Kurír - reggeli kiadás, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1994-01-02 / 1. szám

A HATÁRON INNEN A tízezer rengés földjén ma is volt földrengés. Tokiótól északkeletre, Ibaraki prefektúrában háromnegyed egykor kezdődött, 13-14 másodpercig tartott, erősségét a Richter-skála szerint kettesnek mértük. Most látom, délelőtt újabb földlökés is bekövetkezett: 10 óra 50 perckor Tocsigi prefektúrában, a 3,2-es erősségű rengés epicentruma a tenger felszíne alatt 199 méter mélyben volt. Ezt furcsállom, tapasztalataim szerint ugyanis abban a térségben az epicentrum nemigen van 15 méternél mélyebben a víz alatt - magyarázta a Tokiói Egyetem Földrengéskutató Intézetének szakértőjé. A kutatók évente átlagosan tízezer kisebb-nagyobb földrengést regisztrálnak, s közülük több mint száz meghaladja a Richter-skála szerinti ötös, tíz pedig még a hatos erősséget is. Bár az elmúlt években Japán megmenekült az 1891-es vagy az 1956-os katasztrófákhoz hasonló földrengésektől, mindenki tudja: a mélyben hatalmas mozgások zajlanak, s azok pusztító ereje elkerülhetetlenül fölszabadul. Ebben a tokiói intézetben harminc év óta nemcsak megfigyeléssel, hanem előrejelzés-kutatással is foglalkoznak, két évtizede pedig a vulkanikus tevékenységek vizsgálatát is bekapcsolták kutatási körükbe. Japán ugyanis a Csendes-óceán úgynevezett földrengési övezetébe tartozik, de a szigetországban különösen sűrűn fordulnak elő földlökések: a világ évi szeizmikus energiájának egytizede itt szabadul föl. Két fő oka van ennek. Az egyik a Föld belsejében izzó magma kitöréseire vezethető vissza (az országban ma 67 aktív és szunnyadó vulkán van), a másik pedig a tengerfenéken zajló folyamatokra. A Csendes-óceán mélyén, szinte a japán szigetek vonalában törésvonal húzódik, ahol platók csúsznak fokozatosan össze. Legtöbbször a rengések a tengerfenéken következnek be, az erősebbek nyomán húszharminc méter magas hullámokkal áradó „cunami” (szökőár) is keletkezhet, de a földlökések epicentruma éppígy lehet a szárazföldön is. A tokiói intézet földrengés-előrejelző adatközpontja egyidejűleg kétszáz megfigyelőállomásról, hat regionális centrumon keresztül kapja az adatokat, amelyeket a központi számítógépben rögzítenek és elemeznek. Ebbe a számítógépes agyba persze nemcsak japán tények jutnak be: a nemzetközi szeizmológiai központ a világ minden részéről továbbítja ide a szükséges információkat. A számítógépes monitorokon térképek jelzik, mely regionális központban, milyen mélységben, milyen erősségű földmozgások következtek be, s azokat félévente katalógusban összesítik. Az intézet munkatársai elmondták, ez azért fontos, mert minden egyes új „eseménynél” visszamenőleg tanulmányozzák az előzményeket. Épp a földrengéssel összefüggő természeti, meteorológiai jelenségek állandó vizsgálata, összevetése szolgál a prognózisok alapjául. Japánban egy kormánynak alárendelt bizottság hivatott annak eldöntésére, hogy mikor szükséges a közelgő földrengésre fölkészíteni a lakosságot. Ez a bizottság tanulmányozza az összes adatot, sőt a földmozgásokról szóló régi leírásokat is, hiszen az ismétlődések nem ritkák. Ha a tudományos információkon kívül valami szokatlan jelenséget is észlel, akkor a törvény szerint meghatározott, rendkívüli esetben elrendelheti a figyelmeztetést. Mi lehet ilyen jelenség? Ha a tengeralatti platók a szokásosnál gyorsabban süllyednek - az Omaszaki-félszigetnél például évente öt-hat milliméterrel rövidül az öböl. Ha ez a folyamat felgyorsul, valószínű a földrengés. Szakértők egybehangzó véleménye szerint a legpontosabban - és a leggyakrabban - a Tokiótól délnyugatra, a Sizuoka prefektúrapartjai mentén lévő Szurugaöbölben mérhetők a földlökések, nem véletlen tehát, hogy itt van a bizottság székhelye. Az elmúlt tíz évben a térségben nagyon megszaporodtak a rengések, s olyan mennyiségű energia halmozódott