Kurír - reggeli kiadás, 1994. július (5. évfolyam, 178-208. szám)

1994-07-21 / 198. szám

8 MAGAZIN Nem semmi: terepjáró! Egy Korando terepjáró friss tulajdonosa immár dr. Telegdi László, aki a Mindent vagy semmit! című tévévetélkedő tegnapi adásában ért célba: a kilenc egymás utáni forduló győztese elnyerte a műsor legnagyobb értékű fődíját. - Hogy érzi magát, nem izgult túlságosan? - Kicsit - meséli mosolyogva dr. Telegdi László. - Mindig is jó vizsgázó voltam, s a drukktól gyakran elfelejtett információk, adatok jöttek elő az agyam rejtett zugából. Talán ezért is szeretem a vetélkedőket, évek óta játszom, a rádióban részt vettem a Dupla vagy semmi! adásában, a Ki nyer mában? és a Fültörőben. De a televízióban is próbálkoztam az Elmebajnokságban, a Szó, zene, képben, és tavaly megnyertem az Erkel és kora című játékot, amellyel egy kétszemélyes, értékes utazást kaptam, s a feleségemmel szeptemberben utazom. - Ehhez a játékhoz nem csak erő és kitartás kell. Hogyan gyűjtötte össze azt a tudást, amellyel játszott? - Nagyon sokat olvasok, rengeteg zenét hallgatok, az egyik hobbim a képzőművészet, de azt hiszem, mindenkinél a legdöntőbb, hogy mit hozott otthonról. - Elég gyakran vásárolt és vidám, felszabadult volt. A vásárlás pedig az én fogalmaim szerint hozzátartozik a műsorhoz, s ha úgy álltam, hogy költhessek, miért ne tettem volna meg? Ez csak játék! Sokszor alkudtam, amikor nem is lett volna rá szükségem, nagyon jó volt viccelődni Mártával és Vágó Istánnal, én pedig egy jó poénért a lelkemet is eladnám. - Ön is matematikával foglalkozik, mint az előző nyertes, Kodaj Bence. - Matematikus vagyok a Központi Statisztikai Hivatalban. Itt tulajdonképpen nem a matematikai tudás dominált egyikünknél sem, ám a rendszerezettség, a memória, az összefogott tudás jellemző a matematikusokra. - Miért nem ment tovább a tizedik fordulóra? - Úgy éreztem, nem szabad kockáztatnom az autót. Habár mondtam, ez csak játék, de ha az ember megnyer egy több mint másfél milliós autót, akkor három-négyszázezer forintért nem veszítheti el. - Változik-e az élete a vetélkedő hatására? - Nem, és nem is szeretném, hogy változzon. Nagyon boldogan élek a feleségemmel már huszonnégy éve, s van két csodálatos lányom, egy huszonhárom és egy huszonegy éves. feji' & I# I É VÁSÁR A ASZhNÁL ^huÁrvény 1 40%-OS p M m Mi ék árengedmények! | XIV., Örs vezér tere (Sugár) fi XIX., Üllői út 261. | XVIII., Üllői út 402. | XIV., Nagy L. király útja 138. | VII., Rottenbiller u. 4. |V, Bajcsy Zs. út 13. ■ ■»fiaa—i ■HHHHI ÉS HA NEKÜNK JÖN EGY JÁNOS-HEGY? HELYSZÍNELÉSEK KOZMIKUS KARAMBOLOKNÁL, CIPÉSZ LEVYVEL, JUPITERREL, DINOSZAURUSZOKKAL Öt napja a világ összes valamirevaló profi és amatőr csillagásza a Jupiterre irányítja távcsöveit, hogy tanúja lehessen a nagy bummnak. Pontosabban bummoknak. Mint ismert, egy huszonegy darabra szakadt üstökös maradványai csapódnak mostanság a tejútrendszer leghatalmasabb bolygójába, a támadók egyike-másika négy kilométer széles, sebessége másodpercenként 60 kilométer. A Földön valaha mért legnagyobb energiafelszabadulás 1961-ben, a szovjet hidrogénbomba felrobbantásakor következett be, amely 58 megatonnás volt. A Jupiterbe vágódó „szikladarabkák” jóvoltából a napokban 20 millió megatonna szabadul el - az 58-ashoz képest egészen félelmetesnek hat. Apropó, nem tudom, mit szólnának hozzá, ha egy szép napon, úgy 200 ezer kilométeres sebességgel nekünk jönne egy János-hegy nagyságú valami? Az esély tudniilik megvan erre is. Annyi meteor, üstökös és más efféle űrszemét grasszál odakünn, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk. Shoemaker-Levy 9 is „egy lány” csupán a sok közül, de meglehetősen hírhedtté vált azzal, hogy nekiment a Jupiternek. Olyannyira, hogy az első becsapódó darab nyomán 2400 kilométer nagyságú gázfelhő robbant ki Jupiter testvérünk testéből. Ám ami még ennél is érdekesebb, a vizsgálódók rendkívül értékes információkat szerezhetnek arról, hogyan