Kurír - reggeli kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-02 / 1. szám
4 ■jjjrtr Újévtől egység Francois Mitterrand francia köztársasági elnök méltatta újévi beszédében az európai egységet, ám sajnálkozott amiatt, hogy újjáéled a faji vagy a vallási eszmékre épülő nacionalizmus, feltámad a régi vetélkedés, nemegyszer a régi gyűlölködés, amelyről már azt hittük, régen elfelejtődött. Számos példa bizonyítja e megállapítások igaz voltát, közülük a legkirívóbb a mai Kelet-Európában a boszniai háború, az etnikai tisztogatások, a nyomorúság és a halál ottani táborai. Klaus Kinkel német külügyminiszter a másik Európáról szólva megállapította: a legkevesebb 340 millió embert felölelő belső piac megteremtésével az Európai Közösség történelmi célt ért el, a jövőben a korlátozások megszűnéséből adódó esélyek kihasználásán van a hangsúly. Németország nyugati határain például ezer vámos válik fölöslegessé, sokukat a német-cseh vagy a német-lengyel határra irányítják, jelezvén a tendenciát: az Európai Közösség nemzeti határainak ellenőrzése helyett a közösség külső határainak védelmére helyeződik a hangsúly. Biztonsági okokból persze ezeken a régi belső határokon megmarad a személyi ellenőrzés, igaz, csak szúrópróbaszerűen, legalább 1993 közepéig, már csak azért is, mert a belső határok teljes lebontását és az EK-határ fokozott figyelését lehetővé tevő schengeni szerződés ratifikációs folyamata nem zárult le, illetve Nagy-Britannia, Írország és Dánia alá sem írta azt. Az egységes belső piachoz szükséges törvények 95 százalékát meghozták már, sőt azok 75-80 százalékát át is ültették eddig a nemzeti jogrendszerekbe. Az egység megteremtése persze áldozatokat is igényel. A németek számára például a belső piac léte péntektől azon is lemérhető, hogy tizennégyről tizenöt százalékra emelték a többletértékadót. A jövőben az EK-n belül ezen adófajta minimuma tizenöt százalék. Árszínvonalban továbbra is vannak eltérések az Európai Közösség országai között. A személyi használatra vásárolt árukat gyakorlatilag akadálytalanul lehet behozni, bár alkoholra és dohányneműekre bizonyos felső határokat megállapítottak: nyolcszáz darab cigaretta, négyszáz szivarka, kétszáz szivar, tíz liter égetett szesz, száztíz liter sör, kilencven liter bor. SZILVESZTER PUSKAROPOGÁSSAL Miközben New Yorkban, a híres Times Square-en százezrek ünnepelték a szilvesztert, a még húsz napig hivatalban lévő amerikai elnök, George Bush Szomáliába utazott, hogy a kemény ottani viszonyok között szolgáló katonái körében köszöntse az új évet. Az egyszerűen csupán éhségközpontnak nevezett Baidoában, ahol még ma is háromszáz ember hal meg naponta éhség és járványok következtében, Bush egy árvaházat keresett fel. A gyermekek, akik mind a polgárháborúban vesztették el szüleiket, virágokkal és maguk készítette ajándékkal köszöntötték az elnököt, ő pedig megígérte, hogy közelgő leköszönése után is számíthatnak az amerikai támogatásra. A Szomáliai főváros, Mogadisu közelében lévő Bell Doyle támaszponton újév napján Bush együtt ebédelt katonáival. Amióta december 9-én az amerikaiak partra szálltak, lényegesen több élelmiszersegélyt sikerült eljuttatni az éhezőkhöz, csupán az elmúlt tíz napban kilencszáz tonnát. Igaz, múlt keddig az Egyesült Államokból összesen 12 500, tizenhét másik országból pedig 6400 katona biztosítja ezeket az