Kurír - reggeli kiadás, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-29 / 235. szám
1993. augusztus 29. Verseny a Javából A Játék határok nélkül című eurovíziós vetélkedő 30 éves múltra tekint vissza. Jelmondata De Gaulle egykori francia elnöktől származik. Eszméje nyilvánvaló, játékos keretek között ismerkedjenek meg egymással Európa népei, hiszen ha játszik az ember, leomlanak a nyelvi, ideológiai, földrajzi határok. Idén Magyarország is bekapcsolódott a versengésbe. Kilenc vidéki város csapata utazott el külföldi megmérettetésre. A hazai forduló rendezési jogát Kecskemét kapta. Porzik a vesénk rendesen. Akár a hepehupás, homokos dűlőik, amin kanyargunk. - Mit imádott ezen Petőfi? - jegyzi meg valaki. Aztán szinte a semmiből egy csikós nyargal a gépkocsikonvoj élére. Néhány perc múlva megérkezünk Köncsögpusztára. Lenyűgöző a fogadtatás. A friss pogácsához szilvapálinkát kínálnak, hogy jobban csússzon. Az ökör ezúttal nem iszik egymagában. Cserdülnek a karikás ostorok, kettes fogatok vágtatnak a karámban kijelölt kapuk között. Folyik a pusztashow. Csárdást járni invitálja a vendégeket a Kecskemét Táncegyüttes. Egymás kezét fogja a kétméteres cseh legény és a filigrán portugál lány, hahotázva indázik az olasz a göröggel, de cifrázza a svájci és a walesi is bitangul. A házigazda ifjak meg csujjogatnak hozzá. Bele a mámoros, titokzatos pusztai éjszakába. Szaharai hőség fogadja az érkezőt néhány órával a kezdés előtt a Benkó-domb alatti katlanban. Ki géppel szállna a pálya fölé, először egy hatalmas, kék szakállas fejet pillanthatna meg. Bartók hercege. Egyszerű a magyarázat. A kékszakállú herceg mondaköre ihlette meg Apró Attila rendezőt az akadályok „megálmodásában”. Ez a fej talán a legkegyetlenebb próbatétel. Egy csúszós nejlonkötélen kell felmászni, úgy kilenc méter magasba, s lehozni a korona mellől az aranykulcsot. (Naná, hogy a fej eközben forog.) Pintér Tamás kaszkadőr szakértőt arról kérdezem naivan, teljesíthető-e a feladat egy átlagember számára, aki nem volt felmentve tornából? Kizárt dolog, feleli. Ehhez speciális felkészülésre van szükség. A kecskemétiek hetven jelentkezőből válogattak. Kemény fizikai és pszichikai teszteken kellett megfelelni a három hónapos edzőtábor során annak a hét legjobbnak, akik a csapatot alkotják. Úgy tűnik, jó kezekben vannak. Adamik Zoltán válogatott tízpróbázó - mellesleg a helyirögbicsapat edzője - a főnök. - Ezek a srácok életük nagy élményével találkoznak ma este - mondja. - Bemutatkozhatnak a világ előtt, szülővárosukat képviselve. Ahogy közeledik a rajt, egyre feszültebb a hangulatuk. Ez érthető. Segítőtársaimmal, Körmöczi Béla menedzserrel és Balla József egykori világklasszis birkózóval a kezdettől fogva egy harapós, megalkuvás nélküli csapatszellemet igyekeztünk beléjük plántálni. Szinte már csitítani kell őket ezekben a pillanatokban. Nagyon bízunk bennük. Azt hiszem, az egész város szeretét érezhetik a hátuk mögött. Az érdeklődés valóban fantasztikus. Már a főpróbára is hetekkel korábban elfogytak a jegyek, a premierről nem is beszélve. A kint rekedtek stószokban küldik be az autogramkérő cédulákat a kecskeméti sztárok öltözőjébe. Elindulok a vízisí helyszíne felé. Huncut mosolyú, szőke