Kurír - reggeli kiadás, 1994. június (5. évfolyam, 148-177. szám)
1994-06-09 / 156. szám
1994. június 9. Egy férfi JLiUm.I J U és egy nő EGY SZÍNÉSZ REINKARNÁCIÓI Kis hazánk, sőt a nagyvilág sok évszázados színháztörténelme egyetlen olyan esetet jegyez fel, amikor valaki közkívánatra, sőt közkövetelésre támadt fel halottaiból. A neve -bizonyára kitalálták már - Zenthe Ferenc. A Szabó család című, soha véget nem érő rádiósorozat szerzői - bizonyára dramaturgiai okokból - Balla Tibor bárzongoristaként vízbe fojtották, de a fél ország talpra ugrott, egy emberként követelve, hogy bármi áron, de hozzák vissza a Duna mélyéről kedvenc színészüket. A három szerző előbb egymás haját tépte, hiszen csodákra ők sem voltak képesek, de végül is kompromisszumos megoldást ötlöttek ki: „vándoroljon át” Balla Tibor - azaz Zenthe Ferenc - jól ismert hangja és egyénisége egy új szereplő, Kárpáti Zoltán újságíró testébe. Végül is ezzel sikerült helyreállítani a hallgatók millióinak lelki egyensúlyát. Ám Zenthe Ferenc több mint fél évszázada tartó, töretlen népszerűsége nem csak ennek a reinkarnációnak köszönhető. Még inkább azoknak a milliós közönséget vonzó filmeknek, amelyekben ő volt az igazságosztó lovag, a legyőzhetetlen, rettenthetetlen hős, az ideális szerelmi partner, az igazi férfi, Rákóczi hadnagya, Gábor diák, Kard és kocka, Kétszer kettő néha öt, Csendes otthon, A Tenkes kapitánya és még hosszan sorolhatnánk. Magam sem hittem volna, hogy 168 centiméteres, „daliás” magasságommal, kisfiús ábrázatommal, nem éppen díjbirkózó izomzatú alakommal szinte egyik napról a másikra én leszek az akkori kamaszok példaképe és a tinik bálványa, sőt a nagymamák-nagypapák kedvence is - emlékezik Zenthe Ferenc. - De ezek a szeretetre méltó filmszerepek valósággal az égbe röppentettek! Arra meg kiváltképp büszke vagyok, hogy filmjeim - sok más valóban kiváló produkcióval ellentétben - évtizedek óta megőrizték vonzerejüket, és mostanában, amikor ismét feltűnnek a képernyőn, ugyanolyan visszhangra találnak, mint annak idején. Talán mert a nézők szívesen nosztalgiáznak. Vagy újra szeretik az olyan kalandos filmeket, amelyekben nem folyik patakokban a vér, nincsenek lángtengerek és pokoli víziók, viszont a jó emberek cseles furfanggal vagy egy szál karddal legyőzik gonosz ellenfeleiket. Amikor tavaly nyáron meghívtak Siklósra, ahol ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy kerek harminc évvel ezelőtt az ottani várban forgattuk A Tenkes kapitányát, nem szégyellem bevallani, hogy könnyekkel küszködtem. Napjainkban pedig éppúgy a szívükbe zárták a nézők milliói Takács urat, a Szomszédok talpraesett, derűt és töretlen optimizmust fárasztó maszek taxisofőrjét. Éppen ma láthatjuk a tévében a 187. epizódot. Nem unja meg? Egy pillanatra sem! Lelkesen, szeretettel állunk csaknem mindennap a kamerák elé. Hiszen a történet rólunk, hétköznapi emberekről szól. A szerzők az egyéniségünkre írják a szerepeket, mi pedig saját magunkat alakítjuk, hiszen magánemberként is gyakran zsörtölődünk, hasonlóan kisebb-nagyobb problémákkal küszködünk. Mégis azt akarjuk példázni: az emberekbe vetett hittel, optimizmussal át lehet hidalni a gondokat, nehézségeket. - Hűséges természetre vall, hogy 42 éve, megszakítás nélkül a Madách Színház tagja. Most is fellép a Józsefben, sőt a Játékszínben is vendégszerepel, Moldova György: Az Ifjú Gárda... című vígjátékában. Vannak-e még szerepálmai? - Sohasem voltak! Mindig rábíztam magamat az igazgatókra, a rendezőkre, hiszen ők jobban ismernek engem, mint saját magam. Vannak, akik szerint belebújtattak egy skatulyába. Ez igaz, de én nagyon jól érzem magam benne. Az ilyesfajta szerepek eljátszásához értek a legjobban, és ezeket várja el tőlem a közönség is. Csak azt sajnálom, hogy legkedvesebb korombeli partnereim: Márkus László, Mensáros László és a többiek már hűtlenek lettek hozzám... - Bőröndök sorakoznak itt, az előszobában. Nyaralni indul? - Az még odébb van! Mindjárt jön értem a produkciós autó, irány Bajorország! Ott forgatjuk ugyanis a következő hetekben - Kabay Barna rendezésében - a Nincs messze Európa című új magyar film legfontosabb jeleneteit. Temessy Hédivel egy vasutas házaspárt alakítunk benne. Befogadunk és gyermekünkként megszeretünk egy kilencéves, román menekült kisfiút, aki elvesztette a szüleit. És amikor végül rájuk talál, nehezen tud dönteni, hogy velük menjen vagy nálunk maradjon. A Jób lázadásában már együtt dolgoztam Kabayval és a közelmúltban elhunyt alkotótársával Gyöngyössy Imrével. Remélem, hogy ezt az új közös filmünket is ugyanolyan szeretettel