útvonalakat. Jóllehet a háborúzó hadurak néhány napja látszólag békét kötöttek, a fegyverek mégis ropognak Szomáliában: legutóbb éppen Bush elnök látványos politikai gesztusnak tekinthető útja idejére időzítve csapott össze két rivális klán. Az eredmény tizenhat halott, sok sebesült. Bush érkezése előtt az amerikai katonák igazi nagytakarítást végeztek azokon a helyeken, ahova az elnök készült, átfésülték az épületeket, sőt azokat drótkerítéssel, homokzsákokkal, fegyveres őrhelyekkel vették körül. A katonák biztosra mentek, karöltve dolgoztak a titkosszolgálattal. Szomáliából egyébként Bush Moszkvába, a Start-2 megállapodás aláírására, majd pedig Párizsba utazik, ahol Mitterrand elnök vendége lesz. A tizenkettek erődje és akik bebocsátásra várnak Tengerészgyalogosok fésülik át a mogadiai amerikai nagykövetség közelében lévő épületeket Tehetetlenség - a sebesült lánynak az előírások szerint az amerikai katonai járőr nem nyújthat elsősegélyt a mogadishui kikötő területén. A lány végül kórházba került A kancellár megjavul? Nem ígéri, pedig elvárnák tőle. Franz Vranitzky osztrák kancellárt sok bírálat érte az év utolsó heteiben, amiért a kancellári hivatal reprezentációs költségei a csillagos egekig emelkedtek. Hogy mennyi az annyi? Még vége se volt az évnek, amikor a kiadások túllépték a 12 millió Schillingen Negyvenezer naponta? Azért az már szép summa - mondják a bírálók és emlékeztetnek arra, hogy 1990-ben 3,2 millió volt a költség, tavaly 4,9 millió, s 1992-re 8,3 milliót irányoztak elő, amit valamikor a nyár tájékán már elköltöttek. Hogy milyen tételek szerepelnek a reprezentációs költségek között? Kedélyes este az egyik grinzingi borozóban a gazdasági egyetem professzorai tiszteletére: 25 265 schilling. A február eleji operabálra a kancellár 33 334 schillinget költött - ilyenkor meghívott vendégeink jól tartása őt, illetve a kancellári hivatalt terheli. A bécsi filharmonikusok évfordulós fogadása több mint 200 ezerbe került, az olimpikonoké szerényebb összegből, 194 ezerből kijött. A New York-i utazás (az ENSZ közgyűlésre) 375 ezret tett ki, a riói környezetvédelmi csúcs 375 ezret, az EBEÉ-csúcs 532 ezer schilling kiadással járt. Aki ránéz a kancellár programjára, és tud számolni, annak gyerekjáték az egész: nincs nap külföldi vendég és belföldi fogadás nélkül. E tekintetben Vranitzky a következő időszakra se ígér egyebet, már csak azért se, mert jócskán megszaporodtak a külpolitikai kötelezettségek, egyre több a szomszéd ország, s az új önálló demokráciák politikusait istápolni kell. Sajátos módon a legvitatottabb az 1992-es kiadások közül egy nem is olyan drága rendezvény volt: a Kreisky Alapítvány tiszteletére a kancellár potom 63798 schillingért adott állófogadást. Igaz, utána a vendégeket szalmonellafertőzéssel ápolták. SZ.J. Vranitzky (balról) és egyik friss vendége, Roland Dumas 1993. január 2. Mámorító válás A csehszlovák állam betöltötte szerepét, éppen ezért szűnik meg most - búcsúztatta csütörtökön néhány perccel éjfél előtt a csehszlovák televízióban a föderációt Jan Strásky, a közös állam utolsó miniszterelnöke. Ezzel szinte egyidejűleg Prágában és Pozsonyban ezrek ünnepelték a két önálló állam - Csehország és Szlovákia - megszületését. Pozsony főterén tűzijáték és harangzúgás közepette csaknem százezres tömeghez szólt a szlovák kormányfő, Vladimír Meciar, aki