Kurír - reggeli kiadás, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-02 / 239. szám
1996. szeptember 2. Harapnivaló honatyáknak Holnap rendkívüli ülést tart a parlament. Az ellenzéki képviselők javaslatára megvitatják a szakértői szinten véglegesített magyar-román alapszerződést. Ugyanis az ellenzékiek, akárcsak a romániai magyar kisebbség érdek-képviseleti szervezetének vezetői, kifogásolják az Európa Tanács 1201-es ajánlásának függelékként történő becsatolását és szűkítő értelmezését. - Milyen felkészülést igényel egy terven felüli tanácskozás? - kérdeztük Borsos Csabától, az Országgyűlés szervezési és tájékoztatási főosztályának vezetőjétől. - Mivel a rendkívüli ülés szeptember harmadikán lesz, vagyis egy héttel a tervezett kezdés előtt, szinte semmilyen pluszmunkát nem jelent. Embereket sem kellett berendelni, mivel szeptember másodikától így is, úgy is teljes létszámmal dolgozunk. Az anyagok sokszorosítása sem érinti a teljes apparátust, hiszen egy előterjesztés van, a határozati javaslat. A képviselőket is értesíteniük kellett. Pénteken küldtük el az értesítést és a napirendi javaslatot. Egyébként a hétfőn kezdődő ülésekre pénteken szoktuk kiküldeni a futárpostai anyagot. De nem a Magyar Posta viszi ki, hanem a BM-hez tartozó állami futárszolgálat. Nekik a küldeményeket szombaton vagy vasárnap is célba kell juttatni. Ha a kérés úgy szól, addig kell próbálkozniuk, amíg megtalálják a címzettet. A terembiztosokat viszont korábban kellett berendelni. - Tizenöten vannak, s az ülés idején valóban mindannyiuknak bent kell lenniük. Csak hát, ismétlem, már másodikától teljes létszámban dolgozunk. - Az ülésteremmel nem volt különösebb gond? - A felújításokat úgy terveztük, hogy legkésőbb szeptember elsejére készen legyenek. A Parlament főemeleti folyosóin érezni lehetett, hogy a vörös futószőnyegeket nemrég tisztogatták, hogy a székeket, pamlagokat kiporolták, a réztárgyakat megpucolták. A büfében is asztalokat tologattak. Parádi András üzletvezető elmondta, ő kimondottan örvend a rendkívüli ülésnek, mert ez ugyan pluszmunkát, ám pluszbevételt is jelent. Augusztusban öt alkalommal voltak bent, legutóbb, péntek este a magyar-japán baráti társaság rendelt kétszáz személyre állófogadást. Ma nyílt a büfé, mert kezdődnek a bizottsági ülések. Keddre annyi árut, szendvicset, süteményt, üdítőt, italt rendel, mint egy átlagos hétfői ülésnapra, amikor csak délután van nagyüzem. Arra is számít, hogy a keddi vitanap elhúzódik, s csak késő este ér véget, ezért az utánrendelést is megszervezi. Egyébként most az áraik nem emelkednek, mivel az év elején kötötték meg az egész évre szóló szerződést, s akkor még nem lehetett tudni, a húsárak milyen mértékben változnak. Vagyis megeshet, hogy a Parlamentben kapható a legolcsóbb sonkás szendvics. És még mondja valaki, hogy nincs értelme a rendkívüli ülésnek... KIBÉDI VARGA SÁNDOR Az utolsó simítások (Kurir-archiv) Röviden, velősen Hamburgerrel és kólával traktálta vendégeit Bill Clinton négynapos konvenciója alatt. A kisebbfajta népünnepéllyel felérő jelöltállító cirkuszon számos ország demokrata politikusa vett részt. A mintegy 200 fős nemzetközi küldöttségben hazánkat az SZDSZ két politikusa: Tardos Márton és Fodor Gábor képviselte. A Kurírnak Fodor Gábor számolt be útjukról. - Noha az amerikai és az európai politizálási szokások hagyományosan eltérnek, mégis tanulságosnak lehet mondani azt a néhány napot, amit Chicagóban töltöttünk. Egy hatalmas sportcsarnokban rendezték meg a jelöltállító ünnepet, amely négy napig tartott. A színpadon folyamatosan zajlottak az események. Az alaphangulatot egy zenekar szolgáltatta, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal mindvégig játszott. Időnként énekesek bukkantak fel, bejátszottak egy-egy videoclipet, s