Kurír - reggeli kiadás, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)

1996-01-09 / 8. szám

Bello: Vízkereszt mielőtt a csodál­kozó olvasó me­gunná ezt a szu­­perlatívuszárada­­tot, gyorsan ismertessük a szikár tényeket. A január 6- i partira szerte az ország­ból érkeztek, és bár több­ször megkíséreltük meg­számolni a vendégeket, minden próbálkozásunk kudarcba fulladt. Tessenek elhinni, leszámítva az asz­talok körüli ülőhelyeket és a szívós elszántsággal ma­guknak helyet táncolok néhány lépésnyi életterét, egy talpalatnyi szabad te­rület sem maradt a Lugas kertjében és összes helyisé­geiben. E vendégkavalkád ellátása, kiszolgálása még a sokat edzett alkalmazot­taknak is komoly próba­tételt jelentett, dicsérjük hát ő­ket, elismerve akro­batikus teljesítményüket, ahogy megrakott tálcáikat fejük fölött egyensúlyozva araszoltak a jókedvű mula­­tozók között. Bello telje­sítménye pedig a maga ne­mében már a misztikum birodalmába tartozott, hi­szen mindenütt egyszerre volt jelen. Hol a bejáratnál fogadta az érkezőket, hol néhány szemvillanással instruálta a fogyófélben lévő ételek és italok pótlá­sára a pincéreket, hol pe­dig a színpadon szegődött méltó társául a szórakoz­tató művészeknek. A hagyományoknak megfelelően éles fahasáb­máglyák világították meg és melegítet­ték fel a mínusz tíz fok ellenére is a kertben inga­­dozókat. Persze az elapadhatatlan után­pótlással érkező for­ralt bor is megtette a­­maga hatását, nem­csak unos-untalan ismételhetjük magunkat, amennyiben azt állítjuk, a népszerű vendég­lős, a gasztronómia hazai fejedelmének par­tijai párjukat ritkítják. S most mégis meg kell tennünk ezt a megállapítást, mégpedig a szombat esti Lugas-beli összejövetel ürü­gyén. Ez a bizonyos pótszilveszter vagy víz­kereszt persze jóval meghaladta a szimpla összejövetel minősítést, divatberkekből köl­csönzött kifejezéssel megjelent tout Buda­pest. Egy hagyomány, amelyről már évek óta ódát zengenek mindenfelé, megint egy színnel gazdagodott. Hegedűs Bella elmond­hatja magáról, ismét maradandót alkotott, különben a vérpezsdítő dallamok. A tömeg pe­dig szinte megállás nélkül hullámzott, így még az is találkozott rég nem látott ismerőseivel és barátaival, aki azt iga­zán nem is akarta. Ha külön fejezetet nem is, de bekezdést min­denképpen megérdemel a svéd asztalkínálat, amely a hagyományos Bello-íze­­ket vonultatta fel. Ami pedig Hegedűs úr erőssé­ge, sok más partival ellen­tétben szinte kifogyhatat­lan terült, terülj asztalkám várta a vendégeket. Hogy, hogy nem, mindig idejé­ben érkezett az utánpót­lás, így a vendégeknek egy pillanatig sem kellett attól tartaniuk, hogy el­fogy az ennivaló. Nádas György és a vendéglátó Hegedűs Bella A Seagram képviselői, Kótai Attila és Nagy Lajos között egy vendéglátós kolléga, Kerekes Gyula Bacsó Péter Zalatnay Cini Bánki Árpád producerrel és feleségével Som Lajos barátnőjével Boncz Géza

Next