hajú, bajszos fiatalemberbe ütközöm a medencénél. Uccu, gyorsan tolmácsért. Denis Pettiaux úrhoz, a játékok belga főbírájához van szerencsém. - Mire figyel legjobban? - tudakolom. - Hogy a verseny mindvégig teljesen szabályos legyen - feleli. - Minden résztvevő azonos esélyeket élvezzen. - A főbíró is ember. Mi van, ha téved? - Hét segédbíró segíti munkámat. Vitás esetekben természetesen a döntéshozatal felelőssége az enyém. - Mi a civil foglalkozása? - Jelenleg testnevelő tanárként dolgozom. De oktattam például cirkuszban akrobatikát. - Látszik a bicepszén... - Egyébként pedig gyengeáramú műszaki főiskolát végeztem. - Elégedett a szervezéssel? - Minden tekintetben. Precíz, profi. - Kinek szurkol? - provokálom. - Senkinek hervad le a mosolya, nyerjen a legjobb! Vágó István műsorvezető birkapörkölt-lakomára készül. Elmondja, hogy tulajdonképpen belecsöppent az egészbe. S bár élvezi a verseny hangulatát, az igazi élvezetet a játékok kitalálása jelenti. Ide már „profik” jöttek, teszi hozzá. Ahol a győzelem kivívásában döntő szerepet játszik a virtus, a nemzeti büszkeség. - Öllé, öllé, Dóóóra, Dóóóra - hallatszik be a szavalókórus hangja a tribünről a műsorvezető kollegina, Geszler Dorottya (konténerkocsi) öltözőjébe. Mélyen megvetem magam az első kérdésért, melyet a szépséges hölgyhöz intézek: - Lámpalázas? - Igen. Most kezd előjönni - vallja be kedvesen. - Talán akkor elmúlik, amikor megszólal a zene, és Pistával levonulunk a lépcsőn. - Kész sikerélmény, ha nem botlik meg az ember menet közben - hallom saját hangomat. Dorottya felkacag: - így van. A sminkesek furcsán néznek rám. Búcsúzóul még megkérdezem: - Az összes magyar csapat küzdelmét közvetítette. Melyik a kedvence? - Valamennyi nagyon szimpatikus volt. Függetlenül attól, hogy az élbolyban vagy kicsit hátrébb végeztek. Arra meg egyenesen büszke vagyok, hogy a sárospatakiak éppen azt a fordulót nyerték meg, amelyben én is játszottam. Dorottya fellépőruháját Szekulesz Judit tervezte. Erotikus és költői, így nézhetett ki az a nő, akire a kékszakállú gondolt, árulja el a titkot a jelmeztervezőnő. Aki ezenkívül még mintegy kétszázötven kosztüm alkotója. S ha már a számoknál tartunk, Géczy Bálint főgyártásvezető maga is adatokkal szolgál. Tehát, két megawattnyi áram szolgáltatja a zavartalan működést. Kecskeméti fővállalkozók bevonásával két hónap alatt építették meg a pályát. Három közvetítőkocsi rögzíti az eseményt, köztük a vadonatúj színes tizenkettes, értéke hozzávetőlegesen 280 millió forint. A város szinte valamennyi szállodáját és kollégiumát megtöltötték a külföldi, illetve hazai vendégek. Számuk a tévéstáboktól a játékosokon és kísérőiken át a szurkolókig - megközelíti az ezret. - Önt nem közelítette meg a stressz? - vetem közbe. - Dehogynem. Hiszen ez a forgatás igazi kihívást jelentett valamennyiünk számára. Ám ezen túl óriási élmény és kemény tanulás is. Annak pedig végképp örülük, hogy e játék révén méltó munkát tudtunk adni a televíziós szakmának. Farkas László producer fél órával a start előtt olyan nyugodtnak látszik, mintha a Fradiöregfiúk-Kisterenyei Bányász sörmeccs eredménye lenne a tét. - Itt valóban a részvétel a fontos, nem a győzelem. Egyetlen induló sem a díjakért játszik, hiszen