Kurír - reggeli kiadás, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-01 / 328. szám

1995. december 1. NEM MINUNK KI SEMMIT Reggel negyed kilenc: a Munkaügyi Minisztérium hetedik emeleti mi­niszteri dolgozószobájának ajtaja megnyílik, Kósáné Kovács Magda közvetlen stílusban betessékel. - Érezze magát otthon nálunk! - szól, s máris munkához lát. Ha nem tudnám, miért is vagyok itt, azt gondolhatnám, születésnapját ün­nepli a sok gyönyörű virágcsokor. Hamarosan megérkeznek a munka­társai, hogy a tíz órakor kezdődő kormányülés előtt néhány szakmai kérdést megvitassanak a tárca veze­tőjével. Mintha mi sem történne, Kósáné többes szám első személy­ben beszél. Hiába az utolsó nap, né­hány óráig ezek az emberek még hozzá tartoznak. Precízen, mindenre kiterjedő fi­­gyelemmel nézi át az iratokat, hu­morral bátorítja a munkatársakat. A Pénzügyminisztérium nélkül nem élet az élet, válaszolja egy felvetésre. Ha valaki, ő ezt pontosan tudja. Néhány perccel tíz előtt fölkere­kedik, a Parlamentbe indul, hogy miniszterként utoljára vonuljon be. A titkárnő könnyes szemmel néz utána, a liftben Kósáné megigazítja egyik munkatársa félrecsúszott sálját. Igazi nő, a rendezett külső nagyon fontos a számára. A kormányülésre nem követhetjük, de változatlan de­rűvel lép ki onnan. A kupolába megy, hogy a televíziónak nyilatkozzon az új törvénytervezetről, amely a feke­temunka ellen hirdet jogi harcot. - Vajon lemondott miniszterek is kapnak ebédet? - kérdezi utána, mi meg viccelünk, persze, de mo­sogatniuk is nekik kell. Utána is­mét irány a minisztérium, a szobá­ban még több virágcsokor. Fél ket­tőkor nyílik az ajtó, Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter jelenik meg 13 szál rózsával, mert ennyi tagja van a kormánynak. Most csak néhányan vagyunk jelen, Kósáné a csokor mögé bújik. Baja egyúttal elnézést kér egy beszólásáért, amit a lemondással kapcsolatban tett an­nak idején. Jellemző: Kovács Mag­da már nem is emlékszik a kijelen­tésre. Majd pakolászik egy kicsit: „nem dobjuk el a használt papírja­inkat, még szükség lehet rájuk”. Miniszterként aláírja az utolsó le­velet, az egészségbiztosítási pénz­tárnak címezve. Az órájára néz, még sok a dolga, este megint a rá­dióba kell mennie. A közvetlen munkatársak ismét bejönnek, hogy a miniszter beszá­moljon a kormányülésen történtek­ről. És újból a parlament, háromkor Kósáné a kormányszóvivői sajtótájé­koztatón beszél a tervezett törvény­ről a nyilvánosság előtt. A miniszté­rium épületébe visszatérve megkez­dődik a hivatalos búcsúzkodás. Előbb szűk körben, majd néhány emelettel lejjebb több munkatárs kö­szön el tőle. Csomagot is kap, lek­várfőző fakanálra kötött babos ba­tyut, ami „nem Bokros-csomag”. A hangulat egyszerre meghatott és ol­dott. Az államtitkár elismerő szava­kat mond, különösen azért, mert Kósáné nem akart senkit megváltoz­tatni. Nekem is ezt említi, amikor megkérdezem, mire a legbüszkébb.­­ A közigazgatási apparátus nemcsak végezte a munkáját, ha­nem szívvel tette azt. VESZÉLY EMŐKE Kapott fakanalat, és mosogatnia sem kellett Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Baja is elköszönt Címlapra vágyott De nem így. Saját szülöttének botrányszagú elsor­vadását végigélni úgy, hogy a betegséget okozó vöröskeresztes vérátömlesztés jogszerűtlenségeit tehetetlenül szemléli az ember, nem szülőnek va­ló. Szénási Tünde, a Családi Lap főszerkesztője és a Családi Lap Kiadói Kft. ügyvezető igazgatója eddig inkább Magyar Rákellenes Alapítvány veze­tőjeként volt ismert. De neki is megvan a maga „vöröskeresztje”. A történet 1990-ben kezdődött, amikor a Kurír Rt. átvette a végelgyengülésben szenvedő Családi Lap kiadását. A tízmilliós veszteséggel a sír szélén tántorgó vállalkozás életképessé tételén négy és fél éve főszerkesztőként, 1993 júliusa óta pedig a ki­adói kft. ügyvezetőjeként is dolgozó Szénási Tün­de azután vált nemkívánatossá, miután a Vöröske­reszt m­egorrolt a kft.