Kurír - reggeli kiadás, 1992. november (3. évfolyam, 300-329. szám)
1992-11-22 / 321. szám
. Eleganciája a sikerférfiaké, mosolya a szívtipróké. Követendő vallásfilozófiája a buddhizmus, követendő életformája a film. Volt idő, amikor egy elhagyott üzlethelyiségben fogadta az újságírókat, ahol mellesleg lakott, míg manapság ő foglalkozik latin-amerikai menekültek elszállásolásával. Rémes a természete - mondják -, utálja a pletykákat, és imádja a nőket. A legszebb ősz haja neki van Hollywoodban, és a legbájosabb felesége is, Cindy Crawford topmodell személyében, akit Monte Carlótól a Bahamákig elkísér a fotózásokra. Nem olyan régen még Julia Robertsszel alkotott álompár, a Micsoda nőben, Armani-öltönyben, Cadillac limuzinnal hódította meg négy évvel ezelőtt Júliát, amikor már-már úgy tűnt, filmes pályafutása lealkonyult. Richard Gere - merthogy róla van szó - ellentmondásos személyiség. Olyasfajta férfi, akit nagy általánosságban szimpatikusnak tartanak, akit a nők bizalomgerjesztő külseje, kifürkészhetetlen tekintete alapján feltétel nélkül elfogadnának partnerüknek. Phil Joanon filmjében, a Dermesztő szenvedélyekben Hollywood ügyeletes szívtiprója a pszichoanalitikus szerepében sok mindennel szembesül: lelki nyomorral, álmokkal, féltékenységgel. Mígnem az útja keresztezi egy megszállott nővel, aki férjgyilkosságra vetemedik. Kim Basinger egy atombomba, egy trópusi hurrikán erejével gyalogol az életébe ebben a hitchcocki atmoszférát utánzó filmben. A Gere-Basinger párostól felizzik a mozivászon - egy éttermi összenézésben. Épp úgy, mint az ágyjelenetekben. A Dermesztő szenvedélyekig hosszú utat járt be Gere. Apja biztosítási ügynöki keresetéből nehezen tartotta el családját, Syracusában, New York egyik külvárosában éltek. Richard a kezdet kezdetén zenei ambíciókat táplált magában, de nem jutott túl a gitárpengetésnél. Megannyi szakmába belekóstolt, mindenekelőtt az éttermi felszolgálásba. A 70-es évek elején a Greenwich Village-i Café Riviérában pincérkedett, amikor egy este a Taxisofőr újdonsült sztárja lépett be az ajtón. A vendégek összesúgtak, csodálatukat fejezték ki, ám az ő arca rezzenéstelen maradt. Határozott léptekkel odament Robert De Niro asztalához és megjegyezte: „Egy napon olyan híres színész leszek, mint te. ” Richard Gere-t két szóval szokás jellemezni: arrogáns és szexis, ,Jólfésült” korszaka előtt osztozott James Dean lázadó ifjúságában, összetűzéseiben. A Gere-legenda kétségtelenül az Amerikai gigolóval teremtődött meg - kifogástalan öltözékkel, modorral, széptevéssel. Udvarias csábítóként, akitől megborzongnak a nők. A 42 esztendős hollywoodi macho az érvényesülés iskoláját „levetett” szerepekkel kezdte. Hosszú évekig Travolta „hasonmásának” minősítették. És nem véletlenül, hiszen minden szerepet eljátszott, amit Travolta visszautasított. Mielőtt eljutott volna hozzá, Paul Schrader Amerikai gigolója vagy Taylor Hackford Jint és úriembere a Szombat esti láz sztárjának kezén ment át. Gere gigolójának botrányon szerzett sikereire, az amerikai társadalom metaforájaként értelmezett filmre felfigyelt a szakma és a közönség. De további három szerepre kellett várnia, hogy úgymond a nyakába szakadjon a siker. Ez a film a Jint és úriember, amelyben tengerésztiszti ruhába bújtatott image-e érvényesül, így emlékezett vissza a nagy korszakváltásra: „Meglepett a hatalmas népszerűség, de nem váltott ki belőlem negatív reakciókat. Utólag egyfajta depressziót éreztem. Igazságtalanságnak tartotta?”