Kurír - reggeli kiadás, 1995. október (6. évfolyam, 268-297. szám)
1995-10-01 / 268. szám
4 KÜLHON A család szégyene Hetvenhat éves, és 54 éve élő roncs. Mint ilyen, csakis a szégyene lehet egy olyan családnak, amely büszke mindarra, amit Amerikáért tett, vagy legalábbis a família által is tudatosan felépített mítoszra. Rosemary Kennedy több mint öt évtizeden át nem létezett a hírneves, ám kényes család számára. Rosemary, Rose Kennedy harmadik gyermeke kamaszkorában enyhe pszichés zavarokban szenvedett. Ami még „súlyosabbá” tette esetét, diszlexiás volt. Holott tudjuk, hogy azok, akik hadilábon állnak az olvasással, még igen értelmes, okos emberek lehetnek. Csak néhány híres diszlexiás az amerikai történelemből: Thomas Edison, Albert Einstein vagy Woodrow Wilson elnök. Rosemary diszlexiája komoly gondot okozott a lánynak a tanulásban, apja pedig, a törtető Joe (mellesleg a hitleri fajelmélet lelkes híve) nem bírta elviselni, hogy egyik gyermeke nem „tökéletes”. 1941-ben beutalták Rosemaryt a washingtoni St. Elisabeth kórházba lobotómiai műtétre. (Ilyen beavatkozást hajtottak végre a Száll a kakukk fészkére főhősén, McMurphyn is...) Az apa pontosan tudta, hogy Rosemaryből ezután már csak refetatív lény lesz, így is történt következő 54 évét egy elmegyógyintézetben élőhalottként tengette. Ettől kezdve Rosemary nem létezett a Kennedyek számára, sőt Joe Kennedy 1968-ban, halála előtt egy évvel még azt is megparancsolta titkárnőjének, Barbara Gibsonnak, hogy semmisítse meg Rosemary kamaszkori naplóját. Ebből ugyanis kiderült, hogy a lány egyáltalán nem volt elmebeteg, szerette a társaságot, sőt egyik nyáron a szülei Svájcba küldték nyaralni, és rábízták húgát, Eunice-t. De az apa szerint, aki először 1965-ben nyilatkozott róla, a „műtét elkerülhetetlen volt”. A kegyetlen Joe még Rosenak is megtiltotta, hogy meglátogassa szerencsétlen lányát. Csak azután, hogy a mátriárka 104 éves korában, az idén januárban elhunyt, gondolhattak a családtagok arra, hogy végre kihozzák Rosemaryt az elmegyógyintézetből. De szabadulása után is megmaradt kirekesztettsége: egyetlen testvére vagy rokona sem volt hajlandó fényképezkedni vele..... A szégyen szégyen marad. (GÖBÖLYÖS) És ' “ Rosemary (középen) több mint ötven éve élőhalott Rosemary (nyíllal jelölve) 15 évesen, amikor még szerepelhetett közös fényképen a családdal Újfajta százdollárosokat hoznak forgalomba jövőre Amerikában, az új bankjegy minap megtartott ünnepélyes bemutatója nem nélkülözte a látványos külsőségeket sem. Egy színész - a pénzen szereplő - Benjamin Franklint személyesítette meg, s az eseményen megjelentek az amerikai pénzügypolitika legfőbb irányítói is, ami érthető, hiszen hatvanhat év óta most először változik az amerikai papírpénz. A módosítást az elharapódzott pénzhamisítás - az idén több mint ötvenmillió hamis dollárt foglaltak le - kényszerítette ki. A premieren Rubin pénzügyminiszter sietett megnyugtatni a hagyományért aggódó amerikaiakat: „a zöld hasú mindenképpen zöld marad”, csak Franklin portréja lesz kissé nagyobb, és a portré elkészítésének korszerűbb technikája is megnehezíti a hamisítást. Emellett olyan festékkel