Kurír - reggeli kiadás, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)

1995-10-01 / 268. szám

4 KÜLHON A család szégyene Hetvenhat éves, és 54 éve élő roncs. Mint ilyen, csakis a szégyene lehet egy olyan családnak, amely büszke mindarra, amit Amerikáért tett, vagy legalábbis a família által is tudatosan felépített mítoszra. Rosemary Kennedy több mint öt évtizeden át nem létezett a hírne­ves, ám kényes család számára. Rosemary, Rose Kennedy har­madik gyermeke kamaszkorában enyhe pszichés zavarokban szenve­dett. Ami még „súlyosabbá” tette esetét, diszlexiás volt. Holott tud­juk, hogy azok, akik hadilábon áll­nak az olvasással, még igen értel­mes, okos emberek lehetnek. Csak néhány híres diszlexiás az amerikai történelemből: Thomas Edison, Albert Einstein vagy Woodrow Wilson elnök. Rosemary diszlexiája komoly gondot okozott a lánynak a tanulásban, apja pedig, a törtető Joe (mellesleg a hitleri fajelmélet lelkes híve) nem bírta elviselni, hogy egyik gyermeke nem „tökéle­tes”. 1941-ben beutalták Rose­­maryt a washingtoni St. Elisabeth kórházba­­ lobotómiai műtétre. (Ilyen beavatkozást hajtottak végre a Száll a kakukk fészkére főhősén, McMurphyn is...) Az apa pontosan tudta, hogy Rosemaryből ezután már csak re­f­etatív lény lesz, így is történt k­övetkező 54 évét egy elmegyógy­intézetben élőhalottként tengette. Ettől kezdve Rosemary nem léte­zett a Kennedyek számára, sőt Joe Kennedy 1968-ban, halála előtt egy évvel még azt is megparancsolta titkárnőjének, Barbara Gibsonnak, hogy semmisítse meg Rosemary kamaszkori naplóját. Ebből ugyanis kiderült, hogy a lány egyáltalán nem volt elmebeteg, szerette a tár­saságot, sőt egyik nyáron a szülei Svájcba küldték nyaralni, és rábíz­ták húgát, Eunice-t. De az apa sze­rint, aki először 1965-ben nyilatko­zott róla, a „műtét elkerülhetetlen volt”. A kegyetlen Joe még Rose­­nak is megtiltotta, hogy megláto­gassa szerencsétlen lányát. Csak azután, hogy a mátriárka 104 éves korában, az idén januárban el­hunyt, gondolhattak a családtagok arra, hogy végre kihozzák Rose­­maryt az elmegyógyintézetből. De szabadulása után is megmaradt ki­rekesztettsége: egyetlen testvére vagy rokona sem volt hajlandó fényképezkedni vele..... A szégyen szégyen marad. (GÖBÖLYÖS) É­s ' “­­ Rosemary (középen) több mint ötven éve élőhalott Rosemary (nyíllal jelölve) 15 évesen, amikor még szerepelhetett közös fényképen a családdal Újfajta százdollárosokat hoz­nak forgalomba jövőre Ame­rikában, az új bankjegy minap megtartott ünnepélyes bemu­tatója nem nélkülözte a látvá­nyos külsőségeket sem. Egy színész - a pénzen szereplő - Benjamin Franklint szemé­lyesítette meg, s az esemé­nyen megjelentek az amerikai pénzügypolitika legfőbb irá­nyítói is, ami érthető, hiszen hatvanhat év óta most először változik az amerikai papír­pénz. A módosítást az elhara­pódzott pénzhamisítás - az idén több mint ötvenmillió hamis dollárt foglaltak le - kényszerítette ki. A premieren Rubin pénz­ügyminiszter sietett meg­nyugtatni a hagyományért aggódó amerikaiakat: „a zöld hasú mindenképpen zöld marad”, csak Franklin portréja lesz kissé nagyobb, és a portré elkészítésének korszerűbb technikája is megnehezíti a hamisítást. Emellett