Kurír - reggeli kiadás, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-07 / 153. szám
1995. június 7. Szocialista szellempark Negyvenegy szovjet és munkásmozgalmi hősi, és mondjuk kevésbé hősi emlékmű lelt itt végső (?) nyugalomra. A rendszerváltás viharai sodorták ide őket, némi huzavona után. Először senkinek sem kellettek, majd nagy nehezen a budafok-nagytétényi önkormányzat befogadta Vlagyimir Iljicset, Marxot és Engelst, Osztapenko kapitányt, akit igazán fölösleges volt lépésváltásra kényszeríteni, hiszen ideje sem maradt felszabadítóból megszállóvá átalakulni, viszont évtizedekig nemzedékeket fogadott vagy búcsúztatott Budapest egyik kapujában. Nem mellesleg Kun Béla, Steinmetz kapitány, a nagy Lenin és társaik meglehetősen jó üzletnek bizonyultak. Igaz, a befektetés sem volt csekély, hiszen a főváros polgárai három évvel ezelőtt bizony 65 millió csengő forintokat áldoztak a száműzött bronz- és kőalakokra. A negyvennapos próbanyitás időszakában viszont nem kevesebb, mint hatezer érdeklődő tekintette meg például Münnich elvtársat, akinek lábát még boldogult Krassó György és műtőscsapata amputálta egykori talapzatán. A könyveken kívül a jelek szerint a szobroknak is megvagyon a maguk sorsa, amit el nem kerülhetnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban a Sallai-Fürst-emlékműnél. A Szoborparkban negyvenegy számozott hely van, de csupán negyven plasztika, emléktábla figyelmezteti az utókort a sic gloria transit bölcsességére. (Hiába, ezeket a latinokat egyszerűen nem lehet lemosni. Ez is nekik jutott eszükbe, hogy a világi dicsőség, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, igenis múlandó.) Visszatérve az igazán peches pároshoz, az ő emlékművük egyszerűen kámforrá vált. Az újpesti metró építésének kezdetén még biztosan megvolt. A Gyöngyösi út sarkán kialakított parkban állt a műalkotás, ám a szocialista alkotómunka néha áldozatokkal jár. Ahol a fejsze csapkod, ott röpül a szilánk is. A metróállomás születésekor Sallait és Fürstöt - akkor még úgy hitték, csupán ideiglenesen kényszerszabadságra küldték. Sallai és Fürst azonban azóta sem került elő. Jó néhányan jönnek ide az egykori állami és pártünnepeken virágokkal, hogy leróják kegyeletüket holott, hol ott. Nosztalgiáznak azok, akiknek sem a korábbi, sem a későbbi átkosokban, egyáltalán sosem ment jól a szekér. Azok közül jó néhányan, akik egykoron, mit egykoron, nem is olyan réges-régen még csilingelő plecsnikkel, fátyolos szemekkel tapsolták pirosra a tenyerüket a NOSZF vagy az alkotmány ünnepén, hogy a forradalmi ifjúsági napokról már ne is szóljunk, momentán nem érnek rá ide kijárogatni, mert vagy nemzeti elkötelezettségű pártjaikban tevékenykednek a régi tűzzel, elszánással, vagy külföldi-magyar vegyes vállalatok ügyesbajos dolgait intézik. Elvannak itten egymással ma már szobrok és látogatók, senki nem bánt senkit. A csöndet, a bogarak zizegését a közeli budaörsi repülőtérre leszálló magánrepülők zaja zavarja meg. Amúgy nyugodtan szónokolhat a tizenkilences tanácshatalom vezére, akit a saját elvbarátai tettek hűvösre, miután ő tette ezt néhány ezer fehérrel a Krím-félszigeten. Lenin és Marx-Engels is háborítatlanul elmélkedhet azon, hogyan ássa, egyre csak ássa a saját sírját az a mamlasz kapitalizmus. S amidőn a gödörbe dől, akképpen erősödik csak folyvást a szocializmus, hogy azután kitörjön az általános világkommunizmus. Na, szóval ezen el lehet merengeni. Legföljebb hát istenem, a dolog mégsem úgy jön össze, ahogyan az el lett szépen képzelve, és kényelmes londoni, svájci száműzetésben ki lett számítva. Ma már tudjuk, naná, a bölcs utókor, hogy szegény Vlagyimir Iljics és persze a nagy Oroszország, valamint a világ is jobban járt volna, ha Lenin mégiscsak elmegy Amerikába, ahogyan tervezte. Lehet, hogy sokra vitte volna, és most az Uljanov nevet együtt emlegetnék a Morganokkal, a Fordokkal, vagy esetleg a Rockefellerekkel. Persze a történelem nem ismeri azt, hogy „ha”. Az Uljanovék Leninje végül is nem vándorolt ki az ígéret földjére, inkább úgy döntött, ő ígérget földet, amit azután el lehet venni a balekoktól. Azután tessék, mi lett a vége, ide került, ebbe a kies budafok-nagytétényi szobortemetőbe a kollégák mellé. Azoknak a látogatóknak sem kell csalódniuk, akik nem elégszenek meg a puszta látvánnyal. Hangkazettákon magáévá teheti bárki a nemzet bölcs vezetőjének és atyjának lelkesítő hangját, valamint egynémely más felső fokon éber elvtársét, úgymint az egykori legnépszerűbb indulókat is hazaviheti. Teljes élménnyel gazdagodva térhet meg otthonába a dolgozó nép és a baráti kapitalista országok fia, akit megint megüthet a sárga irigység, miből maradt ki. BIHARI TAMÁS Szocbarokk kapu, hatalmas timpanon, Patyomkin-homlokzat fogadja az érdeklődőket a XXII. kerületi Szoborpark Múzeumban. A hatalmas ablakokban nem kisebb személyiségek ácsorognak, mint Marx, Engels és Lenin. A NOSZF - fiatalok és emlékezetkiesésben szenvedő felnőttek kedvéért nagy októberi szocialista forradalom vezére merengve tekint előre, keresve a nevével fémjelzett utat, de csak a régi balatoni betonösvényt láthatja bronzszemével. TÁRSADALOM 19 Vigye el nyaralni Pannon-telefonját! Ki mondta, hogy nem engedheti meg magának, hogy szabadságra menjen? Nyugodtan elutazhat nyaralni, s közben sem kell félnie, hogy lemarad valami fontos üzletről. Csak vigye magával Pannon-telefonját! A Pannon GSM lehetővé teszi, hogy üzletfelei, partnerei mindig és mindenhol utolérjék Önt, akár külföldre utazik, akár itthon tölti szabadságát. Szóval, van ideje egy kis pihenésre? Ugye, hogy van! Fizessen elő szolgáltatásunkra július 15-ig és így 20.000 forinttal olcsóbban vásárolhatja meg mobiltelefonját, vagy egy 30.000 Ft értékű utazási csekket adunk ajándékba. Az utazási csekket az IBUSZ utazási irodákban válthatja be. A további részleteket megtudhatja, ha felhívja nonstop ügyfélszolgálatunkat az (1) 270-4120-as telefonszámon, vagy felkeresi a Bp., XIII. ker. Váci út 37. alatti bemutatótermünket, illetve bármelyik viszonteladónkat. *A kedvezmény addig vehető igénybe, amíg az akciós készlet tart!ttttt Az élvonal GSM