Kurír - esti kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-22 / 15. szám
26 FÖLDÖN TÚL llEs^ ill g|g 8 sgg Ö l i ügk IP I íf ? - #*ki i Äli'i IV c# u i oi mu ■ ■ Hasonló a hasonló által gyógyíttatik. Ez minden idők talán leghatékonyabb gyógymódjának, a klasszikus homeopátiának az alapszabálya. Amíg mind a hagyományos orvostudomány, mind a természetgyógyászat irányzatainak nagyobb része elsősorban a panaszok megszüntetését tekinti céljának, az ellentétest az ellentétessel gyógyítja - azaz álmatlanságra altatót, székrekedésre hashajtót ad -, addig a homeopátia az emberi szervezet egészét veszi figyelembe, s a betegséget a hozzá leghasonlóbb tüneteket előidéző szerrel próbálja semlegesíteni. Ez a maga korában forradalmian új módszer az 1755-ben született zseniális német orvostól, Christina Friedrich Sámuel Hahnemanntól származik. A tehetséges fiatalember buzgón tanulmányozta kora nemzetközi orvosi szakirodalmát - számos nyelvet ismert -, de a könyvekben leírtakat nem fogadta el anélkül, hogy önmagán ki ne próbálta volna mindazt, amit csak lehetett. Amikor egy híres skót orvos azt állította például, hogy a kínafakéreg azért gyógyítja a váltólázt, mert a gyomorra fejti ki gyógyító hatását, Hahnemann kipróbálta a szert és a jól ismert váltóláz tüneteit tapasztalta magán, amelyek persze később eltűntek. Hahnemann ebből arra a következtetésre jutott, hogy a kínafakéreg azért gyógyítja a váltólázat, mert az egészséges embernél éppen ennek a betegségnek a tüneteit képes kiváltani, azaz hasonló a hasonlót gyógyítja. És kísérletezni kezdett, hiszen a feladat nyilvánvalónak látszott: a lehető legtöbb gyógyszert kipróbálni egészséges embereken, és minél pontosabban leírni a jelentkező tüneteket, majd az így létrehozott „műbetegséget” összevetni a valódi betegségekkel. Megtalálni tehát, hogy melyik szer idézi elő a leghitelesebben valamely jól körülírható betegség tüneteit, melyik a „leghasonlóbb” hozzá, mert minden bizonnyal az a legalkalmasabb a gyógyítására. Az elv pompásan bevált a gyakorlatban. A napóleoni háborúk idején Hahnemann sikerrel vette fel a harcot Lipcsében a tífuszjárvány ellen. Olyan sikerrel, hogy a patikusok feljelentést tettek ellene, és bevonatták gyógyszerárusítási engedélyét. Jó egy évtizeddel később az eset szinte szóról szóra megismétlődött: ezúttal a kolera ellen voltak hatásosabbak Hahnemann ingyen osztogatott gyógyszerei a patikák méregdrága szereinél, s a kitűnő orvosnak valósággal könyörögnie kellett a kegyelmes hercegnek, ugyan, engedje meg, hogy ingyen megmenthesse embertársai életét. Végül nagy nehezen megengedték neki. A 88 évet megélt, nem mindennapi képességű gyógyítónak tehát számos siker is megadatott hosszú élete során. Csupán egyetlen dolgot nem sikerült orvosolnia a hasonló által gyógyíttatik elve alapján: az irigységet. GÁLVÖLGYI JUDIT) Josef Rau: Klasszikus homeopátia) 1993. január 22.