Kurír - reggeli kiadás, 1992. november (3. évfolyam, 300-329. szám)

1992-11-22 / 321. szám

1992. november 22. L Kibojtolte Ceausescu bukását Kezdjük egy találós kérdéssel: melyik az a magyar regény, amelyik egy nagyeszű székely fiúcskáról, a Hargitáról meg egy Bolha nevű kutyáról szól? Kevés olyan 14 éven felüli könyvolvasó magyart találnék, aki nem tudja a megoldást. S miután a helyes választ adók száma milliókra rúg, nem nagy kockázat megjósolni, hogy Tamási Áron Ábel a rengeteg­ben című könyvéből készülő film az eljövendő évek legsikeresebb magyar filmje lesz. Hát még ha tudjuk, hogy olyan rendező álmodja vászonra a regényt - Kányádi Sándor for­gatókönyve alapján -, aki ötször nyerte meg a veszprémi tévétalálkozó közönségdíját, s a díjazott filmek között ott van az Indul a bakterház, és A piac és a Margarétás dal. Mihályfy Sándor tizenkét éve vár ar­ra, hogy az Ábelből filmet készíthes­sen. A forgatókönyv elkészült, a sze­replőket kiválasztotta (többször is), de hiába ajánlgatták neki forgatási helyszínként a Bükköt vagy a Kárpá­tokat, ő ragaszkodott a Hargitához. Kiböjtölte Ceausescu bukását. - Nyolcvankilenc óta csak pénz­kérdés volt, hogy mikor kezdünk a forgatáshoz - mondja a rendező. - A televízió, pontosabban a Clama­­tel produceri iroda és a Budapest Filmstúdió, összefogva a Pro Film nevű bukaresti céggel, végül lehetővé tette, hogy a munka elkezdődjön. Sokat számított, hogy a Szerencsejá­ték Rt. és a Budapest Bank szponzori támogatást adott. Ábel szerepére egy csodálatos székely kisfiút találtunk, Illyés Leventét, akire a tanárnője hívta fel a figyelmünket. A többi sze­repet erdélyi magyar és román színé­szek játsszák. A legnagyobb harcunk az időjárás­sal van, mert hol napra van szüksé­günk, hol meg esőre, hol meg dérre. A Hargita fantasztikus, de forgatni persze valamivel egyszerűbb egy filmstúdióban. Amikor például azt szerettem volna, hogy a kecske hasa alól fényképezzük a közeledő Surgyé­­lánt meg a házat, akkor az operatő­rünk azt mondta, hogy nem lehet. Amikor azonban elment enni, én gyorsan ásattam egy árkot, ahová be­állhatott a kamerával, s rögtön jól lát­szott minden. Úgy gondolom, mindent megmen­tettünk a film számára, ami a könyvben van: a tájat, az emberséget, a sajátos humort. Ebben jó partnerünk volt Ta­mási Áron özvegye is, és persze Kányá­di Sándor költő. A filmet jövő szeptem­berben mutatjuk be, terveink szerint, a mozikban. V G. Ábel és az apa (Illyés Levente és Héjjá Sándor) S.” Ábel: Illyés Levente Fotó: BURAI ZSUZSANNA 11 Charlie paravánjaÁCS - JÁNOS - VITÉZ Borongós novemberi időben csak egy dzsesszrajongónak juthat eszébe az az őrültség, hogy kocsival végigrepesszen fél Euró­pán, hogy időben odaérjen egy Brubeck-koncertre. Igaz, a szín­hely sem akármi, hisz a napi poli­tikai hírekben annyit emlegetett Maastricht mint a dzsessz Mekká­ja fogadta a nagyérdeműt egy há­romnapos dzsesszfesztivál kereté­ben. Politika ide vagy oda, ez a Maastricht nem nagy hely. Igaz ugyan, hogy „Benelux Párizsnak” is nevezik, de a ködös utcácskákat járva nem sok derül ki az arra járó idegen számára, vajon miért is ez a megtisztelő titulus. A szemerkélő hó sem akadá­lyozta meg a helybélieket, hogy dugig töltsék a MECC nevű kong­resszusi központot, sem a többsé­gében Amerikából érkező zenésze­ket abban, hogy forróvá varázsol­ják az amúgy hűvös koncertterme­ket. A maastrichti dzsessz Mekká­nak sok sztárja volt, de közülük egy sem igyekezett a „fesztivál produkciója” kitüntető cím elnye­résére. Kitűnő hangulatban, igen elegáns vendégeknek játszott a Brubeck família. Dave Brubeck és összes fia megjelent a színpadon. Egyre népszerűbb a Defunkt. Les­ter Bowie öcsikéje, a kedves kis Jo­seph a mostanában igen divatos rapdiszkóval lepte meg az egyéb­ként avantgárdosabb zenére össze­gyűlteket. Komoly, a hazai pályán természetes, nagy sikert könyvel­hetett el a fiatal és igen tehetséges szaxofonoslány Candy Dulfer, a mostanában listavezető számnak, a Baker streetnek az alaptémáját ját­szotta lemezre. Akik ott voltak két éve a BS-ben, azok tudják, hogy a Blood Sweet and Tears ugyan­olyan formában fut, mint húsz év­vel ezelőtt. Igaz, hogy David Clay­­ton-Thomas azóta se énekel mást, mint a hatvanas években, ám neki még ezt is elnézhetjük. A fesztivál egyébként olyan biz­tos nevekkel rukkolt ki, mint Mario Bauza, Betty Certer, a Tribute to Miles Davis szupergroup, a Philip Morris Superband, és Lionel Hampton. Számomra egyetlen ér­dekes, ám dzsesszisták körében ta­lán nem is váratlan dolog ragadta meg a figyelmemet. A híresen