Kurír - esti kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 170-191. szám)

1992-09-29 / 190. szám

1992. szeptember 29. Mi újság,doktor úr? A nemzetközi orvosi szakirodalomból dr. Czeizel Endre tallózik öregedő kismamák A szakorvosok véleménye sze­rint az anyai életkor előreha­ladtával fokozatosan romlik a szülés biztonsága, vagyis gya­koribbá válnak a kompliká­ciók. Bármennyire így van, tény, hogy a világon egyre emelkedik a szülésre vállalko­zók életkora. Míg az USA- ban 1970 és 1986 között ezer kismamából nyolc volt 30 év­nél idősebb, 1986-ban már ti­zennyolc. A 35 és 39 év kö­zöttieknél megháromszorozó­dott a szülésre vállalkozók száma, a 40 éven felüliek kö­zött pedig kétszeresére emel­kedett. Ez azt jelenti, hogy ma már nem kizárólag a bio­lógiai tényezők játszanak sze­repet a gyermekvállalásban, az orvostudománynak éppen ezért fel kell készülnie a komplikációk kivédésére. RÁKBETEG GYERMEKEK A csernobili atomkatasztró­fa egészségügyi következ­ményeiről sok állítás és cá­folat látott már napvilágot, most végre megjelent az el­ső, igazán bizonyított és nemzetközileg ellenőrzött adatsor. E szerint a 15 éves­nél fiatalabbak pajzsmirigy­­rákos megbetegedése roha­mosan emelkedik, míg 1986-ban kettő ilyen esetet találtak, addig 1992 első hat hónapjában már harmincat. 1986 óta a betegek száma százegyre emelkedett. Az ügy azért is érdekes, mert eddig úgy tudták, hogy leg­alább tíz év a betegség ki­alakulása, de kiderült, hogy ezek a gyerekek még az anyaméhben fertőződtek, és a magzat érzékenyebb az ilyen behatásokra. GYÓGYSZERES GYULLADÁS Régóta felismert tény, hogy a fogamzásgátló tablettát szedő nők körében gyako­ribbak a hüvelygyulladások. Az okát sokáig nem tudták, most viszont kimutatták, hogy az így védekezőknél kétszer gyakoribb a klamí­­diás fertőzés. Talán azért, mert a tabletta megváltoz­tatja a hüvely vegyhatását, ami kedvezhet a klamídiá­­nak, de az is lehet - vélik mások -, hogy a tablettát szedők gyakrabban cserélge­tik partnereiket. HÁTRÁNYOS HELYZETBEN Nemrégen közzétett adatok szerint az USA-ban a fekete bőrű lakosság körében huszon­két százalékkal több a rosszul kezelt magas vérnyomás beteg­ség, mint a fehér bő­rű­eknél. Az adat azért érdekes, mert szinte egybevág a cigányság körében észlelt hazai tapasztalatokkal. Ez az egyébként gyógyítható és megelőzhető betegség előkelő helyet foglal el a halálozási okok között, ezért nem mind­egy, mi áll a jelenség mögött. Szociológusok szerint a fekete bőrűek nagy hányada nem ré­szesül megfelelő egészségügyi ellátásban, sokaknak nincs biz­tosítása, és életmódjuk sem kedvez a megelőzésnek. HÜLYÜLŐ EMBERISÉG „Ak­ is leszünk szenilisek” - énekelték annak idején egy musical szereplői, és nem jár­tak messze az igazságtól. Egy felmérés szerint a 65-74 éves korosztály három százaléka, a 85 év felettieknek már ötven százaléka válik szenilissé. A betegségek hátterében a gyó­gyíthatatlan Alzheimer-kór és az érelmeszesedés húzódik. Mivel az emberiség átlagélet­­kora emelkedik, nem min­degy, milyen állapotba kerü­lünk öregségünkre. A szak­emberek szerint az agyér­ el­­meszesedés megelőzése lenne a