Kurír - reggeli kiadás, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-01 / 328. szám
1995. december 1. NEM MINUNK KI SEMMIT Reggel negyed kilenc: a Munkaügyi Minisztérium hetedik emeleti miniszteri dolgozószobájának ajtaja megnyílik, Kósáné Kovács Magda közvetlen stílusban betessékel. - Érezze magát otthon nálunk! - szól, s máris munkához lát. Ha nem tudnám, miért is vagyok itt, azt gondolhatnám, születésnapját ünnepli a sok gyönyörű virágcsokor. Hamarosan megérkeznek a munkatársai, hogy a tíz órakor kezdődő kormányülés előtt néhány szakmai kérdést megvitassanak a tárca vezetőjével. Mintha mi sem történne, Kósáné többes szám első személyben beszél. Hiába az utolsó nap, néhány óráig ezek az emberek még hozzá tartoznak. Precízen, mindenre kiterjedő figyelemmel nézi át az iratokat, humorral bátorítja a munkatársakat. A Pénzügyminisztérium nélkül nem élet az élet, válaszolja egy felvetésre. Ha valaki, ő ezt pontosan tudja. Néhány perccel tíz előtt fölkerekedik, a Parlamentbe indul, hogy miniszterként utoljára vonuljon be. A titkárnő könnyes szemmel néz utána, a liftben Kósáné megigazítja egyik munkatársa félrecsúszott sálját. Igazi nő, a rendezett külső nagyon fontos a számára. A kormányülésre nem követhetjük, de változatlan derűvel lép ki onnan. A kupolába megy, hogy a televíziónak nyilatkozzon az új törvénytervezetről, amely a feketemunka ellen hirdet jogi harcot. - Vajon lemondott miniszterek is kapnak ebédet? - kérdezi utána, mi meg viccelünk, persze, de mosogatniuk is nekik kell. Utána ismét irány a minisztérium, a szobában még több virágcsokor. Fél kettőkor nyílik az ajtó, Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter jelenik meg 13 szál rózsával, mert ennyi tagja van a kormánynak. Most csak néhányan vagyunk jelen, Kósáné a csokor mögé bújik. Baja egyúttal elnézést kér egy beszólásáért, amit a lemondással kapcsolatban tett annak idején. Jellemző: Kovács Magda már nem is emlékszik a kijelentésre. Majd pakolászik egy kicsit: „nem dobjuk el a használt papírjainkat, még szükség lehet rájuk”. Miniszterként aláírja az utolsó levelet, az egészségbiztosítási pénztárnak címezve. Az órájára néz, még sok a dolga, este megint a rádióba kell mennie. A közvetlen munkatársak ismét bejönnek, hogy a miniszter beszámoljon a kormányülésen történtekről. És újból a parlament, háromkor Kósáné a kormányszóvivői sajtótájékoztatón beszél a tervezett törvényről a nyilvánosság előtt. A minisztérium épületébe visszatérve megkezdődik a hivatalos búcsúzkodás. Előbb szűk körben, majd néhány emelettel lejjebb több munkatárs köszön el tőle. Csomagot is kap, lekvárfőző fakanálra kötött babos batyut, ami „nem Bokros-csomag”. A hangulat egyszerre meghatott és oldott. Az államtitkár elismerő szavakat mond, különösen azért, mert Kósáné nem akart senkit megváltoztatni. Nekem is ezt említi, amikor megkérdezem, mire a legbüszkébb. A közigazgatási apparátus nemcsak végezte a munkáját, hanem szívvel tette azt. VESZÉLY EMŐKE Kapott fakanalat, és mosogatnia sem kellett Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Baja is elköszönt Címlapra vágyott De nem így. Saját szülöttének botrányszagú elsorvadását végigélni úgy, hogy a betegséget okozó vöröskeresztes vérátömlesztés jogszerűtlenségeit tehetetlenül szemléli az ember, nem szülőnek való. Szénási Tünde, a Családi Lap főszerkesztője és a Családi Lap Kiadói Kft. ügyvezető igazgatója eddig inkább Magyar Rákellenes Alapítvány vezetőjeként volt ismert. De neki is megvan a maga „vöröskeresztje”. A történet 1990-ben kezdődött, amikor a Kurír Rt. átvette a végelgyengülésben szenvedő Családi Lap kiadását. A tízmilliós veszteséggel a sír szélén tántorgó vállalkozás életképessé tételén négy és fél éve főszerkesztőként, 1993 júliusa óta pedig a kiadói kft. ügyvezetőjeként is dolgozó Szénási Tünde azután vált nemkívánatossá, miután a Vöröskereszt megorrolt a kft.