Kurír - reggeli kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 240-269. szám)

1992-09-01 / 240. szám

4 3°u BAUMIT HOMLOKZATI AKCIÓ! Utazást nyerhet Ciprusra.. * A I lm IC7tl IC 17 C70 ntom har 17 CO/ l/arlwaimAnni _____X1..ZH.I!. .1. i.".» ' 1 ' ■. i-n . r . n ■ Augusztus 17.-szeptember 17. 5% kedvezmény Csapjon a homlokára! A ház már csaknem készen áll... mindössze vakoló anyagra van szükség. És lassan vége a nyárnak! A BAUMIT most is megoldást kínál. A kiváló minőségű, közkedvelt BAUMIT-vakolatok közül most 5%-os kedvezménnyel vásárolhatók meg az árusítóhelyeken az alábbiak: A nemesvakolat a háznak esztétikus külsőt kölcsönöz. A thermovakolat megbízható hőszigetelést biztosít otthonának. A lábazati vakolat és a felújító vakolat segít az enyhén nedves, régi műemléki épületek felújításában, vagy átvállaljuk fűtési költségeit 50 000 forint értékig. Mindössze a vásárolt BAUMIT-termék blokkjának másolatát kell elküldenie címünkre. Már csak egy kis szerencsére van szüksége, hogy a kiváló minőségű vakoló anyagon kívül a fentieket megnyerje. Sorsolás szeptember 25-én, az őszi BNV-n a BAUMIT pavilonban. BAUMIT Kft. 1103 Budapest, Noszlopy u. 2. Telefon: 157-2741,157-2372 VÁROSATYÁK A DÉLSZLÁV BÉKÉÉRT Valamit tenni kellene már. Ezt a késztetést mindannyian érezzük, de eddig a politi­kusok és a katonák sem tudtak megoldást ajánlani a délszláv öldöklés befejezésé­re. Aligha van biztos recept a háború ellen, hétfőn mégis reménykedve hallgattam egy maroknyi lelkes magyar és külföldi aktivistát, akik hisznek abban, hogy a váro­sok és polgáraik a volt Jugoszláviában is tehetnek valamit a békéért. Budapesti előkészítő megbeszélésükön úgy döntöttek, hogy az idén novemberben a macedó­niai Skopjében rendezik meg a második nemzetközi önkormányzati (s vele párhuza­mosan a polgári) békekonferenciát. Azért esett Skopjéra a választás, mert a vérzi­vatarban mindmáig nyugodt „sziget” maradt, de onnan mégis közvetlen közelből érzékelhető a pusztítás, a szenvedés. Váratlan probléma esetén pedig Kecskemét - miként azt polgármestere bejelentette - „beugrik”, s megrendezi a konferenciát. Magyarország tehát, amely tavaly novemberben házigazdája volt az első nemzetközi önkormányzati konferenciának - emlékeztetett hétfőn Demszky Gábor főpol­gármester s ott a kiélezett helyzet ellenére leültek egymás­sal beszélni a szerb, a horvát és a szlovén városok képviselői, to­vábbra is erőteljesen kívánja tá­mogatni a délszláv háború átfogó megoldását, főleg a jótékonyko­dáson túlmutató akciókat. Ilyen­nek ígérkezik a skopjei konferen­cia is, amelynek megrendezése mindazonáltal nem mentes a kockázatoktól. A szervezők - élükön a holland városok béke­mozgalmával - kivétel nélkül minden délszláv térségből, min­den ott élő népből szeretnék Skopjéba hívni azokat, akik vall­ják - és a mostani háborús, na­­cionalizmusnak kedvező hangu­lat ellenére is merik vállalni­­, hogy a különböző nemzetiségek együttélése normális, sőt szép és természetes dolog. - Bármilyen furcsa, ezt egyre többen érzik így a háború tépáz­ta volt Jugoszláviában - nyilat­kozta lapunknak Mient Jan Fa­ber úr, a Helsinki Polgári Köz­gyűlés elnöke, a városok béke­mozgalmának egyik szellemi atyja, ő többször járt e térsé­gekben az elmúlt hónapokban, s nem tartja illuzórikusnak azt, hogy akcióik révén tehetnek va­lamit a megbékélésért. Minde­nütt találkozott olyan emberek­kel, akik nem hódolnak be a gyűlölködésnek, s többnyire il­legálisan, de ellenállnak.