természetesen elhangzottak politikai szónoklatok is. Bill Clinton vonattal érkezett az eseményre, útja során többször bejelentkezett, így üzent az egybegyűlteknek. Egyébként a politikai szónoklatok rendkívül rövidek és tömörek voltak. Éppen ez az, amit érdemes lenne a magyar politikusoknak is elsajátítani: miként lehet a dolgokat hitelesen és főképpen demagógiától mentesen, mégis tisztán, érthetően elmondani. CS. E. Clinton vendége volt (Kurir-archiv) Sándor és Attila Furcsa helyzet, mikor a kisgazdák kastélyba vonulnak háromnapos frakcióülésre gyönyörű nyugati autójukkal, s mielőtt még elkezdődne a szabadtéri sajtótájékoztató, hipp-hopp, beülnek a volán mögé, és elállnak a tévékamerák elől, hogy gyalog térjenek vissza látótávolságon kívülről a nyilvánosság reflektorfényébe. Miért? Jobban látszódjon a vadászkastély, vagy ne lássa az istenadta nép, milyen szépen élnek honatyáink? De nem erről szólnék, hanem hogy Morvai Ferenc kisgazda képviselő (aki mellesleg szintén kocsiba szállt, hogy ellavírozzon vele a kastélytól) elérte, amit akart. Legalábbis: négy év hasztalan próbálkozás után a fővárosi önkormányzat közműügyi osztálya javasolja a főpolgármesternek, hogy a Petőfi-kutatóként elhíresült kazánkirály - szakértők közbeavatkozásával csontmintát vehessen Petőfi Sándor gyermekének és szüleinek földi maradványaiból. Így aztán az 1989-ben a szibériai Barguzinban talált csontváz (amiről beszélik, nem is férfié, hanem nőé) összehasonlítható lenne a Fiumei tízi temetőben eddig zavartalanul nyugvó hozzátartozókéival. Mi az oka, hogy Morvai ügye ennyi év, haladás után az exhumálás stádiumába kerülhet? Az önkormányzat a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását várta meg. Újra. Merthogy született már ezzel kapcsolatban egy döntés, ami képtelenségnek illette az egész „vállalkozást”, s ezzel a sírháborgatás is lekerült a napirendről. Ám most ismét kikérték az MTA véleményét, s Glatz Ferenc, a neves tudományos testület kj elnöke toleráns módon állt a kérdéshez, bár kizárják e feltételezést, ám ők a kutatás szabadságát hirdetik. Erre hivatkozva tehát Morvai hantot bonthat, ami nem minősül sírgyalázásnak, hisz tudományos elhivatottság vezérli a mestert. Vagy tán inkább mert annyi pénzt költött, hogy most már juszt is be kell bizonyítania, ha némileg van is egy kis difi, mégis Petőfit fogott. Tény, sok minden megokolható nagy vagyonnal. Ráadásul Morvai ha a népi-hazafias költészetet nem is mecénálta, ám a holtak háborgatásáért bőven megfizet. Szegény az önkormányzat, műemlékek helyreállítására nincs pénz. Viszont ha a mester bont, akkor vissza is kell falazni a sírt. S itt a nagy üzlet lehetősége: a bontásért cserébe Morvainak fel kell újítania a síremléket! Ami ugye megint csak több százezer forint. De ne búsuljon, akinek hasonlóan sok a pénze, legalább ennyire elhivatott, csak a nagy tervet nem leli. Vaskos a történelem. Akadnak még benne oly nagy szereplők, akiknek bár szelleme él, ám nincs meg a sírhantja. Ott van például Attila, KOVÁCS BOGLÁRKA Bizalmatlansági szint A románok és magyarok viszonyát másfél évszázada kísérő feszültségek konkrét jelei 1848-tól foghatók meg, mondta a Kurírnak Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója. 1918 előtt az erdélyi románok nemzeti politikai státusa okozott gondot. Hiába álmodtak autonómiáról, nem jutottak hozzá. Kulturálisan hátrányos helyzetbe kerültek, a maguk erejére kellett hagyatkozniuk. A magyar állam nem épített iskolákat, színházakat a románoknak, oktatási-művelődési intézményeiket egyházuk vagy községük tartotta fenn. A románok már 1916-ban mindent megtettek, hogy megszerezhessék Erdélyt. Trianon után fordult a kocka. Ezúttal a magyarok kerültek politikai-kulturális jogaik tekintetében hátrányos helyzetbe. A román állam iparkodott mielőbb integrálni őket, ami fokozott románosítást jelentett. Bonyolította a képet a II. világháború időszakában elmérgesedett viszony. A szocialista korszak a nemzetiségi kérdés megoldását a szocialista fejlődésre bízta. 