Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-01 / 59. szám

1993. március 1. Eminek az exportbabák (Folytatás az 1. oldalról) Megírtuk már vasárnap, hogy a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szü­lészeti-Nőgyógyászati Klinikáján az elmúlt napokban két román állampolgár született. Évike 3800 grammal, Robika egy kiló­val könnyebben látta meg a nap­világot. A kislány édesanyja - látszott - betanult szöveget mondott kérdéseinkre válaszolva. Tagadta, hogy ismerné Perdi Zoltánt, a nem létező alapítvány itteni vezetőjét, pedig az úr többször járt nála a klinikán, ér­deklődött hogyléte iránt, és a kismama rezsijét is ő fizette ki egy panzióban, ahová szülés előtt érkezett. Az elmúlt hetekben, hónapok­ban a szegedi klinika vagy a vá­rosi kórház szülészeti osztályán megforduló hölgyek - román állampolgárokról van szó - álta­lában férjezetlenek. Elmondásuk szerint soha nem dolgoztak, és folytatva ezt a gondolatot, kide­rült, terhességük végén jutott eszükbe, hogy ez így nem mehet tovább, munka után kell nézni, amire Magyarországon van lehe­tőség. Nem lényegtelen körül­mény, külföldön eddig még soha nem voltak. Az amerikai Adam Children’s Found Alapítvány és az ugyanilyen nevű magyarországi, de be nem jegyzett alapítvány főleg Romániá­ból importál terhes anyákat, s azok csecsemőit exportálja az Egyesült Államokba. Nem kizárt­­ jogá­szok és orvosok megerősítették ezt a feltételezést hogy a csecsemő­ket donorként használják a tenge­rentúlon. És mindezt törvényesen teszik. A rendőrségtől származó infor­mációink szerint hivatalos vizsgá­lat nem, de mélyreható, alapos ta­pogatózás folyik az ügyben. Az egészségügyi intézményekben dolgozó orvosok félnek. Szege­den ugyanis az a hír kapott szárnyra, hogy a csecsemőkeres­kedelmet a maffia megrendelésé­re végzik. - Nagyon szégyellem ma­gam, és rettenetesen félek. Va­jon ki állhat a gyermekkereske­delem mögött? Talán a maffia? Amikor Perdi Zoltánnak bérbe adtam a házamat, higgyék el, nem tudtam szándékairól. Árus vagyok. A piacon nem merek az emberek szemébe nézni, és már egy kocsmába sem ülhetek be - mondta tegnap délután Szege­den, a híressé-hírhedtté vált Csongrádi sugárút 35. számú ház tulajdonosa, akinek paramé­tereit tekintve nem szabadna ijedősnek lennie. Mégis — ezt többször hangsúlyozta - fél. Rettenetesen fél. Aljasnak tartja azokat, akik román terhes anyá­kat rávesznek, jöjjenek Szeged­re, itt szüljék meg gyermekei­ket, és mondjanak le róluk, mert az újszülöttre boldog jövő vár az Újvilágban. A házból - aminek faláról lekerült a 35-ös tábla - eltanácsolta Perdi úrékat, aki - szerinte, és ezt mi is tanúsíttat­juk - „amerikaiak segítségével elvitte a gyermekeket, vélhetően Kiskundorozsmára, apjához”. Ott valóban megtaláltuk Pördi Zoltánt, akiről apja azt állította: nem ő az, „hanem a Zoli test­vére”. Azt is hozzátette: „az amerikaiak hétfőn sajtótájékoz­tatót tartanak.” Többet nem árult el, felesége és „nem Zol­tán” noszogatására mindannyian eltűntek a hatalmas családi ház ajtaja mögött. Az esettel kapcsolatban min­denki fejében, így a háztulajdo­noséban is, visszatérően megfo­galmazódnak kérdések. Ha a ma­gyar törvények alapján legálisnak tűnő gyermekkereskedelem való­ban humanitárius célú, miért ve­szi körül a titokzatosság leple? Miért kell betaníttatni a román