keletkezhetett a naprendszer, és miként tartja fenn magát. Az ugyanis tudományos alapossággal biztosra vehető, hogy az üstökösökkel és aszteroidokkal való ütközések nyomán keletkeztek a bolygók. Ezeknek testét meglehetősen sok seb borítja: a Holdon, a Merkúron, sőt Föld anyánkon is éktelenkedik egy-két meteorit ütötte kráter. Hogy élünk s létezünk, a Biblia verzióján túl a tudósok szerint annak köszönhető, hogy mindenféle pajkos, jégből és fagyott gázból álló űrlabda egyszer csak belecsapódott egy élettelen bolygóba, s annak felszínén olyan reakciókat indukált, amelyből megszületett az élet. Példának okáért glóbuszunk óceánjai talán egy külvilági, vizet hordozó bombának köszönhetik folyékonyságukat. Ugyanakkor a dinoszauruszok tragédiáját pont egy irdatlan aszteroid okozhatta: 65 millió éve ütközött földünkkel egy pályáját tévesztett kisbolygó, és a borzalmas karambol után fellépő rengéshullámok valósággal letarolták a földet, kinyírva szerencsétlen dinókat. Térjünk azonban vissza Jupiterhez. Nagy viták folynak arról, mi lehet a következménye a nagy ütközésnek. Néhány tudós amondó, hogy a Jupiter oly csinos kis gyűrűhöz juthat, amellyel eleddig exkluzíve csak a Szaturnusz büszkélkedhetett. A Jupiternek egyébként eddig is volt valami halovány gyűrűje - ezt már 1979-ben kimutatta a Voyager 1 űrszonda, most a felszabaduló törmelékekkel keveredve ez a hulahoppkarika talán a Földről is láthatóvá válik. A másik rendkívül izgalmas variáció a Jupiter 1664-ben felfedezett nagy vörös foltjához kapcsolható. A bolygó felszínén ugyanis tisztán kivehető egy szemre emlékeztető vörös valami, ami nagy valószínűséggel egy állandó, távozásra képtelen ciklon. Merthogy bármilyen hihetetlennek is hat, a Jupiter felszínén hatalmas viharok dúlnak - csak ezek a szűnni nem akaró égzengések éppenséggel képtelenek elmozdulni a helyükről. Egyszóval megeshet, hogy nemsokára két szeme lesz Jupiternek. Ami pedig a további adatait illeti, 300-szor akkora, mint a Föld, körülbelül háromszor olyan gyorsan kering a tengelye körül (arrafelé 10 óra egy nap, ha lehet ilyet mondani) - ugyanakkor a legprimitívebbek egyike a kilenc bolygó között. A Jupiter ugyanis a Napra hasonlít, a tudomány jelenleg egy hatalmas gázgömbnek hiszi, amely hidrogénből és héliumból áll (ezek a gázok azonban hidegebbek, „lazábbak”, legalább tízszer masszívabbaknak kéne lenniük ahhoz, hogy olyan nukleáris reakció indulhasson meg, amely által a Jupiter második napjává válna a rendszernek - de erre nincs esély). Hősünk egyébként a bolygók krőzusa: 16 holdat tudhat maga körül (milyen jó, hogy a Jupiteren nem élnek kutyák, beledöglenének az ugatásba...), ilyen kísérete senkinek sincs. Mellékesen jegyezzük meg, hogy pont ezek a holdak ludasak abban, hogy annak idején Galilei konfliktusba keveredett a katolikus egyházzal: az első négy kerengőt ugyanis a jó öreg mester fedezte fel 1610-ben, s ez szolgált egyik fő bizonyítékául arra nézve, hogy mégsem a Föld körül körözget a mindenség. Mindazonáltal eme sejtéseken túl megannyi válaszra váró kérdés motoszkál a tudósok agyában: miért észlelhetők vulkanikus kitörések a Jupiter holdjain? Miért van gyűrű a bolygó körül? Miért annyira röghöz kötöttek a ciklonok? Miért oly színesek a felhők? Shoemaker-Levy 9 talán megoldhat egy-két rejtélyt. Apropó, Cipész-Levy! A tettesről is illik néhány szót ejteni. 1993. március 23-án fedezte fel két csillagász, Eugene és Carolyn Shoemaker, valamint munkatársuk, David Levy. Üstökösünk életrajza a homályba vész, hozzáértők úgy kalkulálják, valószínű, hogy 4,5 milliárd éve céltalanul keringett a Naprendszer körül. A hatalmas űrbiliárdban (merthogy a Naprendszeren kívül még jó néhány csillagrendszer létezik) egyszer csak karambolozott egy ismeretlen golyóval, amely valósággal „rálökte” a tejútra. Üstökösünk ettől kezdve határon innen száguldozott, amígnem jó évtizede balszerencséjére a Jupiter felségvizeire hajózott, ahol is elkapta az óriásbolygó gravitációja - ettől kezdve Shoemaker-Levy új ura és parancsolója a Jupiter lett: körülötte kezdett el keringeni. Amikor legtávolabbra került a főnöktől, mintegy 50 millió kilométerre volt. Ám a körmozgás törvényei szerint eljött a pillanat, amikor Cipész-Levy a lehető legközelebb került a Jupiterhez, s ez a 250 750 kilométeres távolság oly megrázó erővel hatott az üstökösre, hogy az ijedtében 21 darabra szakadt (az igazi ok a Jupiter rejtélyes erejében keresendő, amely úgy szelte fel Levyt, mint ünnepelt a születésnapi tortát). Ezek után nem sokkal fedezték fel az üstököst - pont azokban a napokban, amikor is Szicíliában gyűltek össze a világ nagy koponyái, hogy megvitassák, mekkora az esélye annak, hogy a Földet is telibe trafálják egyszer. Teller Ede például azért kardoskodott, hogy robbantsanak föl egy atombombát a Földszférába beóvakodó aszteroidák felszínén (a dolog éppenséggel hasonlít a futóvadlövészethez: itt nyúl helyett egy 200 ezer kilométer per órás sebességgel reppenő kőmonstrumot kéne telibetalálni - no nem karabéllyal, hanem egy nukleáris rakétával). Akkoriban ez égető kérdésnek tűnt, elvégre néhány nagyágyú kikalkulálta, hogy a Swift-Tuttle nevű üstökös (tán emlékeznek rá, akkoriban száguldozott mifelénk) 2126-ban nagy valószínűséggel nekünk jön a maga nyolc kilométeres átmérőjével. Azóta ezen katasztrófajósok módosították álláspontjukat: a legfrissebb számítások szerint 132 év múlva a Swift-Tuttle bizonyosan elkerüli a Földet. Mindazonáltal Teller égetően szükségesnek tartja, hogy kibombázhasson egy űrgolyhót, legyen az üstökös vagy aszteroid. Mint mondta, ez a jövő nagy kutatásaihoz elengedhetetlenül szükséges - mások persze úgy vélték, csak a kollégáinak akar továbbra is állást adni a hidegháború bevégeztével (minthogy az amerikai űrkutatók fele különféle fegyverkezési programokon dolgozik). Szicíliában mindenesetre axiómát kreáltak Teller tiszteletére: „Ha van egy problémád, Edének van rá egy bombája. ” Most még mosolygunk a dolgon, de mi van akkor, ha egyszer tényleg nekünk csapódik egy hegy nagyságú meteorit? Mint fentebb említettük, a Naprendszeren túl megannyi más bolygórendszer alkotja a végtelen világmindenséget. Ezeken a rendszereken belül is hatalmas gyilkolás folyik, bolygók és üstökösök ütköznek egymással - de a rendszerek sem kímélik egymást. Az általunk is ismert Andromeda-köd például a Tejút legádázabb ellensége. A két csillagrendszer ugyanis több mint 100 ezer kilométer/másodperces (másodperces!!!) sebességgel rohan egymás felé - igaz, olyan irdatlan távolságban vagyunk egymástól, hogy több tízmillió év van még a kozmikus karambolig. Ám addig is megvan rá az esély, hogy valami kisebb kődarab - mint például a XX. század rekordmeteoritja, a szibériai tajgát letaroló Turiguz - ránk hullik. Az elmúlt években is feljegyeztek olyan esetet, hogy egy tégla nagyságú űrküldemény beszakította egy autó tetejét Illinoisban, egy másik, hangyányival nagyobb darab egy nevadai ház tetejét vitte le tokkalvonóval, kéménnyel, hófogóval - s akkor még a Földünkre tonnaszám hulló űrporról nem is beszéltünk (merthogy naponta érkezik föntről néhány mázsányi, általunk érzékelhetetlen kosz). Amíg csak ilyen nagyságban esnek, addig nincs gond. Ha viszont egy hegy nagyságú üstökös vagy aszteroid csapódik a Földbe (repked belőlük odakünn néhány millió), akkor... Nos, ha mondjuk egy négy kilométeres darab csapódna az Atlanti-óceánba, néhány perc múlva a part menti országokat letarolná a szökőár. Ha a szárazföldbe fúródna, a rengések pusztítanának el több tízmillió embert, de a nyomában magasba lövellő porfelhő (emlékezzünk: a Jupiterből kicsapódó felhő 2400 kilométeres volt) hosszú időre eltakarná a Napot, kioltva ezzel újabb milliárdok, sőt, talán az egész Föld életét. Nem sansztalan a dolog, gondoljanak csak szerencsétlen dinoszauruszokra. Vagy éppen a Jupiterre. A Time magazin alapján: CSURKA GERGELY Sorjáznak a huszonegyek az óriásbolygó felé iwrir 1994. július 21.