. A vá­lasz azonban mindenütt ugyanaz volt: csak akkor vonnak be útlevelet, ha tulajdonosa bűncselek­mény elkövetésével gya­núsítható. Rádai pert indított azért, hogy a gyereket nála helyezzék el, s be­adta a válópert is. Úgy érezte, állításait alá is kell támasztania, így el­kezdte lehallgatni és magnóra venni a két asszony telefonbeszélge­téseit. Személyiségi jo­gok megsértése miatt a bíróság később el is ítél­te, viszont bizonyítékokat szerzett mind a külföldi utazásról, mind a homo­szexuális kapcsolat té­nyéről. Nagy volt a megdöbbe­nése, mikor a válóper so­rán sem a tanúit, sem a bizonyítékait nem hall­gatták meg. Az akkor hat­éves kislányt az asszony­nak ítélték, aki tagadta a homoszexualitást és a tervbe vett utazást is. Az apa fellebbezett, ám 1990. december 6-án is­mét a feleségnek hitt a bíróság. Később derült ki, hogy az asszony decem­ber 13-án férje hamisított aláírásával kanadai vízu­mot kért Eszterkének. December 26-án a két nő elhagyta az országot, ma­gukkal vitték a kislányt, s hollétükről azóta sincs pontos információ. Rádai Péter nem adta fel. Azóta törvényességi óvást emelt a Legfelsőbb Bíróságon, ám mind a be­adványára, mind a felleb­bezésére azt a választ kapta, hogy a válóper tör­vényesen folyt le. Leg­utóbb újabb felülvizsgála­tot kért, s újabb gyermek­elhelyezési pert indított, hiszen Eszterkét hamisí­tott papírok segítségével vitték ki az országból. Az apa tehát a gyer­meknap délelőttjét a Par­lament előtt töltötte kis­lánya arcképével és já­tékmackójával, s rendü­letlenül bízik benne, hogy hamarosan újra láthatja gyermekét. KECSKÉS ÁGNES 1 ! Figyelem! Azok a cégek, amelyek az egyezségi tárgyalások megkezdésének időpontját lapunkban teszik közzé, rendkívüli, 25% kedvezményt kapnak a hirdetési árból! ! 3 Görög istenek a szuperkémnél (Folytatás az 1. oldalról) Császár a cikk megjelenése után telefonált a szerkesztősé­günkbe és kérte, hogy - mi­vel külföldre utazik - nyolc­tíz nap múlva hívjam fel. - Halló, Császár Vilmost ke­resem a Kurírtól. - Uram, én rögtön bemu­tatkoztam. Az első másodper­cekben mondottakat azonban nem lehet érteni, mert akkor elindul a magnó. De újra meg­teszem. Császár Vilmos vagyok. - Milyen magnót említett az előbbi - Na jó. Ön kérte, hogy ke­ressem meg, parancsoljon. - Ugye maga írta azt a cik­ket, amelyben a Herczegh­­üggyel foglalkozott. - Igen. Talán nem önt, a szu­perkémet verték át 43 millióval? - De, de. Sajnos engem. Csak sokkal több a károm. - Hallgatom. - Az stimmel, hogy 43 mil­lió forinttal, készpénzben, elsé­tált tőlem Herczegh testőreivel együtt, de 53 milliós váltót adott. A szerződést tavaly július 5-én írták alá, október 5-i lejá­rattal. A váltó fedezetéül a Sám­­son-Holding Kft. gazdasági igazgatója által kiállított igazo­lás szolgált, amely szerint 950 millió tehermentes árukészletük van. Az árut a szegedi Sámson- Szeko Kft. raktáraiban tárolják. A szerződés szerint­­ nem tel­jesítés esetén - jogosult vagyok abból 53 milliós árukészletre, il­letve a fennmaradó mintegy 900 millióra elővásárlási jogom van. A lejárat előtt Herczeg­ közölte velem: nem tud fizetni, mehe­tek a konzervekért. Akkor de­rült ki, hogy az árukészletet nem fizette ki, így a gyár meg­tagadta annak kiadását. Közben engem szeptember 18-án mi­niszteri parancsra teljesen jogta­lanul őrizetbe vettek. Hozzátar­tozik még az is, hogy a Sámson biztatott: vigyem a teljes készle­tet. Nézze: a majd 900 milliós készletre a szerződés nekem 7,5 százalékos províziót jelent. To­vábbi 25 százalék is járt volna, mert... No de ez már üzlet. Eb­ből is látszik, a károm 300 mil­lió felett van. - Van esélye, hogy megtérül­jön a kára? - Remélem. - Elárulná, hogy miért vá­lasztotta a Poszeidón nevet a kft.-jének? - A Poszeidón nevű kft.-m Szombathelyen van. Én Pesten lakom, igen kellemes emberek a szomszédaim: Horn Gyula alat­tam, Hetényi pedig mellettem lakik. De van több kft.