Kurír - reggeli kiadás, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-18 / 17. szám
Nem egyszerűen csak a jól sikerült bemutatók után szokásos bankett követte a székesfehérvári Vörösmarty Színházban a Kakukkfészek Bujtor István rendezte premierjét. Az ünneplés a színészrendező „visszatérésének” is szólt a világot jelentő filmvászon világából a világot jelentő deszkákra, a színpadra. Mert lassan nemzedéknyien vannak már, akik számára Bujtor leginkább a bunyós Piedone magyar szinkronhangja, meg ugyanennek a figurának, Rizzo őrmesternek a magyar mutációja, a Balaton-vidék bűnözőit autón, vitorlás- és motorcsónakon, valamint helikopteren üldöző kemény öklű óriás Pici hadnagy (mellesleg Woody Allen magyar hangjának, Kern Andrásnak a beosztottja), ennek a magyar krimihősnek egyszerre alakítója, rendezője, talán producere is. Most ez a nemzedék is kénytelen lesz tudomásul venni, hogy Bujtor István drámai színész. Hogy az óriás testben óriás szellemi energiák feszülnek fegyelmezetten, ahogy a Kakukkfészek Nagy Főnökének, Bromdennek kataton letargiája mélyén az indiánok szabadságszeretete. Hogy színházi rendezőként is kvalitásos, akárcsak színházi színészként. Ez pedig tényleg ünnepelni való dolog; érthető tehát a„felhajtás”, amely a banketten Bujtor „Öcsit” körülvette. Volt örömteli ok pezsgőt bontani, koccintani, gratulálni, nyüzsögni. Kollégáknak, mindazoknak, akik benne voltak a játszó csapatban, mindazoknak, akik csak nézőként jöttek, megtapsolni a „revivalt” — amelybe ha több nem is, annyi nosztalgia mindenképp szorult, hogy Bujtor évtizede már relatív nagy sikerrel „játszta” Bromdent. Volt okuk ünnepelni az újságíróknak, és volt okuk egykori vagy jelenlegi vagy esetleg jövendő szponzorként, mecénásként - ünnepelni a jelen lévő pénzembereknek. Mert mégiscsak formabontó és merész dolog olyan világban, amely mindinkább pénzben, forintban kiszámítható hasznon mér mindent, a kommersz mozitól (még ha egyébként eszünk ágában sincs leszólni) a nem kommersz színpad felé visszafordulni. Olyan dolog ez alkalmasint, amit a bankárok is tisztelettel fogadnak, és remélhetőleg- minél szabadabb lesz a kezük - díjaznak is. De leginkább mégiscsak az a játszó csapat ünnepelhetett okkal-joggal, mely epizodistától főszereplőig keményen, odaadón és eredményesen dolgozott a sikerért: Pálmai Szabolcs, F. Horváth Gyula, Juhász Mónika, Závodszky Noémi, Kozák László, Joós László, Masa Attila, Fodor Mária, Nagy Judit, Éless Béla, a Ratched főnővért játszó Dobos Katalin, Balogh András, Papp László, Udvaros György, Magony Imre, Szilágyi Péter, Kocsis György, Kőmíves Sándor, Farády István, Szilágyi István, Hegedűs Zoltán, Deák B. Ferenc (maga is „visszatérő”, aki a rivaldát egy ideig a festőecsettel váltotta föl), valamint McMurphy szerepében Sörös Sándor. (VARJAS) A játék után nincs harag (Bujtor István - Bromden, a nagy indiánfőnök és Dobos Katalin - Ratched főnővér) Sörös Sándor dedikál A terített asztal csábításainak nehéz ellenállni (Szilágyi István) A banketten köztünk is teljes a béke (Sörös Sándor - McMurphy és Dobos Katalin) Egy koccintásra együtt a színészcsapat Kárász Zénó nézőként, nem csak nézői minőségben (jó étvágyat!) A fehérvári alpolgármester és a főszereplő Fotó: V. POLGÁR JUDITH Tárlatnyitány Tenk László festőművész képeiből nyílt kiállítás a Vigadó Galériában. Pénteken, a késő délutáni órákban tartott ünnepélyes megnyitóra hivatalos volt a Frakk is. A képzőművész barátok, ismerősök, kollégák előtt dr. Supka Magdolna művészettörténész méltatta Tenk László munkásságát, majd a vendégek közösen megtekintették a kiállítást. S ahogy az megnyitókon dukál, néhány falat és koccintanivaló várta a nagyérdeműt. Tenk László tárlata január 30-ig látható a Vigadó Galériában, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.