. Hogy van az, hogy az ember évekig keményen dolgozik - 26 évesen kezdtem forgatni, nyolc év színház állt mögöttem -, és akkor egy éjszaka alatt megfordul minden. Egy filmmel beérkezik, anyagilag, erkölcsileg. Óriási ambíciókkal kezdtem a szakmát. Azt hittem, mindenki rám lesz kíváncsi. De huszonévesen nincs az embernek se pénze, se hatalma, és nem tudhatja, hol fog kikötni. Az idősebb kollégáim, úgy éreztem, a bőrömre pályáznak, mert félnek, hogy veszélyeztetem a pozíciójukat. Színésznek lenni olyan, mintha valakit bezárnak az állatkertbe. Brutális dolog, odadobnak mások elé, mint valami koncot. Mégis túl kell élni. Nekem, úgy hiszem, sikerült. ” • Richard Gere látszatra jófiús külsejét, „átlag” egyéniségét sokszor furcsa filmek, furcsa szerepeihez kölcsönzi: a Mr. Goodbarban elcsigázott szeretőt alakít, a Yanksben angol nőket behálózó nőcsábászt. A belterjes sikerek és a hangos bukások nem kerülik el: olyan filmekben, mint a Cotton Club, a David király, a Power, a Miles from home. A Magánügyekkel Mike Figgis személyében rendezőt, egyszersmind image-t vált: léha, kellőképpen kiábrándult és kiábrándító zsaruvá válik, afféle „szemét” alakká, aki kész minden aljasságra. Testre szabott ruhában, elegánsan és fesztelenül „adja” a gazdagot, teszi a szépet a Micsoda nőben. Míg az Amerikai gigolo kapcsán a kritika és főként a feministák nőellenesnek, elfogultan férfiközpontúnak minősítik a filmet, addig a Pretty Woman naiv romantikája, modern Pygmalion-sztorija a tündöklően tehetséges Julia Robertsszel az egyenjogúság, a női furfangosság oldalára billenti a mérleget. A film 180 millió dolláros kasszasikeren túl minden idők hollywoodi filmjeinek videoforgalmazásában is a toplisták élére kerül. Ami Gere „csillagát” illeti, megfelelő bankbetéttel, életstílussal hódító milliomosa új férfiideált teremt. Azontúl többet cikkeznek nyugtalanító szexualitásáról, mint a tehetségéről. Michael Douglas-szel fej fej melletti versengést folytatnak a szenvedélyes supermanek képzeletbeli mérkőzésén. Gere-nek olyan partner jut osztályrészéül, mint a kemény erotika mozikirálynőjének kikiáltott Kim Basinger. Filmes találkozásuk egy valószínűtlen történettel kezdődött, a No Mercy-ben. Gere Louisiana mocsarain, viharos égbolt alatt „vonszolta” magával Basingert. Az erőviszonyok azóta megváltoztak. A Dermesztő szenvedélyekben a szőke hurrikán csábítja bűnre partnerét. Gere a szerep kedvéért szorgalmasan tanulmányozta Sigmund Freud műveit. És miközben a 90-es évek álomférfiját testesíti meg hölgy rajongói előtt, civilben józan életet él: vegetáriánus étrenden, a buddhizmus tanait követve, a szerelmes férjek monogám erkölcsiségével. _ .. __ 56 SZENTGYÖRGYI RITA A MONOGAM CSÁB TÓ Richard Gere portréja Hyrir 1992. november 22. Lady Csetényi Csetényi Anna hanyag, unatkozó mozdulattal dobja a díványra a regényt, a Lady Chatterleyt. A fene a gusztusát annak az asszonynak, gondolja, még hogy a vadőrre fáj a foga. Nahát, neki a saját vadőréből untig elege van. Amikor hazajön a hajtásból fáradtan, izzadtan, borostásan. Az egész ember, akár a lópokróc. Igaz, ha nincs vadászat, akkor Kis doktort sem ismeri meg. Micsoda ember, sóhajt Anna. És hányszor hívta már, hogy látogassa meg a kórházi ügyeletén. Ma meg fogja tenni. Este hét óra. A szürkületbe burkolózó kisváros szinte teljesen elnéptelenedett. Szerencsére... Bizonytalanul nyomja le a kórház kilincsét. Elrebegi, mije fáj, kit keres. A portás a szokásos kellemetlenségnek szikráját sem mutatja. Felpattan