-ben negyvenszázalékos ré­szesedésű Kurír Rt.-re, mert lapunk megírta, hogy a 260 milliós költségvetési támogatásból 50 milliót a szervezet elnöke, Andics László saját könyvének kiadására fordított. Sajtóper nem lett az ügyből, miután ott konkrét vádakra konkrét vá­laszokat kell adni, inkább a joggal való visszaélés tipikus eseteként a Kurírt kizárták a kft.-ből. (A tulajdon szent?) November 28-i hatállyal aztán Szénási is megszűnt ügyvezető igazgatónak lenni, amiről egy 29-én szabálytalanul összehívott (?) közgyűlésen döntöttek. Miután Kató Ernő, a Ma­gyar Vöröskereszt megbízott főtitkára november 28-án két ügyvéddel, a belső ellenőrrel és két hir­detéssel foglalkozó hölggyel (egyikük ma az ügy­vezető) az oldalán közölte Szénásival, hogy jegy­zőkönyvet kívánnak felvenni ellene, ő távozott. Ezt indokként felhasználva másnap kirúgták. Miután a kiadói jogok az ő nevén vannak, egyelőre a főszerkesztői székből nem távolítot­tak el. Az alapítói okirat megváltoztatásához, ami alapján a lap működik, és ami a kiadói jo­gokról is rendelkezik, egy kis idő kell. Azért biztos, ami biztos, a lapot előállító Athenaeum Nyomdát levélben értesítették, hogy november 29-i hatállyal az ügyvezetőt visszahívták, így a lappal kapcsolatban nem járhat el. Tekintve, hogy még a lap főszerkesztőjének számít, ez elég „érdekes” eljárás. B. K. Gaz van Gázba fulladt tegnap a Fővárosi Közgyűlés ülése. A várost irányító SZDSZ és MSZP szembekerült a Fővárosi Gázművek privati­zációja miatt, bár a csaknem négy órán át tartó zárt ülést és a konfliktust mindkét fél próbálja diplomatikusan kezelni. Demszky Gábor azt mondja, a koalíció működik, Ajkay Zoltán, az MSZP frakcióvezetője szerint a mosolyszünet csak néhány napig tart majd. A főpolgármester és az SZDSZ-es képviselők a gázművek többségi tulajdonrészét szerették volna felkínálni a legked­vezőbb ajánlatot tevő olasz Italgas konzorciumnak. Az ön­­kormányzat tulajdonosi bizottsága azonban keddi ülésén úgy döntött, a kisebbségi, 39 százalékos részvényeladást ja­vasolja a közgyűlésnek, s a kérdésben az MSZP-s képvise­lők szavazata döntött. A hír hallatán az Italgas szerdán egy vidéki gázszolgáltató, a Tigáz megvásárlása mellett döntött, jelentős privatizációs bevételhez juttatva ezzel a kormány­zatot. A Fővárosi Közgyűlésnek gyakorlatilag nem maradt más reális lehetősége, mint hogy elfogadja a legkedvezőbb kisebbségi ajánlatot tevő Ruhrgas jelentkezését. A német konzorcium a tőkeemelés után 17,7 milliárd forintért jut a Főgáz részvényeihez. A főpolgármester és a város SZDSZ-es Vezérkara szerint a német cég kiváló, de a döntéssel 9-13 milliárd forintot veszített a főváros. Budapest számára is megfelelő lett volna az Italgas többségi ajánlata, hiszen a céget a Tigázt áruba bocsátó ÁV Rt. is örömmel fogadta. Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes szerint szakmailag a Ruhrgas ajánlatát tartották hosszú távon a legkedvezőbbnek, s a fő­városiak érdekeit is az szolgálja, hogy a fontos közmű több­ségi tulajdona az önkormányzat kezében marad. Döntött a közgyűlés az októberben elhalasztott víz- és csatornadíj-emelésről is. Az eredetileg tervezett 20 helyett 14 százalékkal emelték a vízdíjakat, január 1-jétől 39 he­lyett 45 forintba kerül a víz köbmétere. Ez egy átlagos csa­ládnak 100 forint többletköltséget jelent havonta. A csator­nadíjak 32 helyett 24 százalékkal nőnek, 38 forint helyett 47 forintot fizetünk majd köbméterenként. Egy átlagos család költségei tehát 600 forintról 830 forintra emelked­nek. A képviselők megszavazták a 700 millió forintos díj­kompenzációs keretet is: a rászorulók a kerületi önkor­mányzatoknál igényelhetik a támogatást. (KECSKÉS) A házasság szennyese - A 90 éves nagynéném azt olvasta az újságban, hogy újra feltűnik a Halley-üstökös. Mondta is, hogy a fené­be van az, hogy ez már megint itt van. Nos, én itt va­gyok, de ígérem önöknek, egy darabig nem jövök - mondta Kósáné Kovács Magda, aki tegnap utoljára vett részt miniszterként a kormányülésen és az azt követő sajtótájékoztatón. A Kurír kérdésére, mihez kezd a jövő­ben, mikor tér vissza főszereplőként a politika színpa­dára, elmondta: nem tervezi a visszatérést, legalábbis egyelőre. A jövőben, mint mondta, tesz-vesz otthon. A távozó miniszter asszony búcsúfellépésén a feketefog­lalkoztatás elleni kormányintézkedésekről számolt be.­ ­ Az illegális gazdaság visszaszorítására irányuló jogalkotási prog­ramban kiemelt feladatként szerepel az illegális, illetve a szabály­talan foglalkoztatás, munkavállalás elleni fellépés - hangsúlyozta Kósáné, és elmondta: a jogalkotás mind a mai napig adós a fekete­foglalkoztatás, illetve -munkavállalás ellenőrzéséhez szükséges fo­galomrendszer kidolgozásával. Ezt a hiányt pótolja majd a munka­ügyi ellenőrzésről szóló törvény. A miniszter asszony közölte, a jövőben a Munka Törvénykönyve kötelezővé teszi valamennyi munkaszerződés írásba foglalását. Ennek értelmében a munkaadó köteles nyilvántartani minden olyan természetes személyt, akit a foglalkoztatási törvény értelmében kereső tevékenységnek minő­sülő munkavégzés keretében foglalkoztat. A megyei (fővárosi) munkaügyi központ meghatározott rendbírság fizetésére kötelezi azt, aki nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségét valótlan adattartalommal, hiányosan, vagy nem, illetve nem az előírt idő­pontban teljesítette. A Kurír kérdésére, miszerint mennyire be­csülhető a feketén alkalmazottak száma, elmondta: erről nincse­nek adatai, már csak azért sem, mert olyan ez, mint egy rossz há­zasság, amiben egyik félnek sem áll érdekében kiteregetni a szeny­­nyest. Mivel azonban a kiáramló munkabérek és a fogyasztás kö­zött ezermilliárd forintos különbözet van, becsülhető, hogy a nemzeti jövedelem jó része a feketegazdaságban termelődik meg. A kormányülésen terítékre került a cigányság helyzete is. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára leszögezte, hogy a cigányságnak az élet minden területén megnyilvánuló válsá­gos helyzete komplex kezelést igényel. A kormány ennek érdekében egy cselekvési programot fogadott el, amelynek legfontosabb része a cigány oktatás és közművelődés elősegítése. Döntöttek arról is, hogy a cigányság munkaerő-piaci helyzetét javítani kell. A kormány, ha úgy tetszik, a tegnapi ülésen megdorgálta Orbán Viktort, ahol mint az Országgyűlés európai integrációs ügyek bizottsá­gának elnöke a napokban Brüsszelben olyan nyilatkozatokat