-ben negyvenszázalékos részesedésű Kurír Rt.-re, mert lapunk megírta, hogy a 260 milliós költségvetési támogatásból 50 milliót a szervezet elnöke, Andics László saját könyvének kiadására fordított. Sajtóper nem lett az ügyből, miután ott konkrét vádakra konkrét válaszokat kell adni, inkább a joggal való visszaélés tipikus eseteként a Kurírt kizárták a kft.-ből. (A tulajdon szent?) November 28-i hatállyal aztán Szénási is megszűnt ügyvezető igazgatónak lenni, amiről egy 29-én szabálytalanul összehívott (?) közgyűlésen döntöttek. Miután Kató Ernő, a Magyar Vöröskereszt megbízott főtitkára november 28-án két ügyvéddel, a belső ellenőrrel és két hirdetéssel foglalkozó hölggyel (egyikük ma az ügyvezető) az oldalán közölte Szénásival, hogy jegyzőkönyvet kívánnak felvenni ellene, ő távozott. Ezt indokként felhasználva másnap kirúgták. Miután a kiadói jogok az ő nevén vannak, egyelőre a főszerkesztői székből nem távolítottak el. Az alapítói okirat megváltoztatásához, ami alapján a lap működik, és ami a kiadói jogokról is rendelkezik, egy kis idő kell. Azért biztos, ami biztos, a lapot előállító Athenaeum Nyomdát levélben értesítették, hogy november 29-i hatállyal az ügyvezetőt visszahívták, így a lappal kapcsolatban nem járhat el. Tekintve, hogy még a lap főszerkesztőjének számít, ez elég „érdekes” eljárás. B. K. Gaz van Gázba fulladt tegnap a Fővárosi Közgyűlés ülése. A várost irányító SZDSZ és MSZP szembekerült a Fővárosi Gázművek privatizációja miatt, bár a csaknem négy órán át tartó zárt ülést és a konfliktust mindkét fél próbálja diplomatikusan kezelni. Demszky Gábor azt mondja, a koalíció működik, Ajkay Zoltán, az MSZP frakcióvezetője szerint a mosolyszünet csak néhány napig tart majd. A főpolgármester és az SZDSZ-es képviselők a gázművek többségi tulajdonrészét szerették volna felkínálni a legkedvezőbb ajánlatot tevő olasz Italgas konzorciumnak. Az önkormányzat tulajdonosi bizottsága azonban keddi ülésén úgy döntött, a kisebbségi, 39 százalékos részvényeladást javasolja a közgyűlésnek, s a kérdésben az MSZP-s képviselők szavazata döntött. A hír hallatán az Italgas szerdán egy vidéki gázszolgáltató, a Tigáz megvásárlása mellett döntött, jelentős privatizációs bevételhez juttatva ezzel a kormányzatot. A Fővárosi Közgyűlésnek gyakorlatilag nem maradt más reális lehetősége, mint hogy elfogadja a legkedvezőbb kisebbségi ajánlatot tevő Ruhrgas jelentkezését. A német konzorcium a tőkeemelés után 17,7 milliárd forintért jut a Főgáz részvényeihez. A főpolgármester és a város SZDSZ-es Vezérkara szerint a német cég kiváló, de a döntéssel 9-13 milliárd forintot veszített a főváros. Budapest számára is megfelelő lett volna az Italgas többségi ajánlata, hiszen a céget a Tigázt áruba bocsátó ÁV Rt. is örömmel fogadta. Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes szerint szakmailag a Ruhrgas ajánlatát tartották hosszú távon a legkedvezőbbnek, s a fővárosiak érdekeit is az szolgálja, hogy a fontos közmű többségi tulajdona az önkormányzat kezében marad. Döntött a közgyűlés az októberben elhalasztott víz- és csatornadíj-emelésről is. Az eredetileg tervezett 20 helyett 14 százalékkal emelték a vízdíjakat, január 1-jétől 39 helyett 45 forintba kerül a víz köbmétere. Ez egy átlagos családnak 100 forint többletköltséget jelent havonta. A csatornadíjak 32 helyett 24 százalékkal nőnek, 38 forint helyett 47 forintot fizetünk majd köbméterenként. Egy átlagos család költségei tehát 600 forintról 830 forintra emelkednek. A képviselők megszavazták a 700 millió forintos díjkompenzációs keretet is: a rászorulók a kerületi önkormányzatoknál igényelhetik a támogatást. (KECSKÉS) A házasság szennyese - A 90 éves nagynéném azt olvasta az újságban, hogy újra feltűnik a Halley-üstökös. Mondta is, hogy a fenébe van az, hogy ez már megint itt van. Nos, én itt vagyok, de ígérem önöknek, egy darabig nem jövök - mondta Kósáné Kovács Magda, aki tegnap utoljára vett részt miniszterként a kormányülésen és az azt követő sajtótájékoztatón. A Kurír kérdésére, mihez kezd a jövőben, mikor tér vissza főszereplőként a politika színpadára, elmondta: nem tervezi a visszatérést, legalábbis egyelőre. A jövőben, mint mondta, tesz-vesz otthon. A távozó miniszter asszony búcsúfellépésén a feketefoglalkoztatás elleni kormányintézkedésekről számolt be. Az illegális gazdaság visszaszorítására irányuló jogalkotási programban kiemelt feladatként szerepel az illegális, illetve a szabálytalan foglalkoztatás, munkavállalás elleni fellépés - hangsúlyozta Kósáné, és elmondta: a jogalkotás mind a mai napig adós a feketefoglalkoztatás, illetve -munkavállalás ellenőrzéséhez szükséges fogalomrendszer kidolgozásával. Ezt a hiányt pótolja majd a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény. A miniszter asszony közölte, a jövőben a Munka Törvénykönyve kötelezővé teszi valamennyi munkaszerződés írásba foglalását. Ennek értelmében a munkaadó köteles nyilvántartani minden olyan természetes személyt, akit a foglalkoztatási törvény értelmében kereső tevékenységnek minősülő munkavégzés keretében foglalkoztat. A megyei (fővárosi) munkaügyi központ meghatározott rendbírság fizetésére kötelezi azt, aki nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségét valótlan adattartalommal, hiányosan, vagy nem, illetve nem az előírt időpontban teljesítette. A Kurír kérdésére, miszerint mennyire becsülhető a feketén alkalmazottak száma, elmondta: erről nincsenek adatai, már csak azért sem, mert olyan ez, mint egy rossz házasság, amiben egyik félnek sem áll érdekében kiteregetni a szenynyest. Mivel azonban a kiáramló munkabérek és a fogyasztás között ezermilliárd forintos különbözet van, becsülhető, hogy a nemzeti jövedelem jó része a feketegazdaságban termelődik meg. A kormányülésen terítékre került a cigányság helyzete is. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára leszögezte, hogy a cigányságnak az élet minden területén megnyilvánuló válságos helyzete komplex kezelést igényel. A kormány ennek érdekében egy cselekvési programot fogadott el, amelynek legfontosabb része a cigány oktatás és közművelődés elősegítése. Döntöttek arról is, hogy a cigányság munkaerő-piaci helyzetét javítani kell. A kormány, ha úgy tetszik, a tegnapi ülésen megdorgálta Orbán Viktort, ahol mint az Országgyűlés európai integrációs ügyek bizottságának elnöke a napokban Brüsszelben olyan nyilatkozatokat tett, hogy