a székről, és bizakodva néz rá. Intézkedik. Anna még le sem küzdi első zavarát, máris egy kéz szorítja könyökét. Menjünk, drágám, súgják a fülébe... És ő hagyja magát vezetni, tolni a lépcsőkön fel, a folyosón balra, előre, majd végre egy kis szoba ajtaja előtt megállnak. Kulcszörgés közben még jobban remeg a lába. Gúnyos hang szólal meg a hátuk mögött. Jó estét, doktor úr! Különmunka, különmunka - ismétli az elcigarettázott torok. Anna félszegen fordul hátra. Gyönyörű, nagy kontyos, fekete nőt lát, hatalmas injekciós tűvel. Úgy érzi, mintha maga az ördög állna ott női változatban. „Félnék tőle kettesben - gondolja Anna. - Lehet, hogy ezek között volt vagy talán van is valami? így csak egy féltékeny nő tud nézni... ” A barátom feleségének hirtelen gyomorgörcse támadt, hallja Anna a doki hangját. Rengeteg csillapítót vett be, a fájdalom mégsem szűnik, folytatódik a mentegetődzés, és a könyökét markolászó kéz hirtelen betaszítja az előttük lévő kis szobába. A főnővér volt, fújtat nagyot István. Mindig jelenetet csinál, ha csinos nőt lát a közelemben. Mintha legalábbis valami volna köztük, harapja el a mondatot gyorsan. Remélem, most már csendes éjszakánk lesz. Anna alig hall valamit. Tekintete a kis szoba berendezési tárgyai közt repdes. Az asztalon a szendvicsek között két pohár. Ilyen biztos volt a férfi abban, hogy ő beadja a derekát?! Vagy ha ő nem, más? Akad mindig valaki? A nővérek közül? Esetleg Sátána, a nagy konyha? Önkéntelenül lebiggyed Anna szája. Már nincs is kedve az egészhez. Erélyes kopogtatás az ajtón. Doktor úr, a negyvenkettesben Tóth bácsi nagyon rosszul van, tessék azonnal jönni, liheg a Sátána-hírnek. És röviddel azután, hogy István újra visszatér, megint akad valami konzultálni való. „Az ördög vinné el a lányát, fakad ki most már a férfi is. Ez tényleg szórakozik velem. Várj szívem, egy pillanat, és többet nem zavar.” Anna a magába erőltetett konyakoktól már szédül, és alaposan fel is hevül. Míg bebújik az ágyba, érzi, agyát mindjárt elönti a részegség, bosszankodik a kintről beszűrődő fojtott suttogás miatt. De nyílik az ajtó, és ők ketten végre... Ám nemsokára a késő őszi vihar zenei aláfestésként élvezhető égzengésébe más hangok is vegyülnek a folyosóról. „Az egész bandát szétverem, lelövöm. Hol a feleségem? Nekem ne hablatyöljön, dokikám! Az a fekete kontyos nővér megmondta, hogy itt van Kis doktornál. Mit keres itt az a mocsok éjnek éjszakáján? A gyomra fáj, igen? Majd kiáll neki, ha engem meglát", visszhangzik a vadőr öblös hangja az éjszakában. Az ajtón erős kopogtatás. Sátána hangja: Kis doktor, még egy látogatója érkezett. Csetényi úr keresi a kedves feleségét, mondja, miközben az ajtót szélesre tárja, és tekintetének vizslató kifejezésével egyidejűleg tessékeli maga elé a dúvabként felhergelődött férjet. Aki folytatná az iménti ordítozást, bár meglepi a szoba konszolidált állapota. Itt semmi nem emlékeztet légyottra. „Később majd beszélgetünk, uram. Örülök hogy itt van. A jelek szerint a feleségének perforált a vakbele. Azonnali műtéti beavatkozást igényel. Főnővér, kérem, azonnal készítse elő a műtőt”, rendelkezik István. Anna megrémülve és alaposan kijózanodva figyeli a történteket. Csak nem gondolja komolyan ez a hülye, hogy most megműtenek engem? De, komolyan gondolja, atyaúristen!!! Már gördül is a hordágy kereke a folyosón. Néhány pillanat, és érzi, erős karok felrakják rá. Pá, világ! Az utolsó, amit eszméletvesztése előtt még lát, Sátán a csorba mosolya. KERTÉSZ ÉVA