föl, hogy bármikor bekövetkezhet a nagy katasztrófa - vélte Abe Kacujuki szeizmológiaprofesszor. Abe úr elismerte, hogy természetesen lehetetlen egészen pontosan előre jelezni a földlökéseket, sem pedig azok okait, jóval könnyebb elképzelni, mi történne, ha mondjuk a tízmilliós Tokiót sújtaná nagy erejű rengés. -Olvastam is egy sci-fit, amelyben egy amerikai szerző tudományos szempontból teljesen hihetően megírta, milyen globális tragédiával jár majd az a földrengés - fűzte hozzá a professzor, majd nyugodtan, mosolyogva válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szerinte Tokió pusztulása valóban elképzelhető-e. Az a természetes higgadtság, amivel a szeizmológia szakértői beszélnek tudományukról, valójában azonban élet-halál kérdésekről, számunkra furcsának tűnik. Japánban minden egyetemen, főiskolán oktatják a földrengésbiztos építési technológiákat, és ők azt furcsállják, ha valaki megkérdezi, hogyan mernek egy ilyen veszélyes országban felhőkarcolókat, atomerőműveket építeni. Végülis miért ne építenének? Kivédeni nem lehet a földrengéseket, együtt kell élnünk velük, s tudással, szakértelemmel csupán enyhíteni lehet a pusztítás hatását. MÓRICZ ILONA Itt, a sok apró fekete pontnál, nagy rengés várható Az intézetben tengerbe süllyeszthető szeizmográfokat is összeszerelnek Tar politika Az 1993-as év Lengyelországban politikai események, változások, pártharcok sorát hozta. Nem maradtak munka nélkül az újságírók az év végére sem, hiszen a lengyel parlament a jövő évi költségvetést tárgyalta. Hogy némileg kevésbé életvágó témájuk is legyen, arról pedig a Lengyel Kopaszok Pártja gondoskodott. A párt vezetősége Krakkóban ülésezett, s a konferencia elfogadta a kopaszok himnuszának szövegét, dallamát és a párt dinerét is. A himnusz zenéjét az ismert krakkói zeneszerző, Antoni Mleczko komponálta, míg a szöveget maga a párt vezetője írta, s az e szavakkal kezdődik: „A széles, szép világot járják a kopaszok, a szerencse gyerme-Ami azt illeti, a szerencse gyermekeinek humorérzékük is van: címerük egy fénylőn világító villanykörte, így aztán semmi csodálkoznivaló sincs azon, hogy a párt ünnepéül azt a napot választották, amelyen Edison meggyújtotta első villanykörtéjét. A kopaszok pártja egyébként támogatásért Lengyelország második legmagasabb közjogi méltóságához, a parlament alsóházának elnökéhez fordult, kérve annak segítségét, hogy azok az emberek is juthassanak fontos állásokba, akiknek „valamikor volt hajuk”. Nem véletlenül esett választásuk a szejm marsalljára - a rendkívül népszerű Józef Oleksy ugyanis teljesen kopasz. B. VARGA JÚLIA (Varsó) Az észak-olaszországi Aullában a pluralizmus eddig még kitaposatlan ösvényein indult el a városi önkormányzat. Az UNICEF védnöksége alatt Rómában országos értekezletet tartottak „Olasz polgármesterek, a gyermekvilág védelmezői” témában, és Aulla polgármestere úgy gondolta: az elcsépelt szolidaritási nyilatkozatok helyett ideje valami konkrét javaslattal előlépni. És amit javasolt, az valóban konkrét, de legalább annyira szokatlan és meglepő volt: válasszanak az általa irányított városban egy fiatalokból álló párhuzamos helyhatóságot, polgármesterrel, képviselőkkel, tanácsnokokkal... Vagyis egy igazit. A szocialista-kereszténydemokrata önkormányzat a javaslatot elfogadta, és az illetékes prefektus jóváhagyása után - mivel a javaslat, úgy tűnik, nem áll ellentétben az alkotmánnyal - előreláthatólag januárban megtartják a választásokat. Már folynak a megbeszélések a helyi politikai felnőttvilág képviselői és az ifjúsági szervezetek között. Kiválasztják a jelölteket, s a kritérium csupán annyi, hogy legföljebb 14 évesnek ó iskolásnak kell lenniük. Lesz választási kampány, titkos szavazás, szabályosan felállított szavazóhelyiségekkel, szavazatszedő bizottsággal. A mandátumok elnyerését az érvényben lévő többségi elv szabályozza. Majd