Kurír - reggeli kiadás, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-20 / 228. szám

1996. augusztus 22. Együ­ttlétü­nk nyara „Bebizonyítottuk, hogy akkor, amikor egymás után omlottak össze a nagy nyári fesztiváltervek, mi még mindig életképesek vagyunk” - mondta Ko­vács Tamás, a Pepsi Sziget ’96 egyik fő szerve­zője. Ez mennyire így volt, bizonyítja, hogy még az utolsó este is özönlöttek befelé a fiatalok, dacolva a tűzijáték miatt katasztrofálissá vált közlekedés­sel. Még az utolsó napokra is jutottak nagyágyúk. A Levellers punkosított kelta muzsikáját egyaránt befogadták a tizen- és a harmincévesek - ritkaság rövid idő alatt két olyan pazar hegedűjátékot hal­lani rockkoncerten, mint amit Peter Hammill, il­letve a Levellers vonósa produkált. (Aki kihagyta, annak ajánljuk a banda élő albumát, ami most je­lent meg a Warner kiadásában.) A Sonic Youth be­mutatót tartott abból a New York-i hangulatból, amelyet nemes egyszerűséggel csak No Wave­­nek, azaz „nem hullámnak” neveznek, és sikerült idecsábítani a Therapyt is, az utóbbi évek egyik nagy felfedezettjét, méltó záróakkordnak. De a magyarok is kitettek magukért: érdemes volt a Ba­latonnak feltámadnia - hamarosan lemezük is készül -, Muckshow instrumentális fúziós zenéje is megélt a nagyszínpadon, a Ladánybene 27 pedig megértette a kétkedőkkel, hogy miért szerették őket még Bob Marley hazájában is reggae-jükkel, a Sing Sing pedig jó hírverést csapott ma kezdődő körútjának. A sziget éppen e sokféleségével, a leg­különbözőbb műfajok és rajongótáborok összee­­resztésével őrizte meg a hajdani nagy „szeretet­­nyarak” szellemiségét, amikor még minden és mindenki megfért egymás mellett, ha jó zenéről volt szó. Már testvérfesztiválunk is van: a Stopover Barn, amely augusztus 30. és szeptember 1. között várja a rajongókat a délolasz kikötővárosba, több magyar fellépővel. Schiffer János főpolgármester­helyettes már néhány nappal korábban bejelen­tette: a főváros jövőre is támogatja a rendezvényt. A fináléra az is kiderült, hogy a Pepsi képviselői már lekötötték az 1997-es szigetet is. Amely már az ötödik lesz a sorban. És ne feledjük el, hogy jö­vőre ismét legendás évfordulót ünnepel az „ellen­kultúra” világa: harminc éve lesz, hogy két ameri­­ kai úriember, Bill Graham ős John Phillips Monte­­ reybe hívta három napra az akkori zene krémjét, a „virággyerekek” nagy örömére, és ezzel megkez­dődött a rock aranykora. Jó tudni, hogy éppen mi, magyarok őrizzük a lángot. G. N. L.

Next