nyomják, hogy bizonyos szögből nézve a zöld mintázat finom vonalainak egy része feketévé változik. A minden egyes bankjegyben megtalálható biztonsági szál pedig ultraviola fényben kivörösödik. Bár a régi százdollárosok továbbra is forgalomban maradnak, de Rubin szerint „a biztonság miatt mindenki az újakat fogja keresni”. (FEB) HHMATVALTANAK rIF’ Hátul a régi, elöl az új ■óira1 NYERJEN OTTHON IS! SZERENCSETÁRCSA 06-90 333-444 SZERENCSETÁRCSA PLUSZ 06-90 333-445 Hívható éjjel-nappal! Mindennap 10-10000, heti fődíj 100 000 Ft, vagyis Heti 170 000 Ft nyeremény! A hívás díja 77 Ft+ áfa/perc ! A 1995. október 1. A kopaszok paradicsoma Az egész világon elharapódzóban az erőszak. Vannak, akiknek úgy látszik nem elég a háború, a nagyvárosok utcáit is hadszíntérré szeretnék változtatni. Elsősorban a skinheadekről, magyarul bőrfejűekről van szó. Nemcsak Németországban és az Egyesült Államokban, hanem mindenhol jelen vannak, és a bűnüldöző szervek szerint szervezett mozgalmuk behálózza az egész világot. Számukat 70 ezerre becsülik. Magyarországon és Csehországban állítólag egyaránt négyezren vannak, de nem panaszkodhatnak a latin országok, Olaszország és Spanyolország sem. Utóbbi nagyvárosaiban, Madrid, Barcelona és Valencia egyes negyedeiben hétvégenként szinte hadiállapotot okoznak a dühöngő bandák. A spanyol fővárosban már olyan aggasztó méreteket öltöttek a kopaszok garázdálkodásai, hogy a büntető törvénykönyv módosítását is tervezik a skinheadek megfékezésére. Egyre fiatalabbak és egyre erőszakosabbak, így lehet jellemezni a madridi bandákat. Úgy tíz éve kezdődhetett. Szélsőséges „futballrajongók” megvették első Martens bakancsukat, bandákba álltak és nem az „unalmas” diszkókba mentek, hanem a külvárosokba, balhét keresni. Színes bőrűek, idegenek és hajléktalanok voltak a kiszemelt áldozatok, akiket alaposan helybenhagytak. A jelszavak egyszerűek, és némi alkohol vagy kábítószer elfogyasztása után könnyen megtanulhatóak: sör, bakancs, bőrfej, erőszak. 1992-ben gyilkoltak először egy dominikai lányt és ettől kezdve mindenkinek, aki útjukba kerül, számolnia kell azzal, hogy hasonló sorsra juthat. „Nem vagyunk politikusok, katonák vagyunk! Nem akarunk voksokat, az egész nemzetet akarjuk! Ébredj, Spanyolország!” Igen és hasonló tartalmú plakátokkal és szórólapokkal árasztják el a fővárost. Nincsenek sokan, ezért nagy figyelmet fordítanak arra, hogy minél többet szerepeljenek a médiában, hiszen a nyilvánosság létkérdés számukra. A horogkereszt és más náci szimbólumok természetesen náluk sem maradhatnak el. A leghírhedtebb csoportok: Madridi Autonóm Sejtek, Nemzeti Forradalmár Élcsoport és a Radikális Akció, ezeket komolyan pénzelik is, vélhetően külföldről. A kis létszámú „törzsek” a gyülekező után még kisebb létszámú bandákba oszlanak, és nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása után áldozatokat keresnek, pontosabban „megtisztítják a várost, mert a rendőrség nem tette meg. Egy pillanat alatt feltűnnek és eltűnnek az éjszakában. A várakozó kocsik csomagtartójából előkerülnek a baseballütők, rosszabb esetben lőfegyver, ami szinte korlátozás nélkül kapható legálisan is. Majdhogynem