azok jelképesek. A műsor vonzereje abban rejlik számunkra, hogy színvonalas szórakoztató műsort nyújthatunk vele millióknak. Ráadásul képet adunk a világnak a Magyarországon itt és most zajló változásokról. Azt hiszem, a ‘96-os expo előtt nem árt a magyar image támogatása. A vetélkedők során szövődő barátságon túl, megjelent az üzleti háttér is az elmúlt évtizedekben. Mivel a polgármesterek vezette küldöttségeket szponzorok, vállalkozók kísérik, számos üzleti tranzakcióra nyílik lehetőség. Ha már az üzletet említi, hallani olyan hangokat itt a helyszínen, miszerint irdatlan sokba kerül a kecskeméti felvétel. Ebből a pénzből állítólag akár tíz hazai tévéfilmet lehetne finanszírozni. - Úgy vélem, más logika szerint kell értékelni a ráfordításokat. Mi hét ország koprodukciójába szálltunk be. Ennek megfelelően a döntővel együtt tizenegy adást közvetítünk, nem beszélve a városainkat bemutató 15, illetve 30 perces kisfilmekről. Na már most, ha megnézem az egy órára jutó fajlagos költséget, kiderül, jóval olcsóbb, mint a saját kivitelezésű, esetenként sokkal szerényebb látványtechnikával létrehozott produkcióink. Kilenc óra múlt pár perccel. Már fényárban úszik a pálya. Gyülekeznek a csapatok a bevonuláshoz. Az olaszok Agordinóból, vagy ahogy arrafelé nevezik, a Dolomitok szívéből érkeztek. A fiúk javarészt mezőőrök, az egyik lány ápolónő. Ne adj’ isten, hogy szükség legyen rá. A sízés az erősségük, országos bajnokkal is büszkélkedhetnek. Rui Pedro Miguel, a portugál együttes vezetője jelvénnyel lep meg. Jelképes ajándék személyemen keresztül a kecskemétieknek, az itt eltöltött csodálatos hét emlékére. A svájci csapat tolmácsa, dr. Frigyessy Ferenc megsúgja, a sullyi különítmény ámuldozott meglepetésében az itt tapasztaltaktól. Egyébiránt a sláger a magyar puszta volt számukra. No meg a kézimunka, a bor és az Unicum. Az összes csapatnál egybehangzó a vágy: ide visszatérünk... Hajnali háromkor ért véget a verseny. Eldőlt, melyik város képviseli színeinket a Karlovy Vary-i döntőn. (Ilyen boldog és meghatott polgármestert, mint Merász József volt ezen az éjszakán, bevallom, nem láttam az utóbbi időben.) De csitt! Maradjunk annyiban, hogy ma este sugározza a tévé a nagyszabású fiestát. Megéri megnézni. Verseny (volt) a javából! KISS PÉTER R. 23 éves. Kisvárosi gyermekkor. Agresszív apa, aki mindenkiben élősködőket lát. Tizenöt évesen választás, az utca vagy az intézet. Szabadságvágy, de korlátlanul. Megyeszékhelyen állványozó. Lehetett volna festő vagy zenész. Nem kellett senkinek, sem családjának, sem barátainak. Néha egy kis pénz otthonról. Csellengések, ABC-betörések, orgiák folyóparton, tábortűz mellett, tíz üveg borral, öt rúd párizsival. Haza nem engedik többé. Szemben a világgal. Egy kedves lány eltartja, ő megveti a munkát, és Morfium nővér ágyába bújik. Ópium - nyáron máklé, télen hamis recept. Disszidálás. Heroin Nyugat-Berlinben, csövesek által elfoglalt házban. Ütközet neonácikkal. Trabant-keverékből Molotov-koktél. Amszterdam. Punkok. Lengyelország. Kompót - jobb, mint a crack. Megvilágosodás, elvonókúra. A kötelező hat hétből csak öt bent. Klausztrofóbia, agresszió, vagy zárójelentés vagy gyilkosság. Mást sem hagy gyógyulni. Hazatérés, valahová