állampolgárságú anyákat egy sab­lonszövegre, amely idekerülésük körülményeit ismerteti? Miért kell azt mondaniuk, „nem isme­rem Perdi Zoltánt”, amikor ő fi­zette a panzió számláját, ő érdek­lődött, „megszületett-e a baba”, és ő az, aki a kórházban, illetve klinikán vállalta: gyermekorvost és védőnőt biztosít a nála lévő román állampolgárságú csecse­mők részére. Mégis igazak lehetnek azok a­­ feltételezések, amelyek szerint a gyermekek sorsa a ködbe vész? Azt tudjuk, ma Szegedre érkezik a Népjóléti Minisztérium gyer­mekvédelmi főosztályvezetője, és kollégájával a helyszínen próbálják tisztázni e nemzetközi bonyodal­makat okozó szüléseket. (Ha a Ku­rírt megkérdezi, akkor eláruljuk, hol található Perdi Zoltán, és re­mélhetőleg a még nála lévő gyer­mekek.) OLÁH ZOLTÁN Divatvásár Harmadszor rendezték meg a nemzetközi di­vatvásárt. Idén a Hungexpo Consum Stúdiója az Uniplan Hungaryval közösen szervezte az eseményt, amely már kinőtte a Budapest Kongresszusi Központot, így a BNV területén egy teljes pavilonban vonult fel a hazai és a külhoni divatszakma. Tizenkét ország száz ki­állítója vett részt a háromnapos eseménysoro­zaton. Olyan távoli, egzotikus országok is je­lentkeztek kiállítóként, mint India, Pakisztán, Jordánia, Törökoszág, Banglades. Hogy milyen lesz a mindjárt beköszöntő tava­szi-nyári szezon divatja? A napi két divatbemutató látványa mellett dr. Medgyessy Ildikó, a divatvásár sajtófőnöke adott választ az izgalmas kérdésre. - A női divatban hangsúlyosan jelentkezik a nadrág, a kosztüm, a mellény. Természetes anyagok, finom gyapjú, selyem, muszlin, pa­mut ajánlott, pasztellárnyalatokban, bézsben, galambszürkében. Újra itt vannak a 20-as, 30- as évek virágmintái, nyáron a tengerészcsíko­sak, a türkiz, a citromsárga, a pink. Végre, úgy tűnik, végleg divatos az elegáns férfi. Finom, puha gyapjúzakók, elegáns pulóverek, disztét mintájú, valódi selyem nyakkendők, könnyed elegancia reggeltől estig. Gyerekeknek lezser, élénk színű, kényelmes ruhákat, fiataloknak az örök farmert kínálja 1993 tavaszi-nyári divatja. (TÓTH) VESZÉLYES ÖSSZEZÁRTSÁG Tavaly meghalt egy fiatalkorú előzetes letar­tóztatásban, miután felnőtt börtöntársai több­ször megerőszakolták, s AIDS-vírussal fertő­ződött. Az ilyen esetek elkerülésére is jött lét­re az az ötventagú bizottság, amelynek irányí­tását doktor Bernád István főosztályvezető végzi. A Nemzetközi Gyermekmentő Társa­ság megbízásából november 31-ig kell össze­hangolniuk a magyar jogrendszert az ENSZ által 1991-ben kiadott ifjúsági konvencióval.­­ Elsősorban a büntetőjog területén tér el a magyar joggyakorlat az ENSZ-egyez­­ménytől. Nálunk például nem különítik el a fiatalokat az előzetes letartóztatás során a felnőtt bűnözőktől. Hét-nyolc hónapot töl­tenek vizsgálati fogságban, s azalatt a legke­ményebb iskolát járják végig. Néha kény­szerből súlyosabb bűncselekményeket is el­követnek, hiszen tudják ha Aszódra kerül­nek javító-nevelő intézetbe, akkor az előze­tesben töltött időt nem számítják be. Ellen­ben, ha mondjuk Tökölre, a fiatalok börtö­nébe kerülnek, akkor a büntetésből levon­ják a vizsgálati fogság idejét. Alapgondunk, hogy az 1971-ben elfoga­dott ifjúsági törvény az NDK ifjúsági törvé­nyének másolata, s ez még ma is hatályban van. Egyetlen pontja érvényes, mely szerint az ifjúsági