Kurír - reggeli kiadás, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-01 / 90. szám
1996. április 1. Rajzás Alaposan meglepődtek Budapest belvárosában a járókelők, akiket kicsalt a szabadba a vasárnap délelőtti napsütés: bogarak özönlötték el az utcákat. No nem természeti csapás érte a fővárost, hanem a Magyarországi Bogarasok Klubja szervezte meg idei első kirajzását. A találkozóra összegyűlt hatszáz bogárhátú Volkswagen először a Kerepesi úton tűnt fel, majd a feldíszített kocsik a Rákóczi úton vonultak végig, Buda felé tartva. A konvoj eleje már a Lánchídon ment vissza a pesti oldalra, amikor a vége még mindig az Erzsébet hídon próbált átjutni Budára. Idén ötödször rendezte meg a klub az április 1-jei bulit, amit ezúttal egy nappal előrehoztak, hogy a vidékről is minél több bogaras jöjjön. Érkeztek is szép számmal, Magyarországon meg soha ekkora bogárhátú-találkozót nem sikerült összehozni. A hatszáz kocsihoz négyezer kétlábú tartozott, nem beszélve az érdeklődőkről, akik kellemes vasárnapi nézelődésre mentek ki a Budapest Sportcsarnok parkolójába, ahol a szépség- és ügyességi versenyeket tartották. Sokan talán azt gondolják, ezek a Volkswagenek öregecskék, lassúak és kényelmetlenek, de ha jót akarnak, ne mondják ezt egy bogaras előtt! A bogárhátúak szerelmesei a legjobbnak és természetesen a legszebbnek tartják autóikat. Nevet adnak nekik, egyéniséggel ruházzák fel őket. A bogarasok amúgy ugyanúgy néznek rá, mint a normális emberek: a találkozóra jöttek hatvanasok és tizenévesek, hölgyek és urak, hoztak gyerekeket, kutyákat és nagypapákat. A különbség csupán az, hogy ők egy kissé bogarasok. Amit persze büszkén vállalnak, s fenntartás nélkül imádják öreg, lassú és kényelmetlen Volkswagenüket. (KECSKÉS) A Lipótmezőn, vagy ismertebb nevén a Sárgaházban ma reggel egy orvost sem fog a rosszulét kerülgetni, nem dörzsöli majd a szemét, hogy felébredjen végre. Tudják, hogy nagy hepaj lesz, már hosszú hetek óta készülnek a betegek meg a lelkes ápolók április elsejére. A hosszú, de egyébként csendes folyosón és a tágas előtérben egész nap szól a zene, nem is akármilyen hangerővel, de a magánzók előtt is szabad a pálya. Bárki harmonikázhat, hegedülhet, gitározhat, táncra is az perdül, akinek kedve van. Lesznek, akik biciklivel, görkorcsolyával vagy rollerrel száguldoznak, már amennyire a zsibongó tömeg engedi a gyors tempót. A kupakőrület megfertőzte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lakóit is, gyártják a listákat, most külön kabinban egyeztetik a meglévő kupakszámokat. Egy gyógyult beteg, áld egyébként természetgyógyász, tanácsokat ad és kedvezményesen árul mindenféle teát, kencét. Aki ráteszi a kezét a színes festékkel átitatott szivacsra, az ajándékba megkapja a tenyérlenyomatát. A jövő sem lehet kétséges, varázsgömb mellett ül a jósnő, vállán kiterjesztett szárnyú bagoly. A mosolybutikostól nincs olcsóbb használtruha-kereskedő, ugyanis a megtetszett sálért, szoknyáért, nadrágért egy mosolyt kér cserébe. A mellette lévő könyvesnek elég egy grimasz is, akár azért odaadja Lenin vagy Sztálin összes műveit. Persze az igazgató-főorvost, dr. Veér Andrást sem kímélik a tréfacsinálók, tizenegykor a dokinak és nővérnek beöltözött betegek mennek hozzá vizitelni. CS. GY. Párbeszédről beszéltek Akár még néhány évvel ezelőtt is mit nem adott volna a magyar - még inkább a szovjet - hadvezetés azért, hogy első kézből kapjanak információt az amerikai hadsereg kommunikációs rendszerének felépítéséről! Igaz, ma is van mit tanulni. Hét végén a nagykanizsai Zsigmondy-Winkler Műszaki Középiskola informatikával is foglalkozó