­­ Ez különösen igaz Boszniára. Sza­rajevóban például egy többnem­zetiségű csoport egy pincéből rádióadón próbálja ellensúlyoz­ni a hivatalos propaganda hábo­rús manipulációit, s együttmara­­dásra biztatja a város tarka né­pességét. A hozzájuk hasonló gondolkodású polgárokhoz kí­vánnak szólni a konferencia résztvevői, akik között ott lesz­nek a szerb, szlovén, albán, szandzsáki, horvát és macedón, sőt a görög, magyar, holland, olasz, amerikai városok küldöt­tei. Ha minden jól megy, még a sorozások elől Hollandiába­ me­nekült, odahaza dezertőrnek minősített délszláv fiatalok is - magyarázta Faber úr. Amszterdamból busszal in­dulnának Skopjébe, s útközben is toboroznának résztvevőket. Gondok nyilvánvalóan Szerbia határán adódnának, ahonnan - az amnesztiatörvény hiányában - e fiatalok börtönbe kerülhet­nének. A biztonságos áthaladást Kis-Jugoszlávia igazságügy-mi­nisztere hajlandó lenne szava­tolni, ám arra nincs garancia, hogy ez a gyakorlatban is így lesz. Faber úr szerint az talán védelmet jelentene, ha több (akár ellentétes oldalon álló) délszláv és külföldi város, így Budapest polgármestere is fel­­szállna erre a buszra. A polgár­­mesterek közös utazása önma­gában véve modellként szolgál­hatna a nemzetiségek együttélé­sére. Kivált, ha a busz minden utasa eljut Skopjéba. MÓRICZ ILONA Az ősi időkben a zarándo­kokra ezernyi veszély le­selkedett hónapokig tartó, viszontagságos útjuk so­rán. A szent helyek látoga­tóinak nemcsak a pogá­­nyokkal és az istentelen rablóbandákkal, a farka­sokkal és a medvékkel kellett megküzdeniük, de sokszor még az éhezés rémével is szembe kellett nézniük. A zarándokok tá­mogatása mindig is iste­nes, jó cselekedetnek szá­mított, és a világszerte terjeszkedő hatalmas amerikai gyorsétterem-há­lózat, a McDonald’s most úgy döntött, hogy felele­veníti ezt a szép, ősi ha­gyományt. Salisbury ódon katedrálisa mind a mai na­pig messziről érkezett za­rándokok tömegeit vonzza magával. A fáradt vándorok éh­ségének csillapítására a helyi MacDonald’s főnöke egyezséget kötött a helyi egyházi elöljárókkal. A hamburgergyártók aján­dékaként a látogatók dí­szes pergamentekercset kapnak zarándokújuk emlékére, ezenkívül pedig egy McDonald’s-utal­­ványt, amellyel kedvez­ményesen vásárolhatnak ennivalót a közeli étterem­ben. A hamburgergyártók bőségesen támogatják a székesegyház renoválását is. Ha pedig valaki úgy ér­zi, hogy a dolog nem telje­sen etikus, azt Christo­pher Powen, a dóm elöljá­rója nyugtathatja meg: „Lenyűgöző katedrálisunk zarándokok százezreinek nyújt lelki inspirációt. Egy kis becsületes pénzügyi akció igazán nem árthat.” V. A. 1992. szeptember 1. Csak az eső segíthet Háború folyik Lengyelországban. Tizenötezer tűzoltó, rendőr,­ katona - 22 repülőgéppel, helikopterekkel, tankokkal - foly­tatja drámai küzdelmét a lengyel történelemben eddig példát­lan erdőtűzzel. A katowicei és olsztyni vajdaság területén lévő Kuznia Rac­borska és Smolamia falun kívül még egy település és egy kisváros gyermekeit már kitelepítették. A hatóságok ké­szen állnak arra, hogy bármelyik pillanatban evakuálják a teljes lakosságot. E területen van Dél-Lengyelország legnagyobb összefüggő erdősége, amelyből most tízezer hektár ég és továb­bi tízezer hektár van veszélyben. A tűz a vasútvonal közelében napokkal ezelőtt, két helyen kezdődött. Arra gyanakszanak, hogy valószínűleg gyújtogatás okozta a katasztrófát. Óránként ötven kilométeres sebességgel terjed tovább a tűz, s a mentési munkálatokat az erős szél, a tel­jes szárazság és a 35 fok feletti hőség oly mértékben nehezíti, hogy a tűzoltóság egyik vezetője szerint - ha nem fog esni az eső - reménytelen a küzdelmük. A tragikus harcnak eddig két tűzoltó esett áldozatául, öt em­ber hollétéről nem tudnak. A mentőosztagok újabb és újabb erősítést kapnak ugyan, de már a vizet is tartálykocsik és vona­tok szállítják, mert a helyszínen nincs, a