Kurír - reggeli kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Borisz cár sumákol - közölte a Kurír szerkesztőségével odesszai informátorunk. Az időjárásnak semmi köze a Szocsiba tervezett Jelcin­ Bush-találkozó helyszíné­nek megváltoztatásához. A térségbe kiküldött félezer amerikai biztonsági ügynök dermesztő képet festett az Egyesült Államok elnökének tervezett oroszországi lá­togatása előtt. Nem tért el sokban a tengerentúliak jelentésétől az orosz tit­kosszolgálatok embereinek véleménye sem. Kiszivárgott hírek szerint Szocsiban még vizet inni vagy vezetékes vízben tisztálkodni is veszélyes dolog. A maffiózók által uralt városba kimerészkedni sem életbiztosítás. Vagyis Moszkva lesz az orosz-amerikai megbeszélések helyszíne, hiszen ott egyelőre Jelcin talán még ké­pes lesz garantálni vendége testi épségét. S ha már az időjárásnál tartunk, enged­jék meg olvasóink, hogy emlékeztessük önöket a Málta szigeténél tartott ameri­kai-szovjet találkozóra. Akkor a hatalmas tengeri vihar egyáltalán nem zavarta a világhatalmak vezetőit abban, hogy egy hadihajón megállapodjanak a két világ­­rendszer egyikének gáláns eltűnésében. N. A. SZILVESZTERI CSERBENHAGYÁS (írásunk a 6. oldalon) Európai műtétek Svejk most divatban van. A Neue Kronen Zeitung című bécsi lapban a csehszlovák szövetség széthullását érzékeltető karikatúra szenvedő­ alanya, a Süddeutsche Zeitung január 1-jei számában pedig már rá bízzák az új év legelső munkáját: a nyugat-európai határokról eltűnő „Vám” feliratú táblákat az 1993-as Svejk egy talicskán Csehország és Szlovákia határára tolja. így van bizony: miközben Közép-Európában új ha­tárt létesítenek, Nyugat-Európában, legalábbis az Európai Közösség országai között, pénteken nulla órá­tól zavartalanná vált a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke áramlása. Még ha zökkenőkkel, meg­torpanásokkal is, de öreg földrészünk nyugati felén az uralkodó tendencia az egységesülés, mifelénk pedig a szétforgácsolódás. •­ * (írásaink a 4. oldalon) TORONYBAN A szilveszteri kábulatból csak kevesen ébredtek még fel tegnap reggel fél kilenc körül a Semmelwe­is Orvostudományi Egye­tem Balassa János Kollé­giumában. Ez az ébredés szokatlanra sikeredett, mint kiderült, tragikus végkifejletbe torkollt. A pincében ugyanis még kiderítetlen körülmények folytán egyre nagyobb tűz nyaldosta a falakat és kereste az utat fölfelé, a kilencemeletes torony­ház felsőbb emeleteire. (Riportunk a 6. oldalon található) Nincs íróasztala. Volt ugyan egy, gyönyörű! Akkor, amikor - mint a Vígszínház zenei vezetőjének - berendezték a szobáját az ötödik emeleten. Csodaszép bútorokat kapott a bútortárból. Idővel azon­ban rendre visszaszállíttatta azokat. Kellett a hely a hangszereknek. Sokáig a zongora teteje szolgált irattartóul, aztán megvált attól is. Ma már csak a kis elektromos zon­gora fér el a többi muzsikáló dolog között. A kották, a forgatóköny­vek, mindenféle fontos és lényeg­telen irományok a földön hever­nek, olykor szépen, katonásan egy­másra rakva, dobozokban, de több­nyire csak úgy lazán, szanaszét... (Folytatás a 9. oldalon) Presser hétszer (Írásunk a 7. oldalon) ■r

Next