Kurír - esti kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-28 / 19. szám
1993. január 28. Sokan álltak a ravatal körül, ott volt az egész falu népe. Pedig Karcsinak nem volt felesége, se gyereke, testvéreinek többsége is messze lakik innen. Mégis, akik ismerték, kötelességüknek érezték, hogy elmenjenek. Vigyenek egy szál virágot, vagy csak álljanak ott lehajtott fejjel, mintha bocsánatot kérnének valamiért. Valakik helyett, akik most nincsenek itt. Akik akkor sem voltak mellette, amikor Karcsin fölgyújtották a pizsamát. A kórházban, ahová gyógyulni vitték, égett, ha nem elégett az a szerencsétlen! Az orvos azt mondta, a testérték nyolcvan-nyolcvanöt százaléka lett oda. Hát hogy létezhet ez egy kórházban, kérem? - A honvédből visszamentünk a megyei kórházba, kerestük az osztályvezető főorvost, a doktor Fekete Tamást, ő aztán pontosan ismerte az unokaöcsémet - tördeli a kezét Erdélyiné -, már vagy tizenöt éve ő a főorvos. Kérdeztük tőle, ezért most ki lesz a felelős? Senki, vágta rá! Senki! A titkárnője meg annyit mondott, hogy jobb, ha hallgatunk, mert a Karcsi saját kezével gyújtotta fel magát. Hát ez képtelenség. Igaz, hogy elég jól volt már, amikor a felgyújtás előtti nap meglátogattuk, de éjszakára azért még lekötötték. Könyörgött is szegényem, hogy hozzuk haza, de még nem eresztették. Pedig, ha tudtam volna, akár úgy, pizsamában is elhozom. - Ugye, hideg van itt a szobában, télen takarékoskodik az ember a fűtéssel - vált témát a gazdasszony, aztán kávéért indul. Alighanem csak a sírását akarja palástolni. Ernő bácsi is csak néz maga elé, nyomogatja a mellkasát, előveszi a szívszorítást oldó spray-t, aztán mégis visszateszi a zsebébe. - Megmondom én magának, ki volt a tettes, ki gyújtotta föl. A Laci volt az, egy nagy darab, szőke férfi. A saját szememmel láttam, amikor az egyik látogatáson a nővér odaadta neki az öngyújtóját. Ezt persze úgyis letagadják, de nem érdekel. Én nem a Lacira haragszom, mert az is éppen olyan beteg, mint az én öcsém volt, talán nem is tudta, mit csinál. Hanem az orvos, az ápolók! Hát hol voltak addig, amíg róla leégett a ruha?! A kórterem mellett van a nővérszoba, üvegfal választja el a kettőt, a Karcsi meg ott feküdt az ablak előtti ágyon. Szem előtt. Hogyhogy nem vették észre? Tévéztek vagy aludtak netán? Később azt mondták, reggel negyed hétkor történt az eset, a székben ülve gyújtotta meg magán a pizsamát. Hát ez lehetetlen! Akkor éppen váltás van, mosdatás, akkor a legnagyobb a mozgás. Ő meg már annyira égett, hogy valósággal szaga lehetett. - Különben is - érkezik a konyhából a felesége -, amikor meghalt, megnéztük. Csukló alatt épen maradt a keze. Megnézném én azt a széket, amelyikben meggyújtották, mert szerintem a sógorom még lekötve feküdt az ágyban. Nem mozdulhatott, nem mehetett segítségért. De mást mondok! Abban a szobában nemsokkal korábban valakit már megégettek. Egy idősebb bácsi kezét gyújtották föl, őt is a honvédban kezelték. Most is ott fekszik az öreg abban a szobában, a sarokban. Talán ő tudna mondani valamit, őt nem szokták lekötözni. Csak öten voltak akkor a zárt osztályon, a Karcsi meg másik két beteg lekötve... Erdélyi Károly balszerencsés ember volt, annyi bizonyos. Huszonévesen érte el a tudathasadásos elmebaj, azóta fél életét a kórházban töltötte. Egyre sűrűbben került be, és egyre tovább volt ott. A sok lekötés, fektetés miatt aztán el-elkapta a tüdőgyulladás. Tavaly esett meg az az eset is, hogy egy alkalommal kitörte a tűzcsapdoboz üvegét. Összevissza vágta a kezét, erre lekötözték. Elkapta a tüdőgyulladás, elvesztette az eszméletét is. Mire magához tért, kiderült, hogy baj van a szemével. Megütötte vagy szilánk sértette meg, senki sem mondta a rokonoknak. Csak ment a távirat akkor is, hogy Karcsi szemműtétje miatt jelenjenek meg a kórházban. Ki kellett venni az egyik szemét, hogy megmenthessék a másikat. Talán, ha előbb észreveszik, ha foglalkoznak vele... De nem vették észre, mint ahogy a fölgyújtást sem. Majd egy hétig húzta még a honvédban, de nem tért magához. Az ottani orvos megmondta: menthetetlen. Hogy mi lesz ezután? Semmi. Egy nevét eltitkoló rendőrségi illetékes szerint bizonyos, hogy senki sem kerül rács mögé Karcsi halála miatt. A tettes ugyanis nem büntethető. Tehát valamelyik betegtárs. Rá meg még a rokonok sem haragszanak, tudják, mit jelent az elmebaj. Hogy a kórházban történik-e valami? A főorvos állítólag kapott egy levelet a rendőrségtől, csak úgy, nem hivatalosan, de ami abban van, azt nem teszik ki a dicsőségtáblára. Az igazgató főorvos azt ígérte: a nyomozás befejezése után elválik, fegyelmi vagy etikai eljárást kezdeményez-e. Hogy elintézik-e házon belül, vagy átadják az Orvosi Kamarának az ügyet. Egyébként van gondjuk enélkül is elég. Például ott a még tavalyra beígért tizenharmadik havi fizetés. Az nagyobb téma manapság. RIPORT 17