tett, hogy Magyarország Unióhoz való csatlakozási esélyei meggyengül­tek. "Mint Kiss Elemér kifejtette, a kormány nem osztja ezt az értéke­lést. A Miniszterelnöki H­ivatal közigazgatási államtitkára beszámolt arról is, hogy a kabinet az év végéig még 23 törvényjavaslat megtár­gyalását és elfogadását tervezi. A miniszterek határoztak a magyar honvédség átalakításáról is, ennek értelmében a kormány egy kisebb, modernebb, korszerűen vezetett hadsereget képzel el. Megkérdeztük, hogy ha kisebb létszámú lesz a honvédség, akkor számítani lehet-e ar­ra a jövőben, hogy drasztikus elbocsátásokra kerül sor,,Kiss Elemér határozott nemmel válaszolt. SZILÁGYI BÉLA Ne féljünk a gazdagságtól! Ha hinni lehet Békesi Lászlónak, akkor 1996 az utolsó gatyaszorító évünk. 1997-től már nem kell húznunk a nadrágszíjon. A laikus persze, akitől most veszik el a családi pótlé­kot, vagy éppenséggel most teszik utcára, nem nagyon hisz ebben. Ha az expénzügy­­miniszter optimizmusa mégis beigazolódik, még áldani fogjuk Bokros Lajos nevét. Ob­­lath Gábortól, a Kopint-Datorg főosztályve­zetőjétől, gazdasági szakértőtől egyebek mel­lett arról érdeklődtünk, vajon igaza lehet-e Békesinek. - A volt pénzügyminiszter szerint túljutot­tunk a krízisen, a kormány márciusi intézkedé­seinek hála.­­ Erről nem vagyok teljességgel meggyő­ződve, de tény, hogy a gazdasági folyamatok márciustól kedvező fordulatot vettek. Meg lehet valósítani egy olyan makrogazdasági politikát, amely egyszerre biztosítja a gazda­sági növekedést, annak finanszírozását és az egyensúlyt. A március 12-i intézkedések kö­zül a legfontosabbnak a vámpótlék bevezeté­sének tartom, hiszen ennek következtében visszafogták az importot és növelték a költ­ségvetés bevételét.­­ Békesi úgy látja, amennyiben a GDP növeke­dése nem áll meg, tovább bővül az export, és növek­szenek a beruházások, a külkereskedelmi mérleg ja­vul, tehát a kedvező tendenciák legalább egy évig tanhatók még, akkor jövőrre túl leszünk a nehezén.­­ Szerintem érzékelhető javulás még nem lesz 96-ban, de talán 97-ben sem biztos. A kül­ső és belső államadósság ugyanis marad, ez pe­dig behatárolja a gazdasági mozgásterünket. Kulcskérdés, hogy az inflációt sikerül-e kordá­ban tartani. Ha az elkövetkezendő években si­került 10 százalék alá mennünk, akkor valóban jobb élet köszönt ránk.­­ A privatizációról szólva Békesi szerint félő­, hogy jövőre lökésszerű­en zn­dul a gazdaságba a tőke, és ezt kezelni kell. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem örülnünk kellene, ha ez bejön. - Abban igaza lehet a volt pénzügyminisz­ternek, ha a magánosítás valóban sikeres lesz, akkor hirtelen viszonylag sok pénz „teremtő­dik”, és nagy lesz a kísértés, hogy ezt elköltsük. Ennél jobb lenne, ha az adósság csökkentésére használnánk fel, mert így óriási kamatmegtaka­rítások érhetők el. De még az is járható út, ha infrastrukturális beruházásokra fordítjuk a pri­vatizációs bevételeket. (SZILAGYI) ADÓSAK A MEGOLDÁSSAL Tárgyaltak tegnap a koalíciós partnerek, s volt is, amiben előbbre léptek, ám a személyi­jövedelemadó-tábla vitáját nem tudták lezárni. Bokros Lajos és az MSZP ragaszkodik ugyanis saját javaslatához, amiben a 900 ezer forintos jövedelemhatár fölött 48 százalék az adókulcs. Csak ez az a tábla, amelyik be­hozza a költségvetésbe terve­zett 480 milliárdos bevételt, míg az SZDSZ által kidolgo­zott variánsok egyike sem telje­síti ezt a követelést. Pedig nem­csak 44 százalékos felső