szervezeteknek feladatokat kell ad­nunk. Egyébként az egész törvény, úgy, ahogy van, kifejezetten konvencióellenes. Ja­vaslatunk szerint létre kellene hozni egy ifjú­sági érdekegyeztető fórumot, amelyen a mi­nisztériumok, az ifjúsági szervezetek és az önkormányzatok egyaránt részt vennének. A magyar kormánynak november 31-ig kell beszámolnia az ENSZ-nél a konvenció ma­gyarországi végrehajtásáról. Ez azt jelenti, hogy a már meglévő jogszabályokat hozzá­igazítjuk az egyezményhez, illetve javasoljuk eltörlésüket. Fontos, hogy a már előkészület­ben lévő törvények ezzel az egyezménnyel harmonizáljanak. (DALLOS) Drakula a vérellátóban Régebben virslit, sört ad­tak­­ katonáknak két-há­­rom nap pótszabadságot­­, ma egy mozijegy a mé­zesmadzag, vagy mit is mondok, szóval a gesztus­­értékű jutalom. Mert vért nem jutalomért ad az em­ber, hanem mert valaha valakijének kellett, netán ezután kellhet. Vagy mert a rokonai, barátai is ad­nak, mert megszokta, mert nem fél az AIDS-től, nem fél a tűtől, nem fél a vértől... Csak. Van, aki ad vért, van, aki nem. Sajnos egyre ke­vesebben tartoznak az előbbiek közé, pedig mindannyian felelősek vagyunk e véres-vérhiá­­nyos korért. A balesete­kért, a betegségekért, azért, hogy egyre több és több vérre lenne szükség. Adni kellene, már csak felelősségtudatból, becsü­letből is. S ha ez kevés - valljuk be: kevés -, ak­kor jön a csali, a jutalom. A sör-virsli, a csokoládé, a mozijegy. No nem mintha ezért adna, aki ad, mert a mindenből üzletet csinálók inkább Ausztriá­ban csapoltatják le azt a fél liter életet - egy ke­nyérpirító, egy fillér vagy néhány pornókazet­ta árát nyerve -, de leg­alább a gesztus meglegyen. A ma reggel kezdődött, 12-éig tartó akciónál a Drakula című film a gesz­tus, Coppola rendezte, ki­tűnő alkotás. Meg stílsze­rű is a választás: ugyanazt a közönséget várják reggel nyolctól délután kettőig a Daróczi utca 16. alatti vér­ellátóba, mint este a mozi­ba: a tizennyolc és hatvan év közti, egészséges, ötven kilónál nehezebb embe­reket. Lehetőleg ne éhgyo­morral, hogy el ne szédül­jenek a vér látványától. B. H. L. Verseny a főkormányért Piszkos Fred helikopterrel ér­kezett az autós gyorsasági ver­senyre. Fülig Jimmy és a töb­biet segítségével aztán nagy hirtelen bepattant a meseautó­ba, és már robogott is. A ver­seny színhelye a változatosság kedvéért nem az orani sugárút, még csak nem is a marseille-i rakpart, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem előtti Duna­­part volt. Piszkos Fred pedig azonos a közlekedési kar egyik kiváló hallgatójával, aki melles­leg kick-box Európa-bajnok. Piszkos Fred volt az egyik a négy benevezett jelige között a már említett közlekedési kar ál­tal tegnap szervezett ügyességi versenyen. Az egyetemisták nagylelkűen megengedték, hogy filiszterek is részt vegye­nek a sportrendezvényen, de annyi volt a jelentkező, hogy egy bizonyos idő után le kellett zárni a felvételt. A három civil nyertes oklevelet és egy üveg pezsgőt kapott. A tegnapi esemény csak be­vezetése volt egy több napon át tartó bulisorozatnak. Minden napra egy próba, és a végén megválasztják a közlekedési kar fő Főkormányosát. A nyertes abszolút „tömjénezésre” szá­míthat, ráadásul az egyetemi életbe is nagyobb lesz a bele­szólása, mint a többi „mezei” hallgatónak. Csak az autós gyorsasági