Kurír - reggeli kiadás, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-29 / 354. szám
1993. december 29. SORS- ÉS FILMFORGATÓ Tanította Milos Forman, Brian di Palma, John Avildsen. Eddig öt filmet forgatott Amerikában Hódi Jenő, közülük egyet Magyarországon is bemutattak. Ennek ellenére csak néhány hónapja hallottam először róla, amikor kiderült, egy magyar krimiíró, Tótisz András regényéből készített No Goodbyes című alkotását nagy sikerrel játsszák Amerikában. Hódi most a magyar forgalmazásáról tárgyal. - Mikor hagyta el az országot? - 1977-ben, politikai menekültként - mondja Hódi Jenő. - Hogy lett azzá? - 1974-ben megpróbáltam átszökni a határon. Elkaptak, így a 20. születésnapomat kénytelen voltam börtönben tölteni. Emigrációs kísérlet miatt vittek be, de köztörvényesek közé zártak. Végül 1977- ben sikerült kivándorló útlevéllel kijutnom, először Németországba. Ott a Szabad Európa Rádió ifjúsági osztályánál kezdtem el dolgozni Dobos Ákos álnéven, hogy a szüleimnek ne legyen itthon kellemetlenségük. - Mindenáron ki akart szakadni innen. Politikai okokból? - Az ellenérzéstől, hogy nem értettem egyet a rendszerrel, még maradhattam volna. De itthon akkoriban szinte lehetetlen volt bekerülni a színifőiskola rendezői szakára. Öt-hat embert vettek fel, és már előre lehetett tudni, kik lesznek azok. Ráadásul engem inkább az amerikai film vonzott. Ezt pedig csak Amerikában tanulhattam meg. - Meddig dolgozott a Szabad Európánál? - Három és fél évig. Közben kértem, helyezzenek át Amerikába. Kétszer utasítottak el. Tegyen le róla, mondták. Ugyanezt válaszolták akkor is, amikor megérkezve Németországba elmeséltem, hogy írni és rendezni szeretnék. Nem tettem le soha semmiről. Végül kijutottam Amerikába, és azóta is írásból és rendezésből élek. - Tényleg Milos Forman osztályában tanult rendezést New Yorkban? - Igen. A Columbia Universityre jártam, ahol Forman a dékán. Az egyetem adta a felszerelést, én pedig filmezhettem kedvemre. Akartam csinálni musicalfilmet is, le is forgattam belőle egy csipet. Milos Forman azt mondta, szeretne segíteni, hogy elkészüljön a film. - Talán annak örült, hogy keleteurópai tanítványa is musicalfilmet csinál Amerikában, ahogy annak idején ő? - Nem hiszem. A forgatókönyvet aztán megvette egy producer, aki felvetette, próbáljuk megfőzni Formant, adja a nevét a filmhez. Szinte semmit nem kell érte tennie, mi pedig kiírjuk, hogy ő a producer. Nem reméltem, hogy beleegyezik, akkor kapott ugyanis az Amadeusért 9 Oscar-díjat, mindenki őt ünnepelte. Forman azonban belement. Úgy éreztem, megnyílik előttem Hollywood. Akárhova mentem, mindenki segítőkészen fogadott. Tudták, mögöttem áll Forman. Egyszer éppen nála ültem, és dolgoztam át a forgatókönyvet, amikor telefonáltak neki, hogy hozzákezdhet új filmjéhez. Lemondta az enyémet. Forman visszalépésével rögtön bezárultak azok az ajtók, amiket korábban az, ő nevére nagyra zártak előttem. Óriási lecke volt ez. Nyivánvalóvá vált, olyan filmet kell csinálni, hogy az magának törjön utat. Hozzákezdtem egy horror-thrillerhez. Huszonnégy percet forgattam le belőle. Ez a félóra csak 1200 dollárba került, mindenki ingyen vállalta a a munkát. Megmutattam a kész jeleneteket egy producernek, aki azt mondta, ha engem 1200 dollárból ennyire meg tudsz ijeszteni, akkor mire leszel képes 350 000 dollárból? Ez volt a Halálos mánia, és mint diák - akkor éppen Briandi Pálmánál tanultam - én voltam az első, aki mozifilmet készített. Jóval egymillió dollár fölött hozott ez az első nagyfilmem, amelyet később Magyarországon is bemutattak. - Akár forgathatott volna keleteurópai történetet is. Nem gondolt rá? - Amerikában csak amerikait lehet filmre vinni. Persze nem jó, ha az ember átugorja a hátterét. Az én munkáimban mindig van egy leheletnyi kelet-európaiság is. - Mi következett a Halálos mánia után? . - Átköltöztem Los Angelesbe. Majd megírtam a Dél-Afrikában játszódó Impact című film forgatókönyvét. Felkértek, rendezzem is meg. De a hatóságok nem engedtek be Dél-Afrikába. Fogalmam sem volt, hogy miért tiltakoznak