a polgármester és a képviselőik felesküdnek az olasz köztársaság alkotmányára. A párhuzamos önkormányzat a városházán kap helyet, és a költségvetési keretből meghatározott összeg áll majd rendelkezésére a környezetvédelem, a kultúra, az iskola, a turizmus, a sport és a testvérvárosok ügyeinek vitelére. Az „öregek” megesküdtek, hogy semmiféle befolyást, nyomást, főleg politikait nem gyakorolnak majd a fiatalokra. A kísérlettel kapcsolatban természetesen sok a szkeptikus hang, de a fiatalok úgy vélekednek, hogy bár nem bizalmatlanok a felnőttekkel szemben, vannak problémák, amelyeket csak ők tudnak megoldani. „A gyerekek ma nem olyanok, mint száz évvel ezelőtt”, nyilatkozta az egyik tanácsnok lánya, aki még nem tudja, hogy jelölteti-e magát. „Tanulnak, mindent megfigyelnek, gondolkodnak, csak cselekedni nincs lehetőségük. A felnőttek sok mindent nem értenek meg. Például hogy miért van annyi probléma az iskola körül. A környezetvédelmet sem veszik komolyan, és ráadásul képmutatók is. Védik az amazóniai erdőket, de a hazai fákat ezrével irtják. A szolidaritás a szegények iránt sokszor csak szavakban nyilvánul meg. Olyan, mintha egy nagy egyetemes turmixgép egyneművé keverte volna a rosszat a jóval.” Ezek a fiatalok most örülnek, hogy ha kis területen is, de kipróbálhatják, tudják-e jobban csinálni. G. N. L. Szeriusszéks Huszonkét év után a mostani szilveszterkor adott először nyilvános koncertet Barbra Streisand. Las Vegasban ezrek ünnepelték a nyolcszoros Grammy-díjas, világhírű sztárt. Az 51 éves Barbra legismertebb dalait énekelte, 64 zenészből álló együttes kísérte. A szilveszteri, majd az újév napján megtartott második koncertre összesen 26 ezer jegyet kínáltak, s azok még novemberben órák alatt elkeltek, noha áruk ötven és ezer dollár között mozgott. Barbra gázsija is rekordot döntött, bár pontos összege nem ismert, annyit viszont tudunk, hogy ebből kétmilliót nyolc AIDS-alapítványnak utal át. Különleges koncert volt, különleges biztonsági intézkedések közepette: minden vendéget kétszer is ellenőriztek a repülőtereken használatos fémdetektoros készülékekkel Városvezető kölykök Barbrát csillagként ünnepelték Rojkir 1994. január 2. Szabadlábon az unoka Az év utolsó napján, pénteken elutazhatott Kubából Alina Salgado Fernandez, Fidel Castro 16 éves leányunokája, akinek édesanyja tíz nappal ezelőtt, a belső ellenzék és a kubai emigrációs szervezetek segítségével az Egyesült Államokba szökött. Míg azonban a mama, Alina Fernández Revuelta titokban távozott, az unoka kiutazását Castro nem akadályozta meg. A kubai vezető házasságon kívül született lányának és tini unokájának találkozását nem más, mint Jesse Jackson tiszteletes, amerikai polgárjogi vezető eszközölte ki, amikor karácsonykor, mint lapunk is megírta, Havannába utazott. Castro akkor azt mondta neki, hogy ha a leány Kubában maradt apja (a szülők elváltak) és nagyanyja (vagyis Fidel egykori barátnője) beleegyezik az utazásba, Alina elmehet. A Havannában akkreditált külföldi tudósítók azon nyomban megkérdezték az érintetteket, akik egybehangzóan megerősítették, hogy semmi kifogásuk az unoka elutazása ellen. A kis Alina, akit végül egy chartergépen édesapja kísért el Miamiba, egyenesen repült is tovább a Georgia állambeli Columbusba, ahol anyja várta. Abban, hogy Castro engedte unokája távozását, nyilván politikai és személyes szempontok egyaránt szerepet játszottak. A kubai vezető és lánya kapcsolata mindig kifejezetten rossz volt, évek óta egyáltalán nem is találkoztak. Alina külföldön megjelent interjúkban nyíltan bírálta apja politikáját, szökésével újabb borsot tört az orra alá. Jesse Jackson fellépése is sokat számított, annál is inkább, mert a tekintélyes fekete bőrű demokrata párti politikus hazatérve ismét sürgette az amerikai-kubai kapcsolatok javítását, a washingtoni kereskedelmi embargó feloldását.