térés. Tengődik, zenél, rajzol, gyűlölködik - mindent csak néha. Első látásra elragadó, másodikra lesajnált. A szeretet csak dühöt vált ki belőle. Kábítószer már nincs, de az alkohol maradt. Egyik pillanatban kitárulkozó fiatalember, a másikban depressziós ősöreg. Naponta megfogadja, hogy nem iszik. Aztán jön a remegés. Időnként látja az anyját. Ott legalább nem dobják ki. Ha kulcs nincs, bakancs nyitja az ajtót. Egy dal szóljon érte - Iron Maiden: „666, The Number of The Beast." A Nagy Fenevad Száma. • •• C. 35 éves lenne. Kurva az anyja, ő mondta. Kollégium a Jó Hírnévhez. Szabályozható, illedelmes gyerekek jelentkezését várjuk. Huligántanyának nevezik hat négyzetméteres kéjlakját - de ő nem tartja magát huligánnak. Egy emberséges nevelőtanár gitárt ad kezébe. Tartós használatra. Egyszeri hallásra is beindul a csuklója. Hard rock. In-A-Gadda-Da-Vida. Utódgitáros lesz belőle, akárki meglátja. Csak a Diri nem. Ha játszhatok veletek, nem kerülök iskolát. Néha meg is mosdom, nem piálok. De jön a szerelem. A méltatlan szerelem. A város ribanca. Miért nem a másik ezer, akik megőrültek a „romlott angyaltól”. Átmászik a demarkációs rácson, lebukik. A leányzó, a libling, megússza, ő nem. „Börtönben végzed, te és a barátaid” - hangzik a jóslat. A ledér szerelmes nyolc napon belül gyógyul, de ez sem segít. Elhallgat a gitár. Eltűnik ő is. Találkozás a Balatonnál sok-sok év után. Mocskos, részeg, fénytelen szemű. Kölcsönkér két kilót. Talán Dániába megy. Rossz kocsmazenekarokban penget. Aztán Irán. Iszlám forradalom. Hitetlenek között, kivégzőosztag előtt. Talán megúszta. Egy dal szóljon érte - Deep Purple: „Child In Time!" Gyermek az időben. • •• 7. 45 éves. Nem medál, hogy apja nyakán lógjon. Kitiltva a fővárosból is. Veréssel, hivatalos papírral. A hadsereg életre nevel. Plusz egy év futkosó - őrségben lábteniszért. De nincsen messze a tenger. Kikötői macák, összelopott lemezboltok. Csillogó, fekete, agyonkoptatott korongok, a leghűségesebb jó barátok. Alföldi kisváros öleli keblére. Alkalmi munkák. Múzeumban alsegédhelyettesrestaurátor és kifutó. Szeretők, távozások ablakon, a lemezek repülnek utána. Széles vállak, tetoválások, 48-as csülkök. Strandon viselt ájultzöld kincstári klottgatya. Combig kinyúlt, hajdan lila pulóver. Fizetése havi három nagylemezre elég. Hónap 8-tól ott őgyeleg a legolcsóbb bisztró előtt. Egy-két haver arra kolbászok Sosem marad éhen. Elegáns diák, orvos- és jogászbálon nemkívánatos személy. Még kölcsönzakóban, kölcsönnyakkendőben sem. Totyogó tánc, forradalmi műfaj. Buribádi váz Kungfu fajting... Le a diszkóval, mondta, éljen a dzsesszrock! Eljön Béla, a Kapitány, Alibá, bőgőjével, Imre, a dobkirály, Adi, a fuvolista. A szünetben az úri közönség lilahagymás zsíros kenyeret és vizezett kőbányai világost fogyaszt, Mahavishnut, Zappát hallgat. URH nincs, balhé nincs. Mégis bezárják a helyet. Indoklás nincs. Újra úton. Aluljáró, országúti stop. Rövid házasság. Olaszországi menekülttábor, amszterdami parola. Halálhír. De nem Ausztrália. Xtus megjelent neki. Keresztény lapot szerkeszt. Egy dal szóljon érte. Miles Davis: „So What!" És akkor mi van? GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ Csavargók, angyal nélkül MAGAZIN 9