megoldás, amihez az kell, hogy az emberek megértsék, hogy már fiatalon és közép­­korúan kell arra készülniük, milyenek lesznek öregen. KETTÉVÁLT MUNKAHELY A munkahelyi passzív do­hányzás ellen kétféle módon védekeznek azokban az or­szágokban, ahol egyáltalán védekezni kellene: vagy el­különítenek egy sarkot a ci­­garettázóknak, vagy az egész munkahelyet kettéválasztják. Felmérések szerint ez utób­binál csupán 9,3 százalékot ér el a környezeti dohány­füst, míg a kijelölt helyen 23 százalékot. Kétségtelen, hogy az ilyen kettéválasztott munkahelyek nagyon költ­ségesek, ezért egyes munka­adók egyszerűbb és olcsóbb megoldással próbálkoznak: egyáltalán nem vesznek fel cigarettázó munkatársakat. ELNÖKI KAMPÁNY Az amerikai elnökválasztási­­ harc egyik érdekes és meg­fontolandó állomása volt, amikor az egyik legtekinté­lyesebb orvosi hetilapban mindkét esélyes elnökjelölt közzétette egészségügyi programját. A még hivatalban lévő Bush természetesen az elnöksége alatt elért eredmé­nyekre tért ki, részletesen le­írva, hogy 1990-ben 666 mil­liárd dollárt költöttek az egésszégügyre, ami az ország GDP-jének 12,2 százaléka, és ígérte, ez 2000-re 16 százalék lesz. Saját elnökségének is szerepet tulajdonított abban, hogy bár az Egyesült Álla­mok lakossága a föld népessé­gének csupán öt százalékát teszi ki, az orvosi Nobel-díjak ötven százalékát amerikai tu­dósok kapják. Clinton, az el­lenjelölt, főképpen az egész­ségügyi rendszer és gyakorlat kritikáját taglalta a lapban, megemlítve, hogy tudomá­nyos nagyhatalom ide vagy oda, az amerikaiak közül 37 milliónak nincs biztosítása. KÁVÉ Kiebruaalt jegyzet „Az élet nagyon hamar midik, s az ember soha nem beszél a »lényegesről«. Mindig csak feléje beszélt vagy körítlötte, vagy másról. ” Márai Sándor felismerése ez, negyvenkét év­vel ezelőtt leírta, én most olvasom, és rájövök (mert van, aki agyilag lassabban érik), hogy mi sem változott. Az elmúlt hetekben ugyanis csak politikai tanulmányokat és pamfleteket olvas­tam A-tól Z-ig. Jelenünk, jövőnk érdekében íródtak, gondolom, ez volt a szerzők szándéka, nem a tiszteletdíj. Csakhogy azóta minduntalan félreolvasok. Lehet, a szemüveg az oka, lehet a Cavinton, a háziorvosom szerint: meszesedés, mert megkérdeztem tőle, milyen lesz az a „két­­kulacsos áfa”, s nem gondolja, hogy akkor bőví­teni kellene a kulacsipart a kohásziparral szem­ben, mert tízmillió állampolgárral számolva az húszmillió kulacs lenne, s ha már lovas-nép­­nemzetiek vagyunk a húspuhító­ fűszerkeverék­­kel akár háromkulacsossá is válhatnánk. Egyik­ben volna a pálinka, másikban a bor, harmadik­ban a sör. Úgyis kifogásolták, hogy a Soros bejö­vetele után sörös nemzet lettünk, mert a Soros­adományok sörre változva folytak le az értemi­­ségi torkokon, de ennek köszönhetően is baj van, a nagy belga kan felfalta a széfet, akarom mondani a fészekaljat... Az orvosom aggódva közel hajolt, megemelte szemhéjamat, alánézett, unottan megjegyezte: „Magát meg fogja látogatni az Isten.” - Mikor? - kérdeztem örömmel, rég nem volt vendégem, hátha hoz magával mam­át, és sok-sok ajándékot. Beutalt egy pszichoanalitikus­nőhöz, aki