lehetetlen elkapni őket, mert Madrid forgalmas bulinegyedében „szórakoznak” ők is, akárcsak a többi fiatal. Valósággal ők a negyed urai. A spanyol büntető törvénykönyvbe még nem került bele a rasszizmus és az idegengyűlölet, de ha erre rövidesen sor is kerül, akkor sem sokat lehet kezdeni a fiatal, sőt időnként gyermekkorú elkövetőkkel. A leginkább „fertőzött” negyed a belvárostól csak egy ugrásra lévő Argüelles lakói pedig rettegnek, vannak, akik inkább az elköltözést választják. A rendőrség egyelőre tehetetlen. Az Autonóm Sejtek szerint így leéll saját bandát szervezni: 1. Vedd magad körül komoly, dinamikus emberekkel. 2. Ismerd meg a környéket, ahol dolgozni akarsz. 3. Rendezd meg az első összejövetelt a szimpatizánsokkal, akikkel közvetlen kapcsolatot tudsz tartani. 4. Propaganda, egyéni elbeszélgetések, és ha a fel-,tételek már lehetővé teszik, akkor nyilvános helyen hirdess találkozót. 5. Oszd ki a feladatokat, hogy az új embereket beszervezhesd és jó harcosok legyenek. 6. Állandó felügyeletet tarts, addig ne bízzál senkiben, míg meg nem győződsz arról, hogy jól vannak végrehajtva a feladatok. 7. Minden kisebb csoportnak legyen felelőse, aki mindig beszámol a központnak. 8. Céltudatosan kell fejleszteni a csoportot. Szilárd, állandó alapokra kell helyezni a tevékenységet. (BORÓK) Sör, bőrfej, bakancs, erőszak - hirdeti a plakát * Éjszakai tűzpárbaj Bár sokáig úgy festett, hogy a véres nyári franciaországi merényletsorozat első számú gyanúsítottjának sikerült meglógnia a rendőrség elől, végül is győzött az igazság - valamint a túlerő és egy hamisítatlan vadnyugati tűzpárbaj során lelőtték Khaled Kelkalt. A nyomozók, akik mindig is az algériai iszlám fundamentalistákra gyanakodtak, Khaled KelkalFotó: MTI akkor kerültek közelebb a megoldáshoz, midőn megtalálták Kelkal ujjlenyomatát a Párizs és Lyon között közlekedő TGV- expresszen elhelyezett, ám valamilyen okból fel nem robbant pokolgépen. Ezt követően nagyszabású akció indult az algériai fiatalember kézrekerítése érdekében, akire végül is szerdán, egy igazoltatás során, Lyon közelében bukkantak rá a csendőrök. Kelkalnak azonban ekkor még sikerült elmenekülnie - bár társát, Karim Koussát a kialakuló tűzharcban megsebesítették és elfogják majd több mint két napon át rejtőznie, annak ellenére, hogy példátlan hajtóvadászat folyt ellene. A hegyes-erdős, rengeteg búvóhelyet kínáló vidéken majdnem nyolcszáz csendőr, több kutyás járőr és három helikopter kutatott a terrorista után, de hiába: péntek reggel az alakulatok egy részét visszavezényelték laktanyáikba, s kivonták a körzetből az ott várakozó kommandós alakulatot is. A biztonság kedvéért azonban mintegy kétszáz ember továbbra is folytatta a keresést, amely - jóllehet a hatóságok már valószínűnek tartották, hogy Kelkalnak még a körzet lezárása előtt sikerült elmenekülnie - váratlanul mégis sikerrel járt. Az algériai fiatalembert péntek este a Lyontól nem messze lévő La Maison Blanche nevű helyen fedezték fel a csendőrök. Miután a terrorista nem volt hajlandó megadni magát, sőt tüzet nyitott a rendőrökre, alakult ki a tűzharc, amelyben Kelkalt végül is lelőtték. Fotó: MTI