Magyarország Unióhoz való csatlakozási esélyei meggyengültek. "Mint Kiss Elemér kifejtette, a kormány nem osztja ezt az értékelést. A Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára beszámolt arról is, hogy a kabinet az év végéig még 23 törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását tervezi. A miniszterek határoztak a magyar honvédség átalakításáról is, ennek értelmében a kormány egy kisebb, modernebb, korszerűen vezetett hadsereget képzel el. Megkérdeztük, hogy ha kisebb létszámú lesz a honvédség, akkor számítani lehet-e arra a jövőben, hogy drasztikus elbocsátásokra kerül sor,,Kiss Elemér határozott nemmel válaszolt. SZILÁGYI BÉLA Ne féljünk a gazdagságtól! Ha hinni lehet Békesi Lászlónak, akkor 1996 az utolsó gatyaszorító évünk. 1997-től már nem kell húznunk a nadrágszíjon. A laikus persze, akitől most veszik el a családi pótlékot, vagy éppenséggel most teszik utcára, nem nagyon hisz ebben. Ha az expénzügyminiszter optimizmusa mégis beigazolódik, még áldani fogjuk Bokros Lajos nevét. Oblath Gábortól, a Kopint-Datorg főosztályvezetőjétől, gazdasági szakértőtől egyebek mellett arról érdeklődtünk, vajon igaza lehet-e Békesinek. - A volt pénzügyminiszter szerint túljutottunk a krízisen, a kormány márciusi intézkedéseinek hála. Erről nem vagyok teljességgel meggyőződve, de tény, hogy a gazdasági folyamatok márciustól kedvező fordulatot vettek. Meg lehet valósítani egy olyan makrogazdasági politikát, amely egyszerre biztosítja a gazdasági növekedést, annak finanszírozását és az egyensúlyt. A március 12-i intézkedések közül a legfontosabbnak a vámpótlék bevezetésének tartom, hiszen ennek következtében visszafogták az importot és növelték a költségvetés bevételét. Békesi úgy látja, amennyiben a GDP növekedése nem áll meg, tovább bővül az export, és növekszenek a beruházások, a külkereskedelmi mérleg javul, tehát a kedvező tendenciák legalább egy évig tanhatók még, akkor jövőrre túl leszünk a nehezén. Szerintem érzékelhető javulás még nem lesz 96-ban, de talán 97-ben sem biztos. A külső és belső államadósság ugyanis marad, ez pedig behatárolja a gazdasági mozgásterünket. Kulcskérdés, hogy az inflációt sikerül-e kordában tartani. Ha az elkövetkezendő években sikerült 10 százalék alá mennünk, akkor valóban jobb élet köszönt ránk. A privatizációról szólva Békesi szerint félő, hogy jövőre lökésszerűen zndul a gazdaságba a tőke, és ezt kezelni kell. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem örülnünk kellene, ha ez bejön. - Abban igaza lehet a volt pénzügyminiszternek, ha a magánosítás valóban sikeres lesz, akkor hirtelen viszonylag sok pénz „teremtődik”, és nagy lesz a kísértés, hogy ezt elköltsük. Ennél jobb lenne, ha az adósság csökkentésére használnánk fel, mert így óriási kamatmegtakarítások érhetők el. De még az is járható út, ha infrastrukturális beruházásokra fordítjuk a privatizációs bevételeket. (SZILAGYI) ADÓSAK A MEGOLDÁSSAL Tárgyaltak tegnap a koalíciós partnerek, s volt is, amiben előbbre léptek, ám a személyijövedelemadó-tábla vitáját nem tudták lezárni. Bokros Lajos és az MSZP ragaszkodik ugyanis saját javaslatához, amiben a 900 ezer forintos jövedelemhatár fölött 48 százalék az adókulcs. Csak ez az a tábla, amelyik behozza a költségvetésbe tervezett 480 milliárdos bevételt, míg az SZDSZ által kidolgozott variánsok egyike sem teljesíti ezt a követelést. Pedig nemcsak 44 százalékos felső kulccsal