kulcc­sal dolgoztak, hiszen van egy javasolt kérdést B-variánsuk is, amely a 900 ezer forintos jövedelemhatárnál megtartja a 44 százalékot, 1,5 milliónál pedig 47 százalékot Megegyezés híján a továbbviszik a hétfői frakcióülésekre. Tegnap tehát ilyen „meg nem egyezés” után távoztak a felek Horn Gyula parlamenti dolgozószobájából. Ám mint Szekeres Imre és Pető Iván frakcióvezetők mondták, akadt azért olyan kérdés is, amiben egyetértettek, a lezárt ügy több, mint a lezáratlan. Szekeres Im­re bízik a megegyezésben. Hozzátette, hogy a számmánia, a 44 vagy 48 félrevezeti a köz­véleményt, mert költségvetési bevételről van szó, és a szocia­lista párt ahhoz tartja magát, hogy a 40 ezer forintos bruttó jövedelem alattiakat nem ter­helhetik tovább. Pető Iván azt mondta, ez nem totó, hanem komoly elvi kérdés: lehet-e 50 százalék felé közelítő személyi jövedelemadóval sújtani a 70 ezer forintos bruttó jövedelme­ket, ami Magyarországon nem számít nagynak, szabad-e ekko­ra adóterhekkel terhelni ezt a középréteget. T. E. ITTHON 5 Vese velővel Rövid s velős tájékoztatást ígért Lányi Zsolt a kis­gazdapárt úgynevezett frakcióbeszélgetésén. Tartot­ta fogadalmát. Csak kurta megjegyzésekkel piszkál­gatta a szocialisták hét végi kongresszusát. Mivel nem ízlett neki, képzavarral fűszerezte: „A belső fe­szültségeket, platformokat a szőnyeg alá söpörték.” Bokros Lajosról valahogy a személyi kultusz jutott eszébe, de hát szíve, nyelve joga. A velő ezután következett. A képviselő úr szerint az SZDSZ megkezdte a visszavonulást - valószínűleg azért fogalmazott így, mert a honvédelmi bizottság tag­ja­­, vagyis a koalícióból történő kivonulást. A szabad demokraták hirtelenjében nem értenek egyet a koalíci­ós partner szja-táblázatával, a lakáskamatok felemelésé­vel. Szociálisan lettek érzékenyek. „Talán az előreho­zott választásokra számítanak.” Tímár,György képviselő úr az ország jogbiztonságát féltette. Úgy vélte, szomorú, hogy vannak, akik meg­kérdőjelezi az Alkotmánybíróság létét, jogosultságát. Megemlítette, nemcsak a lakáskamatok körül kialakult helyzetre gondol, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek egyik állásfoglalására is, amely szerint az Alkot­mánybíróság nem bírálhatja felül, nem helyezheti hatá­lyon kívül a Legfelsőbb Bíróság emberi jogi ügyekben hozott döntéseit. Ez pedig rossz fényt vet az országra. Strasbourgban mard olyan döntések születhetnek, amelyek a panaszos állampolgároknak adnak igazat, s a magyar bíróságokat marasztalják el. Aztán jött a velő: jobb lenne, ha nem a kisemberekre raknának újabb ter­heket, hanem a privatizációs csalók ellen indítanának eljárást. „Akkor is, ha a csalók valamelyik kormánypárt szárnya alatt próbálnak meghúzódni.” A harmadikként nyilatkozó Horváth Béla kabi­netfőnök már csak vetőzött, „burkolt alkotmánysér­téssel” vádolta Göncz Árpád köztársasági elnököt. Azért, mert másfél éve egyre csak aláír, ahelyett hogy ő fordulna az Alkotmánybírósághoz. , KIBEDI VARGA SÁNDOR szárnya alatt próbálnak meghúzódni.” A harmadikként nyilatkozó Horváth Béla kabi­netfőnök már csak vetőzött, „burkolt alkotmánysér­téssel” vádolta Göncz Árpád köztársasági elnököt. Azért, mert másfél éve egyre csak aláír, ahelyett hogy ő fordulna az Alkotmánybírósághoz. , KIBEDI VARGA SÁNDOR EROTIKUS ÉS FORRÓ 00.1809.474.1014 BUJA CSAJOK 00.1809.474.1016 SIMOGASSUK EGYMÁST 00.1809.474.1018 TÁRCSÁZZ ÉS ÉLVEZZ 00.1809.474.1019 NEMZETKÖZI HÍVÁS CSAK FELNŐTTEKNEK

Next