diákjainak volt erre lehetőségük, ugyanis a taszáron állomásozó békefenntartó csapatok képviseletében Brad Jackson őrnagy a kommunikációs háttérről adott áttekintést. Az őrnagy - aki csak tartalékosként van itt, otthon, New Yorkban maga is tanít - illusztrált bemutatót tartott a népes diákseregnek, hogy miért is fontos a pontos információáramlás. Ezzel ugyanis mindenki a maga szintjén önállóan dönthet a hadseregen belül, tudatában a kitűzött közös célnak. Biztosan szívesen elmélyedtek volna az átkos időkben a honi katonai parancsnokok a sajátos rövidítési rendszerben, amely külön nyelvezet az Egyesült Államok hadseregében. Jókora vastagságú könyvben található a rövidített katonai nyelv kulcsa, amelyről ugyancsak szólt Jackson őrnagy. A diákoknak egyébként az iskolanap keretében volt módjuk a tengerentúli tiszt előadását meghallgatni. A napnak azonban volt még egy ennél is látványosabb része, amikor a békefenntartók csapatának tagjai a zsigmondos diákokkal csaptak össze. Az ütközet tornacipőben zajlott, ugyanis kosárlabda-mérkőzésen találkoztak az ellenfelek. (LENDVAI) Nekik másképp ketyeg Talán még nem késtünk el a figyelmeztetéssel: ma legyenek a szokásosnál is éberebbek! A kritikus pillanatokban jusson eszükbe, hogy április elseje van, népies nevén bolondok napja. Az igazat megvallva, mi sem tudtuk kihagyni ezt a ziccert, felhívtunk néhány közéleti személyiséget, mit szólnak hozzá, hogy a Meteorológiai Intézet a zord időjárásra való tekintettel - s figyelembe véve az energetikai szempontokat - hét közepén valószínűleg úgy dönt: újra vissza kell állítanunk a téli időszámításra óráinkat?! Lányi Zsolt, az FKGP frakciójának szóvivője: Igazán, jellemző erre a kormányra! Ez a döntés is tipikus példája lenne annak, amikor csak loholunk az Európai Unió után, s nem mérjük fel a hazai adottságokból adódó következményeket. Hiszen épp most állítottuk át nyári időszámításra az óráinkat! Olyan ez a kabinet, mint a gazdáját veszített kutya: régebben a Szovjetunió után futottunk, most pedig az EU- nak akarunk mindenáron megfelelni... Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője: Meglep a döntés, de végül is semmi különöset nem jelent a rendőrség működésében.Mi egy folyamatos üzem vagyunk, s az energiafogyasztás csökkentése logikus magyarázatnak tűnik. - Előfordult már hasonló az ön működése alatt? - Nem, még soha. Szegedi Péter, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat szóvivője: Isten bizony, erről most hallok először! Pedig mi napi kapcsolatban állunk a meteorológusokkal. Mindenesetre gyorsan utána kell ennek néznem. - A munkabeosztást valószínűleg befolyásolja a döntés... - Nem igazán, mert mi általában éjszaka dolgozunk. - No de az energiatakarékossági magyarázat logikusan hangzik, nem? - Meggyőző, persze hogy az, de ha nincs havazás, ez igazából nálunk nem sok vizet zavar. Máté László országgyűlési képviselőt (MSZP) már másképp kérdeztük: - Mit szól hozzá, hogy az ellenzék a kormányt hibáztatja a téli időszámításra való visszaállás kapkodó döntése miatt? - Üzenem a tisztelt ellenzéknek, hogy valószínűleg igazuk van. Ahogy az ön szavaiból kiveszem, szerintük a kormány felel az időjárásért is, meg hogy ha beborul, az is Horn Gyula hibája... - Ön szerint milyen döntés várható? Elképzelhető, hogy a zord idő miatt vissza kell állítanunk az órákat? - Nézze, én remélem, hogy erre nem lesz szükség. Bízom a kedvező döntésben... Bük- Dorottya (SZDSZ): Teljes képtelenségnek tartom, nem is hiszem, hogy ilyet meg lehet tenni. Szerintem a téli és a nyári időszámításnak a naptárhoz és nem az időjáráshoz kell