verseny zajlott az ut­cán, mivel a többi próbatétel fe­dett pályát igényel, a folytatás a Műszaki Egyetem kollégiumá­ban játszódik. Piszkos Fred mellett Alfinak, Nojénak, Tea­­murnak csapataik segítségével többek között olyan különleges nehézségekkel kell megküzde­niük, mint egy söritató automa­ta, no meg egy 20 perces bur­­leszk elkészítése, és a föld alól is meg kell szerelniük a legendás aranykereket. És amit az oldal­bordának kinevezett hölgyekkel összehoznak majd, az külön öröm lesz. (PAYER) Fotó: DEMECS ZSOLT KUPLUNGNÁSZ A japánok nem csak szóban ígérik, hogy be­fektetőként is kiveszik részüket az ország gaz­dasági helyzetének stabilizálásából. Az elmúlt időszakban egyre több japán-magyar vegyes vállalat alakult. Ezek között a legújabb a világ­hírű autógyár, a Suzuki legnagyobb beszállító­ja, a Daikin és a Komárom megyei Bákersz Kft. házassága. A vegyes vállalatot 115 millió jen alaptőkével hozták létre, amelyből 50 szá­zalékkal részesedik a Daikin, 10-zel az ugyan­csak szigetországi Itochu kereskedőház, és negyvennel a magyar kft. Utóbbi társaság ígé­retet kapott a japánoktól arra, hogy meghatá­rozott időn belül további 10 százalékot meg­vásárolhat a Daikintől. Az új cég tengelykapcsolók összeszerelésé­re, minősítésére és forgalmazására jött létre a magyarországi Suzuki-program következő ál­lomásaként. Először a kuplungház és -tárcsa valamennyi alkotóelemét Japánból szállítják. A tervek szerint azonban két éven belül a leg­főbb beszállítók a hazai cégek lesznek. A tech­nológiát és a gépek zömét is a tengerentúlról hozzák. A termelés az előzetes elképzelések szerint nyáron kezdődik. Az első esztendőben 16 ezer tengelykapcsoló összeszerelése a cél. Ezt három-négy éven belül szeretnék meg­­triplázni, ami azt jelenti, hogy a cég éves for­galma jóval meghaladja majd a 150 millió jent. A vegyes vállalat létrehozását kedvezmé­nyes hitellel segítette az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. Ráadásul a Corvin Bank által felvett 22,9 millió forintos kölcsön kamatter­hének 60 százalékát a tárca átvállalta. A Bá­kersz Korlátolt Felelősségű Társaság a tíz kft.­­ből álló Bákány vállalatcsoport tagja. A cégek mindenekelőtt szerszám-, alkatrész- és gép­gyártással foglalkoznak, a Bákersz Kft. pedig ez ideig a társaságok holdingjaként működött. A vállalatcsoportot Bákány Ferenc vállalkozó 12 munkatársával alapította 1988-ban. A japán kapcsolatot elsősorban a tatabányai önkor­mányzatnak köszönheti. A testület tagjaiból álló delegáció egyik japán útján ajánlották fel üzemét mint lehetséges partnercéget. A japá­nok több vállalatnál is megfordultak Magyar­­országon, végül a Bákány-műveket tartották a legalkalmasabbnak. (SZILÁGYI) HATÁRON INNEN 3 A TESTŐR NEM CSAK „TEST-ŐR" Regionális központok az ország egész területén Személyvédelem, kvalifikált munkatársakkal, spe­ciális megbízások (gépkocsivezetői, tolmácsi, sze­mélyi titkári) teljesítése őrszolgálat, fegyveres, eszközös, kutyás védelem, irodaházak, üzletközpontok, raktárak folyama­tos, időszakos védelme Rendezvények, kiállítások teljes körű biztosítása Pénz- és értékszállítmányok fegyveres kísérete, őrzése, trezorszolgáltatás Magánnyomozás, információszolgáltatás Központ: 1033 Budapest, Szentendrei út 89. Tel.: 188-8735,180-3634,180-5746 Fax: 168-6619 150 Ft percenként

Next