Kurír - reggeli kiadás, 1992. november (3. évfolyam, 300-329. szám)

1992-11-22 / 321. szám

. E­leganciája a sikerférfiaké, mosolya a szívtipróké. Köve­tendő­ vallásfilozófiája a buddhizmus, követendő életfor­mája a film. Volt idő, amikor egy elhagyott üzlethelyiség­ben fogadta az újságírókat, ahol mellesleg lakott, míg ma­napság ő foglalkozik latin-amerikai menekültek elszállá­solásával. Rémes a természete - mondják -, utálja a pletykákat, és imádja a nőket. A legszebb ősz haja neki van Hollywoodban, és a legbájosabb felesége is, Cindy Crawford topmodell személyében, akit Monte Carlótól a Bahamákig elkísér a fotózásokra. Nem olyan régen még Julia Robertsszel alkotott álompár, a Micsoda nőben, Armani-öltönyben, Cadillac limuzinnal hódította meg négy évvel ezelőtt Júliát, amikor már-már úgy tűnt, filmes pályafutása lealko­­nyult. Richard Gere - merthogy róla van szó - ellentmondásos személyiség. Olyasfajta férfi, akit nagy általánosságban szimpati­kusnak tartanak, akit a nők bizalomgerjesztő külseje, kifürkészhe­tetlen tekintete alapján feltétel nélkül elfogadnának partnerüknek. Phil Joanon filmjében, a Dermesztő szenvedélyekben Holly­wood ügyeletes szívtiprója a pszichoanalitikus szerepében sok mindennel szembesül: lelki nyomorral, álmokkal, féltékenységgel. Mígnem az útja keresztezi egy megszállott nővel, aki férjgyilkos­ságra vetemedik. Kim Basinger egy atombomba, egy trópusi hur­rikán erejével gyalogol az életébe ebben a hitchcocki atmoszférát utánzó filmben. A Gere-Basinger párostól felizzik a mozivászon - egy éttermi összenézésben. Épp úgy, mint az ágyjelenetekben. A Dermesztő szenvedélyekig hosszú utat járt be Gere. Apja biztosítási ügynöki keresetéből nehezen tartotta el családját, Syracusában, New York egyik külvárosában éltek. Richard a kez­det kezdetén zenei ambíciókat táplált magában, de nem jutott túl a gitárpengetésnél. Megannyi szakmába belekóstolt, mindenek­előtt az éttermi felszolgálásba. A 70-es évek elején a Greenwich Village-i Café Riviérában pincérkedett, amikor egy este a Taxiso­főr újdonsült sztárja lépett be az ajtón. A vendégek összesúgtak, csodálatukat fejezték ki, ám az ő arca rezzenéstelen maradt. Hatá­rozott léptekkel odament Robert De Niro asztalához és megje­gyezte: „Egy napon olyan híres színész leszek, mint te. ” Richard Ge­­re-t két szóval szokás jellemezni: arrogáns és szexis, ,Jólfésült” korszaka előtt osztozott James Dean lázadó ifjúságában, összetű­zéseiben. A Gere-legenda kétségtelenül az Amerikai gigolóval te­remtődött meg - kifogástalan öltözékkel, modorral, széptevés­sel. Udvarias csábítóként, akitől megborzongnak a nők. A 42 esz­tendős hollywoodi macho az érvényesülés iskoláját „levetett” sze­repekkel kezdte. Hosszú évekig Travolta „hasonmásának” minősí­tették. És nem véletlenül, hiszen minden szerepet eljátszott, amit Travolta visszautasított. Mielőtt eljutott volna hozzá, Paul Schrader Amerikai gigolója vagy Taylor Hackford Jint és úriembere a Szombat esti láz sztárjának kezén ment át. Gere gi­­golójának botrányon szerzett sikereire, az amerikai társadalom metaforájaként értelmezett filmre felfigyelt a szakma és a közön­ség. De további három szerepre kellett várnia, hogy úgymond a nyakába szakadjon a siker. Ez a film a Jint és úriember, amelyben tengerésztiszti ruhába bújtatott image-e érvényesül, így emlékezett vissza a nagy korszakváltásra: „Meglepett a ha­talmas népszerűség, de nem váltott ki belőlem negatív reakciókat. Utó­lag egyfajta depressziót éreztem. Igazságtalanságnak tartotta?”