Kurír - esti kiadás, 1992. december (3. évfolyam, 234-253. szám)
1992-12-17 / 246. szám
1992. december 17. ■ Lehoczky Zsuzsa, Mednyánszky Ági és Vámos László a Fővárosi Operett Színház új örökös tagjai. Hétfőn délelőtt - házi ünnepség keretében - veszik át az ezt bizonyító oklevelet Németh Sándor igazgató kezeiből, aki ezzel egyidejűleg Lehoczky Zsuzsa ujjára húzza - no nem a jegygyűrűt - a Bársony Rózsi-emlékgyűrűt. - Borzasztóan örülök a kettős elismerésnek! - mondja a „gyűrűzött” örökifjú szubrett. - Harminc éve vagyok a társulat tagja, de mindig úgy Lehoczkyt meggyűrűzik éreztem, hogy örökre ide tartozom. Számomra nagyon fontos, hogy kötődjek ahhoz a helyhez, amelyik nem a második, hanem a másik otthonom. Voltak olyan éveim - még fiatal koromban -, amikor egy hónapban harmincötször léptem fel! Mostanában már ritkábban jutok szóhoz-dalhoz-tánchoz a színpadon, jelenleg csak Az őrült nők ketrecében lépek fel. De ha olykor fáradt, rosszkedvű, netán beteg vagyok, ha aznap játszom, estére, mintegy varázsütésre rendbejövök, meggyógyulok! - A Bársony Rózsi-gyűrű? - Minden idők legjobb szubrettjének a férje alapította, azzal a kikötéssel, hogy évente egyszer csak szubrettek kaphatják, a mindenkori vezetőség javaslatára. Aranyból van, egy kis briliáns kővel a közepén. Felső részén Bársony Rózsi neve áll, belül pedig a nyertes neve és az adományozás időpontja van bevésve. Büszkén fogom viselni mind a kettőt, mert jó tíz évvel ezelőtt én voltam az első, aki megkapta! GARAIA) KULTÚRA 15 Mosni a töltött káposztán ■ Visított a nevetéstől a Harlekin Színház közönsége a Pataki Művelődési Házban. Az erőteljes maszkokat, jelmezeket, a játékot valódiként fogadták a gyerekek. Tévedés azt hinni, hogy a gyerekeket nem lehet becsapni. Milyen egyszerű kiprovokálni, hogy ne unatkozzanak! Vásári eszközök, rikácsolás, naturális - Lehet őszintének is lenni. - Szóval, ez még egy klisé, egy előregyártott masni. Nyers, de melyik előadás nem az a bemutatón? Szedett-vedett... de nem... végül is ez nem szedett-vedett. Ezt kikérem magamnak! - Nem én mondtam. - Nemsokára olyan gyönyörűen fog élni a darab, hogy olvadni fog a szájban. Edem lesz! Az ötödik előadás után állandó veszélynek leszek kitéve, mert az irányítópultra ömleni fog a könnyem és a nyálam. - Úgy látom, szívesen vannak itt a gyerekek. Laza hangulatúvá kis közösség. - Nem laza közösség, hanem nagyon kemény család. Vannak renitensek, meg mindenfélék, gazember, szarházi és tündéri jó. Ezek kiegyenlítik egymást, állandó lebegésben vannak, mint egy mágneses erőtér végpontjai. Vannak felemelkedések és zuhanások. Nagyon egészséges az egész, mert minden gyerek tényleg nagyon tehetséges. Nagyon őrült, deviáns, abnormális mert a pályára akarnak kerülni. De nem olyan eszközökkel, amilyeneket látni lehet. Futtatnak a tévében egy-két kismajmot, akiknek semmiféle szakmai tudásuk nincsen. Ez egy védett rezervátum és nem kupleráj. Nem adok ki senkit se tévének, se rádiónak, se szinkronnak. Itt védve vannak, és próbálok viázni, nehogy idejekorán elhozzák magukat. Állandóan igyekszem letörni az összes ördögi, varázslatos szarvaikat. Van, amikor egyszerre nőnek, és nem tudom, hova kapjak... VOLLNER JUDIT AJ nem marad szárazon... A Twist Oliver bemutatója után a Harlekin Színház vezetőjével, a darab rendezőjével, Lojkó Lakatos Józseffel beszélgettem. - Elégedett a bemutatóval? - Az nem tartozik magára - mondja nevetve. _ ? - A töltött káposztába egy csomó optimizmust kell tölteni. - Ezt nem értem. - Nem lehet megírni, hogy nem vagyok megelégedve. Ez nem lenne jó dramaturgia. Sziget a blues szerelmeseinek - Island! - Lila Island. Swinging Pig... - Na jó, most nem muszáj felsorolni az összes angol lemezkiadót, oké? - Oké, de akkor mi a fene az az Island? ..Egy meghitt klubé’ ■ Ilyesféle beszélgetés is elhangozhat a rock és a blues igaz barátai között egy szép napon, midőn a jóbarátok éppen az esti programon törik a fejüket. Mert közel egy hónapja az Island nevű klubban találkozhatnak az előbb említett műfajok rajongói az előbb említett műfajok hazai előadóival, lemezhallgatás és koncert között. A klub kitalálója, szervezője és lelke a lemezeskörökben igen jól ismert Deák János, akinek már régi vágya volt egy családias hangulatú blues-rock klub létrehozása. Ám, ahogy az általában a műfaj rajongóira jellemző, ő sem a pénzes vállalkozók közül jött, így bármilyen jó is volt az ötlet, a megvalósításra hosszú ideig kellett várni. Blueskocsmára gondolni sem lehetett, hisz egy akármilyen kocsma nyitása hét számjegyű összegnél kezdődik, ezt jól tudja a kedves olvasó is. Nos, Deák Jánost elég sokan erősítették meg abbéli hitében, hogy igenis szükség van a fővárosban egy hangulatos kis klubra, olcsó büfével, ahol hetente összejöhetnek azok, akik amúgy is évek óta látásból ismerik egymást. Deák terve szerencsére megvalósult, hála az Almássy Téri Szabadidő Központ „white” fülű direktorának. W. A. A)