környék egyetlen pa­takjától is elzárta a tűzoltókat a tűz. A tűzoltókat állandóan be­kerítik a lángok, mert az égő erdő fölött 900 fokosra felforró­sodott levegő viharosan örvénylik, és több száz méterre sodorja el az égő fadarabokat, állandóan újabb helyeken lobbantva fel a tüzet. A környék összes útjait lezárták, s a polgári védelem fel­szólította a lengyeleket, hogy aki csak teheti, küldjön élelmi­szert és innivalót a helyszínre, mert immár képtelenek megol­dani a napi 24 órán át küzdő 15 ezer ember ellátását. Az egyik résztvevő csupán ennyit mondott: „Nem tudom, milyen lehet a pokol, de csak ha fele ilyen, akkor jobb, ha imádkozunk.” A sajtó, a rádió minden más hírt megelőzve óránként szabá­lyos hadijelentéseket ad a katasztrófa helyszínéről - nem vé­letlenül: csupán szombaton 1200 erdőtűzről kaptak jelentést a hatóságok. B. VARGA JÚLIA (Varsó) Temetés kérdőjelekkel Ami a szertartások menetrendjét illeti, mindent kidolgoztak a leg­apróbb részletekig. A szeptem­ber elején Honoluluról startoló repülőgép közvetlen a hajdani Fülöp-szigeteki tábornok-elnök szülővárosába, és északi Ilocos Norte tartományba kell, hogy szállítsa a koporsót, elkerülve ez­zel a fővárost, Manilát. Kilenc­­napos „békés és rendezett légkö­rű gyászperiódust” követően, szeptember 11-re tűzték ki a te­metést, hogy az egybeessen Fer­dinand Marcos születésnapjával. Minderről az özvegy, Imelda Marcos írt alá egy gondosan megszövegezett egyezményt Ra­fael Alulan belügyminiszterrel, biztosítva a manilai hatóságokat, hogy az egykori államfő holttes­tének hazatérését a család nem fogja kihasználni „nyugtalanság szítására”, s nem ad alkalmat a Marcos klán ma is szépszámú hí­veinek arra, hogy a kegyeleti ese­ményt kormányellenes megmoz­dulássá változtassák. Ami azt illeti, az aprólékos megállapodás ellenére könnyen lehet, hogy az utolsó pillanatban meghiúsul a terv. A Marcos fa­mília ugyanis attól tart, hogy a honolului St. Francis Kórház a Marcos elhúzódó kezelése során felhalmozódott, máig is kifize­tetlen számlák miatt megakadá­lyozza a holttest elszállítását amerikai területről. Elvégre az 1986-ban hazájából elmenekült elnök hosszas betegsége alatt vagy 200 ezer dollárnyi számla gyűlt fel, aminek kifizetését azó­ta is hiába várják. A hajdani First Lady minde­közben nem csak a temetés kér­dőjelei, s politikai háttere miatt kell, hogy izguljon. Számolnia kell az elene indított soktucat­nyi bírósági eljárással is: a mani­lai hatóságok egyaránt vádolják adócsalással, valutarendelkezé­sek áthágásával és korrupcióval. Néhány esetben az ügyben eljá­ró bíró az elmúlt hetekben fel­mentette ugyan az özvegyet, az azóta liberalizált devizajogsza­bályokra hivatkozva. Maradt azonban függőben levő per így is vagy 70, Imelda asszony tehát még várhatóan jó ideig folytatni kényszerül jogi csatározásait a manilai adminisztrációval. Pedig - ha hinni lehet nyi­latkozatainak - felhalmozott vagyon helyett ma már ő is csak baráti kölcsönökből és családja anyagi segítségéből tartja fenn magát. Nemrégiben Hong­kongban tett sikertelen látoga­tást, ahol számos bankban pró­bált nyomára jutni az állítólag oda írtalt Marcos-féle milliók­nak. Ám sanyarú sors ide, pénz­telenség oda, a mindig kíváncsi újságírók kifürkésztek, hogy üres kézzel azért a brit korona­­gyarmatról sem távozott. Köz­mondásos cipőbolondériája úgy látszik, még ma sem múlt el: po­tom 5700 dollárt fizetett ugyan­is három elegáns, krokodibőr­­ből készült topánkáért, így vi­szont meglehetősen nehéz el­hinni a pénzügyi helyzetéről szóló sirámokat. SZ. G. .................-------------------£---■&...irkklililllillllllllllllllllllllllHWH Az özvegy változatlanul rajong a cipőkért

Next