. Hogy van az, hogy az ember évekig keményen dolgozik - 26 évesen kezd­tem forgatni, nyolc év színház állt mögöttem -, és akkor egy éjszaka alatt megfordul minden. Egy filmmel beérkezik, anyagilag, erkölcsileg. Óriási ambíciókkal kezdtem a szakmát. Azt hittem, mindenki rám lesz kíváncsi. De­ huszonévesen nincs az embernek se pénze, se hatalma, és nem tudhatja, hol fog kikötni. Az idősebb kollégáim, úgy éreztem, a bőrömre pályáznak, mert félnek, hogy veszélyeztetem a pozíciójukat. Színésznek lenni olyan, mintha valakit bezárnak az állatkertbe. Bru­tális dolog, odadobnak mások elé, mint valami koncot. Mégis túl kell él­ni. Nekem, úgy hiszem, sikerült. ” • Richard Gere látszatra jófiús külsejét, „átlag” egyéniségét sokszor furcsa filmek, furcsa szerepeihez kölcsönzi: a Mr. Goodbarban elcsi­gázott szeretőt alakít, a Yanksben angol nőket behálózó nőcsábászt. A belterjes sikerek és a hangos bukások nem kerülik el: olyan filmek­ben, mint a Cotton Club, a David király, a Power, a Miles from home. A Magánügyekkel Mike Figgis személyében rendezőt, egy­szersmind image-t vált: léha, kellőképpen kiábrándult és kiábrándító zsaruvá válik, afféle „szemét” alakká, aki kész minden aljasságra. Testre szabott ruhában, elegánsan és fesztelenül „adja” a gazdagot, teszi a szépet a Micsoda nőben. Míg az Amerikai gigolo kapcsán a kritika és főként a feministák nőellenesnek, elfogultan férfiközpontú­nak minősítik a filmet, addig a Pretty Woman naiv romantikája, mo­dern Pygmalion-sztorija a tündöklően tehetséges Julia Robertsszel az egyenjogúság, a női furfangosság oldalára billenti a mérleget. A film 180 millió dolláros kasszasikeren túl minden idők hollywoodi filmjei­nek videoforgalmazásában is a toplisták élére kerül. Ami Gere „csilla­gát” illeti, megfelelő bankbetéttel, életstílussal hódító milliomosa új férfiideált teremt. Azontúl többet cikkeznek nyugtalanító szexualitá­sáról, mint a tehetségéről. Michael Douglas-szel fej fej melletti ver­sengést folytatnak a szenvedélyes supermanek képzeletbeli mérkőzé­sén. Gere-nek olyan partner jut osztályrészéül, mint a kemény eroti­ka mozikirálynőjének kikiáltott Kim Basinger. Filmes találkozásuk egy valószínűtlen történettel kezdődött, a No Mercy-ben. Gere Louisiana mocsarain, viharos égbolt alatt „vonszolta” magával Basingert. Az erőviszonyok azóta megváltoz­tak. A Dermesztő szenvedélyekben a szőke hurrikán csábítja bűn­re partnerét. Gere a szerep kedvéért szorgalmasan tanulmányozta Sigmund Freud műveit. És miközben a 90-es évek álomférfiját testesíti meg hölgy rajongói előtt, civilben józan életet él: vegetá­riánus étrenden, a buddhizmus tanait követve, a szerelmes férjek monogám erkölcsiségével. _ .. __ 5­6 SZENTGYÖRGYI RITA A MONOGAM CSÁB TÓ R­ichard Gere portréja Hyrir 1992. november 22. Lady Csetényi Csetényi Anna hanyag, unatkozó mozdu­lattal dobja a díványra a regényt, a Lady Chatterleyt. A fene a gusztusát annak az asszonynak, gondolja, még hogy a vadőrre fáj a foga. Nahát, neki a saját vadőréből untig elege van. Amikor hazajön a hajtás­ból fáradtan, izzadtan, borostásan. Az egész ember, akár a lópokróc. Igaz, ha nincs vadászat, akkor Kis doktort sem ismeri meg. Micsoda ember, sóhajt Anna. És hányszor hívta már, hogy látogassa meg a kórházi ügyeletén. Ma meg fogja tenni. Este hét óra. A szürkületbe burkolózó kisváros szinte teljesen elnéptelenedett. Szerencsére... Bizonytalanul nyomja le a kórház kilincsét. Elrebegi, mije fáj, kit ke­res. A portás a szokásos kellemetlenség­nek szikráját sem mutatja. Felpattan a