bo­garas, finnyás bőgős, az imádott Charlie Haden ezúttal már nem­csak úgy játszott, hogy be volt dug­va a füle - ezáltal őt semmiféle za­varó zenei hang „hallása” nem aka­dályozta a játékban -, de egy körül­belül háromcentis vastag plexifal mögé húzódva, mintegy négy-négy méterre a trió másik két zenészétől próbálkozott meg azzal, hogy ugyan kottából, ám kísérni próbálja a trió szaxofonosát, összhangban a dobossal. Magam is alig hittem a szememnek, amikor a technikusok még jóval a koncert előtt a színpad körülményes átalakításába fogtak. Ez a bizonyos plexiparaván, mint egy jól megtermett telefonfülke foglalt helyet a továbbiakban a színpadon. Már csak arra lennék (talán nemcsak én) kíváncsi, hogy mi következhet ezután? Hogyan le­het úgy dzsesszt játszani, hogy a partnerünkről abszzolút nem ve­szünk tudomást. Sőt idegbajt ka­punk attól, ha játék közben valami más nesz is a fülünkbe jut, a saját produkciónkon kívül. Persze attól tartok, a rigolyás Charlie, ahogy öregszik, egyre több meglepetetés­­sel szolgálhat még a dzsesszkedve-­­ ök­nek. (TOMASEK) Fotó: KONCZ GYÖRGY Lapunkban már beszámoltunk a Nemzeti Szín­házban - Gulyás Dénes rendezésében és fősze­replésével - bemutatott János vitézről, amely eltérően az eredeti műtől, átalakított, megrövi­dített formában, playbackkísérettel került szín­padra. Az Arany János Színházban is látható a daljáték eredeti, élő zenekari kísérettel bemuta­tott változata. Az előadást Ács János rendezte. - Meglehetős alázattal nyúlt a műhöz. Nem gondolta, hogy „le kéne porolni"? - Ez mesedarab, de nem csak az. Felnőtteknek is szól, és sok mindenféle van benne az életről, a magyarságról, és természetesen maga az őseposz, Pe­tőfi alkotása. Ezért mindent fölösle­gesnek tartok, ami ebből ki akarja sza­kítani, és valami különöset akar csinál­ni, mert semmi értelme nincs. Egy da­rab interpretációjának egyik útja az, hogy valaki nagyon érzékenyen és te­hetségesen, a műből kiindulva valamit csinál, az eredetit akár egy kicsit elbo­­londítva. Nagymértékű belenyúlás az anyagba nem azért nem jó, mert illet­len, hanem mert ha egy mű jó, akkor az egyszerűen ellenáll. Ha nem jöhet létre gondolatilag az, ami az alkotók szándékát hordozná, akkor kell írni egy másikat. - Lényegesen többe kerül egy előadás, ha meg kell fizetni a muzsikusokat is. - Nem akartunk gépzenét, mert mesterségesen feldúsított, rideg és a műtől teljesen ide­gen hangzás született volna. Nagy szerencsénk volt, hogy Novák Ferenccel, a Honvéd Művészegyüttes vezetőjével si­került megállapodnunk egy átalányszerződésben, hisz kép­telenek lettünk volna horribilis összegeket fizetni. - Amikor megláttam a gye­rekekkel telt házat, attól tartot­tam, hogy nem fogok bírni ezt a három részben játszott, hosszú darabot. De fölösleges volt az ag­godalmam. A harmadik felvo­násban, amikor Jancsit valami eszeveszett honvágy foga el, ott­hagy csapot-papot, Tündérorszá­got, örök boldogságot, Iluskáját, és hazarohan, hiszen aratni kell, akkor a gyerekek szipogtak. Mi tagadás, én is. - Ahhoz, hogy ez a hatás megtörténjen, világossá kell tenni az alapszituációt. Van két falubeli fiú, akik ugyanabba a lányba szerelme­sek. Itt arról van szó, hogy a nő kit vá­laszt. Azt, aki eltartja, vagy aki költé­szetté emeli az életet. Aztán ott van az a jelenet, amire büszke vagyok, amit eddig minden rendezésben kicsit ejtet­tek: Jancsi és Bagó majdnem összeve­rekszenek. Egy halott lányon! Hát mekkora ez a szerelem?! Tehát a férfi­barátság és a szerelmi háromszög mezsgyéjén mozogva lehet eljátszani. Ha ez nincs meg, a darab lényege, a lelke vész el belőle. De ha valamilyen módon megszületik a mese egészséges igazsága, a néző mélyen átérzi. És ak­kor az történik, hogy maga és a gyerek elsírja magát, vagy azt mondja: „Anyu, ma este olvasd fel nekem a János vitézt!” VOLLNER JUDIT NEMZETKÖZI TESTŐR BIZTONSÁGSZOLGÁLATI KFT. A TESTŐR NEM CSAK „TEST-ŐR" Profi szakemberek az ön szolgálatában, az ország egész területén! Személyvédelem, őrszolgálat. Fegyverrel, kutyával, elektronikával. Komplex rendészetek szervezése. Intézmények, létesítmények biz­tonságvédelmi átvilágítása. Pénzszállítás, -őrzés, trezorszolgáltatás. Politikai, tudományos, sport-­és kulturális rendezvények teljes körű biztosítása. Magánnyomozás információszolgáltatással, lízingelési, egyéb kintlévőségek teljesíthetőségének vizsgálatával, vállalkozói érdekek érvényesítésével, magánügyek rendezésével. 24 órás ügyeleti szolgálat! Központ: 1033 Budapest, Szentendrei út 89. Tel.: 188-8735,180-3634,180-5746 Fax: 168-6619

Next