üdvözölte - az együttélés és együttműködés reményében - a szomszédokat, köztük Budapestet is. Előzőleg sajtóértekezletén mindenesetre üzent: szerinte a magyarországi politikai körök meg akarják változtatni a szlovák-magyar határt, és azonos stratégiát követnek Románia, Szerbia és Ukrajna tekintetében is. Ami a szlovákiai magyarok jogi helyzetét illeti, az a nemzetközi jog által előírt szint fölött áll - vélte, és sajnálkozva állapította meg, hogy a magyarországi szlovák kisebbséget „megtizedelték”. Prágában a Vencel téren körülbelül harmincezren éltették a cseh „újszülöttet”, robbantak a petárdák, és a hagyománynak megfelelően éjféltől gyors ütemben borították el pezsgősüvegek szilánkjai az utcakövet. Václav Klaus kormányfő Szlovákia után a legfontosabb partnerek közé sorolta Németországot, Ausztriát, Lengyelországot és Magyarországot. Sok ország hamarosan elismeri Csehországot és Szlovákiát, akik maguk is diplomáciai kapcsolatba léptek egymással. Január elsején tehát több mint tízmillió cseh és körülbelül feleannyi szlovák állampolgár „született”, bár többen nem döntötték még el, melyik állam polgáraivá kívánnak válni. Egyvalaki számára ez a gond már megoldódott. 1992 szilveszterének első csehországi alkoholmérgezettje, aki a brünni detoxikálóban ébredt az új évre, történetesen egy galántai fiatalember volt. Éjféltől a mély mámor óráiban vált külföldivé, azaz szlovák állampolgárrá. Eladó hadifoglyok A közelmúlt titkos diplomáciájának újabb érdekes részletére derült fény. Az NDK képviselői 1967 végén ajánlatot tettek az Egyesült Államoknak, hogy a brit börtönben levő keleti ügynökpárosért, Helen és Peter Krogerért cserébe átadnak öt vagy hat, Vietnamban fogságba esett amerikai katonát. A kulisszák mögötti tárgyalások végül megszakadtak, mert Washington nem tudott bizonyosságot szerezni arról, hogy valóban lennének amerikai hadifoglyok Kelet-Németországban: sem neveket, sem azonossági számokat nem kaptak. A vietnami ENSZ-küldöttség szóvivője szintén úgy vélekedik, hogy nem kerülhettek annak idején amerikai hadifoglyok Kelet-Európába. Li Quang Khai, aki tizenegy esztendőn át volt a vietnami külügyminisztérium főtisztviselője, majd később az Egyesült Államokban kért politikai menedékjogot, ellenben elmondta, hogy néhány kritikus egészségi állapotban levő amerikait az NDK-ba vittek, mert Vietnamban nem lehetett számukra megfelelő orvosi ellátást biztosítani, igaz, felépülésük után visszaszállították őket a vietnami fogolytáborba. A lehetséges cserét az is akadályozta, hogy London maga akarta „hasznosítani” az őrizetben lévő ügynököket, akik a szovjet KGB számára is kémkedtek. Két évvel később 1969-ben kicserélték őket egy szovjet fogságban levő brit felderítőért. Az amerikai külügyminisztériumban és a berlini archívumokban egyaránt megtalálható bizalmas dokumentumok szerint a közvetítő a kényes ügyek mesterének tartott Wolfgang Vogel keletnémet ügyvéd lett volna, aki többször tárgyalt az NSZK hatóságaival az NDK-ban levő politikai foglyok szabadonbocsátásáról és kivándorlásáról - a cseretételek az NDK-nak adandó különböző gazdasági kedvezmények voltak. De amikor most Vogelt a részletekről faggatták, kitérő választ adott, mondván, nemsokára megjelenteti memoárját. Addig pedig nem megy bele semmifajta részlet előzetes szellőztetésébe, nem rontja saját jövendő üzletét... FERENCZY-EURO