dolgoztak, hiszen van egy javasolt kérdést B-variánsuk is, amely a 900 ezer forintos jövedelemhatárnál megtartja a 44 százalékot, 1,5 milliónál pedig 47 százalékot Megegyezés híján a továbbviszik a hétfői frakcióülésekre. Tegnap tehát ilyen „meg nem egyezés” után távoztak a felek Horn Gyula parlamenti dolgozószobájából. Ám mint Szekeres Imre és Pető Iván frakcióvezetők mondták, akadt azért olyan kérdés is, amiben egyetértettek, a lezárt ügy több, mint a lezáratlan. Szekeres Imre bízik a megegyezésben. Hozzátette, hogy a számmánia, a 44 vagy 48 félrevezeti a közvéleményt, mert költségvetési bevételről van szó, és a szocialista párt ahhoz tartja magát, hogy a 40 ezer forintos bruttó jövedelem alattiakat nem terhelhetik tovább. Pető Iván azt mondta, ez nem totó, hanem komoly elvi kérdés: lehet-e 50 százalék felé közelítő személyi jövedelemadóval sújtani a 70 ezer forintos bruttó jövedelmeket, ami Magyarországon nem számít nagynak, szabad-e ekkora adóterhekkel terhelni ezt a középréteget. T. E. ITTHON 5 Vese velővel Rövid s velős tájékoztatást ígért Lányi Zsolt a kisgazdapárt úgynevezett frakcióbeszélgetésén. Tartotta fogadalmát. Csak kurta megjegyzésekkel piszkálgatta a szocialisták hét végi kongresszusát. Mivel nem ízlett neki, képzavarral fűszerezte: „A belső feszültségeket, platformokat a szőnyeg alá söpörték.” Bokros Lajosról valahogy a személyi kultusz jutott eszébe, de hát szíve, nyelve joga. A velő ezután következett. A képviselő úr szerint az SZDSZ megkezdte a visszavonulást - valószínűleg azért fogalmazott így, mert a honvédelmi bizottság tagja, vagyis a koalícióból történő kivonulást. A szabad demokraták hirtelenjében nem értenek egyet a koalíciós partner szja-táblázatával, a lakáskamatok felemelésével. Szociálisan lettek érzékenyek. „Talán az előrehozott választásokra számítanak.” Tímár,György képviselő úr az ország jogbiztonságát féltette. Úgy vélte, szomorú, hogy vannak, akik megkérdőjelezi az Alkotmánybíróság létét, jogosultságát. Megemlítette, nemcsak a lakáskamatok körül kialakult helyzetre gondol, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyik állásfoglalására is, amely szerint az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül, nem helyezheti hatályon kívül a Legfelsőbb Bíróság emberi jogi ügyekben hozott döntéseit. Ez pedig rossz fényt vet az országra. Strasbourgban mard olyan döntések születhetnek, amelyek a panaszos állampolgároknak adnak igazat, s a magyar bíróságokat marasztalják el. Aztán jött a velő: jobb lenne, ha nem a kisemberekre raknának újabb terheket, hanem a privatizációs csalók ellen indítanának eljárást. „Akkor is, ha a csalók valamelyik kormánypárt szárnya alatt próbálnak meghúzódni.” A harmadikként nyilatkozó Horváth Béla kabinetfőnök már csak vetőzött, „burkolt alkotmánysértéssel” vádolta Göncz Árpád köztársasági elnököt. Azért, mert másfél éve egyre csak aláír, ahelyett hogy ő fordulna az Alkotmánybírósághoz. , KIBEDI VARGA SÁNDOR szárnya alatt próbálnak meghúzódni.” A harmadikként nyilatkozó Horváth Béla kabinetfőnök már csak vetőzött, „burkolt alkotmánysértéssel” vádolta Göncz Árpád köztársasági elnököt. Azért, mert másfél éve egyre csak aláír, ahelyett hogy ő fordulna az Alkotmánybírósághoz. , KIBEDI VARGA SÁNDOR EROTIKUS ÉS FORRÓ 00.1809.474.1014 BUJA CSAJOK 00.1809.474.1016 SIMOGASSUK EGYMÁST 00.1809.474.1018 TÁRCSÁZZ ÉS ÉLVEZZ 00.1809.474.1019 NEMZETKÖZI HÍVÁS CSAK FELNŐTTEKNEK