igazodnia. Mellesleg ha lassan is, de néhány héten belül bizonyosan jó idő lesz. Nem tudom, hol dől el a téli és a nyári időszámítás időpontjainak kijelölése, de biztos vagyok benne, hogy nem a meteorológusoktól és nem a politikusoktól függ. Ám ha valóban visszaállítják a téli időszámítást, a kormány nyilván vállalja érte a felelősséget. Kósa Lajos (Fidesz): őszintén szólva cseppet sem vagyok meglepve. Az utóbbi időben egyre erősebben érzékelhető, hogy a kormányzat elkapkodja az olyan döntések meghozatalát, amelyek az egész országot érintik. Példát is tudnék említeni: februárban megjelent egy miniszteri rendelet, amely az energiaáremelkedésről szól. Ehhez képest a rá egy hétre megjelenő Magyar Közlöny már egészen más adatokat közölt. Cseppet sem vagyok meglepve. Keleti György honvédelmi miniszter: Őszintén szólva örülnék a dolognak, mert akkor a sorkatonák egy órával tovább alhatnának. Egyébként a visszaállás semmiféle zavart nem okozna az életrendünkben, elvégre az ébresztő az órától függ és nem attól, hogy mikor kel fel a nap. Nem jelenthet gondot a későbbi NATO-kompatíbilitás szempontjából, hogy egy ideig nem az európai szabvány szerint járnak az óráink? - Az egésznek legfeljebb annyi jelentősége lenne, hogy tőlünk nyugatabbra egy órával korábban ébrednének a katonák. Az őszi óraigazításnál viszont utolérnénk a fejlett Európát. Egyébként gratulálok a fantáziájukhoz, de rájöttem, hogy csak a Kurír április elsejei kérdéseiről van szó... CS. E.-D. T. ITTHON 3 ■Qirír Unalom A privatizációs miniszter dúltan kirohant, miközben nyomtatásban nem idézhető sértéseket vágott elvtársai fejéhez. Kipörgő kerekekkel és pártonkívüliként húzott el Marcaliba, ahova később szocialista potentátok sora látogatott el győzködni a sértett Suchmant, legalább a kormányból ne lépjen ki. A bányászszakszervezet vezére érintettként megerősítette a folyosói értesülést: baj van a kongresszusi választások tisztaságával, mert valakik megfújtak néhány aláírásgyűjtő ívet, és volt, aki ezért maradt le a jelölőlistáról. Horn Gyula a frászt hozta a jelölőbizottságra, mert egyszer csak bejelentette: nem vállalja az elnöki megbízatást. Csak jó háromnegyed óra múlva szólt vissza telefonon a kétségbeesett testületnek, mégis... Lapátra került Csintalan Sándor (ami nem volt különösebben meglepő) és Vitányi Iván (ami viszont vaskos meglepetés), a szakszervezeti lobby pedig súlyos vereséget szenvedett. Na, erről a szocialista kongresszusról mondta, írta előzetesen azt mindenki, hogy unalmas lesz, hiszen minden előre le van zsírozva, különben is, az MSZP jól fésült, higgadt párt. Persze ha jól belegondolunk, tényleg nem történt semmi rendkívüli. Csak ami szokott: Horn Gyulának minden sikerült. A többi pedig csak a személyi ambíciók összecsapását kísérő csatazaj. (SAS) Vírus és sorompó Kis közvélemény-kutatást végzett egy pszichológus a diszkóba járó populáció körében: az elszaporodó lövöldözések közepette nem érzik-e magukat veszélyben? Kiderült, hogy a lányok egy kicsit szoronganak, de a fiúk (megannyi James Bond) nem félnek, még akkor sem, ha nem is ismerik azoknak az ügyeknek a hátterét, amelyek nem ritkán golyózáporba torkollanak, ártatlanokat juttatva az intenzív osztályra. Ugyancsak nem csappant meg a marhahúsfogyasztás az utóbbi napokban, hiába folyik már a vízcsapból is a kergemarha-kór, nyilatkozatok és cáfolatok formájában. Miközben az egyik adón a szakember fejti ki, hogy emberre nem terjedhet át a betegség, a másikon a műsorvezető már tényként szögezi le az ellenkezőjét, s bizony csak a véletlenen múlik, melyiket hallgatja éppen az ember. Az viszont nem véletlen, hogy