ellenem. Hamarosan kiderült, hogy a dél-afrikai kormányellenes tévét Global Vision Networknek hívják, az én cégemet pedig Global Vision Produktionnek. Ez a névhasonlóság teljesen összezavarta az ottaniakat. - Forgatott is? - Az utóbbi két évben három filmet. Az American Kickboxer 2-t, amelyet itt a jövő évben hoz ki videón a Duna Film, és - ahogy tudom - levíteti az HBO is kábelcsatornán. A No Goodbyes magyar forgalmazásáról még tárgyalok. Nemrégiben pedig befejeztem a Strong cityt, egy jelenkori maffiatörténetet. Egyébként e kapcsán felhívott egy producer, aki valamikor igazi gyémántcsempész volt. Brazíliából hozta ki annak idején a gyémántokat, egy FBI-ügynök segítségével. Most saját történetét akarja megfilmesíteni olyan társproducerrel, mint Roger Corman, aki az amerikaiak egyik legnagyobbja. Állítólag hat-hét színész ajánlotta, hogy én legyek a rendező. A filmet tavasszal kezdjük el forgatni, a címe magyarul valahogy így hangzik: Egy lábbal a törvény fölött. Egy mondás szerint, ha Los Angelesben valaki eldob egy követ, biztos, egy állástalan színészre, rendezőre vagy munka nélküli forgatókönyvíróra esik. Ezek szerint ön az egyik kivétel. - Egyetemi éveim alatt ezren tanultunk filmrendezést és csak heten lettünk rendezők. Egyszerűen jobbnak kell lenni, mint a többi. - Tervek? Kész vagy félkész forgatókönyvek? - A három kész forgatókönyvemből kettőt már eladtam. Tervezek egy újabb maffiasztorit, amely Amerikából indul és átvonul Magyarországon Ukrajnáig. Tótisz Andrással pedig most fogunk hozzá egy kábítószer-történet megírásához. Még régebben, amikor itthon jártam, Presser Gáborral és Dusánnal írtunk egy musicalelemekkel tarkított thrillert, amelynek a Macbeth-történet az alapja. Ezt a filmet is magyar koprodukcióban képzelem el, mint korábban már néhányat. - Csak? - Nehéz magyar felet találni. De nem adtam fel. - Magyarországon ön kevésbé ismert rendező. Nem tudom, hogy Amerikában híres vagy csak jó híre van? - Hírem van. De ez akár elég is lehet az induláskor. Egyik tanáromra, John Avildsenre azért bízták a Rocky megrendezését, mert hír lett róla, alacsony költségvetésből dolgozik, pontosan, és mindig idejében befejezi a forgatást. A Rockyért kapta aztán az Oscar-díjat. Ezek után egyáltalán nem bánom, hogy az a hírem, betartom a határidőket, és költségvetésen belül maradok. KARÁCSONY ÁGNES Hódi Jenő Fotó: DEMECS ZSOLT Tolvajok ideje „Bárcsak vetítenék megint A bagdadi tolvajt!” - sóhajtottam fel, amikor a napokban kis családommal megnéztünk a Walt Disney-féle Aladdint. A rajzfilm nagymestereinek interpretációja ugyanis inkább emlékeztetett az 1940-es legendás Korda Sándor-filmre, mint az eredeti ezeregyéjszakás történetre. Az a színes, látványos mesefilm gyerekkorom egyik legnagyobb moziélménye volt - talán négyéves lehettem, amikor először láttam, azóta pontosan hatszor -, örökre szívembe zártam a csibészes mosolyú Dastaghir Sabut, aki felejthetetlenül alakította a kis tolvajt, és bizony féltem kicsit a gonosz Dzsaffar bőrébe bújt Conrad Veidttől, akit később a dr. Caligari szerencsétlen médiumaként, prágai diákként, majd a Casablanca Strasszer őrnagyaként láttam viszont. A rajzfigurát egyértelműen róla mintázták, miként rajzzá vált a szenilis, játékbolond öreg szultán is! Aztán vágyam gyorsan teljesült, mert a Duna Tv-n Újra vetítették a régi mozit! És most sem kellett csalódnom: a szupertechnikás filmek, az erőszakos akcióprodukciók korában sem porosodott meg egyetlen kockája sem, romantikája, színei, látványos képsorai - különösen Abu harca a pókkal - verik a mai effektkirályokat, és - ez meglepő - hihetőbbek is! És eljátszhatunk a szereppárokkal: Rex Ingram kacagó dzsinnje ijesztőbb, mint a talk-show-man rajzfigura, John Justin „pozitívabb nős”, mint a két figurából összegyúrt Aladdin, és Abu, a kisfiú is veri a különben imádnivaló, minden lében kanál majom-Abut. Poénokban persze a rajzfilm magasan veri a mozit, és színekben is állják a versenyt. Van Korda filmjében egy jelenet, amikor Dzsaffar a feledés kék rózsájával kábítja el a