Kurír - reggeli kiadás, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-07 / 153. szám

1995. június 7. Szocialista szellempark Negyvenegy szovjet és munkásmoz­galmi hősi, és mondjuk kevésbé hősi emlékmű lelt itt végső (?) nyugalom­ra. A rendszerváltás viharai sodorták ide őket, némi huzavona után. Elő­ször senkinek sem kellettek, majd nagy nehezen a budafok-nagytétényi önkormányzat befo­gadta Vlagyimir Il­­jicset, Marxot és Engelst, Osztapen­­ko kapitányt, akit igazán fölösleges volt lépésváltásra kényszeríteni, hi­szen ideje sem ma­radt felszabadítóból megszállóvá átala­kulni, viszont évti­zedekig nemzedéke­ket fogadott vagy búcsúztatott Buda­pest egyik kapujá­ban. Nem mellesleg Kun Béla, Stein­metz kapitány, a nagy Lenin és társa­ik meglehetősen jó üzletnek bizonyul­tak. Igaz, a befekte­tés sem volt csekély, hiszen a főváros polgárai három év­vel ezelőtt bizony 65 millió csengő fo­rintokat áldoztak a száműzött bronz- és kőalakokra. A negyvennapos próba­nyitás időszakában viszont nem keve­sebb, mint hatezer érdeklődő tekin­tette meg például Münnich elvtársat, akinek lábát még boldogult Krassó György és műtőscsapata amputálta egykori talapzatán. A könyveken kívül a jelek szerint a szobroknak is megvagyon a maguk sorsa, amit el nem kerülhetnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban a Sal­­lai-Fürst-emlékműnél. A Szoborpark­ban negyvenegy számozott hely van, de csupán negyven plasztika, emlék­tábla figyelmezteti az utókort a sic gloria transit bölcsességére. (Hiába, ezeket a latinokat egyszerűen nem le­het lemosni. Ez is nekik jutott eszük­be, hogy a világi dicsőség, minden el­lenkező híreszteléssel ellentétben, igenis múlandó.) Visszatérve az iga­zán peches pároshoz, az ő emlékmű­vük egyszerűen kámforrá vált. Az újpesti metró építésének kezde­tén még biztosan megvolt. A Gyön­gyösi út sarkán kialakított parkban állt a műalkotás, ám a szocialista alkotó­munka néha áldozatokkal jár. Ahol a fejsze csapkod, ott röpül a szilánk is. A metróállomás születésekor Sallait és Fürstöt - akkor még úgy hitték, csu­pán ideiglenesen­­ kényszerszabad­ságra küldték. Sallai és Fürst azonban azóta sem került elő. Jó néhányan jönnek ide az egykori állami és pártünnepeken virágokkal, hogy leróják kegyeletüket hol­ott, hol ott. Nosztalgiáznak azok, akiknek sem a korábbi, sem a későbbi átkosokban, egyáltalán sosem ment jól a szekér. Azok közül jó néhányan, akik egykoron, mit egykoron, nem is olyan réges-régen még csilingelő plecsnikkel, fátyolos sze­mekkel tapsolták pirosra a tenyerüket a NOSZF vagy az alkotmány ünnepén, hogy a forradalmi ifjúsági napokról már ne is szóljunk, momentán nem érnek rá ide kijárogatni, mert vagy nemzeti elkö­telezettségű pártjaikban tevékenyked­nek a régi tűzzel, elszánással, vagy kül­földi-magyar vegyes vállalatok ügyes­bajos dolgait intézik. Elvannak itten egymással ma már szobrok és látogatók, senki nem bánt senkit. A csöndet, a bogarak zizegését a közeli budaörsi repülőtérre leszálló ma­gánrepülők zaja zavarja meg. Amúgy nyugodtan szónokolhat a tizenkilences tanácshatalom vezére, akit a