sokan egyenesen a sajtónak tulajdonítják az összes fertőző betegség terjesztését, mondván, száz évvel ezelőtt még több ragály létezett a világban, csak nem tudtunk róla, ma viszont már a hatos villamoson is félünk az Ebolától. Hiába motoszkál az emberben a gyanú, s húzódik messzebb a vélhetően tbc-s hajléktalantól a trolin, mégsem mond le szívesen a szokásairól, pláne az örömeiről. Ezért nem emelkedik robbanásszerűen az óvszert használók száma, ahogyan nem apad a szexturistáké sem. Esszük a rántott marhavelőt, még mindig az ablak mellé ülünk a vonaton, s jegyet váltunk a buszra, amelyik legalább tíz vasúti kereszteződésen halad át. Talán ha annyira gazdagok lennénk, mint Michael Jackson, akkor mi is burokban élnénk, kesztyűben simogatnánk még ártatlan gyermekeket, elkerülve a veszélyt. Most csak annyi jut nekünk, hogy erősen higgyük, ez az egész nem igaz, vagy ha igen, velünk a szörnyűség nem történhet meg. (KOMORNIK) Csodák négykézláb Marcikám, kisfiam, ne rugdalj a falat, ezerszer mondtam már és ne menj fel a lépcsőn, gyere anyával, gyere - hangzik a szó, ahogyan terelgetik a mindig szökni kész totyogókat befelé, ahol a zenekar már hangol, az asztalon enni-inni való és játszóház a sarokban, s ahol az ünnepi hangulat egy napra elhomályosítja a régi gondokat. A reményvesztett és fájdalmas éveket, kifizetett százezreket, bizakodást és kudarcot, mert ide a megtalált siker bizonyítékai jönnek, az olyan nagyon vágyott, nehezen érkező, de mégis megszületett gyermekek. Ha mindenki eljönne, a sportcsarnok is megtelne a magyar lombikbabákkal, akik már másfél ezernél is többen vannak, így nem csoda, hogy az anyai-atyai és szakorvosi büszkeség majd szétfeszíti a Dunapalota falait. Mert látszatra csupán gyönyörű gyerekek gyülekeznek az immár hagyományos, most éppen negyedik Országos Lombikbébi Találkozóra, lehetne ez babaszépségverseny vagy ikertalálka, de nem az. A tudomány és a szülői kitartás csodái araszolnak négykézláb, hallgatják a szőnyegen ülve a zenét, vesznek össze a játékokon és eszik le az első pillanatban a gonddal vasalt ünneplőruhát. Örömünnep ez, ahol összetalálkoznak azok, akik évekkel ezelőtt kórházfolyosókon látták egymást utoljára, de ma már karjukban mocorog a gyermek, akiért azon a sok mindenen keresztülmentek. Eljöttek a doktorok is, vidéki és fővárosi centrumok mágusai, akik életet teremtettek, egyre több helyen adva esélyt a gyermekvállalásra. S eljöttek azok is, akiknek egyelőre a látvány adja a reményt, talán nekik is sikerület, azok, akik ki tudja hányadszor fúrnak neki, mert gyermeket akarnak. Örömünnep, ahol az elejtett megjegyzésekből azért kihallatszik a gond, mert néha hiánycikk a gyógyszer, viszont mindig drága, a mai éppen tízszerese a három évvel ezelőttinek, és a három térítéses beavatkozás után már fizetni kell, akár egy hónap alatt elkölteni hatvanezret gyógyszerre és másfél százezret a kórházi beavatkozásra, miközben a győzelmi esély 20 százalék körül mozog. A korelnöknő éppen a pogához lép, ikertestvérével ősszel már iskolába mennek, nyomában szaladnak bukdácsolva a kicsik, vagy ringanak a mózeskosárban, alszanak a babakocsiban. Néhány komoly percig a Családalapítók Egyesületének elnöke arról beszél, mennyi még mindig a tévhit, a babona vagy éppen az információhiány, hányan jönnének-jöhetnének, ha tudnának a lehetőségről. S vannak, akik tudnak, de nem,képesek előteremteni a rávalót. Értük is szól a zsongásból zenébe erősödő hang, s azért, hogy a tehetősek és illetékesek meghallják a kérő szót a hétköznapokon, de ez most ünnep, játék, megtalált boldogság. KOMORNIK VERA Fotó: TOROCZKAY CSABA