1958—60-ig egyfajta internacionalista megközelítés érvényesült, utána azonban újult erővel folytatódott a nemzetállam kiteljesítése. Kapcsolataink azóta is egyszerre jók és rosszak. A román társadalom egy részében - eléggé manipuláltan - aggodalom munkál, Magyarországot ellenségüknek tekintik. Itthon ugyanakkor elkeseredettség mutatkozik a román kisebbségpolitikával szemben. Az erdélyi magyarok száma csökken, ami azért baj, mert nemzeti viszonyrendszerben történik. A nemzetsértés nem az üzletszerű hazafiak találmánya: valóban megtörténhet, hogy az erdélyi magyarok nemzeti közösségből néprajzi csoporttá redukálódnak. Az alapszerződést értelmezése során az érdekeltek egy része kiindulópontnak tekinti. Úgy vélik, ráépítve tovább lehet finomítani kapcsolatainkat. A másik álláspont a szerződést végpontnak minősíti. A probléma az, hogy megbomlott az ingatag konszenzus a kisebbségi politizálás és a külpolitika kérdésében. Ebben a történelmi pillanatban egyformán szükségünk van a szerződésre. A kisebbségi kérdés miatt nekünk fontos, a románoknak pedig pluszbiztosítékot jelent, hogy nem kell részünkről ellenséges akciókkal számolniuk. Iliescuék persze tudják, hogy reális fenyegetettség nincs, de szélsőségeseik előszeretettel riogatnak a magyar veszéllyel. Szász Zoltán osztja az igenlők véleményét, miszerint a szerződésnek bizalomépítő, hangulatjavító funkciója lehet. Bár sokat ronthat, ha politikai erőink ilyen hévvel csepülik egymást. A tiltakozók túlbecsülik a megállapodás súlyát. Nem több ez egy papírnál, amelyben a felek leszögezik, méltányosan fogják kezelni a vitás kérdéseket. Naivitás azt hinni, hogy egy szövegtől egy csapásra megváltozik a hosszú időszak alatt krónikussá vált rossz viszony. Nem tudni, mondja a történész, van-e az ellenzék vehemens tiltakozásának belföldi kampányjellege, ugyanis fogalmunk sincs, mennyire érdekli manapság a magyar társadalmat a határokon túli magyarok kérdése. Ha valaki sokszor előszedte ezt a témát, az épp az előző ciklus MDFKDNP-FKGP kormányzata volt. Márpedig kampányszempontból egyáltalán nem nyertek vele. Az RMDSZ - amely egyidejűleg számos irányzatot fog át - prominensei képesek az erdélyi magyar társadalom véleményét közvetíteni. A Tőkés László és Markó Béla által megjelenített kompromisszum- és konfrontálódásigény ugyanazt a társadalmi meggyőződést reprodukálja különböző aspektusokból: hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Szász Zoltán úgy véli, abból kiindulva, hogy a románok váltig hangoztatják a XIX. századi, nemzetállami típusú szuverenitás elvét, akár azt is mondhatjuk: ők tettek több engedményt. A szerződés tényleges tartalmának jelentőségét persze a későbbi történeti analízis mutatja majd meg. A lábjegyzet körüli rágódás mindenesetre mind az országok közötti, mind pedig a határokon belüli politikai erőket jellemző elképesztő bizalmatlansági szintre utal. G. A. Menetrend Ma, két hónap után ismét - és a szokásos menetrend szerint folyamatosan, hétről hétre - teljes ülést tart az Alkotmánybíróság. Először a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész közös indítványára a sortűztörvénnyel foglalkoznak. Azt vizsgálják: valóban ellentétes-e a nemzetközi joggal. Mint emlékezetes, az 56-os forradalom és szabadságharc során elkövetett bűncselekmények büntethetőségére vonatkozó magas szintű jogszabály vitás, első szakaszát a parlament egyszer már, éppen az Alkotmánybíróság határozata nyomán, módosította. Az Alkotmánybíróság lényegében azt mondta ki, hogy a nemzetközi egyezményeket kell alkalmazni a bíróságoknak. A