saját elvba­rátai tettek hűvösre, miután ő tette ezt néhány ezer fehérrel a Krím-félszige­­ten. Lenin és Marx-Engels is háborítat­lanul elmélkedhet azon, hogyan ássa, egyre csak ássa a saját sírját az a mam­lasz kapitalizmus. S amidőn a gödörbe dől, akképpen erősödik csak folyvást a szocializmus, hogy azután kitörjön az általános világkommunizmus. Na, szó­val ezen el lehet merengeni. Legföljebb hát istenem, a dolog mégsem úgy jön össze, ahogyan az el lett szépen képzelve, és kényelmes lon­doni, svájci száműzetésben ki lett szá­mítva. Ma már tudjuk, naná, a bölcs utókor, hogy szegény Vlagyimir Iljics és persze a nagy Oroszország, valamint a világ is jobban járt volna, ha Lenin még­iscsak elmegy Amerikába, ahogyan ter­vezte. Lehet, hogy sokra vitte volna, és most az Uljanov nevet együtt emleget­nék a Morganokkal, a Fordokkal, vagy esetleg a Rockefellerekkel. Persze a tör­ténelem nem ismeri azt, hogy „ha”. Az Uljanovék Leninje végül is nem vándo­rolt ki az ígéret földjére, inkább úgy döntött, ő ígérget földet, amit azután el lehet venni a balekoktól. Azután tessék, mi lett a vége, ide került, ebbe a kies budafok-nagytétényi szobortemetőbe a kollégák mellé. Azoknak a látogatóknak sem kell csa­lódniuk, akik nem elégszenek meg a puszta látvánnyal. Hangkazettákon ma­gáévá teheti bárki a nemzet bölcs veze­tőjének és atyjának lelkesítő hangját, valamint egynémely más felső fokon éber elvtársét, úgymint az egykori leg­népszerűbb indulókat is hazaviheti. Teljes élménnyel gazdagodva térhet meg otthonába a dolgozó nép és a bará­ti kapitalista országok fia, akit megint megüthet a sárga irigység, miből ma­radt ki. BIHARI TAMÁS Szocbarokk kapu, hatalmas timpanon, Patyomkin-homlokzat fogadja az ér­deklődőket a XXII. kerületi Szoborpark Múzeumban. A hatalmas ablakokban nem kisebb személyiségek ácsorognak, mint Marx, Engels és Lenin. A NOSZF - fiatalok és emlékezetkiesésben szenvedő felnőttek kedvéért nagy októberi szocialista forradalom­­ vezére merengve tekint előre, keresve a nevével fémjelzett utat, de csak a régi balatoni betonösvényt láthatja bronzszemével. TÁRSADALOM 19 Vigye el nyaralni Pannon-telefonját! Ki mondta, hogy nem engedheti meg magának, hogy szabadságra menjen? Nyugodtan elutazhat nyaralni, s közben sem kell félnie, hogy lemarad valami fontos üzletről. Csak vigye magával Pannon-telefonját! A Pannon GSM lehetővé teszi, hogy üzletfelei, partnerei mindig és mindenhol utolérjék Önt, akár külföldre utazik, akár itthon tölti szabadságát. Szóval, van ideje egy kis pihenésre? Ugye, hogy van! Fizessen elő szolgáltatásunkra július 15-ig és így 20.000 forinttal olcsóbban vásárolhatja meg mobiltelefonját­, vagy egy 30.000 Ft értékű utazási csekket adunk ajándékba. Az utazási csekket az IBUSZ utazási irodákban válthatja be. A további részleteket megtudhatja, ha felhívja non­stop ügyfélszolgálatunkat az (1) 270-4120-as telefonszámon, vagy felkeresi a Bp., XIII. ker. Váci út 37. alatti bemutatótermünket, illetve bármelyik viszonteladónkat. *A kedvezmény addig vehető igénybe, amíg az akciós készlet tart!­ttttt Az élvonal GSM

Next