le­fektetett az ágyra és ahelyett, hogy mellém bújt volna, olyan hülyeségeket kérdezett, mint: mi történt velem a gyerekkorban... és meséljek. A doktornő sokkal fiatalabb volt, gondoltam, azért kéri, mert kimaradt életéből a mese. Raj­tam ne múljon, volt egyszer, hol nem (többször nem, mint igen), élt egy kis fiú a Partiumban, akinek akkor még nem volt szakálla. Aztán egy nap jöttek az anyaországiak, aztán az előbbiek jóváhagyásával elvitték pajtásomat, Weisz Pistit a németek, aztán visszamentek. Majd jöttek az oroszok, öt évig nem tudtuk mennyi az idő, hány óra van, aztán mentek az oroszok, nőttön nőtt a kisebbséggyűlölet, közben voltam domb­elhárító, menekült, s most bennem van az anya­ország, meg a világösszes... Olvastam! A bukott kozmopolita önpuccs már odajuttatott, hogy selyemhernyó-tenyésztésbe fogtam, de azok a rusnya állatok szertemásztak, begubóztak az ágy, az asztal alá, a hajlatokba, lelkekbe, új lep­kegondolatokkal keltek szárnyra, mint terme­szek, megkondult a rendszer lélekharangja, húzzák Gógok, Magógok és demagógok... S tetszik tudni, doktornő, tényleg nem tudom, hogy mi lesz a nyulakkal, mert Weisz Pistit nem lehet kétszer... Bácsi, magát sérelem érte, ugye? Nem, az nem sérelem, ha kiebrudalják jegyzetemet. Olvasom a napi politikát, meg ehhez hasonlókat... a csúsztatásokat. Tetszik tudni, gyönyörűek a széteső mondatai, a fenn­­költ gondolatok, csak Weisz Pisti, meg Ábel a rengetegben... A szép doktornő homlokán szaporodtak a ráncok, koncentrált, halkan súgta: „Utolsó pil­lanatban elájul, s már nem emlékszik a »lé­nyegesre«. Mi volt az?... A halál? Nem, az érte­lem kielégülése, amikor a tünemények zűrzava­rában felismert valami igazat. ” NIKOLITS ÁRPÁD ­ A video-8 hőskora 1980. január 20-án öt világcég, a Hitachi, a JVC, a Matsushita, a Philips és a Sony a videózás tör­ténelmében korszakalkotóan új rendszert veze­tett be. Három évvel később, 1983 márciusában már százhuszonkét cég (!) támogatását élvezte a ma video-8 néven ismert videós világszabvány. Az egyik úttörő, a Polaroid V-8-asa (alul). Viszszajátszani, visszanézni a kamera képét csak úgy lehetett, ha az „asztali adapterbe” visszahelyezték a masinát (felül) Az elvi megállapodáson kívül azonban so­káig nem történt semmi. A JVC és a Mat­sushita a már egzisztáló VHS rendszer mi­niatürizált változatának, a VHS-C-nek a piaci megjelentetésén fáradozott, a Sony el volt foglalva a Betamax rendszerrel és a Be­­tamovie kamerával. A helyzetet valaki így elemezte 1984 elején: „A video-8 a harci gázhoz hasonlítható. Mindenkinek van, de senki nem meri bevetni, mert nem lehet tudni, hogy merről fog fújni a szél. ” Ez volt az oka annak, hogy 1984-ben má­sok jöttek ki a nyolc mm-es készülékekkel: neves fotós cégek, amelyeknek nem volt vesztenivalójuk azzal, hogy elkészíttetnek egy prototípust - ha viszont „bejön a do­bás”, óriási lehetőségek nyílnak meg előttük. Legelőször a Kodak lépett színre Kodavi­­sion nevű kamkorderével, és Chicagóban már a Polaroid és a General Electric (GE) is csatlakozott azokhoz, akiknek kész nyolc mm-es kamkorderük volt. A felvételeket egyébként nem lehetett raj­tuk