salgótarjáni sortűzperben - mit lapunk is végigkövetett - e módosítás alkalmazásával született elsőfokú ítélet. A jogalkalmazásért felelős közjogi méltóságok azonban úgy találták, hogy a módosítás nem tett eleget az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak,és továbbra is nemzetközi szerződésbe ütközik a törvény. Ősszel tárgyalja meg a nagy tekintélyű testület azt az indítvány, amely egy egységes érdek-képviseleti törvény hiányát kifogásolja.. Igencsak sokakat érinthet a gépjárműadóról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata. Az indítványozók azt panaszolják, s feltehetőleg nem alaptalanul: az állam jogtalan bevételekhez jut az év közben eladott gépkocsik előre befizettetett adójából, különös tekintettel arra, hogy az új tulajdonosoktól is megköveteli a teljes évi adóösszeget. Napirenden szerepel majd egyebek közt az Országgyűlés házszabályának az alkotmány-előkészítésre vonatkozó vihart kavart módosítása, amely az indítványozók szerint korlátozza a képviselői szuverenitást, és a társadalom széles rétegeit ugyancsak kirekeszti az alkotmányozás folyamatából. K. K. ITTHON 5 JÖNNEK A PROFIK? A hazai katonai gimnáziumok hallgatói már egy olyan fegyveres erőnél fognak szolgálni, amelynek leplezetten sem lesznek támadó céljai és amely - reményeink szerint - része lesz egy kontinentális biztonsági rendszernek - jelentette la Gál Zoltán, a magyar Országgyűlés elnöke vasárnap Egerben, a Lenkey János Honvéd Gimnázium tanévnyitó ünnepségén. A parlament elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy nem is oly sokára egy kisebb, ámde ütőképesebb profi haderővé alakulhat át hadseregünk, majd hozzátette: annak érdekében, hogy a profizmus ne teremtsen a demokrácia számára veszélyes katonai kasztot, erősíteni kell a fegyveres erők civil polgári ellenőrzését. ÁLLAMFŐI REKLÁM Hajdúszoboszló vezetőivel és idegenforgalmi szakemberekkel találkozott vasárnap délelőtt Göncz Árpád. A köztársasági elnök felhívta a figyelmet, hogy a turistákat a kultúra és az ízlés jobban vonzza, mint a még tetten érhető harsányság, ízléstelenség, giccs és tájrombolás. Az államfő felajánlotta: idei őszi svédországi, illetve finnországi látogatására olyan szoboszlói szakembert is elvisz, aki méltó követe lehet a magyar hajdúszoboszlói gyógyvíz idegenforgalmának. TANK YOU! Különböző tárgyalások folynak a Magyar Honvédség korszerűsítésére - mondta Keleti György honvédelmi miniszter vasárnap a Tolna megyei Medinán, ahol alakulatzászló-átadási ünnepséget tartottak. Keleti György ünnepi beszédében elmondta: néhány napon belül megérkezik azoknak az új T-72-es harckocsiknak első szállítmánya Belorussziából csakúgy, mint az orosz adósságból vásárolt páncélozott szállító harci járművek. A miniszter szerint minden reményünk megvan arra, hogy 1999-re Magyarország teljes jogú NATO-taggá váljon. OMÉK JÓ VOLT Tegnap Lakos László a gödöllői OMÉK vásáron ágazati díjakat osztott ki. A földművelésügyi tárca vezetője azokat a termelőket, intézményeket részesítette elismerésben, amelyek kiemelkedően eredményes munkát végeztek az elmúlt években. A 16 kitüntetett cég között a Miniszteri Nagydíjat a hajdúböszörményi Béke Agrárszövetkezet kapta meg. BÉKÉS HÍDFŐ Vésztőmágori történelmi emlékhelyen, Békés megye „Ópusztaszerén” tartották a megyei millecentenáriumi emlékünnepséget, amelyen Vastagh Pál mondott beszédet. Az igazságügyi miniszter elmondta: a viharos történelmi múltú vidék földrajzi elhelyezkedésében és fejlettségében a hátsó sorban van, s ez a helyzet elfogadhatatlan. De az a hátrány, amely ezt a területet sújtja, előnyre is váltható, hiszen néhány év múlva Békés fontos kereskedelmi és gazdasági közvetítő hídfőállás lehet. w 17.00-Mr. w| flat0Ma amerikai filmsorozat Egy bálvány ledől című része 11.00-koz.