Kurír - reggeli kiadás, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-20 / 228. szám
1996. augusztus 22. Együttlétünk nyara „Bebizonyítottuk, hogy akkor, amikor egymás után omlottak össze a nagy nyári fesztiváltervek, mi még mindig életképesek vagyunk” - mondta Kovács Tamás, a Pepsi Sziget ’96 egyik fő szervezője. Ez mennyire így volt, bizonyítja, hogy még az utolsó este is özönlöttek befelé a fiatalok, dacolva a tűzijáték miatt katasztrofálissá vált közlekedéssel. Még az utolsó napokra is jutottak nagyágyúk. A Levellers punkosított kelta muzsikáját egyaránt befogadták a tizen- és a harmincévesek - ritkaság rövid idő alatt két olyan pazar hegedűjátékot hallani rockkoncerten, mint amit Peter Hammill, illetve a Levellers vonósa produkált. (Aki kihagyta, annak ajánljuk a banda élő albumát, ami most jelent meg a Warner kiadásában.) A Sonic Youth bemutatót tartott abból a New York-i hangulatból, amelyet nemes egyszerűséggel csak No Wavenek, azaz „nem hullámnak” neveznek, és sikerült idecsábítani a Therapyt is, az utóbbi évek egyik nagy felfedezettjét, méltó záróakkordnak. De a magyarok is kitettek magukért: érdemes volt a Balatonnak feltámadnia - hamarosan lemezük is készül -, Muckshow instrumentális fúziós zenéje is megélt a nagyszínpadon, a Ladánybene 27 pedig megértette a kétkedőkkel, hogy miért szerették őket még Bob Marley hazájában is reggae-jükkel, a Sing Sing pedig jó hírverést csapott ma kezdődő körútjának. A sziget éppen e sokféleségével, a legkülönbözőbb műfajok és rajongótáborok összeeresztésével őrizte meg a hajdani nagy „szeretetnyarak” szellemiségét, amikor még minden és mindenki megfért egymás mellett, ha jó zenéről volt szó. Már testvérfesztiválunk is van: a Stopover Barn, amely augusztus 30. és szeptember 1. között várja a rajongókat a délolasz kikötővárosba, több magyar fellépővel. Schiffer János főpolgármesterhelyettes már néhány nappal korábban bejelentette: a főváros jövőre is támogatja a rendezvényt. A fináléra az is kiderült, hogy a Pepsi képviselői már lekötötték az 1997-es szigetet is. Amely már az ötödik lesz a sorban. És ne feledjük el, hogy jövőre ismét legendás évfordulót ünnepel az „ellenkultúra” világa: harminc éve lesz, hogy két ameri kai úriember, Bill Graham ős John Phillips Monte reybe hívta három napra az akkori zene krémjét, a „virággyerekek” nagy örömére, és ezzel megkezdődött a rock aranykora. Jó tudni, hogy éppen mi, magyarok őrizzük a lángot. G. N. L.