visszanézni, csak úgy, ha belerakták őket az adapterükbe, ami által mintegy „rendes” asztali videomagnóvá változtak át. Sok új szol­gáltatással, előremutató szolgáltatással bírtak ezek a masinák (autofókusz, ellenfénygomb, le- és felkeverés), de irreális áron tudtak csak piacra kerülni. Az egyszerűbb, kevesebbet tu­dó Kodavision pl. 4500 márka volt 1984-ben, ugyanakkor egy VHS-C kamkorder 3700-ért, egy Betamovie 3500-ért volt kapható. A Philips is elkészített egy kamkordert, de ekkor már látszott, hogy a korai V-8- asok csapata­­ vesztes csapat lesz. Mivel sem a Kodak, sem a Polaroid nem udott önállóan gyártani - a Matsushita, illetve a Toshiba készítették el a mintapéldányokat -, teljesen ki voltak szolgáltatva szállítóik­nak. Egyik gyártónak sem volt kapacitása ar­ra, hogy egy új videorendszer áttörésében segédkezzen. A sorozatgyártásig már nem is jutottak el a fotós konszernek ígéretes pro­totípusai, így történhetett, hogy a video-8 sikertörténete nem a Kodakkal vagy a Phi­lipsszel, hanem a Sonyval kezdődött. Pórul járt kamerák A németországi Kasselben júliusban megren­dezett videoművészeti fesztivál megnyitójá­nak egyik látványos eseménye volt egy Käthe Be nevű úr bokszmeccse. Az ellenfelet, egy videokamerát, acélrugós állványra szerelték, és az első menet kezdetét jelző gongütéskor elindították a felvételt. A masina derekasan állta az ütéseket, ám a harmadik menetben technikai K. O.-val vesztett. A meccs végén levetítették a kamera által rögzített képeket, így a nézők fogalmat alkothattak róla, hogy mit kellett „szegénynek” kiállnia. Nem ez az első eset egyébként, hogy effé­le fesztiválon pórul jár egy kamkorder. Egy 1988-as, berlini performance alkalmával a művész (Kain Karawahn) felgyújtotta a gé­pet - így az filmre vette saját pusztulását. Két évvel később ugyanő Salzgitterben egy úthengerrel lapított szét egy példányt a mű­értő közönség előtt. Töltöttségkijelzők A kamkordertulajdonosok egyik legna­gyobb gondja, hogy az akkuval történő üzemeltetéskor csak hozzávetőleges fogal­muk van arról, hogy mennyi ideig készít­hetnek felvételt, mikor látják meg a kam­korder keresőjében a rettegett „bat” villo­gójelzést, ami utolsó figyelmeztetés: lassan abba kell hagyni a forgatást. Sok kamkorder keresőjében ezért négy szaggatott vonal jelzi, hogy feltöltött akkut csatlakoztattunk a készülékre, a vonalkák foko­zatos eltűnése pedig a csökkenő kapacitásról ad (körülbelül) tájékoztatást. Ha több akkuval indul valaki útnak, tisztában kell lennie azok feltöltött vagy éppen feltöltetlen állapotával. A legtöbb akkunak ezért egy töltést azonosító jelzése is van: egy recézett, kapcsoló­szerű gomb eltolásával piros jelzést tehetünk lát­hatóvá. Ezzel jelezhetjük magunknak, hogy ezt az akkut feltöltöttük, míg a piros, jelzés nélküli akku üres. Természetesen ezzel a módszerrel csak a két végletet tudjuk egy pillantással felmérni. A fenti gondokon segít a folyadékkristályos, kijelzős (LCD-s) akku, aminek skálájáról jól leolvasható a mindenkori töltöttségi állapot. HORVÁTH­ JÁNOS Kameraverés live show, azaz performance gyanánt Az akku feltöltöttségét a vonalkák jelzik

Next