székről, és bizakodva néz rá. Intézkedik. Anna még le sem küzdi első zavarát, már­is egy kéz szorítja könyökét. Menjünk, drágám, súgják a fülébe... És ő hagyja magát vezetni, tolni a lépcsőkön fel, a fo­lyosón balra, előre, majd végre egy kis szoba ajtaja előtt megállnak. Kulcszörgés közben még jobban remeg a lába. Gúnyos hang szólal meg a hátuk mögött. Jó estét, doktor úr! Különmunka, külön­munka - ismétli az elcigarettázott torok. Anna félszegen fordul hátra. Gyönyörű, nagy kontyos, fekete nőt lát, hatalmas in­jekciós tűvel. Úgy érzi, mintha maga az ör­dög állna ott női változatban. „Félnék tőle kettesben - gondolja Anna. - Lehet, hogy ezek között volt vagy talán van is valami? így csak egy féltékeny nő tud nézni... ” A barátom feleségének hirtelen gyomor­görcse támadt, hallja Anna a doki hangját. Rengeteg csillapítót vett be, a fájdalom mégsem szűnik, folytatódik a mentegető­­dzés, és a könyökét markolászó kéz hirte­len betaszítja az előttük lévő kis szobába. A főnővér volt, fújtat nagyot István. Mindig jelenetet csinál, ha csinos nőt lát a köze­lemben. Mintha legalábbis valami volna köztük, harapja el a mondatot gyorsan. Remélem, most már csendes éjszakánk lesz. Anna alig hall valamit. Tekintete a kis szoba berendezési tárgyai közt repdes. Az asztalon a szendvicsek között két pohár. Ilyen biztos volt a férfi abban, hogy ő be­adja a derekát?! Vagy ha ő nem, más? Akad mindig valaki? A nővérek közül? Esetleg Sátána, a nagy konyha? Önkénte­lenül lebiggyed Anna szája. Már nincs is kedve az egészhez. Erélyes kopogtatás az ajtón. Doktor úr, a negyvenkettesben Tóth bácsi nagyon rosszul van, tessék azonnal jönni, liheg a Sátána-hírnek. És röviddel azután, hogy István újra visszatér, megint akad valami konzultálni való. „Az ördög vinné el a lá­nyát, fakad ki most már a férfi is. Ez tény­leg szórakozik velem. Várj szívem, egy pil­lanat, és többet nem zavar.” Anna a magába erőltetett konyakoktól már szédül, és alaposan fel is hevül. Míg bebújik az ágyba, érzi, agyát mindjárt elön­ti a részegség, bosszankodik a kintről be­szűrődő fojtott suttogás miatt. De nyílik az ajtó, és ők ketten végre... Ám nemsokára a késő őszi vihar zenei aláfestésként élvezhető égzengésébe más hangok is vegyülnek a folyosóról. „Az egész bandát szétverem, lelövöm. Hol a feleségem? Nekem ne hablatyöljön, doki­­kám! Az a fekete kontyos nővér meg­mondta, hogy itt van Kis doktornál. Mit ke­res itt az a mocsok éjnek éjszakáján? A gyomra fáj, igen? Majd kiáll neki, ha en­gem meglát", visszhangzik a vadőr öblös hangja az éjszakában. Az ajtón erős kopogtatás. Sátána hang­ja: Kis doktor, még egy látogatója érke­zett. Csetényi úr keresi a kedves felesé­gét, mondja, miközben az ajtót szélesre tárja, és tekintetének vizslató kifejezésé­vel egyidejűleg tessékeli maga elé a dú­­vabként felhergelődött férjet. Aki folytatná az iménti ordítozást, bár meglepi a szoba konszolidált állapota. Itt semmi nem em­lékeztet légyottra. „Később majd beszél­getünk, uram. Örülök hogy itt van. A jelek szerint a feleségének perforált a vakbele. Azonnali műtéti beavatkozást igényel. Fő­­nővér, kérem, azonnal készítse elő a mű­tőt”, rendelkezik István. Anna megrémülve és alaposan kijóza­nodva figyeli a történteket. Csak nem gon­dolja komolyan ez a hülye, hogy most megműtenek engem? De, komolyan gon­dolja, atyaúristen!!! Már gördül is a hord­ágy kereke a folyosón. Néhány pillanat, és érzi, erős karok felrakják rá. Pá, világ! Az utolsó, amit eszméletvesztése előtt még lát, Sátán a csorba mosolya. KERTÉSZ ÉVA

Next