hercegnőt. Alighanem a nézőknek nem lesz kedvük beszívni ilyen illatot - mindkét alkotást látnia kell gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt... G. N. L. Részlet az Aladdinból FUGFs. Ma este 7 órakor a Kolibri Színházban (VI. kerület, Jókai tér) rendezik meg a második FÜGE-estet. A műsorvezető most is, mint az első FÜGE- rendezvényen, Vámos Miklós író lesz. A házigazda pedig Koltai Róbert. Fellép még - többek között - Hernádi Judit, Görög László, Mácsai Pál, Takács Kati, Gregor József, Mártha István, Melis László, Bródy János, Dés László, Novák János, Hardy Mihály, Losonczi Lívia, Vitray Tamás. Az írók pedig - mondjuk tizenöten - mi mást, mint hétsoros nyilatkozataikat olvassák fel. Ezeket a zeneszerzők megzenésítik, majd a Részekben - a Kolibri Színházból ugyanis ide megy e sereg - előadják a résztvevők. Jegyeket talán még lehet kapni. K. Á. Amikor Miklósa Erika kristálytiszta csengő szopránján trilláztak a „falusi fecskék”, mint utóbb kiderült, többünknek libabőrös lett a karja. A komolyzene-rajongók pedig jól tudják, ez az érzés csak a legmagasabb rendű művészi interpretációk befogadásakor fordul elő. Josef Strauss-Kneppler: Falusi fecskék című operettjének előbb említett csodálatos áriája csak egyike azon zenei ínyencfalatoknak, amelyekből majd a nagyérdemű kedvére csemegézhet az InterOperett újévi koncertjén. Tegnap délelőtt a Pesti Vigadóban a zsurnaliszták ízelítőt kaptak az immár hagyományos január 1-jei esti rendezvény programjából. Kovács József és csapata ismét kitett magáért. És mint megtudtuk, az igazi meglepetés majd az újévi koncert nézőire vár. Dacára annak, hogy az ízelítőül adott műsorszámok is túlzás nélkül nemzetközi színvonalat képviselnek. Az újévi gála programjának mintegy ötven százaléka Lehár és Kálmán nagyoperettjeinek legszebb áriáit szólaltatja meg, ám ezúttal hat-hét musicalbetét is gazdagítja a repertoárt. S csak néhányat - a teljesség igénye nélkül - a fellépő művészek közül: Böröndi Tamás, Kállay Bori, Leblanc Győző, Mikó István, Pókai Éva, Szűcs Judit és Vikidál Gyula is megörvendezteti majd az újévi koncert közönségét. S persze a tévénézőket is, hiszen Csenterics Ágnes irányításával az újév első eseményét egyenesben közvetíti a Magyar Televízió, a német, az osztrák és a svájci társaságok mellett. A Budapesti Lehár Zenekart Kaith Tibor és Bolba Lajos vezényli. És ezúton is előre felhívjuk kedves olvasóink figyelmét azokra a színpompás jelmezekre, amelyeket az Interoperett-direktor felesége, Kovács Anikó Mercedes tervezett. (DÉVAI) Lehár Paganini operettéből énekel keringő! Kovács Éva (középen) Fotó: SZEGŐ ERIKA KULTÚRA 11 Capriccio annyit jelent: szeszély. Hímnemű szó, bár inkább azt mondják, a nők a szeszélyesebbek, de a pszichológusok szerint minden férfiban, a legegészségesebben is benne lakozik a nő. De van a szónak egy másik értelme is : szabad fantázia. Különösen a romantikusok voltak nagymesterei. És jó néhány filmes, köztük a mi Huszárik Zoltánunk, akinek Capriccio című „filmversét” tegnap este vetítette a Duna Tv. Talán ebben az alkotásában mutatkozott meg a legjobban ennek a szabálytalan életű, szabálytalan agyú művésznek minden lényege: az alig negyedórás víziósorban a fojtogató morálsáljából magát kitépő szexualitás, a tömegmészárlások soha nem felejthető, féldokumentarista borzalmai, a természet örök körforgása, a jövendőmondók tenger felől jövő koponyahalom-jóslatai úgy váltakoznak szemünk előtt, ahogyan egy hánykolódó elalvás előtt kapkodja a képet és hangot agyunk lehunyt pilláink mögött. Megteremtette egyben a kortárs zenére készült videoclipet — utódai nem is lehetnek... Szeszély vagy szabad fantázia - Huszárikra inkább az előbbit fogták rá azok, akik jobban szerették az egyenes medreket, akik féltek, hogy önmélyükre ásva keszonbetegséget kapnak, akik számára minden, látszólag értelmetlen asszociáció csak az elmeháborodottak önveszélyes játéka. Én inkább vállalom, hogy együtt játszom H. Z.-nal. Jól vigyázzunk, mi is elolvadhatunk, mint az a gonosz tekintetű hóember a tavaszi zsongásban. (GÉNÉMETH)