fogadja majd a közönség itthon és külföldön. - Hogyan viseli el az évtizedek óta megszakítatlanul tartó népszerűséget? - Őszintén szólva nem nagyon érzékelem, hiszert vagy színházban próbálok, játszom, vagy a kamerák előtt állok, utána pedig sietek haza a családomhoz, a barátaimhoz. Otthon ülő ember vagyok, és akkor érzem a legjobban magam, ha be tudom csukni végre a mostani, kavargó világ elől a lakásom ablakát, ajtaját. GARAT TAMÁS A Jelenet a Job lázadása című filmbőlFotó: FÉNYES GÁBOR HÖLGYKURIR 15 A siker néha teher , _ i i Mü , | %m&mm m ,,, mi g § m, mg,$gnggMm»gmÉÉiÉgÉ Ég ÉggÉi , ' '' \ , ■? s$ Wst&m8& ' & " , gsiiil Fehér Anna egy rejtélyes ajándékcsomagot bontogatott éppen József Attila Színház-beli öltözőjében. A Juhász Gyula verseskötet szemmel láthatóan elnyerte tetszését. Nem tudom, ki küldte - nézett rám nevetve. Népszerűségről, sikerről, barátokról, álmokról beszélgettünk a napokban József Attila gyűrűvel jutalmazott művésznővel. - Ön a Színész Kamara ügyvivője. Kevés színésznő tagja a kamarának. Mit gondol, miért éppen önt választották az elnökség tagjai közé? - A tagságban nincs nembeli arányeltolódás, elég sok színésznő tagja a kamarának. Minden színházból van egy kamarai összekötő, s évente választunk ügyvivőtestületet. Összekötőként engem is felírtak a listára és megkérdezték, hogy lennék-e ügyvivő. Szívesen vállaltam, bár sokkal kevesebb időm és energiám van rá, mint szeretném. Tőlem idegen mindenfajta ügyintézés, de ezt is meg kell tanulni, ha nem akarjuk, hogy „csak” vezessenek bennünket. Szeretnénk megfogalmazni és érvényesíteni jogainkat. 1987-ben indult a Szomszédok című teleregény. Ismertebbé, népszerűbbé tette önt ez a tévésorozat? - Igen, volt ilyen hatása. Szíves örömest vállaltam hét évvel ezelőtt Alma szerepét, mert Horváth Ádámmal már előtte is dolgoztam. - A Szomszédok egy szakmailag kevéssé elismert tévésorozat. Ön szerint miért értékelik így többen is? - Erről talán őket kellene megkérdezni. - Mit jelent önnek a siker? - Örömet, néha terhet. Jó lenne mindig olyat csinálni, ami nagyon jó. Szeretném, ha a siker mindig azonos lenne a jóval is. - Elégedett önmagával szakmailag? - Nem, soha nem leszek elégedett. Az elégedettség csak egy pillanatig tart, aztán jön egy újabb feladat, egy újabb megmérettetés, és annak is meg kell felelni. - Milyen tervei, álmai, vágyai vannak? - Most, hogy jön a nyár, szeretném, ha mindaz, ami az elmúlt évben történt, leülepedne. Ha mindarra lenne időm, amire év közben nem volt. A hétköznapi életemre, a családra, a barátaimra, könyvekre, arra, hogy azt csináljam, amihez egyszer csak kedvem támad. - A társai megszenvedik azt, hogy ön színész? - Minden ember, akinek hivatása van, hasonló módon él ma már. Ez egy alaphelyzet, hozzám tartozik. - Fél a magánytól? - Minden ember egyedül van egy ponton túl. A legszorosabb emberi kötelékben vagy a legjobb szakmai helyzetben is. Sokszor vagyok egyedül, de magányosnak még nem éreztem magam. Az egyedüllét minden ember életéhez hozzátartozik, talán a színészéhez kicsit erőteljesebben. - Mennyire fontos önnek más emberek véleménye? - Minden véleményt szeretek meghallgatni, sok nézőpontból szoktam összerakni végül azt, amit én gondolok. A magánéletem néhány szereplőjének és egy-két kollégámnak a véleménye pedig nagyon fontos számomra. - Jó a kapcsolata a kollégáival? - Nyitott vagyok velük, úgy érzem, hogy jól kijövünk egymással. Elég szangvinikus természetem van, időnként indulatos leszek, de be szoktam látni, ha tévedek. Én sem vagyok türelem híján. Nem csak színházi emberek a barátaim. Jó, ha valaki kívülről lát. Az ember időnként nem tudja megtartani a távolságot magával vagy a helyzetével egy érintettebb pillanatban. - Mivel tud feltöltődni, kikapcsolódni? - Az alvással, egy jó szaunával, mozival, vacsorával, illatos estével, sok mindennel. Mint mindenki más, azt hiszem. - Hogyan öltözködik? - Szeretem, ha van valami lazaság az öltözékemben. Ne legyen nagyon kimódolt, mégis sugározzon valami nőiességet. Attól függően, hogy milyen a kedvem, sokféleképpen öltözködöm. Az, hogy az ember hogyan öltözködik, az mindent elárul róla. Az ember öltözködési stílusát alapvetően nem a pénz határozza meg. - Szereti az otthonát? - Fontos, hogy olyan tárgyak, színek, formák között éljek, ahol jól érzem magam, annak ellenére, hogy keveset vagyok otthon. Nagyon nehezen, hosszan és ügyetlenül rakosgatom az otthonomat. Sokszor hónapokig nem foglalkozom vele, aztán kampányszerűen keresgélek valamit, amire vágyom. TAKÁCS BERNADETT A Adriana szerepében, a Tévedések vígjátékábanFotó: KÖVESDI RÉKA