olyan festékkel nyomják, hogy bizonyos szögből nézve a zöld mintá­zat finom vonalainak egy ré­sze feketévé változik. A min­den egyes bankjegyben megtalálható biztonsági szál pedig ultraviola fényben ki­vörösödik. Bár a régi száz­dollárosok továbbra is for­galomban maradnak, de Ru­bin szerint „a biztonság mi­att mindenki az újakat fogja keresni”. (FEB) HHM­ATVALTANAK rIF’ Hátul a régi, elöl az új ■óira1 NYERJEN OTTHON IS! SZERENCSETÁRCSA 06-90 333-444 SZERENCSETÁRCSA PLUSZ 06-90 333-445 Hívható éjjel-nappal! Mindennap 10-10000, heti fődíj 100 000 Ft, vagyis Heti 170 000 Ft nyeremény! A hívás díja 77 Ft+ áfa/perc ! A 1995. október 1. A kopaszok paradicsoma Az egész világon elharapódzóban az erőszak. Vannak, akiknek úgy látszik nem elég a há­ború, a nagyvárosok utcáit is hadszíntérré szeretnék változtatni. Elsősorban a skinhea­­dekről, magyarul bőrfejűekről van szó. Nemcsak Németországban és az Egyesült Álla­mokban, hanem mindenhol jelen vannak, és a bűnüldöző szervek szerint szervezett moz­galmuk behálózza az egész világot. Számukat 70 ezerre becsülik. Magyarországon és Csehországban állítólag egyaránt négyezren vannak, de nem panaszkodhatnak a latin or­szágok, Olaszország és Spanyolország sem. Utóbbi nagyvárosaiban, Madrid, Barcelona és Valencia egyes negyedeiben hétvégenként szinte hadiállapotot okoznak a dühöngő bandák. A spanyol fővárosban már olyan aggasztó méreteket öltöttek a kopaszok garázdál­kodásai, hogy a büntető törvénykönyv módosítását is tervezik a skinheadek megfékezésére. Egyre fiatalabbak és egyre erőszakosabbak, így le­het jellemezni a madridi bandákat. Úgy tíz éve kezdődhetett. Szélsőséges „futballrajongók” meg­vették első Martens bakancsukat, bandákba álltak és nem az „unalmas” diszkókba mentek, hanem a külvárosokba, balhét keresni. Színes bőrűek, ide­genek és hajléktalanok voltak a kiszemelt áldoza­tok, akiket alaposan helybenhagytak. A jelszavak egyszerűek, és némi alkohol vagy kábítószer elfo­gyasztása után könnyen megtanulhatóak: sör, ba­kancs, bőrfej, erőszak. 1992-ben gyilkoltak először­­ egy dominikai lányt­­ és ettől kezdve minden­kinek, aki útjukba kerül, számolnia kell azzal, hogy hasonló sorsra juthat. „Nem vagyunk politikusok, katonák vagyunk! Nem akarunk voksokat, az egész nemzetet akarjuk! Ébredj, Spanyolország!” Igen és hasonló tartalmú plakátokkal és szórólapokkal árasztják el a fővá­rost. Nincsenek sokan, ezért nagy figyelmet for­dítanak arra, hogy minél többet szerepeljenek a médiában, hiszen a nyilvánosság létkérdés szá­mukra. A horogkereszt és más náci szimbólu­mok természetesen náluk sem maradhatnak el. A leghírhedtebb csoportok: Madridi Autonóm Sejtek, Nemzeti Forradalmár Élcsoport és a Ra­dikális Akció, ezeket komolyan pénzelik is, vél­hetően külföldről. A kis létszámú „törzsek” a gyülekező után még kisebb létszámú bandákba oszlanak, és nagy mennyiségű alkohol elfogyasz­tása után áldozatokat keresnek, pontosabban „megtisztítják a várost, mert a rendőrség nem tette meg. Egy pillanat alatt feltűnnek és eltűnnek az éjszakában. A várakozó kocsik csomagtartójából előkerülnek a baseballütők, rosszabb esetben lő­fegyver, ami szinte korlátozás nélkül kapható le­gálisan is. Majdhogynem