-m is. Mindegyiket görög istenekről neveztem el. Poszeidón és Aga­memnon... Tudja, a görög iste­nek olyan emberiek. Nem töké­letesek, kicsit lopnak,­néha csal­nak és uram bocsá’, még hazud­nak . Csakúgy, mint az embe­rek. És én is ember vagyok. . (OLÁH) Ha majd a belső béke diktál Hagyományteremtő bú­csúra készül június 27- én Halásztelek nagykö­zség. A harminceszten­dős település vállalko­zói, egyházai, a helyi ál­lami gazdaság és az ön­­kormányzat Szent Lász­­ló-napi vigadalomra hívja Csepel szigetének lakosságát, Tempfli Jó­zsefet, a Szent László alapította püspökség­­ Nagyvárad - püspökét és Göncz Árpád köztár­sasági elnököt. Halásztelek polgár­­mesterét, Stoffán Antalt kérdeztük, milyen el­gondolás alapján dön­töttek I. László király ünnepe mellett? - Ha egy falunak nincsenek történelmi hagyományai, tradíci­ói, akkor a jövő nem­zedékei számára meg kell azt teremteni. Dönteni azonban na­gyon nehéz, hiszen olyan naphoz kell köt­ni ezt a fajta hagyo­mányteremtést, amely az egész közösségnek megfelel, amelyre büszkék lehetnek a la­kosok. Szent László személye, életműve egy kicsit hozzánk is szól. Főként ma, ami­kor egy nagyon nehéz időszakban újat és jót kell alkotnunk, amikor meg kell teremtenünk e kis közösségben az egyetértést, a sikeres jövő lehetőségét. I. László egyházat alpí­­tott, várost, lehetősé­get teremtett a nép­nek, hogy meg tudjon élni. Itt, Halásztelken nincsenek történelmi hagyományok. Ezt szeretnénk megterem­teni. - Ki állja a búcsú költségeit? - Példaértékű ren­dezvény lesz. A szegé­nyebb lakosság neheztel - maga sem tudja miért - a jól menő vállalko­zókra. Az állami gazda­ságot is rossz szemmel nézik néhányan, mert úgy vélik, miattuk nem kapják vissza a földjüket az emberek, illetve nem ott kapják vissza, ahol az eredetileg volt. Nos, a vállalkozók és a gaz­daság közösen finanszí­rozza június 27-ét. Lesz ökörsütés, birkapörkölt és mindenféle ínycsik­landozó étel, ital, ami pedig a legfontosabb, bízom a lakosság, a gaz­daság és a vállalkozók közötti békesség meg­teremtésében. Hiszen egy bőven terített asztal és egy kis ital mellett jobban oldódik a fe­szültség, meg lehet be­szélni a problémákat. - Az egyházak részt vesznek a rendezvényen? - A református, a görög katolikus és a ró­mai katolikus papok kö­zös istentiszteletet tar­tanak. - Nem fél, hogy a ha­gyományteremtést meg­zavarja a politika? - Bízom benne, hogy nem. Független, az SZDSZ támogatását élvező polgármester­ként vagyok hivatalom­ban. Azt hiszem, hogy egy hagyományteremtő napon félre kell termi a politikát. Föl kell is­merni, hogy ebben az országban ráérünk majd akkor politizálni, ha a lakosság élete jobbra fordul. Ha majd a belső béke diktál. Indulatok­kal nem lehet sem ha­gyományt, sem jövőt teremteni. S.GY. Ilyen a boksz? (Folytatás az 1. oldalról) - Mit mondjak, nagyon kellemes - mondta Laci, miközben kéttel kikerekedett szemét nem bírta le­venni a látványról. Nem is csoda, hiszen a ringben küzdő két bokszolón már csak egy kis bugyi volt. Ti­na és Stefani, a két amazon nemcsak egymást, de a nézőket sem kímélte. Hatalmas kesztyűik bizony be­találtak a kötélen kívül is. A testközelséget és az üté­seket a diszkó férfi közönsége valószínűleg nem bán­ta. Pedig már a mérkőzés előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy itt két nem akárhogyan kidolgozott test fog egymásnak feszülni. Tina például saját bevallása sze­rint barátján gyakorolta a jobbhorgokat. - A pofonjaimtól kicsit kék lett a fiam arca, de hát valahogy be kellett bizonyítanom, hogy mi nők sem maradunk alul agresszivitás terén - magyarázta a 19 éves szőke leányzó, akinek üté­seinél csak szavai pattogtak gyorsabban. Vélhe­tőleg eddigi élete során egyedül szüleivel nem boldogult. „Még nem nyugodtak bele” magyarázta Tina, amikor arról faggattam, hogy mit szóltak a szülők új sportágához. Stefani, aki valaha inkognitóban áruházi eladó­ként gyűjtötte az energiát a kiugráshoz, sokatmon­dó mosollyal hallgatta ellenfelét. Húsz éve böl­csességével is tudta: a sok beszéd is csökkenti az erőnlétet. A vörös hajú bokszolólány igaza a ring­ben bebizonyosodott. Jól elhelyezett sorozatai alatt Tina hosszú, csupasz combjai gyakran meg­roggyantak. A félórás meccsből, a két edző, Kati és Jóska is aktívan kivette részét. És ki más is lehetett volna a győztes, mint Stefani. Azért Tinának sem kellett szomorkodnia, a közönség több tagja sze­rint felső testi adottságokban „jobb volt a szőke”. A „Hot boxing show” igazi vesztese tán csak az az ercsi fiú volt, aki nem elég, hogy nem fért oda a sportbarát nézők tömegétől a ringhez, még barátai is cserbenhagyták. A katonatársaimmal ide beszéltünk meg talál­kozót, de nem jöttek el. Lehet, hogy az elmaradt bakák ahelyett, hogy né­zők lettek volna, inkább maguk vettek részt egy test test elleni küzdelemben? (BEB) Fotó: BODÓ GÁBOR /

Next