lehetetlen elkapni őket, mert Madrid forgalmas bulinegyedében „szórakoznak” ők is, akárcsak a többi fiatal. Valósággal ők a ne­gyed urai. A spanyol büntető törvénykönyvbe még nem került bele a rasszizmus és az idegengyűlölet, de ha erre rövidesen sor is kerül, akkor sem sokat lehet kezdeni a fiatal, sőt időnként gyermekkorú elkövetőkkel. A leginkább „fertőzött” negyed a belvárostól csak egy ugrásra lévő Argüelles lakói pedig rettegnek, vannak, akik inkább az elköltözést választják. A rendőrség egyelőre tehetetlen. Az Autonóm Sejtek szerint így leéll saját bandát szervezni: 1. Vedd magad körül komoly, dinamikus embe­rekkel. 2. Ismerd meg a környéket, ahol dolgozni akarsz. 3. Rendezd meg az első összejövetelt a szimpati­zánsokkal, akikkel közvetlen kapcsolatot tudsz tar­tani. 4. Propaganda, egyéni elbeszélgetések, és ha a fel-,­tételek már lehetővé teszik, akkor nyilvános helyen hirdess találkozót. 5. Oszd ki a feladatokat, hogy az új embereket be­­szervezhesd és jó harcosok legyenek. 6. Állandó felügyeletet tarts, addig ne bízzál sen­kiben, míg meg nem győződsz arról, hogy jól van­nak végrehajtva a feladatok. 7. Minden kisebb csoportnak legyen felelőse, aki mindig beszámol a központnak. 8. Céltudatosan kell fejleszteni a csoportot. Szi­lárd, állandó alapokra kell helyezni a tevékeny­séget. (BORÓK) Sör, bőrfej, bakancs, erőszak - hirdeti a plakát * Éjszakai tűzpárbaj Bár sokáig úgy festett, hogy a véres nyári franciaországi merény­letsorozat első számú gyanúsítottjának sike­rült meglógnia a rend­őrség elől, végül is győzött az igazság - valamint a túlerő és egy hamisítatlan vad­nyugati tűzpárbaj so­rán lelőtték Khaled Kelkalt. A nyomozók, akik mindig is az algé­riai iszlám fundamen­talistákra gyanakodtak, Khaled Kelkal­Fotó: MTI akkor kerültek köze­lebb a megoldáshoz, midőn megtalálták Kelkal ujjle­nyomatát a Párizs és Lyon között közlekedő TGV- expresszen elhelyezett, ám valamilyen okból fel nem robbant pokolgépen. Ezt követően nagyszabású akció indult az algériai fiatalember kézrekerítése érdekében, akire végül is szerdán, egy igazoltatás során, Lyon közelében bukkantak rá a csendőrök. Kelkalnak azonban ekkor még sikerült elmenekülnie - bár társát, Karim Ko­­ussát a kialakuló tűzharcban megsebesítették és el­fogják majd több mint két napon át rejtőznie, an­nak ellenére, hogy példátlan hajtóvadászat folyt el­lene. A hegyes-erdős, rengeteg búvóhelyet kínáló vi­déken majdnem nyolcszáz csendőr, több kutyás jár­őr és három helikopter kutatott a terrorista után, de hiába: péntek reggel az alakulatok egy részét visszavezényelték laktanyáikba, s kivonták a körzet­ből az ott várakozó kommandós alakulatot is. A biztonság kedvéért azonban mintegy kétszáz ember továbbra is folytatta a keresést, amely - jól­lehet a hatóságok már valószínűnek tartották, hogy Kelkalnak még a körzet lezárása előtt sikerült elme­nekülnie - váratlanul mégis sikerrel járt. Az algériai fiatalembert péntek este a Lyontól nem messze lévő La Maison Blanche nevű helyen fedezték fel a csen­dőrök. Miután a terrorista nem volt hajlandó megad­ni magát, sőt tüzet nyitott a rendőrökre, alakult ki a tűzharc, amelyben Kelkalt végül is lelőtték. Fotó: MTI

Next